| | | 2024. október 7. hétfő, Amália napja. Kalendárium | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Novella rovatban ajánljuk figyelmébe | Egy kézirat vaskos tömege fehérlett az asztalon. Bár sűrűn teleírt oldalak voltak mintegy háromszáznyian, szikár összerendezettségük már nem az olvasóért vívott csatát, hanem tábornoka ellen.
| A robaj betömte a füleket, szájakat, orrokat, elvakította az embereket. A busz oldalra fordult, majd felborult. Az üvegszilánkok záporként szóródtak szét felhasogatva a bőrt, a ruhákat, a levegőt. A sikoltás úgy durrant szét, mint túlfújt léggömb, s ez is szétszóródott a füstben, zajban. | A forró nyarak feketére égették, a fagyos telek köhögőssé tették. Gyógyszert nem akart, orvosért nem fizetett. Nem ivott pálinkát, s nem kellett neki a bor sem.
| A telefonban annyit mondott, hogy félóra múlva ott lesz. Selymes és selyemérzékenységű, vidám női hang volt. Szerette, mert mindig arra emlékeztette, hogy nincs egyedül,
| Huszonnyolc év múlva pontosan ugyanott feküdt, ahol a felesége, asszonya, kicsinyke kis szentje. Meglett ember voltam, elmúltam negyvenéves, s próbáltam érett lenni. |
| | Zolika szép arcú, de bágyadt tekintetű kisfiúcska volt. Sokszor elnéztem, ahogy kiközösítve áll az aprócska iskolaudvar egyik sarkában.
| Réges-régen egy kicsiny falucska legszélén élt egy özvegyember. Életének két legszebb hajtása két fia volt. Mikor vénségében úgy érezte, hogy az élete beteljesedett, magához rendelte mindkét fiát. | Két férfi sietős lépésekkel haladt az … utcán. Egy orvos és egy pap volt. Testvérek. Magas, szenvedélytelen arcú férfiak rideg, gyanakvó tekintettel, túlságosan mély vonásokkal. Szülés előtt álló asszonyhoz mentek, | Ilyenkor már vörössé érik a bogyó, s a folyók áttetsző vizében az ezüstszínű halak száznyi apró horgonyként bújnak meg a kövek között | Pietro Rivera atya egy kicsinyke római plébánián szolgált lassan két évtizede. Különös, zárkózott ember volt, ennek ellenére, mikor a rogyadozó külvárosi utcákat járta, |
|
| |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |