 | | | 2025. július 15. kedd, Henrik, Roland napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant ...És akkor úgy érzed, mindebből elég volt: túlsúlyos a teher, túl sok a fehér folt. Más diktált, elhiszed, a szíved lerobban, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Öltöztess fel kézmeleggel, És ha mennék, ne eressz el, Ölelj magadhoz, ha fázom, Legyél az, ki már nem álom.
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Este volt, vasárnap. Olyan, mint sok többi -, magamnak is hazudom: nem történt semmi. Este és július – borongva kényeztettek engem, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyűjtögettünk ezt-azt az évek során. A felelősséget mind elvihettem, nem hagyhattam ott egyetlen sebet sem,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bár minduntalan leszakadni készül az ég, s elrozsdálltak mind az orgonák, mégis minden csupa virágzás és bomlás, bomlás és virágzás minden elsuttogott |
|  | novella | Novella/Elbeszélés A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tényleg mindegy, nincs nagy különbség, az meg se volt, ez úgy se lesz meg. Kiben egy cseppnyi ész dülöng még, annak kevés, mi ott felesleg. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mint üresen hagyott poharat kezemből, elengedlek. Hagylak - vonzzon magához a Föld. Lehet a zuhanás segít ellazulni és magába simít majd a termékeny zöld. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Itt benn süket csend, félhomály, megkopott festő-képzelet, csak a kinti fény csordogál, hűs víz, a mélyben megremeg.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mélységi mámorba szédült az utca csöndje, az iskola kiürülve, zártan, üresen áll, akárcsak a szomszéd orvosi rendelő szabadságos terei, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Mikor voltam Szerencsen fogadott egy szerecsen
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Alapvetően nincsenek véletlenek, a dolgoknak eljön az ideje, amikor kell, megtörténnek velünk, bennünk és körülöttünk.
|
|  | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Örök viszály, halálig küzdelem, a hősök mindig arcot váltanak. A győzteseknek könnyű bűntelen. Egykor volt erdő, mára sár, salak. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hallgatom az esőt, felhőbe zárt fények szivárványt színezve szemtől-szemig érnek.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mintha mindig minden minta volna, minta, mintagyerek, mintaiskola, mintadarab, mintabolt... Minden ember, minden tárgy |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felveszem a tél pulóverét ne legyen melegem
Mellemig ér a sötétség átgázolok rajta |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Jelen vagy közeli és távolabbi helyeken, teszed a dolgod, míg mennek az évek, s ott vagy mindig, ahová menni igyekszel,
|
|  | tárca | Publicisztika/Tárcanovella Az öreg házhoz tartozó, egykor más napokat látott kis kert, melynek fáit és bokrait még apám ültette, máig örök érvényű, egy és oszthatatlan.
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Integet a kismanó, Rigó füttyent vígan. Mint egy álom a való, Már egy éve így van.
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Gyönyörű, tavasz-ízű szombat délutánon a lányom alszik rebbenő pillával, s látom, megmoccan bal keze |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mosolyuk mint mindig gyógyít elűzi ami fáj elvarázsol csodát tesz a három gyermeki báj
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Moccan a medve, Nyitja szemét, Ébred az erdő, Ébred a rét. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szöget ütött a fejembe: nem nyert, mert mindenki vesztett. Csakúgy, mint két évezrede, mi ácsoljuk a keresztet.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Már rég nem a vadság íz tombol bennem, Nyugodt öbölbe vetem horgonyom. A test elkopik, nyűtt ladik az ember;
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hold alatti csöndek, kimondott, elhangzott szavak által testté lett gondolat-varázslattal ölelkezett a lélek, s a szívben lassan csöndes béke lesz. |
|  | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Erre gondolok, amikor azt látom, hogy esőben, fagyban tetőt bontanak, falakat döntenek le az alapokig, földet túrnak nyúlós, takony időben megállás nélkül,
|
|  | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant ...mert hiába van minden, és hiába vigyázol, akárhová megyek, mindenhol hiányzol: örökre, és centiről centire szőttelek meg |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A félbolond teljes szívével békül, a számító sietve mond nemet. A fegyverét másokra fogja végül, és átölel, miközben nem szeret.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Add a kezed, én majd viszlek, Oda, hol a Szóban hisznek, Hol nem tombol a Föld-pokol, Hol igaz a kenyér s a bor. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Rózsák édes illata, bódít a szó, nem való, elhittem az utolsó betűig. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem ismerhettem személyesen, soha nem volt találkozásunk, csak a képei világlottak édesapádnak az irodád falán, meghitten körbeölelve |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Egy régi reggelre gondolt, amikor ott állt egy pohár fölött, de végül is nem vitte rá a lélek, hogy megtegye.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Határvonal, habár nem látszik annak, ennél tovább, de annál mégis innen, kihűlt helyén az elhasznált szavaknak, hol összeér a semmi és a minden, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te, ki éjszakádba álomképet festesz, kihült, torz mosollyá majd a reggel rendez, kakasok hadával oldja majd az álmot, eltörli a képet az álomkór látnok. |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár. Fullánknyi szellő tőre támad s a napnak csókja pőre hátad pirítja óva, védve bár. Tavasz van újra, végre már!
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ha már a jezsámen is bús illattá fárad, - tört árnyai a parknak földig leomolnak, - s a zsörtölődő, kék szél egyszerre föltámad; |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ebben a mesében nincs is mostoha, Hamupipőke távoli rokona szavakat rostál, nincsenek királyfik, öregasszony lett, csak csendre vágyik. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között pirosló tulipánok szálegyenesen állnak. Most valahogy a szokottnál is nagyobb, áttetszőbb mélységű a csönd,
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés A bizalomnak ára van kérem! - húzta ki magát Sértett László. Úgy érezte, most aztán jól megfogta az ifjabb Illetőt.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Klári néni művelt, a világ dolgaiban járatos asszony. Naponta olvassa az internetet, nézi a televíziós csatornákat. Egy napon egy Kossuth-díjas író nyílt
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Ez a lány szomorún lépked, s remegő levelet tépked,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A harsány fűre markos gépek állnak, az erre élő kénytelen feledni.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Végtelen január, vacogó február, hideg, nagy csöndekkel teljes.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vagyok aki vagyok, és ezt elfogadom, ülök vigyorba merülve
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vérzek - ezer sebből a fán, vesztem-keresztem lett a vágy,
|
|  | szerelmes vers | Költészet és valóság/Aranylant Nekem már kevés ami sok bennem nincsenek piramisok csak romok
|
|
|
| |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |