1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek a családommal. Nős vagyok, két kisfiam van.

Angol nyelvtanárként dolgozom egy veszprémi általános és egy nyelviskolában. A középiskolát Veszprémben végeztem, főiskolai tanulmányaimat Győrben (ACSJTF), Szombathelyen (BDTF), és Veszprémben (VE, Ped. Int.) folytattam.

Nagyon sok dolog érdekel: olvasás, íjászat, ásványok, nyelvek (nyelvészet, JRR Tolkien mesterséges nyelvei), parapszichológia, természetfotózás, politika… nehéz lenne felsorolni mindet.

És persze a versek.

Mindig szerettem az irodalmat, a verseket. Kedvencek? Jó kérdés… Pilinszky, Radnóti, József A., Catullus, Villon, Shakespeare… tőlük bármikor bármit. És Ady, Arany… és sokan mások. Néha elszomorodok, hogy az idő végessége miatt képtelen vagyok elolvasni mindent, MINDENT, ami érdekel, befogadni, amit csak lehet… nem elégszem meg az eddigiekkel, és sokszor nem is értem, hogyan is lehet másként érezni.

Nem szeretem a vadhajtásokat. Nem szeretem azokat a verseket, amelyek írói felrúgnak minden írott és íratlan szabályt, és a kor lehetetlen divatját követve rím, ritmus, mondanivaló nélküli betűhalmazokat “alkotnak”… sajnálom, az én ízlésem túl konzervatív (és ez a művészet többi ágára is érvényes). Persze nem vagyok ellenére az újításoknak, sőt…

Jómagam úgy 3-4 éve írogatok verseket. Érzem, hogy sikerült sokat változnom, fejlődnöm (régebbi írásaim nagy része, nem szégyellem bevallani: borzalmas, de nem tagadom meg őket, hiszen azok is “én” voltam). Sokat köszönhetek számos embernek, akik segítettek jó tanácsokkal, jóindulatú kritikákkal.

Igyekszem nem egysíkú lenni verseimben… keresem egyéni hangomat (hogy ezt mennyire sikerült megtalálnom, a kedves olvasókra bízom), mindenesetre a témák, amik foglalkoztatnak, megjelennek a verseimben is. Szerelem, természet, álmok, örömök, csalódások, hazaszeretet – gyakorlatilag minden. Tudom, új témát már szinte lehetetlen találni (sokan, akik fanyalogva olvassák a verseket, akik szerint nincs rájuk szükség, általában azzal példálóznak, hogy már “nincsen új”). Dehogy nincs… új – avagy más – látásmód, más szemszög, más megfogalmazás. Ezen munkálkodom, beleírom verseimbe bánatom, örömöm, közönyöm, haragom, gyűlöletem… mindent.

Hogy hol írok? Internetes honlapokon meg lehet találni (többnyire az Alcar nevet használom); pár folyóiratban, antológiában (pl.: Irodalmi Rádió - Hallgató, Vár Ucca Műhely, Lassi Laurie) megjelent néhány versem nyomtatásban is.

Azt hiszem, egyelőre ennyit mondanék el magamról…