 | vers | Költészet és valóság/Aranylant A lépcsőházban muskátlik nyaralnak,
a szebb napokra árnyék költözött.
Teádba kortyolsz, ülve dőlsz a falnak, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Milyen mély és parttalan a csönd!
Borzas szél vonyít csak az éjszakában,
az emberarcú hold is, havat, fagyot várna,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A mulandóság
burkában
Szerelemre
Életre nyíltam
anyám méhében |
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Kezünk csodálatos eszköz, szerszám, műszer, gép és szerkezet.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A semmiben megállsz magadnak háttal,
korábbi éned érvel ellened.
A hallgatásod, bármit gondolsz, rád vall, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ránk feszül a várakozás antarktiszi csendje,
mint kinőtt hálókabát.
Foszlott avarra perdülő
|
|
| lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Hátrahanyatló
tudatomból kicsókolod
a körömig égett
Szerelmek emlékét |
| | útijegyzet | Publicisztika/Publicisztika Csendes gondolataiból gépzúgás verte fel. A birkásnál lázasan dolgoztak. Vajon mi az a fontos munka, |
|
| szonett | Költészet és valóság/Aranylant A szűk kis utcán záporvíz botorkál,
s ahol felénk egy macskaszem tekint,
a híd előtt, a rozsdás drótbokornál, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant
Sötétség elborít
nyár édesedik
a szó szomorít
haj deresedik
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Makogunk, dadogunk, magunkban dohogunk,
mormolunk szavakat, makogva magunkról magunknak hazudunk, |
| | himnusz | Költészet és valóság/Aranylant Karácsonykor megszületett az Isten Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nagy havak, szánok,
csengős, védtelen éj.
Mélyutakon poroszkáló
térdig havas álom,
|
|
| műfordítás | Műfordítás/Francia versek Se’ cél, se’ válasz,
kacaj vagy szó,
de megállasz : mulatni jó,
cikázva, mint apró pille... |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Decembernek ködfinom zajában
félelmeim együtt lobbannak föl
az ünnepi szikrákkal:
jön a szent karácsony,
|
|
| elbeszélés | Publicisztika/Publicisztika Rájöttem, hogy a bennem élő férfinak tartozom annyival, hogy a jelen bizonysága lesz az iránytűm a holnaphoz. Úgy éreztem, nincs mire várnom.
|
| | esszé | Magazin/Művészportrék Percy Bysshe Shelley négy évvel volt fiatalabb Byronnál, a nagy költőtársnál, de két évvel hamarabb találta meg azt az égi ragyogást, melytől minden művének emelkedettsége fénylett.
|
|
| ballada | Költészet és valóság/Aranylant Nem mozdulunk; magunkat hagyjuk hátra;
hírek leszünk, jegyzőkönyv, bonclelet,
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Az ablakon rajzos, kékes jég mereng,
kint zajtalan sötét van - korán kelek;
igen, tudom, lesznek még ilyen |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Vonat alá feküdt a Szerelem
legalább tízmillión látták
legalább tízmillión felejtették el
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Idegenek
a kezek
amik visszafelé
simogatnak |
|
| himnusz | Költészet és valóság/Aranylant Minden elomolni látszik,
s gondterhes fellegekkel
nyög felettünk a december,
mint rút, púpos, fekete ember.
A tél is, a hó is, a fagy is |
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egész életünk várakozás. Nincs olyan pillanat, amelyben ne lenne benne nyíltan vagy rejtetten a várakozás. |
|
| életkép | Költészet és valóság/Aranylant Bár bokánkig ér a megszabott keret,
korlátok vasával szembenézünk,
jóra vágyunk, lelkünk szépeket szeret, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha nem válaszoltok, az is felelet,
ha nem szóltok, az is üzenet,
ha nem feleltek az is válasz,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Elbúcsúztam
ráhúztam
a sötét lepelt
az ünnepelt
tetemre |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika „A nemzet tagjait sosem a haszon, hanem bizonyos, hosszú időn át kiérlelt mitológiák kötik össze. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A holnapot már tegnap átlapoztam:
színes borító, gyenge tartalom,
szépség sehol, a jó helyén a rossz van; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hát legyetek velem ma, amikor oly lassan jár a fény,
s megállíthatatlan a tárgyak hullása, s a reggeli eső kopogón
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Az Élet tócsáit
Már nincs erőd
Kikerülni
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A sötétség reléi
fényeket gyújtanak
Megremegnek bennem |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Vándorló angyali lélek, ne félj!
Társad az, kivel együtt vagy szabad,
s akit nem félsz soha megölelni, |
| | novella | Novella/Elbeszélés Egy álmos, nehéz levegőjű fürdőhelyen nyaralt dr. Maróti Zoltán. Ügyészként dolgozott Pesten, a bíróság könyörtelenül szögletes épületében. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A fény ölelt, szólított, szépnek lássam,
örömmel hittem, itt az alkalom,
s mert bízni tudtam bármi folytatásban,
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Csavargó csodacsillagok hullatják
Örömkönnyeiket az éjszakába
Kiböjtölt csókok íze robban a szánkban |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Rozsdásan nyikordul
padlásom ajtaja
kidobott kacatok
között keresgélek |
| | novella | Novella/Elbeszélés Hetek óta egy szem eső sem esett, csontszáraz volt a föld: mintha egy nekidühödött,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Kettőt előre, négyet hátra;
a fű se zöldebb, mint a gyom.
Tanultad, mérget írsz a lázra,
s megvetsz, ha nem kell, otthagyom.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Mint az eltévedt bárányok
nyakába akasztott kolomp
vert szíve
nyers és riadt hangja volt
bordáin álmokat hurcoló
magánymozdony zakatolt |
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
