2026. szeptember 15. kedd,
Enikő, Melitta napja.
Kalendárium

1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. 

...

Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...

A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt.

...

Anne-Sophie Mutter  a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni.

A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét.

...

Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.

 

...

http://musicianswho.hu/wp-content/uploads/2015/05/operahaz1.jpg

1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház.

...

A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...

Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse.

...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester.

...

 

Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet.

...

 A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb.

Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Kolev András
(vezércikk)


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy útra van a jegy,
valami harang szól,
nekem már egyre megy,
bánkodsz, vagy haragszol.


életkép
Költészet és valóság/Aranylant
A tartóoszlop hátradőlt a parton,
mellette ült egy elhasznált kabát.
Az egykor lépcsőn bőrig ázott karton
lehelte szét egy döglött hal szagát.
ditirambus
Költészet és valóság/Aranylant
Tudom jól, mögötted falra rajzolódik egy árnyalak,
s a lehetetlent súrolják az egymást metsző vonalak,


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az élet szürke vásznán
egymásba mosódnak a mindennapok.
Mintha csak hallanám,
hogyan érvelnek majd a nagyokosok,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az útszéli ezerágú, félig száraz,
de mégis élő, vénséges vén fáról
szedem és eszem a korai meggyet.
novella
Novella/Elbeszélés
Mintha jeges fuvallat csapott volna az arcába, erre riadt fel. A vörösen világító elektromos óra fél négyet mutatott.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ahány az emlék, annyi dől magába,
a bosszú édes, áradó folyam.
Az itt kerengő már nem bírtja, kába,
mint félholt állat, mára pont olyan.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Néhány pohár után tudtomra adtad,
mindegy, ha színpad, könyv vagy hanglemez,
hogy Pest, Arad, New York vagy messze Bagdad,
a felső szinten gyakran így megy ez.
stanza
Költészet és valóság/Aranylant
Hűségem töretlen, szilárd és erős gránit,
…de nekem a nyárvég ma is egy kis halál:
egyre számolgatom fogyó napjait, s óráit,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Arcodon a gondok s idő ráncai,
így lesz tekinteted konok és kemény.
Míg te lázongsz, téped mázsás láncaid,
felszínes lelkek repülnek könnyedén.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Váratlan változás osont a kertek alatt,
mint a tolvaj, ki lopni jár az éjben,
s mire virradt úgy elillant észrevétlen,
mint a belénk kódolt jóság,
novella
Novella/Elbeszélés
A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
(Ferdít az ördög, suttog, úgy tanít,
árnyék takarja, onnan ejt sebet.
Könnyesnek mondja véres ujjait,
s akárki kárán gúnyosan nevet.)
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy pont után nincs másfelé,
hiába volna kedved.
A sok pohár malátalé
a tüskét gyújtja benned.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Saját házam, mégis költözzek,
a fesztivál feljogosultabb,
bűnös lehetne, akit köröznek -
ellopta tőlem a csendet.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Szemráncban még régi mosolyok,
ránk öregedett, előreesett vállak...
Önzésed semmit sem változott -
ezért és minden másért, ugyanúgy szánlak.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Útjaink végül egymás felé hajolnak,
s mindegy már, hogy mások hozzánk
hogyan viszonyulnak, hárítanak, hazudnak,
novella
Novella/Elbeszélés
A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Most annyira üres a fény,
hiányzik a szín a képről.
Kis bogarak szemek helyén,
kopott a keret és szétdől.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy ennek hisz, más annak bókol,
tapintható a párhuzam.
Ez mit se hall, az ért a szóból,
s vagy elrepít, vagy rád zuhan.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Titokban kötényébe könnyet törölt
s folyó áradt, elmosta a szép tavaszt.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hiába áltatom álmokkal magam,
idővel minden ruha kifakul,
foltozgatom, bélelem, hasztalan -
hófehér ingeden átvérzik a múlt.
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Földek, egek összeértek, s várták hogy értsed:
egy életre, nem egy napra szólott megtérésed.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Mi itt maradtunk nélküled árván,
s minden szavunk dalaid súgják,
az igazat, a régit, a verseket,
dalba szelídült nép-magunkat

elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Az este küszöbén üldögélve nézem,
Buda fölött miként fénylenek föl
egyenként
a júliusi csillagok;

novella
Novella/Elbeszélés
Középiskolai osztálykép. Lassan percre pontosan negyvenkét esztendeje annak, hogy készült. Utolsó évesek voltunk, és nem sokkal a ballagásunk előtt álltunk össze egy pillanat erejéig így.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Lakunk az idők ormán, Knosszosz
közelében, ahol botladoznak az órák,
s küzdelmesek az emberes hónapok.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Felleges éj úszik a sínek felett,
s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények,
hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen
a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A távollétre nincsen mit felelni,
s az életemhez egy élet - kevés.
Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi,
vajon mi lesz az, amit észbe vés?
novella
Novella/Elbeszélés
- Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé
esszé
Publicisztika/Publicisztika
Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Te vagy, ki már oly régen nincsen itt,
s még mindig én kapaszkodom beléd.
Vigyázlak, mint a féltett kincseit
szívében őrző nincstelen cseléd,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elébe megyünk, minduntalan,
míg itt vagyunk a múló időnek,
s évről évre parázsló reménnyel
feltámadásunkra várunk, húsvétunk,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Azt kérdezed, hová lett a mosolyom...
Mikor a városon keresztül jöttem,
sok volt az ellenség, kevés a rokon
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban.
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom:
"TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"


elégia
Költészet és valóság/Aranylant
És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg,
ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn;
kezemre néztem – éreztem, fázik,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára,
s kélhet közöny, ha már a szív se lát,
téphet sebet tövisbokornak ága,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A Föld meg az ég peremén
játszik a tűzzel a szélben,
sírnak az ittmaradottak:
elmegy az őszben az Isten.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ázott körte virágszirmok között
pirosló tulipánok szálegyenesen állnak.
Most valahogy a szokottnál is nagyobb,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
novella
Novella/Elbeszélés
Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Túléli a táj az emberhiányt,
nem fáj senkinek, idegeneket nem érint,
akik naponta az orvoshoz jönnek,
csak a növények érzik meg
gyermekvers
Költészet és valóság/Aranylant
Napot lopott
a naplopó
üldözte őt
egy nagy kopó

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Patak csobog a fáradt híd alatt,
s akárha vérző állat ellene:
faág zihál, még télről itt ragadt,
s egy farkasarcú árnyék leng vele.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Felolvadt már igéje a télnek,
bánata is messzi már az ősznek,
tavasz jött el, élni kell, hát élek...

publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében.
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom,
s a kedves Százados utcára vissza-visszatér.
...látom,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Buzogva zsong az életár.
Fullánknyi szellő tőre támad
s a napnak csókja pőre hátad
pirítja óva, védve bár.
Tavasz van újra, végre már!

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél,
sűrű a csend, nem mozdul semmi sem.
Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél,
ha körbenézek, máris elhiszem.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit,
még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk,
sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.

gyermekvers
Költészet és valóság/Aranylant
Itt a farsang
heuréka
kiabálgat
a sok béka
haiku
Költészet és valóság/Aranylant
most felolvasom
a legszebb történetet
rólad és rólam


Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007