Az erkölcs az, amit másoktól elvárunk.
Egyetlen dolgot nem bánunk meg, az a hibánk.
A szépségnek mindenki megbocsát, csak az észt kritizálják.

Körök érintői mentén, évek múlnak, hullnak át rajtunk, s az érintők különös módon a párhuzamosok metszéspontján találkoznak egymással, ahogyan mi is most.

Semmi sem történik véletlenül, oka van minden életeseményünknek, találkozásainknak,

Kripta. Kő hideg levegő. Villanyt gyújtunk. Ketten megyünk le. Az Asszony, ki rég temette ide gyermekét, és én.

István király jelleme azért nyer számtalan ember értékelésében tetszést, mert fénylőn ragyog elő jelleméből a hazaszeretet.

„Pedig éppen a pünkösd oly titokzatosan gazdag értelmű, oly mindent magába foglaló ünnep, még karácsony és húsvét titkait is, mindent, ami szép e világon: igazságot, erőt, fényt, szeretetet, boldogságot.

A tartalmas mondanivaló mellett a versek formai és hangulati változatossága szintén nagy erénye ennek a kötetnek.

Advent, eljövetel, eljött az emberekhez Isten. Négy hétig, kivételesen az idén 3 hétig várjuk születése napját.

A fák törzse, lombja, virága, gyümölcse... Issza a napfényt, az oxigént. Így él. - De a gyökerek! A mélyben. A földben. Milliónyi hajszálgyökerek...

Akkoriban történt mindez, mikor a háború nyomai a szétlőtt állomással és a kormos, kidőlt falú házak dülöngélő holdkórosaival vonult el az ablakok előtt.