 | | | 2026. november 4. szerda, Károly napja. Kalendárium | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek . ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kovács Anikó (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vizespohár csodálkozott a párnán, a pók a polcra hálót ágyazott. Az ablakokra rákövült a látvány, lapult a naptár, késett pár napot. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Öntsetek szavakat, jókat és rosszakat, hígult mondatokat, félmegoldásokat, dadogó vágyakat a kiszáradt tómedrekbe,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Csak bólogass és béke lesz, a szólamok ma fegyverek. Se dárdahegy, se fémrepesz nem áll beléd, ha én nyerek.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Már rég készen van az arcom, mit felveszek Pénteken! Túl vagyok már minden harcon, tépett népem tart velem. |
|  | bölcselet és gondolat | Költészet és valóság/Aranylant A Bibliában a menny, az ég a világ része, kozmológiai valóság. Másrészt a hívő reménye, teológiai valóság. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az óra áll, kínokra kín kövül, pokrócok bűze száll a zajjal. Legyek keringnek homlokok körül; bordákra mért ütés a hajnal. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egyetlen ÖTVENHAT van, ott lebeg a városok, s rendszerek felett, onnan küld felénk örök lélekjelet, nincsen másik, csak egyetlen egy… |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kérni nem fogom tőletek: akarom, hogy ne raboljátok el tőlünk újra; hogy tiszta legyen az a forradalom, ne csak otthonomban,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Ez a kor a visszatartott mozdulatok, kordonnal határolt indulatok kora, „megalázottak és megszomorítottak” sokasága virtuális mocsokban fuldokol, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ősz volt és a város vérzett, tántorogva jött a reggel. Ember arcon sebhez ért seb, s homlokukra lőtt üreggel álmok haltak, füstbe fúltak, s lángra kaptak szörnyű múltak.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kicsit csípősebbek lettek a hajnalok, Haldokló levelek a bőrömbe égnek. Halálszáraz minden, talpam alatt ropog
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Sóhajt a fűszál, szárad a szélben, Nap melegében, esőt remél. Meghasadt földben érik az ínség, A szegény ember lázálma kél. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Csak éltem az életet, nem volt tavasz, nem volt nyár. Ami nem is létezett, ha elmúlik, nagyon fáj.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Adél szemei nyitva voltak, értelemet sugároztak, és valamiféle halvány reménnyel töltötték el a mérhetetlen aggodalmat érző férjet. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy útra van a jegy, valami harang szól, nekem már egyre megy, bánkodsz, vagy haragszol.
|
|  | életkép | Költészet és valóság/Aranylant A tartóoszlop hátradőlt a parton, mellette ült egy elhasznált kabát. Az egykor lépcsőn bőrig ázott karton |
|  | ditirambus | Költészet és valóság/Aranylant Tudom jól, mögötted falra rajzolódik egy árnyalak, s a lehetetlent súrolják az egymást metsző vonalak,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az élet szürke vásznán egymásba mosódnak a mindennapok. Mintha csak hallanám, hogyan érvelnek majd a nagyokosok, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az útszéli ezerágú, félig száraz, de mégis élő, vénséges vén fáról szedem és eszem a korai meggyet. |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Mintha jeges fuvallat csapott volna az arcába, erre riadt fel. A vörösen világító elektromos óra fél négyet mutatott. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahány az emlék, annyi dől magába, a bosszú édes, áradó folyam. Az itt kerengő már nem bírtja, kába, mint félholt állat, mára pont olyan.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Néhány pohár után tudtomra adtad, mindegy, ha színpad, könyv vagy hanglemez, hogy Pest, Arad, New York vagy messze Bagdad, a felső szinten gyakran így megy ez. |
|  | stanza | Költészet és valóság/Aranylant Hűségem töretlen, szilárd és erős gránit, …de nekem a nyárvég ma is egy kis halál: egyre számolgatom fogyó napjait, s óráit, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Arcodon a gondok s idő ráncai, így lesz tekinteted konok és kemény. Míg te lázongsz, téped mázsás láncaid, felszínes lelkek repülnek könnyedén. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Váratlan változás osont a kertek alatt, mint a tolvaj, ki lopni jár az éjben, s mire virradt úgy elillant észrevétlen,
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant (Ferdít az ördög, suttog, úgy tanít, árnyék takarja, onnan ejt sebet. Könnyesnek mondja véres ujjait, s akárki kárán gúnyosan nevet.) |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy pont után nincs másfelé, hiába volna kedved. A sok pohár malátalé a tüskét gyújtja benned.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Saját házam, mégis költözzek, a fesztivál feljogosultabb, bűnös lehetne, akit köröznek - ellopta tőlem a csendet.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szemráncban még régi mosolyok, ránk öregedett, előreesett vállak... Önzésed semmit sem változott -
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Útjaink végül egymás felé hajolnak, s mindegy már, hogy mások hozzánk hogyan viszonyulnak, hárítanak, hazudnak,
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most annyira üres a fény, hiányzik a szín a képről. Kis bogarak szemek helyén, kopott a keret és szétdől.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy ennek hisz, más annak bókol, tapintható a párhuzam. Ez mit se hall, az ért a szóból, s vagy elrepít, vagy rád zuhan. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Titokban kötényébe könnyet törölt s folyó áradt, elmosta a szép tavaszt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hiába áltatom álmokkal magam, idővel minden ruha kifakul, foltozgatom, bélelem, hasztalan
|
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Földek, egek összeértek, s várták hogy értsed: egy életre, nem egy napra szólott megtérésed.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mi itt maradtunk nélküled árván, s minden szavunk dalaid súgják, az igazat, a régit, a verseket, |
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Az este küszöbén üldögélve nézem, Buda fölött miként fénylenek föl egyenként a júliusi csillagok;
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Középiskolai osztálykép. Lassan percre pontosan negyvenkét esztendeje annak, hogy készült. Utolsó évesek voltunk, és nem sokkal a ballagásunk előtt álltunk össze egy pillanat erejéig így. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lakunk az idők ormán, Knosszosz közelében, ahol botladoznak az órák, s küzdelmesek az emberes hónapok.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felleges éj úszik a sínek felett, s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények, hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A távollétre nincsen mit felelni, s az életemhez egy élet - kevés. Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi, vajon mi lesz az, amit észbe vés? |
|  | novella | Novella/Elbeszélés - Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé |
|  | esszé | Publicisztika/Publicisztika Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te vagy, ki már oly régen nincsen itt, s még mindig én kapaszkodom beléd. Vigyázlak, mint a féltett kincseit szívében őrző nincstelen cseléd, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elébe megyünk, minduntalan, míg itt vagyunk a múló időnek, s évről évre parázsló reménnyel feltámadásunkra várunk, húsvétunk,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt kérdezed, hová lett a mosolyom... Mikor a városon keresztül jöttem, sok volt az ellenség, kevés a rokon |
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban. |
|  | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom: "TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"
|
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |