Ünnepi kiadás - Dédpapa - A magány színei

A gulya elmaradt fél százada,
az utolsó kis séta vagy öt éve.
A dédmama minap még pörölt,
ha nem hallottad, hívott ebédre.

Közelebb lett a száz,
és messzebb minden ünnep.
Hófehér fejeden a fájdalom
fekete nemezként ül meg.

Kezed fogjuk, kérünk csendben,
rajtad kívül más le nem veheti.
Te halkan szólsz: „A magamféle
majd csak az Urat süvegeli.”