Oly szép volt az a felhő, úszott tiszta fehéren,
szűzi reménységként kék tenger ölelte magához,
fújta a szellő, így ragyogott büszkén ezer évig!

[...]

Rárontott a világ és durva, irigy szelek által
tépte-cibálta a felhőt, míg lecsapott az a villám:
S kis darabokra szakadt a világ véres viharában.