2017. október 21. szombat,
Orsolya napja.
Kalendárium

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, tanár, újságíró, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára. A magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő, ezért nevezték a ballada Shakespeare-jének, vállalt hivatala miatt a szalontai nótáriusnak, de szülővárosában – vélhetően természete miatt – a hallgati ember titulussal is illették. Fordításai közül kiemelkednek Shakespeare-fordításai. Szegény református családba született. Szüleinek késői gyermeke volt, akik féltő gonddal nevelték, hiszen a tüdőbaj miatt kilenc testvére közül nyolcat előtte elvesztettek. Ő azonban igazi csodagyerek volt, már tizennégyéves korában segédtanítói állást tudott vállalni, és támogatta idősödő szüleit. Az anyagi javakban nem dúskáló családi háttér ellenére olyan nagy és sokoldalú szellemi műveltségre tett szert, hogy felnőtt korára a latin, a görög, a német, az angol és a francia irodalom remekeit eredetiben olvasta, és jelentős fordítói munkát is végzett. Ő a magyar nyelv egyik legnagyobb ismerője és páratlanul gazdag szókinccsel rendelkezett. Műveiben 60 ezer körüli egyedi szót használt, ezzel messze fölülmúlta költőtársait.
...

A nap krónikája - október 23.
Műegyetem, Bem tér, Parlament, Magyar Rádió

A kora reggeli órákban hazaérkezik Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség (Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János). Ülésezni kezd az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) kibővített Politikai Bizottsága.

A Szabad Nép vezércikke (Új, tavaszi seregszemle) üdvözli a diákság követeléseit. A lap közli az Írószövetség felhívását: a szövetség egyetért a lengyelországi változásokkal, ugyanakkor nem tartja helyesnek a délutánra tervezett rokonszenvtüntetést.
...

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

A lapunkban megjelent szövegek a ARANYLANT, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket. A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos!
Tisztelt Irodalombarát! A sok megkeresés miatt tájékoztatjuk az érdeklődőket, hogy az Aranylant NEM MINDENKI SZÁMÁRA publikációs felület. A publikáláshoz tagság, a tagság eldöntéséhez pályázat kell önéletrajzzal, művekkel. Ezek alapján - ha valaki kérvényezi a tagságot -, a szerkesztők eldöntik, hogy a tagság iránt kérvényezőt felveszik-e a műveik alapos megvizsgálása után. Amennyiben valaki tagságot szerzett, úgy a portálunk elvárja a tagoktól a publikálás mellett a műhelymunkát is. Amennyi...

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)

elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Ma nem lenget zászlót a reggel,
a temetetlen fekszik itt
homlokába lőtt üreggel.
Néhány öszvértank döbben itt a tájba,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sohasem volt ennyire olcsó,
sohasem volt ennyire drága,
soha nem volt esendőbb,
soha nem volt ennyire árva,

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Keringő sejtelem,
színpompás földi álom
pihenget csendesen
a langyos napsugáron.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Szobám falán elalszik minden árnyék,
s az utcalámpa fénye elköszön.
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Hiába, a teológia minden korban eligazítja a kereső, sőt kétkedő embert is.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Magadra zártál minden ajtót,
halott, halott a csend belül,
kibomlik, lebben tört-fehéren,
akár az abrosz, szétterül.
műfordítás
Műfordítás/Német versek
Kattogó sínen kövér vonat zuhan,
szűk koporsók: házak ködbe vesznek.

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Hogyha a szívem üvegből lenne,
meglátnád akkor önmagad benne!

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Deresre vénült már a bősz,
zsörtös november, páragőz
fátylában kertünk őszi rom,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kimondom helyetted, hogy lásd is,
amit bámulsz vakítottan:
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
“Ne ásd föl a múltat a holtakért. Hagyd csöndesen
pihenni őket, s inkább várj.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Minket az örök gyász tart ébren.
Lélek vezérelj, te tarts készen,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mint túlhúzott íj-ideg,
hajnalhasadásig feszül az ég.
formatervezett, mélykék
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nem vágyom én a nagy sikerre,
hol egymást bókkal hátba verve
unalmas emberek
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A nap sütött, felhő se járt az égen,
s anyám körött lángot fogott az éden.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Beköszönt az est és mindent átmos,
egy barna madár az ösvényt füleli.
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Egyetlen vigasz, hogy a történelem logikája szerint jönnie kell egy reneszánsznak. A civilizált fehér európai keresztény ember
szonett
Költészet és valóság/Aranylant
Lásd, elvetél lassan, fájón ez a nyár,
magzatvize - a langy eső - szakadó...
Éhes kutya kullog, egy szürke agár,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Fejét felszegve, büszkén hátravetve,
tört glóriával szállt le ránk az este.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Régen beszéltünk, van vagy negyven éve,
nem tűnt fel eddig, hosszú volt a csend.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Míg barátaimmal összepofozzuk
felgyülemlett napjaim hátralékát,
elszalad a május, létszakadékok,

antik időmértékes
Költészet és valóság/Aranylant
Nézem képeidet, hallgatok egy mesét.
Gömbrózsád szinező illata erre száll,
friss tükrében a nap részegen alszik el.
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Igen, van nyelvgyilkosság is. Ezernyi módja ismeretes. Nemcsak az obszcén, trágár szavak tartoznak ide
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Megszentelő január! Az égbolt
aranyos lángja gyúl a hegyen,
fagyott ágak közé robban,
hogy e hajnal glóriája legyen,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mi gyújtja még az ajkad égi szóra
e mélysötétben forgó sárgolyón?
Csupán a mennynek síri álma szórja
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A csöppnyi fényt, mit én hoztam magammal,
ha elmegyek, az asztalon hagyom.
Talán majd téged egy nap megvigasztal,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Talán ez volt a csönd, amire vártál,
és hajszolt szíved is türelemre int.
Talán ez volt az, egyként zápor,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mondd nekem az igaz álmod!
Soha nem volt, majd meglátod...

Mondd nekem a legszebb szavad!

publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Mindig eltűnődöm tanévkezdéskor. Vajon gyermekeink tudják-e, milyen a nagybetűs Élet?
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kevert évszakok mázolódnak
napra feszített vásznakon.
Képzelt időben, képzett irgalom.
Nyárelő zászlai lengnek egyre,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Haragját hozva tágra nyílt szemében,
a hídon át az izmos Ősz rohan.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Súlytalan panaszdalokba vész a tollatok,
légballonra dőre szókkal író tolvajok!
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Szellemi életünk örökzöld témája e kérdés. Főleg, ha magyar nemzetünk legjobbjainak
antik időmértékes
Költészet és valóság/Aranylant
Ősz citerázik a fán, senki se hallja talán
bánatos, árva zenéd, szél fütyörészi köréd.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mesébe illő tájon át,
ne kérdezd, merre visz az út!
Plakát ragyog rád, láss csodát,
feledj valót és méla bút!
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Milyen most itt a táj, barátom?
Bennünk lassú fények folynak.
Elhangzott szavainkban,
csendjeinkben, búcsúinkban
novella
Novella/Elbeszélés
- Rég láttalak, nagyapa. Egészségedre.
Nagyot húz a fiatalember a Guinnessből. Elégedetten csettint a nyelvével.

elbeszélés
Novella/Elbeszélés
A Montmartre-on a sok apró utca egyikében, a nevére már nem emlékszem, állt egy különös alakú, színét és formáját vesztett ház. A háború elsodorta egyik oldalát, a tető enyhén megroggyant
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
A sárga még finoman, nyárízűen zenél,
- rejtelmesen édes, tejes és friss dióbél.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kitart mellettem évek óta már.
Néha megsajnál egy kicsit,
úgy tesz, mintha néki is fájna

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Konok szemekkel, már a csendbe bújva,
nagy álmodásban élek itt a földön.
Porrá s kaviccsá bont a szél le újra,

elbeszélés
Novella/Elbeszélés
Nyárutó volt, még fényes, de már a forró szelek lesóhajtozták a fákról az első száraz leveleket. Nem messze innen van a postahivatal, amolyan csökevényes kis épület, onnan túl a városháza elaggott falai,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Időm telik, lassan mindent tudok magamról.
Mit múltam rejteget, szavakra tördelem.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az alkonyég dohogva rezdül,
rőt könnye most csorog keresztül
létünk tengelyén.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mint só a vízben, oldódik csönd.
Szűrt, szikár szavaink mögött,
gúzsba kötötten vergődő rettenet.
bölcselet és gondolat
Publicisztika/Publicisztika
Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, Mária mennybevételének ünnepén nem lehet elégszer
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
A villanydróton varjú károg,
a pózna mellett macska ül.
Megannyi mocskot rejt az árok,
s csak dudva nő a ház körül.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Berekedt végre a sziréna torkú város,
nem liheg folyton bajt a nyakadba.
Megpihennek az elfajzott
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mennyi homályos gondolat
feszíti szét az este csendjét,
istrángos hévvel fojtogat,
halálod mintha benne lelnéd.

bölcselet és gondolat
Publicisztika/Publicisztika
Isten ugyanis nem közvetlenül, hanem közvetve hajol le az emberhez. Nem sült galambot nyújt a szájába, hanem észt ad
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy rideg szobában, dermedt délután,
méla csend és fonnyadt alma szag van.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Tenger árja zúg zokogva,
partján bárka dús homokba
ágyazódva, összetörve,
deszkatestét mossa össze

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007