 | | | 2025. szeptember 14. vasárnap,
Szeréna, Roxána napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Végh Tamás (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hang, fény és oldat, hullámok, tenger,
ki visszatáncol, az itt sosem nyer.
A szellem szédül, minden nap szombat,
lebontott korlát, akárki ronthat. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Még kereslek, még kívánlak,
Hiányodhoz köt a bánat,
Üvegcsébe csukva, zárva,
Ül a lelkem, szóra várva.
|
| | haiku | Költészet és valóság/Aranylant
őseim földjén
amit otthonnak hittem -
idegen vagyok
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant feketébb a város, mint az ég
megrúg, szívemből kikanyarodok - -
két körte, magányos hintaszék
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Rajtunk ragadt áhítatban dagonyázunk,
örökölt estek öblein folyik át láva nyarunk.
Időnk testetlen rángás, hazug hasadás, |
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az utak összefutnak, ahogyan a dolgok, jelenségek, természeti működések is összefüggenek egymással, a forrás a patakkal, a patak a folyóval, a folyó a tengerrel, a tengerek a szárazfölddel. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elképzelem, mint üldögélsz szobádban,
mohó szemed sorokra sort nyakal.
Sokat meséltél, mindig is csodáltam,
zajok között a hangod volt a dal.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Miért csodállak? Mindig önmagad vagy,
időd s utad százszor hiába csalhat.
A kép, mit rólad számos pillanat hagy,
egyként szül bennem békét és nyugalmat. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Apró zajokkal ébreszt fel a reggel,
a szomszéd ház előtt vén autó köhög.
A megyfa egybenőtt a veréb sereggel,
karneválra készül? Madárnak öltözött. |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Ki tudja, hol leszünk, hogy leszünk majd.
Talán sós könny mossa lelkünk, Parajd
mintájára omlik össze a szánk
padlásán a szó, egy-egy versszilánk.
|
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant aj milyen rózsaszínű lett az égbolt
mondtad lelkesen ez csak a kezdet
téged még az idő meg nem edzett
s az a szürke szürkület is rég volt |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant valamit mégis kéne tennem
elkerítettelek életemben
nem gondolok rád nem kívánlak
kimondhatatlan híg hiány vagy
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Romos emberségünk maradék hitével,
békétlenségeink gyenge szeretetével,
azzal, aminek híjával van az életünk,
ennyivel indulunk útnak, ez zörög
félelmeink mellett a tarisznyánkban, |
| | novella | Novella/Elbeszélés De hol van anya meg apa? Még sohasem hagytak ennyire magamra, még sohasem voltam ennyire nélkülük. Ugyan eddig is gyakorta maradtam egyedül otthon, de az teljesen más volt, kevésbé nyugtalanító, mert éreztem, tudtam, nemsokára velem lesznek megint, hiszen csak dolgozni mentek el. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahogyan megyünk előre az időben,
s lefoszlanak rólunk mind a gúnyák,
leszünk pőrén engedelmesek, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Holdvilág, árnyékkal párban
háztetőn ül, meleg nyár van.
Csillagok vizén halászik,
pendelye tó tükrén ázik. |
| | műfordítás | Műfordítás/Francia versek A Hold szeszélyeivel vonz,
mint léha szerető, olyan ;
rád nevet, szól panaszosan,
zaklat, gyötör mint rossz kolonc.
|
| | műfordítás | Műfordítás/Német versek Nekünk a zöld halhatóan lángol;
a füsttől kormos alsó szobában
cselédlányok, szolgák szolgák, mindahány van, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Anyai szívem mindig félt
ezer valós és kitalált
veszedelemtől, amíg él,
de legyőzött már száz halált. |
| | novella | Novella/Elbeszélés Geri hosszú percek óta feküdt nyitott szemekkel a széles franciaágy egyik oldalán. Nézte a mellette alvó lányt, Lizát, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant ...És akkor úgy érzed, mindebből elég volt:
túlsúlyos a teher, túl sok a fehér folt.
Más diktált, elhiszed, a szíved lerobban, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Öltöztess fel kézmeleggel,
És ha mennék, ne eressz el,
Ölelj magadhoz, ha fázom,
Legyél az, ki már nem álom.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Este volt, vasárnap. Olyan, mint sok többi -,
magamnak is hazudom: nem történt semmi.
Este és július – borongva kényeztettek engem, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyűjtögettünk ezt-azt az évek során.
A felelősséget mind elvihettem,
nem hagyhattam ott egyetlen sebet sem,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bár minduntalan leszakadni készül az ég,
s elrozsdálltak mind az orgonák,
mégis minden csupa virágzás és bomlás,
bomlás és virágzás minden elsuttogott |
| | novella | Novella/Elbeszélés A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tényleg mindegy, nincs nagy különbség,
az meg se volt, ez úgy se lesz meg.
Kiben egy cseppnyi ész dülöng még,
annak kevés, mi ott felesleg. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mint üresen hagyott poharat kezemből,
elengedlek. Hagylak - vonzzon magához a Föld.
Lehet a zuhanás segít ellazulni
és magába simít majd a termékeny zöld. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Itt benn süket csend, félhomály,
megkopott festő-képzelet,
csak a kinti fény csordogál,
hűs víz, a mélyben megremeg.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mélységi mámorba szédült az utca csöndje,
az iskola kiürülve, zártan, üresen áll, akárcsak
a szomszéd orvosi rendelő szabadságos terei, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Mikor voltam
Szerencsen
fogadott egy
szerecsen
|
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Alapvetően nincsenek véletlenek, a dolgoknak eljön az ideje, amikor kell, megtörténnek velünk, bennünk és körülöttünk.
|
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Örök viszály, halálig küzdelem,
a hősök mindig arcot váltanak.
A győzteseknek könnyű bűntelen.
Egykor volt erdő, mára sár, salak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Hallgatom az esőt,
felhőbe zárt fények
szivárványt színezve
szemtől-szemig érnek.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mintha mindig minden minta volna,
minta, mintagyerek, mintaiskola,
mintadarab, mintabolt...
Minden ember, minden tárgy |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felveszem a tél pulóverét
ne legyen melegem
Mellemig ér a sötétség
átgázolok rajta |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Jelen vagy közeli és távolabbi helyeken,
teszed a dolgod, míg mennek az évek,
s ott vagy mindig, ahová menni igyekszel,
|
| | tárca | Publicisztika/Tárcanovella Az öreg házhoz tartozó, egykor más napokat látott kis kert, melynek fáit és bokrait még apám ültette, máig örök érvényű, egy és oszthatatlan.
|
| | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Integet a kismanó,
Rigó füttyent vígan.
Mint egy álom a való,
Már egy éve így van.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Gyönyörű, tavasz-ízű szombat délutánon
a lányom alszik rebbenő pillával, s látom,
megmoccan bal keze |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mosolyuk mint mindig
gyógyít elűzi ami fáj
elvarázsol csodát tesz
a három gyermeki báj
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Moccan a medve,
Nyitja szemét,
Ébred az erdő,
Ébred a rét. |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika