Boldogság... Önbecsapás, a vágyak alamizsnája...Könnyű, piros labda... Feldobom és elkapom. És újra. És megint. Sohasem az enyém.Csak villan egy-egyet; játék, mely az égre száll, s csak ott igaz.

Ez valóban így van, de az, hogy milyen módszert alkalmazunk, milyen megoldásokat, ezt néha nem egyszerű eldönteni. A kollegák véleményét is ki kell kérni. Mert nem lehet hibázni. Mire elém kerül a festmény, lehet, hogy mások is foglalkoztak már vele. Csak más szempontból.

Éva: Hivatott az őrnagy elvtárs…
Halmos: Igen, jöjjön csak. Diktálni akarok.
Éva: Igenis, őrnagy elvtárs.
Halmos: Apropó

Rögtön elteszem. Egy ideje kinyomtatom, és az egyik fiókomban tartom a jó és rossz kritikáimat, amelyeket értékesnek tartok.

Átvettem egy borítékota barátodtól. Nem akarta bedobni a postaládába, inkább rám bízta. Láttam, hogymegérkeztél a szabadságról, és gondoltam nem várok vele holnapig.

Ó, erős Istenem, erősítsd meg e gyermek kezét! Szilárdítsd meg lábát! Tedd kardját élessé! Szívének tisztasága és szelleme szerénysége sokszorozza meg vitézségét és magasztalja fel szellemét! Ti Angyalok, kik ősi csatákat vívtatok, Ti, Isten veteránjai, vágjatok utat előtte a csatában és harcoljatok érette lángoló kardjaitokkal!