Ünnepi kiadás - Sully Prudhomme: Törött váza

Most bús verbéna hajol át


halódva egy váza felett.


Legyező ütötte a falát,


s a régi váza megrepedt


 


Lassan nyúlva tovaszaladt,


s árokká mélyült el a rés.


Vakon s titkon a perem alatt


töréssé lett a repedés.


 


Míg a virág vize elapadt


kopogva hullott cseppre csepp.


Törött a váza, s a világ vak


törött az már, ne érintsed!


 


Szívünket is így sebzi meg


vakon egy-egy drága kéz,


és a szív is tovább reped,


s a szerelem is elenyész.


 


Épnek hiszi még a világ,


de repedés fut a seb fölött,


mit az idő is már tovarág:


Ne érintsed, hisz’ eltörött!


             



 


Le vase brisé


 


Le vase où meurt cette vervaine


D'un coup d'éventail fut fêlé;


Le coup dut l'effleurer à peine,


Aucun bruit ne l'a révélé.


 


Mais la légère meurtrissure,


Mordant le cristal chaque jour,


D'une marche invisible et sûre


En a fait lentement le tour.


 


Son eau fraîche a fui goutte à goutte,


Le suc des fleurs s'est épuisé;


Personne encore ne s'en doute,


N'y touchez pas, il est brisé.


 


Souvent aussi la main qu'on aime


Effleurant le coeur, le meurtrit;


Puis le coeur se fend de lui-même,


La fleur de son amour périt;


 


Toujours intact aux yeux du monde,


Il sent croître et pleurer tout bas


Sa blessure fine et profonde:


Il est brisé, n'y touchez pas.


   



Nagy tisztelettel ajánlom Kovács Anikónak, a kitűnő költőnőnek és műfordítónak ezt a szerény és esetlen magyarítását egyik kedves francia versének!