Georg Trakl: Télen

A szántók ragyogása hűs és fehér.
Magánya dermed a hatalmas égnek.
A tó felett csókák keringnek
és az erdők alatt a vadász hazatér.


A csend a sötét fák csúcsán megpihen.
Halk parázs fénye árad a házból.
Szán suhanástól csilingel a távol
és felkúszik a szürke hold szelíden.


Az útmentén egy vad lágyan kivérzik
és varjak csapkodják a véres pocsolyát.
Részvéttel bólogat a sárga nád.
Fagy és füst; lépés zúg a berken végig.




Der Acker leuchtet weiß und kalt.
Der Himmel ist einsam und ungeheuer.
Dohlen kreisen über dem Weiher
Und Jäger steigen nieder vom Wald.



Ein Schweigen in schwarzen Wipfeln wohnt.
Ein Feuerschein huscht aus den Hütten.
Bisweilen schellt sehr fern ein Schlitten
Und langsam steigt der graue Mond.


Ein Wild verblutet sanft am Rain
Und Raben plätschern in blutigen Gossen.
Das Rohr bebt gelb und aufgeschossen.
Frost, Rauch, ein Schritt im leeren Hain.