A kert körültem,
lám, sivár.
A birs kövülten
az égre néz:
a jég nehéz!
S rám...mi vár?

Vacog fagy-ingben
föld s e kert...
A szélfi minden
avult avart
gazul kavart,
fölsepert!
 
Vigyázva súg a
réti szél,
fülembe búgva:
a lét, ha fáj,
azért a táj
mégis él!

-