Az imperátor monológja

Elkísért anyaméhem - a köznép szép szava - burkát
nem hittem soha oly vékonynak, amint anyasága
mélyén már látszott - erejét vesztvén hite ingott,
s bennem tornyosodott tagadása. Fejét konok őrzők
fogják most is, míg belefut végébe az őrült,
s lesz megtűrt soru áldozatunk ő, dicstelenségét
gyötrő kínja fokozza fel, eltagadott fia majd kér
rajta is: áldott bosszút! S áldott vas hatalomból
forrasztott kordon mögül el nem lép az erő, míg
védeni kell bástyáink mind attól, aki tombol.

Lásd anya! Rombol mindaz már, aki szül!