Az izzó ablakokra puha hó szitál,
lassan mindent befed a hűs, fehér lepel.
Bent az aranyló levestől ragyog a tál.
A család együtt, és csendben ünnepel.

Némán merengő képek, az ágy felett barna
kereszt. Mély imától roskad  a régi asztal.
Az est tompa fényei kúsznak fel a falra,
a bús öreget borral teli serleg vigasztal.

Már minden szürke út gyönggyé fagyott,
mikor eljő az éjfél mély haranggal.
Jámbor emberek kísérik az ősz papot
s ajkukról messze a száll az égi dal.

A kis patakban sápadt csillagok teste ráng.
Végtelen zsoltárt mormol az éji körmenet.
A templomban felgyullad az első gyertyaláng
és a kopár fák árnyain a béke megremeg.