2024. október 7. hétfő,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Novella rovatban ajánljuk figyelmébe
Egy kézirat vaskos tömege fehérlett az asztalon. Bár sűrűn teleírt oldalak voltak mintegy háromszáznyian, szikár összerendezettségük már nem az olvasóért vívott csatát, hanem tábornoka ellen.

A robaj betömte a füleket, szájakat, orrokat, elvakította az embereket. A busz oldalra fordult, majd felborult. Az üvegszilánkok záporként szóródtak szét felhasogatva a bőrt, a ruhákat, a levegőt. A sikoltás úgy durrant szét, mint túlfújt léggömb, s ez is szétszóródott a füstben, zajban.
A forró nyarak feketére égették, a fagyos telek köhögőssé tették. Gyógyszert nem akart, orvosért nem fizetett. Nem ivott pálinkát, s nem kellett neki a bor sem.

A telefonban annyit mondott, hogy félóra múlva ott lesz. Selymes és selyemérzékenységű, vidám női hang volt. Szerette, mert mindig arra emlékeztette, hogy nincs egyedül,

Huszonnyolc év múlva pontosan ugyanott feküdt, ahol a felesége, asszonya, kicsinyke kis szentje. Meglett ember voltam, elmúltam negyvenéves, s próbáltam érett lenni.
Zolika szép arcú, de bágyadt tekintetű kisfiúcska volt. Sokszor elnéztem, ahogy kiközösítve áll az aprócska iskolaudvar egyik sarkában.

Réges-régen egy kicsiny falucska legszélén élt egy özvegyember. Életének két legszebb hajtása két fia volt. Mikor vénségében úgy érezte, hogy az élete beteljesedett, magához rendelte mindkét fiát.
Két férfi sietős lépésekkel haladt az … utcán. Egy orvos és egy pap volt. Testvérek. Magas, szenvedélytelen arcú férfiak rideg, gyanakvó tekintettel, túlságosan mély vonásokkal. Szülés előtt álló asszonyhoz mentek,
Ilyenkor már vörössé érik a bogyó, s a folyók áttetsző vizében az ezüstszínű halak száznyi apró horgonyként bújnak meg a kövek között
Pietro Rivera atya egy kicsinyke római plébánián szolgált lassan két évtizede. Különös, zárkózott ember volt, ennek ellenére, mikor a rogyadozó külvárosi utcákat járta,

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007