Könyvajánló, könyvismertető
[átlépés a teljes kínálati listára]
Verzár Éva Mire megvirrad
Szerző:Verzár Éva
Cím:Mire megvirrad
Kiadó:Hét Krajcár Kiadó
Megjelenés:2008
ISBN:978-963-9596-29-0
Ár:2800.-
Megrendelhető: A könyv árát kérjük elutalni a 117 73425 - 00046992 számlaszámra, Verzár Éva névre. Kérjük az átutaláson megadni a feladó nevét, és a postázási címet!
Ajánló
Verzár Éva : Mire megvirrad - Mai székely balladák

Isten áldotta tehetséget, írót avatunk e kötettel. Ma szinte senki sem ismeri Verzár Éva nevét. De jaj, holnap az irodalom is megismeri őt! Varga Domokos György, e kötet gondos szerkesztője küldte e novellákat kiadónknak. Azóta egyik ámulatból a másikba esve nem is olvasom, hanem élem, megélem ezeket az írásokat. Történetről történetre haladva megállapíthatom, hogy e könyv írója még látta a havasokat, itta források vizét, hallotta fenyvesek zúgását. Tudja, mi a tisztaság.
Tamási Áron és Móricz Zsigmond örül, mondhatnám felületesen, ha azt gondolnám, hogy Verzár Éva az ő írásművészetüket folytatja. Majdnem így áll a dolog. Rokonságuk, sőt testvériségük, lélek- és népismeretük azonban mélyebb eredetű. E mai balladák szerzője a magyarságnak még ugyanabból a tiszta forrásából merített: az erdélyi természetből, a székely nép életéből, hétköznapi emberek sorsából. Ebben gyökerezik testvériségük. E mélyre látó, gyakran megrendítő, sokszor elgondolkoztatóan izgalmas, máskor inkább csak megnyugtatóan szép és igaz történetek azért is jók, tiszták és hasznosak, mert segítenek magunkra találni, mérgezettségünktől megtisztulni.
Ez az író arról ír, amiről nem írni bűn. A székelyek, vagyis népünk és nemzetünk szenvedéseiről, örömeiről, igazságkereséseiről, életünk humoros helyzeteiről is. A Hét krajcár születésének századik évfordulóján örülhetünk, hogy újjászületett Móricz Zsigmond szelleme. „Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni…”

Benke László (Hét Krajcár Kiadó)
Részlet a könyvből
A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike - 1911 pityergő őszén - meglátta a napvilágot, már dörgött és villámlott, s zúdult le az ég összes könnye - a fennvaló, ki tudja, miért, egész nyáron át éppen erre a napra tartogatta és gyűjtögette. Anyja három álló napig tartó kínszenvedése véget ért, s amint a bába az ölébe adta a kislányt, átölelte a pólyát s gyenge hangon megszólalt:

- Istenem! Te jány! De megszenvedtem én teérted! S mégsem levél elsőnek legény, hogy osztán a vállaidra vedd a család terhit, ha az apád s én mán nem leszünk! - Azzal imába csendült szava, s el is tartott addig, amíg odakinn erejét nem veszejtette az égzengés...

Férje léptei a tornácon lassulni hallatszódtak. A bába hívására félszegen lépett be a szobába, kalapját levéve; már tisztában várta az asszony is, a kicsi leány is. Az embernek a szó elhalt a szájáról, aggódó tekintete a feleségére esett, s egyből meglátta szemében a különös, szikrázó fényt - sose tapasztalta azelőtt -, aztán pedig szemügyre vette újszülött gyermekét.

(Részelt a "Kelj fel és járj" c. novellából)
[átlépés a teljes kínálati listára]