 | | | 2012. május 19. szombat,
Ivó, Milán napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban. ... | | | | Az egyik legfélelmetesebb elemi erőtől, a tűztől való rettegés keltette életre Flóriánnak, az "Isten tűzoltójának alakját. A tűzoltók számára ...
| |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Varga Csaba (vezércikk) | | |  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Hirtelen színek, ízek nélkül maradtam,
képek, gondolatok, tárgyak elfakulnak,
örvénnyé mélyül, öblösödik hangod bennem,
és most Téged ünnepellek - így
|
| | műfordítás | Műfordítás/Francia versek Rohanva jöttem, dérré fújták a friss szelek
a homlokomra szálló, ékes harmatot.
Nem gyengít most fáradtság sem, letérdelek,
s veled álmodozva, tudom, otthon vagyok.
|
| | műfordítás | Költészet és valóság/Aranylant Harun al Rasid egy napon
Ily verset lelt egy könyvlapon:
Hol vannak királyok s urak
kik egykor világot bírtak?
|
| | műfordítás | Műfordítás/Angol versek Az alkony borús, szomorú,
szabadon fúj vad szélvész,
s mint madárszárnyak verdesve
villan a fehér tajték.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem alszol jól, gyakran mondod, hetelnek nálad a
harcos gondok, ülsz és fegyvered tisztítva gondolod,
megint csal a homokórád |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vérzek, szétráz a hideg
reszketek mint a szét-
szedett sziámi ikrek műtét után
szemükben kérdéssel bámulnak
bután, ők a másik felüket féltik |
| | publicisztika | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Az Úristen saját szépségéből adott a virágoknak, a messzi csillagoknak, az erdők zöldjének és a felhők bíbor-arany-ezüst játékának. Erejét adta az anyag ölében nyüzsgő titkos mozgásnak és |
| | kroki | Publicisztika/Publicisztika Egy késő őszi napon ismertem meg.
Én tizenkét éves voltam, ő kétszerannyi. Madame Guiscard fölé költözött egy kétszintes bérházba, ahol négy lakás volt, de csak hármat laktak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Létem a tűz, a csend
gyertya éghet így.
Kanócom sercen,
jelzi, hogy vagyok, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hozzád fohászkodom Istenem
tekintsd el gyarló földi létem
mely csak foszló álmokat terem
légy te váram hithű menedékem |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szó-fák és áldott ölelés
beléd bújok szűz gondolat
Kimondom mágikus nevét
mint harang csendül az Ige
Jin és Jang kozmikus áram |
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Látod? Ködpaplan ereszkedett le,
s kísérteties fényben ég a Hold.
Ily hatalmas és fényes sosem volt,
farkasok úsznak rajta keresztbe. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Mit rejt foltjában az erdő?
Mely lenge illat mereng a réten át?
Hova fordul a nagytoronyról a szellő,
ha pitypangernyőt talált? |
| | novella | Novella/Elbeszélés Minden évben eljövök egyszer erre a játszótérre. Október vége van, szombat délelőtt. Hajnalban esett. Néha erősebben tépázza a szél a fákat, és ilyenkor a nyakamba rázza a megmaradt esőcseppeket. Egymagam lépdelek a fák alatt. |
| | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön az árnyék:
zümmögő napsütést akarok - tüzet!
|
| | elbeszélés | Publicisztika/Publicisztika A Rue de Ronsard valójában a hangzatos neve ellenére rövid utca volt tekintélyes polgári házakkal az elején, omladozásnak indult, egykor szép bérházakkal a végében.
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Hogy elvesztem-e? S létezem még?
Nem a vágyódás a fájó gondom.
Az elmulasztott élet zúg most bennem,
mint halálos szél az összes őszi lombon. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Láttam, amint ott állt az ablaknál,
és kerengésre ítélt lomha fotonok közt
vonalai lassan feloldódtak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Érzéseim a szívedhez nőttek
s tán ettől fejlődött nagyra,
dobbanok benned ritmust, és
rád növök, mint jég tapad rá
a kirendelt fagyra, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ember vagyok, mint oly sokan:
de nem látszólag ember,
bár a szegénység fojtogat,
a könnyen szerzett nem kell.
A jó mi vonz, a rossz taszít, |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet A kivégzés mindig látványos. Kíváncsi csőcseléket és együtt érző embereket vonz. Ahol pedig tömeg, ott rendet |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Tudod, ha a patak csobban,
akkor odanézek mindig,
hátha Anya üzen halkan;
Tudod, ha a patak csobban,
valami fontos történik
a mi csendes világunkban. |
| | kroki | Publicisztika/Publicisztika Mikor újra láttam, a kapunál állt, s talán éppen őt várta. Pedig úgy tudtam, hogy a kutyák megérzik a halált.
Hetekig nem jártam arrafelé, s mikor újra arra vetődtem, egy fiatal lánnyal sétáltam az öreg templom felé. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Szirmok áldott hava hull rám,
valamikor, majd, a hullám
szemfedője legyen ilyen,
mikor eltolnak a sinen.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Az asztal terítve, dús a lakoma,
koldus és királyfi karba- kart koma,
a dalnok libát kerget az udvaron,
tollat foszt,tintán átüt a hatalom. |
| | dal | Költészet és valóság/Aranylant Párát lehel az esti csend,
kigyúlnak a csillagok,
nyílik az ég, mint bálterem,
özönlenek illatok. |
| | dal | Költészet és valóság/Aranylant Nesztelenség, néma béke,
sziporkázó, tünde pompa,
bíbor égről alkony fénye
hull alá a tarka lombba. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Magamból indultam megint az
útra, szombat van, dolgozni kéne,
de csalogat vissza a |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Narancsban izzó Nap
kék mezőn gyúlnak a csillagok
útra kel ismét az Örök mozgató
a lámpagyújtogató |
| | kroki | Publicisztika/Publicisztika Édesanyám óvó kézzel ölelt magához, apám az első meglepetés után hangosan röhögni kezdett. Majd rágyújtott egy cigarettára.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Gellért püspök Istennel beszélget,
Úrfelmutatást mutat be épp,
minden figyel, Ő, s a táj |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ott lapul kint a fák alatt,
zörgő-levélágyban,
de felébred majd a kikelet
rügyfakasztójában. |
| | regény | Regény/Kisregény Ha azt válaszolom, hogy az elmúlt hetek, melyeket vele töltöttem, a legkevésbé szóltak az értelemről |
| | esszé | Magazin/Művészportrék Párizsban az is kiderül, hogy az általuk betanult mondatok némelyikét hallván meglehetősen durván reagálnak a franciák. Vannak új kísérleteik is: a bátyó megtanulja a hímnemű szavakat, öcsi a nőnemű szavakat. Persze |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nézzük egymást, nézzük egymásra meredten.
Lekoptak rólunk a törékeny arcok.
El kellene futni szélnél sebesebben,
hiszen mi régen feladtuk a harcot. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Minden múló, akár a villanás,
bárhol legyen, palota, vár, vagy sír fölött,
reményt jelent minden felcsillanás,
hinni akarjuk, létezik szép, jó, s örök! |
| | regény | Regény/Kisregény Még ez a kislány is a szerelmet látja a fiatalságban. Illetve erre nevelik szerencsétlent, hogy a rövid és jellegtelen életben habzsolni kell mindazon érzéki vágyat, mely a boldogság illúziójával csapja be az embert.
Néztem a piszkos |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Nem várta kegy, bocsánat, csak szégyenfája,
s ő imádkozott: „Atyám bocsáss meg nekik,
nem tudják, mit cselekszenek!”- szólt imája |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika