Ónszínű ég, novemberi hideg. Szomorú köd szitál, így lépkedek néma sírok között némán sírva, felnézek a vésett feliratra: „Született, meghalt, élt ennyi évet.” Itt hagytak… hiányuk parázsként éget.
Fejfák, keresztek, szél zúg mise gyanánt. Temetőcsendben dadogó Miatyánk. Felcsuklik bennem a régi fájdalom, ahogy az imát végigmormolom. „Ámen.” Zokogásom lassan csendesül… S úgy érzem, hogy nem vagyok egyedül.
Hófehér angyalok repültek körém,
mellettem mécses, egy csokor krizantém;
nem hull már könnyem múló bánatomban,
szívemben sok lélekgyertya lobban…
Puha avar takarja a földet.
Köszönöm Uram, hogy befogadtad őket.
2012-10-25
![](https://scontent.fbud5-1.fna.fbcdn.net/v/t39.30808-6/398683949_7221398157894817_6376159479201138246_n.jpg?_nc_cat=100&ccb=1-7&_nc_sid=5f2048&_nc_ohc=KyON5z5Is4kAX-8UpCC&_nc_ht=scontent.fbud5-1.fna&oh=00_AfBDn7TGMuhG6eJ_St2sWSpVeGQZ_9L_DX-mOgy8ZiioCQ&oe=65456F14)
|