 | | | 2010. március 11. csütörtök,
Szilárd napja. Kalendárium | -
Nagybányán született, 1901. április 18-án.
Apja Németh József, anyja Gaál Vilma, tisztviselő család gyermeke.
1904-ben Szolnokra, 1905-ben Budapestre költöztek. Németh László szemléletére mélyen hatott a „választott szülőföld”, apjának szilasbalhási (mezőszilasi) parasztbirtokos rokonsága. ... | | 
Életrajza
SzülőházaKözép-Lengyelországban, a Varsói Nagyhercegség Mazovia tartományában, a Sochaczew város melletti Żelazowa Wolában született. Bár a születés után hetekkel kitöltött anyakönyvben február 22. szerepel, a család március 1-jét tekintette születésnapjának. Édesapja Mikołaj (Nicolas) Chopin (1771–1844) francia bevándorló, édesanyja, Tekla Justyna Krzyżanowska (1782–1861) lengyel volt. Egy nővére és két húga volt Chopinnek: Ludwika (1807–1855), Izabela (1811–1881) és Emilia (1812–1827). Néhány hónappal Fryderyk születése után a család Varsóba költözött, ahol a családfő franciatanárként dolgozott. ... | |  -
Joseph Maurice Ravel francia zeneszerző volt. 1875. március 7-én született a dél-franciaországi Ciboure-ban. Gyermekkorát Párizsban töltötte. Hét évesen kezdett zongorázni Henry Ghys tanítványaként. Első művét 12 évesen komponálta Változatok egy Schumann-dalra címmel. Összhangzattani ismereteit Charles Renének köszönhette. 1889-ben felvették a Conservatoire-ra. A zongora-előkészítő osztályt kitűnő eredménnyel végezte, ennek köszönhetően további tanulmányait Charles-Wilfrid de Bériot osztályában folytathatta. Később André Gédalge-nál ellenponttant és Gabriel Faurénál zeneszerzést tanult. ... | | 
Petőfi Sándor, János Vitéz című műve verses mese, azaz irodalmi kifejezéssel élve elbeszélő költemény. Verses formája van, de mégis az epikák közé tartozik, mert cselekményt mond el. Verselése: ütemhangsúlyos, felező tizenkettes és páros rímei vannak. A művet Kosztolányi Dezső a "magyar Odüsszeia" -nak nevezte. Az író eszményképet teremt a nép számára, hiszen Kukorica Jancsi, az árva juhász Tündérország királyává válik. ... | | 
A húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdete, a hamvazószerda idén február 17-ére esik. A nagyböjt a keresztények számára bűnbánati időszak, amely alkalmat ad a lemondásra, a hitben való elmélyülésre és kiengesztelődésre, hogy méltóképpen felkészülhessenek Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére.
...
| | 
Kónya István életrajza már önmagában is az a szenvedélyes és alázattal teli magyar sors, mely oly sokaknak jutott osztályrészül megannyi évszázad alatt.
Szenvedély és alázat, e két nemes művészi attitűd teszi hasonlatossá alakját és művészetét egy másik nagy magyaréhoz, aki ugyanúgy bejárta Európa boldogabb felét, Misztótfalusi Kis Miklóséhoz. ... | | 
KISKUNHALASI VÁROSI VEGYES KAR
Kórusvezető: Faddi Istvánné
2008-ban ünnepeltük városi vegyes karunk (korábban Fedora kórus) fennállásának 15. évfordulóját. Ez egy civil szerveződésű énekkar életében nagyon szép kor. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Paál Zsolt (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Halk ködben még az ég puha fátyla,
hol bús öleléssé olvad a fény.
Kábult éj csöpög hosszan a házra
és egy csillag táncol a tetején. |
| | regény | Regény/Nagyregény Sűrű füst gomolygott a szobában, ahol tízen is egyszerre cigarettáztak. Egyedül a szemüveges Hédervári nem szívta, és hiába |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Ezüstlant Nem fakul el már sohasem a fényed,
minden műved egy-egy szent gyönyörűség!
Rövid életed mégis teljes élet,
dalod költészet, érték, világszépség! |
| | novella | Novella/elbeszélés „Ne hagyd magad, fiam, a Kiss Katit ne hagyd! Neked rendeltetett, még akkor is, ha elvették tőled. Az a híres nagyzsebű csak ne gondolja, hogy ellene tehet annak, amit |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Óh mennyi gond és mennyi szépség,
Mennyi gyalázat és mennyi kétség,
Mennyi métely és rögeszme
Van bennünk egy csokorba kötve! |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hideg, mint a halál csókja,
a szél, ha hóval szembe fúj,
tested didergő lázkupac,
megfeszül, akár a húr. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Ezüstlant Ma már nem lázadok,
olvadt lávaként zuhan a mélybe
sorsom megkövült titka.
|
| | irodalomtörténet | Magazin/Művészportrék Most egy kis kitérőt teszek.
Eddig és többnyire a francia költők, írók közül választottam ki esszéim alanyait, hiszen őket eredetiben értem, érzem, fogadom be, és a magyarok mellett a francia irodalmárok állnak legközelebb hozzám.
|
| | regény | Regény/Nagyregény Késő este volt, mikor hazaért. Az arcomat megsimogatva ébresztett fel.
- Ne itt aludj! – mondta fáradt mosollyal.
A könyv a földön hevert kinyitva, meggyűrt lapokkal.
- Nem is tisztálkodtál – mondta megértő szeretettel. |
| | bölcselet és gondolat | Magazin/Film-Színház-Muzsika A társadalmi csoportokat és a társadalmat az egyének, az egyes emberek sokasága építi fel. Az egyének ebben a közegben is önálló gondolkodással, érzelemvilággal, kapcsolatokkal, stb. rendelkeznek. Közöttük nincs két teljesen egyforma, csak |
| | novella | Novella/elbeszélés A fűszerüzlet előtt szembe futottak egymással. Csupán akkor vette észre az egyik a másikat, mikor már lépésnyire voltak egymástól.
- Te itt? – szólalt meg a nő meglepetten.
- Ó! – kiáltott fel a férfi, és a tőle megszokott gráciával kezet csókolt a nőnek. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Oda igyekszem, a törvénynapra
keserű panaszaimmal telve.
Talán csak Ő az, ki keserveimre
bölcsességével megfelelne. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Rég volt, több évtizede már,
a meleg anyaölből kiszakadtam,
|
| | antik időmértékes | Költészet és valóság/Aranylant Macska oson nagy csendben, a szőlő árnya takarja,
Karma mered késként, szeme izzik az esti sötétben,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Alkony, langy ruhába bújik a nap,
bús léptek játszanak a poron.
Egy szürke láng még az égre kap,
emléked a szél hajába fonom.
Ablak alatt az éj lassan szusszan,
kábultan dereng már a messzi.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant A hang elakad torkomban,
mint a széllé vált kiáltás,
némaság szegélyezi a felbuzgó vágyást -
szólhatnék,
írhatnék,
mégis hallgatok, -
cipelem megfáradt bánatát annak,
ki én vagyok. |
| | esszé | Magazin/Gondolatok a könyvtárban Az életrajzírók fizetett tömege rászoktatta az olvasóközönséget az irodalmi művek olvasása helyett az irodalmár életrajzában való vájkálásra.
Úgy vagyunk mindezzel, mint amikor egy félig nyitva hagyott ajtó mögül bekukucskálunk, s olyasmit látunk, amit nem lett volna szabad. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Betölt mindent, mert határtalan,
árad szelíden, szépen, parttalan,
nem fogja gát, nem fogja törvény,
csillogó színét nem töri örvény,
itt van közöttünk, bennünk és értünk
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Olyan a sorsunk, mint egy mókuskerék,
mit taposunk, taposunk csak egyre,
míg árad a vérünk tiszta gyöngye,
a test áramát serkentő szívverés.
|
| | nyelvtörténet | Kortárs nagyjaink/Nyelvészet-nyelvtörténet I. A bartók szó részei visszafelé haladó bontásban :
a) (bart)-ók. A -k, eléje magánhangzót ejtve : -ók, -ak, -ek végződésre példák: fiók, pityók, csimbók, burok, marok |
| | regény | Regény/Nagyregény - Maga kicsoda?
Nem láttam semmit az arcomba lobbanó lámpafénytől.
- Én… én… csak…
- Mondja, kicsoda? – hallatszott újra a kérdés.
- A nevem…
|
| | novella | Novella/elbeszélés - Viszonzásként csak egyetlen dolgot kérek…
- Csak azt ne kérd… azt az egyet ne…
- Ha akarnám, se tehetném, hogy ne legyél velem, bár olykor jelenléted idegesítő.
- Ide… idegesítő? De hát… hogyan? És mikor? |
| | novella | Novella/elbeszélés - Az egyetlen dolog, bármily nehéz legyen is, a betegségekkel szemben, amit tehetünk, az, hogy – a magunk egyszerűségével és gyermeki bugyutaságával – kinevetjük őket; ha képesek vagyunk elhinni, hogy az akarat diadalmaskodhat az értelem |
| | nyelvtörténet | Kortárs nagyjaink/Nyelvészet-nyelvtörténet Távoli eleink szerették díszíteni a szavakat a magánhangzók kettőzésével. Ez az ősi szokás ma is sok helyen megtalálható, pl. a kórógyiaknál egészen általános |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant
ezért vagyok, vagy elvagyok
vadulva, vadítanak a tanok,
a konok erkölcsök,
csökönyös öntörvénnyé ötvöznek,
öntöznek dogmák, mákonyok...
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ömlő fehér
szívemre hull,
mindent tisztára mos,
mert Istennél
hiánycikk ma
a lázongó piros.
|
| | elbeszélés | Novella/elbeszélés Az asszony úgy tekintett rám közömbösen, mint egy olyan idegenre, akit most lát életében először. |
| | regény | Regény/Nagyregény Október 1-jén szabadultam.
Nem volt ellenem ítélet, csak Kálvárián volt Golgota nélkül.
Megtanultam, hogy a börtönben |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az élet puhán andalog,
idebent a sok néma fülke,
vendégeik fáradt, szürke
angyalok.
Szemükben a jót keresem... |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem lehet a sárba gyúrni hited,
beléd kódolt, mélyen bőröd alatt,
akkor is, ha közöny lesz a tied... |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Ha besűrül az égnek vére,
s lecsüng az összes fényfonat;
a házfalakba dagad
az esőt szürcsölő alkonyat.
S míg kint a villám kaparász... |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Ujja alatt ezernyi hang
forr és felbúg – bús hadak…
Szőke fürtje homlokában,
s arcába ég e pillanat.
A kertben már az est... |
| | regény | Regény/Nagyregény Hosszú éveken át megkísértett álmaimban. Évekig pontosan jött, mindig hajnalban. Talán azért, mert akkor voltak az akasztások. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Csillagokat sziporkáz a határ,
a tájon vastag dunna, hó,
az ég alatt gyémántmezőkön áll
a földig érő takaró.
Apró, csillámló kis üvegszemek... |
| | elbeszélés | Novella/elbeszélés A tavasz lassan megadta magát a nyárnak, izzadtságot csalva az emberek hátára, homlokára. Ekkorra már kinyíltak a napernyők az asztalok fölött |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Nyelvészet-nyelvtörténet Az olvasó bizonyára megfigyelte élete során, hogy a magyar szavaknak mindig csak valamely más nyelvből való átvételéről hallunk mindenféle fórumon: ezt a szót is átvettük, azt a szót is átvettük, amazt a szót is átvettük valahonnan... |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.
Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit... |
| | irodalomtörténet | Magazin/Gondolatok a könyvtárban Időről időre szükségét érzem, hogy kedves költőimről, festőimről, zeneszerzőimről vallomást tegyek. Valljak nagy-nagy kedvenceimről, rám gyakorolt hatásukról, műveikről, amiktől meglódult a vér az ereimben... |
| | regény | Regény/Nagyregény Súlyos fekete est volt. A kis plébánosi szobába menekültem a házakra terpeszkedő sötétség elől. A hajópalló hangosan recseg és csikorog a lépteim alatt. Középen nagy ódon asztal, körülötte az asztal kopottságához illő kopott régi székek. |
| | novella | Novella/elbeszélés Elértem a 82 évet. Öreg vagyok, már eleget éltem, és eleget láttam, ha lehunynám a szemem ebben a pillanatban, csöppet se bánnám. Nem tartozom azok közé, akik mindenáron ragaszkodnak az élethez, a telhetetlenek közé. Azt mondjátok majd... |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Ha átélted már a szerelmet, tudod. Ha még nem voltál szerelmes, szerelemre született természeted előre sejteti, milyen csodálatos erőforrás a szerelem. A szerelem nincs életkorhoz kötve. |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Nyelvészet-nyelvtörténet Az egyező magyar-angol szavak gyűjtése kisebb-nagyobb megszakításokkal tulajdonképpen 200 év óta zajlik. A rokonság felfedezői között elsőként említendő Berzsenyi Dániel... |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A hűs, sötét utcát járván
hallgat az est minden lombban.
Téli ezüst kering, s mint bús járvány
szilánk tüzével az égre lobban.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nyár volt, a fény kapuját tárta az ég,
fényzuhataga ölelt magába minket,
körénk övezte öröknek hitt |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Költészet és valóság