 | | | 2025. december 16. kedd, Etelka, Aletta napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Örvendjetek az Úrban ... mert közel van hozzánk! Halljuk szent Pál szavait advent harmadik vasárnapján. Ahogy múlik az idő, egyre inkább valósággá lesz az Úr érkezése. Éppen ezért ezen a vasárnap a lila szint felváltja a rózsaszín a liturgiában. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Ádvent első vasárnapja - 2025. november 30. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Végh Tamás (vezércikk) | | |  | dal | Költészet és valóság/Aranylant Ember vagyok, bántottam, ki bántott és törtem össze én is már szívet. Istennek sem tűrtem el a láncot, és kötöttem pár kétes üzletet. |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Én most eljátszom azt, hogy könnyed az élet, és velem ne is törődj, én jól vagyok, ne félts…!
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fényesedik az ég felhőrongy firhangja, ágak kapaszkodnak tavaszi álmukba. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant fekete-fehér szürkeséged árnyéka ismétlődik minden sárpöttyös ház falán fekete-fehér lépések |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Megyek, mint akit az Isten ujja megintett, októberbe őszült szívvel, öreg esők, havak szakadnak majd rá, ha feléri ésszel a ködbe veszett tenger moraját |
|  | publicisztika | Publicisztika/Tárcanovella Azt hiszem, hogy az egyik legnagyobb adomány az életben, amikor az ember magára ismervén át tudja lépni az árnyékát.
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Bűneim átkosak…ismerem… Az énke bár hibás, fogadj el engem…ints nekem!
Itt vagyok, én Uram! Áldalak, kiáltva vígaszért:
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Ma már tisztábban látom, azt a felsőbb rendező elvet, amely vezeti azokat, akiknek még dolguk, feladatuk van ezen a világon.
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Az ablakon rajzos, kékes jég mereng, kint zajtalan sötét van - korán kelek; |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Én még ezernyi dolgot úgy szeretnék, de minden óra egyirányba jár. A rozsdafoltra mindhiába festék, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Előttünk már mindent megálmodtak mások, minden álmot, minden verset megírtak rég, amit tehetünk csak silány utánzások,
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy január végi délután, amikor Zoli barátom éppen nálam volt, meglátogatott Julcsi is, s azon melegében be is mutattam őket egymásnak.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Aki megérinti a Holdat, Az gyertyát már nem fog kezébe, Szemében gyúl ki majd a Holnap, A Fény, a Tisztaság reménye. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az idő elszaladt és én ott ragadtam Egy és hetvenegy közt, valahol félúton.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Opál ég alatt fűzöld lángolás, vizeink felett sötét súlytalanság, fekete csöndfátyol lebeg, csonka hold- árnyék alatt, megereszkedett |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Látván láttuk, de ránk maradt a csákánnyal megnyitott, puszta tér. Körben, a porban épületnyomok, alapok. |
|  | publicisztika | Publicisztika/Tárcanovella Időközben ismét munkahelyet kellett váltanom, mert a közelben Gödöllőn, ahol eddig dolgoztam megszűnt a munkalehetőség, a Sony kivonult a városból. Egy volt Atheneaum-os kollégám, barátom, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Én nem tudom, mivégre és miképpen, de nem felejtek semmi lényegest. Megengedem, megint csak megkísértsen, mi bennem mélyen, mindent szépre fest. |
|  | publicisztika | Publicisztika/Tárcanovella Azért, hogy több időt tudjunk együtt tölteni, átkértem magam délutános műszakra a cégnél, s így végre nem kellett éjszakáznom, s otthon lehettem. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nagy kincs a fény: sötét az ég, csillagok nélkül.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Diólevél sárgát váltott, szabad lelkem foglya lett, akkor is, ha sok őszt látott, fuvallattól megremeg. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Sebzett kis madarak röppennek fel a szádról, szeretnéd elmondani, hogy minden úgy sajog,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant bukott államtitkár - a tegnap menesztett -, míg álltak nagy búsan körben a falak, hiába cipelt el annyi nagy keresztet,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az ősz nyarat játszik, a szél zúgva forgolódik, makacsul rázza a tetőt, s kihalt utcákon embert keres, óvatlan járókelőt, de csak méla autók futnak tova a tájban. |
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Nem állítom, hogy itthon a szüleim felhőtlen örömmel fogadták a hazatérésemet. Már kialakítottak maguknak |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A könnye hull, ügyes színész, másít, ha kell ferdén idéz, s ha érve nincs, csak rám legyint, majd újra tölt és lő megint |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Rettegem a város szürke némaságát, ami bezárt téged, szép nyaram virágát, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elcsépelt kérdések választalan csendben, háttal egymásnak, mint két dúzzogó kamasz, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nekem is mondták pár éve már, mikor nagyon csapkodott az élet, hogy kiült az arcomra a halál, de tanúként még itt vagyok, élek…
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant olvastam költőtárs olvastam művedet holott tekinthető szamizdatnak azt meg nem olvasok általában mert az ilyes művek nem izgatnak
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Ha visszatekintek eddigi életemre, az eltelt évtizedek távlatából tisztábban látom azokat a „nagy mitikus találkozási pontokat”,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hang, fény és oldat, hullámok, tenger, ki visszatáncol, az itt sosem nyer. A szellem szédül, minden nap szombat, lebontott korlát, akárki ronthat. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Még kereslek, még kívánlak, Hiányodhoz köt a bánat, Üvegcsébe csukva, zárva, Ül a lelkem, szóra várva.
|
|  | haiku | Költészet és valóság/Aranylant
őseim földjén amit otthonnak hittem - idegen vagyok
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant feketébb a város, mint az ég megrúg, szívemből kikanyarodok - - két körte, magányos hintaszék
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Rajtunk ragadt áhítatban dagonyázunk, örökölt estek öblein folyik át láva nyarunk.
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az utak összefutnak, ahogyan a dolgok, jelenségek, természeti működések is összefüggenek egymással, a forrás a patakkal, a patak a folyóval, a folyó a tengerrel, a tengerek a szárazfölddel.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elképzelem, mint üldögélsz szobádban, mohó szemed sorokra sort nyakal. Sokat meséltél, mindig is csodáltam, zajok között a hangod volt a dal.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Miért csodállak? Mindig önmagad vagy, időd s utad százszor hiába csalhat. A kép, mit rólad számos pillanat hagy, egyként szül bennem békét és nyugalmat. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Apró zajokkal ébreszt fel a reggel, a szomszéd ház előtt vén autó köhög. A megyfa egybenőtt a veréb sereggel, karneválra készül? Madárnak öltözött. |
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Ki tudja, hol leszünk, hogy leszünk majd. Talán sós könny mossa lelkünk, Parajd mintájára omlik össze a szánk padlásán a szó, egy-egy versszilánk. |
|  | szonett | Költészet és valóság/Aranylant aj milyen rózsaszínű lett az égbolt mondtad lelkesen ez csak a kezdet téged még az idő meg nem edzett s az a szürke szürkület is rég volt
|
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |