2024. május 29. szerda,
Magdolna napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
ifjabb Tompó László
(vezércikk)



vers
Költészet és valóság/Aranylant
Talán hamar s túl hirtelen lett reggel,
az utca emberekkel volt tele.
Ez ordibált, amaz megbékélt eggyel;
sokból sokaknak fel sem nyílt szeme.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hová tűntél szőke fürtjeiddel?
És m’ért rejted lombszínű zöld szemed?
Miért hagytál kihűlni az összes éjben?
S miért, hogy közös napjaink temeted?
vers
Költészet és valóság/Aranylant
És míg a Dunába csillagok csorognak,
és nehéz fellegekbe bomlik
szemednek sötétje,
a barna pillanat szótlanságot
lakatol a számra,
és bennem valami gyönyörű kegyelem ébred.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A futó szellőtől is óvják őket,
különvilágok épülnek önvédelemből
a ránk roskadó valóság ellen, kinek mire futja.
Némelyik tán értéket őriz, s ezért védtelen

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Fénytől tépett ruhádba
és hajadba kap a szél,
megálltál a Kezdet,
a Végtelen legelején…
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álló szélben sárgult telihold,
idelenn nagyra nőtt a csönd,
nagyot lép a zivatar,
toccsan a láb a sárban,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sötétség-lavórban
Mosakszik a táj
Az égbolton
Fényrelobban
Egy-egy
Szentjánosbogár
novella
Novella/Elbeszélés
A telefonban annyit mondott, hogy félóra múlva ott lesz. Selymes és selyemérzékenységű, vidám női hang volt. Szerette, mert mindig arra emlékeztette, hogy nincs egyedül,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
sántít a szó csal a mérleg
öreg disznó Istent mér meg
érmére vált taknyot nyálat
a mosolya rémít hányat
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Szép voltál tavasz virága,
kis lila köd a lombokon,
bólintottál szél szavára,
elvitted minden bánatom.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hang-űr, arctalan kiáltás,
csöndbe fordult, arasznyi léptek,
hallgatag bírái az éjnek,
máról holnapra visszhangzók,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kereszted, sorsod hordod.
Fordul jobbra, fordul balra,
akarva, akaratlan, téboly törvényű
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Köröttem mindenki
Készül vár feszülten
Édesanyám rám tekint
Szinte hallom
Ezt a fiút én szültem

esszé
Publicisztika/Publicisztika
Körök érintői mentén, évek múlnak, hullnak át rajtunk, s az érintők különös módon a párhuzamosok metszéspontján találkoznak egymással, ahogyan mi is most.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
szemben templom állt meg,
hallgatott e szelíd imafészek,
a hold még rákönyökölt,
s a villamos is sárgán
fütyörészett.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
És még egy ilyen:
se ütem, se vonal, se szín,
csak körbeöklendezett tárgyak,
görbült igék, pár ferde rím,

életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Az opál-ég peremén
Újra háború dúl,
S az ősi bérceken
Konszolidált
Hallgatás az úr.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Őzek az éjben,
rókák, nyulak, szarvasok,
jó, hogy még itt vagyunk,
jó, hogy még itt vagytok,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A percet, ha most nem éled,
Elszállhat minden reményed,
Elszáll, mint a köd a széllel,
Álmaidat tépi széjjel.

novella
Novella/Elbeszélés
Ilyenkor már vörössé érik a bogyó, s a folyók áttetsző vizében az ezüstszínű halak száznyi apró horgonyként bújnak meg a kövek között
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
A fehérre meszelt éjszakákon
még lázad a haldokló tél utója,
de már közel az április,
az én tavaszom,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Valami bűzlik, látszat-zűrzavar,
ismert jelenség, történt már ilyen.
A kéz kezet mos, vagy csak eltakar,
ki tud ma hinni itt még bármiben?

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Amikor meghalnak az álmok,
velük egy kicsit meghalunk mi is...
Hiába jövendölt szép jövőt a látnok,
megkaptuk az élet lázgörbe szárnyait.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Találkozásaink közé esztendők szorulnak,
évgörbéken, évek élén kattogó idő,
lezáratlan beszélgetések,
befejezetlen szavak, mondatok,
hallgatag évszakok,
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
A szív szomorúságából fakadnak könnyeink. Aki sír, bánkódik. Bánkódik saját vagy mások fájdalma, csapása vagy bűne miatt.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
A vaskorlátra rongyokat kötöztél,
kérdezted, magadtól majd ki véd meg,
lepke rebbent eléd a semmiből,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A hajnal fakó résein át
már megvillan a reggel.
Megborzongok, mint az,
’kivel szembejön egy álom
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kezemből kinőtt egy madár,
aztán a vállamra szállott,
elhagyta börtön otthonát,
mindég szabadba vágyott.
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Már nem vár a falka és a rétek,
elhagytak a szépívű hormonok,
éveim súlyába ragadtam,
lábamat húzva, eget bámulok.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Régi, félbehagyott vázlat,
amit magunkról elmondhatunk,
egyetlen bizonyosságunk az út,
s a kezdeti, végső lépéseink
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elkoptathatnak az évek,
de fényesre is csiszolhatnak,
tiéd a választás, s az utak útja is,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Meleget temetnek
Már a napok
Halott papok
Vágyaim
esszé
Magazin/Film-Színház-Muzsika
C.S. Lewis személyisége és alakja nagyon figyelemre méltó.


rapszódia
Költészet és valóság/Aranylant
A ház előtt
markos szelek morognak,
tar ágakon
dülöng a holdsugár,
a kép komor,
vékonyka ösvény
vág a dombnak,
gödrök, kövek, jégfolt,
tél van, már február.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Újra kései siratók szemforgató jajongása
ömlik el egy újabb hant felett, hol csak
Egyetlen Barátod szólhatott utoljára Hozzád,
s ráfelelhettek a hőgutás temetői lombok:

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha virág lennék.
kezedbe vágynék,
borzoljon a szél,
takarjon árnyék,
virágozz te is,
itt az idő,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Angyali zöld madarat köszönt a hajnal,
a kiáltás megáll, majd felszáll az égig.
Verdes a szép szív, halál-sebes angyal
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A vers növeszt hágcsót
a gondolatnak

hogy mászni tanuljanak
rajta az emberek

esszé
Publicisztika/Publicisztika
A tartalmas mondanivaló mellett a versek formai és hangulati változatossága szintén nagy erénye ennek a kötetnek.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kövér ködökbe múlt az este,
árnyék osont a kert felett.
Az ablakot két macska leste,
türelmük végül elveszett.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ez is megvolt! Kerek hetven,
Az ÉLETEM, -megszerettem!
Tiszta inget vettem mára,
Úgy léptem ki a világba.

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007