 | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant s mintha hallottam volna,
hogy közülünk a falak
a végtelen űrbe hullanak,
hol angyalok suhannak,
csillagok égnek....
s érteni véltem lényegét
valami többnek,
az egésznek. |
| | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Régről tudunk számos titkot,
alig csalunk, épphogy itt-ott.
Egyezkedünk, hangot adunk,
lehunyt szemmel mérjük magunk.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Könnycsepp ered utat ásva,
keserű nagy utazásra.
Arcon csigák nyomát hagyja,
terelgeti bánat-halma.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Borongok, búsulok, világomat féltem;
a menny távolodik, pokol közelében
éget a rettenet, ordít rám a bánat, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha majd nem leszel,
s a hegyek sem mozdulnak el,
sem a fák, sem az illatok,
s csöndes időnk csak csordogál
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kortársaink ők a tétovázó időben,
az emlékek őrei, mikor már minden elvonult.
Nélkülük bolyongsz csak, |
|
| gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant
Csillag csillog
lepke pillog
este van
|
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika Mikor először olvastam e regény címét, Tormay Cecil híres könyvének címe jutott az eszembe: Emberek a kövek közt |
|
| szonett | Költészet és valóság/Aranylant Szép új világ, más forma, másik rendszer,
kihűlt igék, körtánc a négyzeten.
Vesztére vár, ki köpni-nyelni sem mer,
s falak között tájkép a végtelen. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Úgy hasad a hajnal, mint az érett dinnye:
piros mosolyával hívja a Napot.
Nagyot ásít nyitott szájával a pince
őriz gádorában |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Dörgött is, esett is, majd hirtelen,
egy hosszú pillanatra elcsöndesült a kavargó ég,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vigyorognak rád
a kirakat-szemű boltok
Szeret egy nő
és mégsem vagy boldog |
|
| műfordítás | Műfordítás/Francia versek lásd, csupán ennyi a pille bűvös végzete!
Örök, akár a vágy, mely nem enyhül soha,
épp csak súrol, feltámad, nincsen orvosa,
s gyönyört keresve lesz csillagoknak ékszere! |
| | novella | Novella/Elbeszélés Nyugdíjas öregúr sétálgatott a budai hegyek közt. Az ősz békés aranya lágyan áradt szét a parkok ölén, s a szél hanyag mozdulattal paskolta a kifosztott lombok cifranyomorúságát.
|
|
| életkép | Költészet és valóság/Aranylant Van itt siker, fut a szekér,
ami kilóg, az is befér.
Igaz, hamis, való, látszat,
szemfényvesztőt bárki játszhat.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Éj ágyra szögezve álmokon lovaglok,
kísérnek a ködbe nagy szemmel a baglyok,
|
|
| szonett | Költészet és valóság/Aranylant Végtelen útján a Holdleány táncol
a Föld körül örök keringőt járva,
közelít-elszalad: szeszélyes vándor; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Magam elé nézek, az Üveghegyeken túlra,
s látom azt a karácsonyi csomagot, amit Andrea, |
|
| gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant
Ott lakik az
én nagymamám
aki mindig
gondol reám
|
| | esszé | Magazin/Film-Színház-Muzsika Ábrándosan szép tavaszi nap volt. Lustán tévelygő darázs neszezett az ablakpárkány szürke csendjén, az ég beáramló fényözöne alatt. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ott én vagyok, de itt énebb leszek;
meséltek róla, erre szebb az ól.
Hősök kísérnek, vének, szellemek, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fizetett bérencek öntik a nyálat,
savanyú borszag vegyül bele,
nem élnek másképp, csak ha a nyájat
|
|
| lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Bennem már az emlékezés évei telnek,
gyönge jelenre erős múlt felel,
feketén enyésző januárra, fénylő tél hava száll, |
| | műfordítás | Műfordítás/Angol versek Játszó gyerekként táncoltok lábamnál, ti habok,
S bár csillogtok-ragyogtok, zúgtok önfeledten,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Már szürkül de az asszonyok
A határban még mindig dohányt törnek
Te vizet húzol a kútból
Megitatod az ökröket |
| | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika " Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Más mozdulat, varázslat és gyönyör,
most ringat el, de holnap majd gyötör,
és semmi lesz, csak éget, ennyi volt, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lengő ideg a szó. Álltam, kivártam,
s láttam, hogy mi is elmegyünk majd tavaszban,
s megjövünk télben egy éjszaka,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Dús fátyolban borong a távol,
erdők mélyén a kő hallgat
s a fákról lepergő imától
levélen rezdül a harmat. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant A tél fehér ingeket
ráncigál a fákra
zúzmara-csókok
hullanak a szánkra |
|
| bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika A Biblia Teremtés könyvében Isten így szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A költő bogár a hátán,
néha Isten, néha sátán.
Egyszer álom, egyszer fejseb,
olykor eljön, olykor elmegy. |
|
| lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Egyszer csak csendben, szépen elmegyek,
tócsák vizéből nézek vissza rád,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Milliós gépeken zászlók lengenek, zászlóerdő az út.
Hej, de milyen zászlót lengethet az, ki az útfélre szorult? |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ültél a kopott hokedlin
ösztönösen mozgott kezed
fekete kötényedbe morzsoltad
kilencvenegy éves életed
|
| | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant ...mert hiába van minden, és hiába vigyázol,
akárhová megyek, mindenhol hiányzol:
örökre, és centiről centire szőttelek meg
emlékképeimnek boldog önmagából. |
|
| esszé | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tavasszal napjaid száz örömmel várnak. Csak érezz. Láss. Hallj. Élj. Örülj.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nincs több kanyar, gyerünk előre bátran;
megérkezünk, s mihelyt a nap lemegy, |
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
