 | | | 2026. május 8. péntek,
Mihály napja. Kalendárium | 
Május (Ősi magyar nevén, Ígéret hava) az év ötödik hónapja a Gergely-naptárban, 31 napos. Nevét Maiáról (Maia Majestas) kapta, aki egy ősi termékenységistennő volt a római mitológiában. A 18. századi nyelvújítók szerint a május: zöldönös. A népi kalendárium Pünkösd havának nevezi. Az Ikrek havának is nevezik.
...
| | 
1776. május 7-én született a Vas vármegyei Egyházashetyén Berzsenyi Dániel, akire ezúttal ódái közül a legvulkanikusabb hatásúval és legidőszerűbb tanításúval emlékezünk, meghatározva helyét irodalmunkban.
A MAGYAROKHOZ
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
...
| | 15. A félelmetes Oz leleplezése "Utazóink odaléptek a Smaragdváros hatalmas kapujához, és becsöngettek. Többször is kellett csengetniük, míg a kaput kinyitották: ugyanaz a Kapuőrző Kulcsár állt előttük, akivel első ottjártukkor megismerkedtek. ... | | (Dés, 1649. máj. 10. - Nagyenyed, 1716 szept. 10.) református tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól ...
| | 
Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott. Segédlevele megszerzése után Aradra ment. Nyomorgott, megbetegedett s visszatért nagybátyjához Gyulára. Lábadozása alatt rajzolni tanult Fischer ott élő német festőtől. ... | |
1554. október 20-án született Zólyom várában, Balassi János és Sulyok Anna elsőszülött gyermekeként.
Később egy öccse, Ferenc és két húga, Anna és Mária született még. Apja felső bányavidéki várkapitány, dúsgazdag báró, az ország egyik leggazdagabb és Lipót császár uralkodása alatt egyik legbefolyásosabb embere. Bálint neveltetését 1564-től Bornemisza Péter irányítja. 1565 őszétől Nürnbergben végzi alsóbb fokú iskoláit. Valószínűleg megfordul több külföldi egyetemen, vélhetően Padovában is. ... | |
A "Figaro házassága"-t 1786...
| | 
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. május 7.– Bp., 1897. január 17.): költő, író, publicista.
Gyermekkorát a mindig idillinek látott váli erdészházban töltötte, ahol apja, Vajda Endre az Ürményi-család birtokán főerdész volt. Székesfehérvárott és Pesten járt gimnáziumba. Pesten Vajda Péternél, a neves írónál, rokonánál lakott. Diákkorától írt verseket, eszményképe Petőfi volt. 1845-ben vándorszínésznek állt, de tizennégy hónap után csalódottan visszatért Válra. Rövid ideig nevelő volt, majd apja beajánlotta gazdatiszti gyakornoknak Alcsútra, a mintagazdaságba. ... | | 
A máig "sztár-filozófusnak" számító német bölcselő életét és munkásságát elemző legújabb monográfia a Szegedi Tudományegyetem oktatóinak tollából. A monumentális kötet részletesen elemzi a Nyugat alkonya mellett a filozófus többi művét, valamint átfogó képet ad a XX. Század első fele Németországának szellemi életéről. ... | |
Német zeneszerző, operaszövegkönyv író, zeneköltő, esztéta. Önző, ellenállhatatlan, forradalmár, arrogáns és zseniális muzsikus. Megteremtette a költészet, zene és színház egységét: az összművészetet. Mottója: „A világ tartozik nekem mindazzal, amire vágyom”.
...
| | Krúdy Gyula 1878. október 21-én született Nyíregyházán. Apja, Krúdy Gyula jómódú nyíregyházi ügyvéd; anyja, Csákányi Júlia szobalány. Krúdyt törvénytelen gyerekként anyakönyvezték, szülei csak 1895-ben, tizedik gyermekük születése után házasodtak össze. ... | | 
1902. május 19-én Párizsban az európai államok egyezményt kötöttek a mezőgazdaságban hasznos madarak védelme érdekében. 1902-ben Chernel István ornitológus szervezte meg Magyarországon először a Madarak és Fák Napját, amelyet az 1906. évi I. törvénycikk írt elő. Megünneplésének napja változó. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lakunk az idők ormán, Knosszosz
közelében, ahol botladoznak az órák,
s küzdelmesek az emberes hónapok.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felleges éj úszik a sínek felett,
s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények,
hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen
a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A távollétre nincsen mit felelni,
s az életemhez egy élet - kevés.
Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi,
vajon mi lesz az, amit észbe vés? |
| | novella | Novella/Elbeszélés - Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te vagy, ki már oly régen nincsen itt,
s még mindig én kapaszkodom beléd.
Vigyázlak, mint a féltett kincseit
szívében őrző nincstelen cseléd, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elébe megyünk, minduntalan,
míg itt vagyunk a múló időnek,
s évről évre parázsló reménnyel
feltámadásunkra várunk, húsvétunk, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt kérdezed, hová lett a mosolyom...
Mikor a városon keresztül jöttem,
sok volt az ellenség, kevés a rokon |
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban. |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom:
"TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg,
ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn;
kezemre néztem – éreztem, fázik, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára,
s kélhet közöny, ha már a szív se lát,
téphet sebet tövisbokornak ága, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A Föld meg az ég peremén
játszik a tűzzel a szélben,
sírnak az ittmaradottak:
elmegy az őszben az Isten.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között
pirosló tulipánok szálegyenesen állnak.
Most valahogy a szokottnál is nagyobb, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon, |
| | novella | Novella/Elbeszélés Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Túléli a táj az emberhiányt,
nem fáj senkinek, idegeneket nem érint,
akik naponta az orvoshoz jönnek,
csak a növények érzik meg |
| | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Napot lopott
a naplopó
üldözte őt
egy nagy kopó
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Patak csobog a fáradt híd alatt,
s akárha vérző állat ellene:
faág zihál, még télről itt ragadt,
s egy farkasarcú árnyék leng vele. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek,
bánata is messzi már az ősznek,
tavasz jött el, élni kell, hát élek...
|
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében. |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom,
s a kedves Százados utcára vissza-visszatér.
...látom, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár.
Fullánknyi szellő tőre támad
s a napnak csókja pőre hátad
pirítja óva, védve bár.
Tavasz van újra, végre már!
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél,
sűrű a csend, nem mozdul semmi sem.
Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél,
ha körbenézek, máris elhiszem. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit,
még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk,
sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.
|
| | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Itt a farsang
heuréka
kiabálgat
a sok béka |
| | haiku | Költészet és valóság/Aranylant most felolvasom
a legszebb történetet
rólad és rólam
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hallgatom a tűz pattogást,
Rég nem nyit rám a rokonság,
Pedig a tűz pattogása
Régi emlékek forrása.
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Bal kezével már nyitotta volna a vezetőülés felőli ajtót, hogy kiszálljon, amikor a karambol után előszőr gondolkodni kezdett. |
| | ballada | Költészet és valóság/Aranylant Sóhajtása rést hasít a levegőbe,
remegő ujjai között a vizespohár
- az előszoba fehér falának ütődve -
szilánkká törik össze. Már minden |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy jó pohár olcsó vörösbor a társam,
És a lámpafényben vele rokon vagyok.
Nagyokat gondolok az üres lakásban,
|
| | aforizma | Költészet és valóság/Aranylant …és mégis művelik a csodát szakadatlan,
minden ős-gonoszság ellenében, hittel,
erős akarattal, rendületlenül, időnk végezetéig… |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant félórája csak fekszem -
partravetett hajóroncs
egy lakatlan szigeten
hiába ébresztenek
ugyanolyan reggelek |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bennem a grog
csavarog
hullanak a képek
szédítőek szépek
szalagként hasad
Új év első percek |
| | novella | Novella/Elbeszélés Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A felsőpolcon ferdén áll a mérleg,
egy ócska ládán szunnyad egy kabát.
A kóbor macska ebből mit sem ért meg,
a nádtetőt vihar harapta át.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mára meghalt a tegnapi varázslat,
oka nincs - fogadd el, költő, ostoba vagy:
temetője lettél egy konok, rút szabálynak, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felismerem még a szűk utcák
végében ásító tereket,
régi nevüket már nem tudják.
Ez a világ egyre hidegebb.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szavak, szavak,
csöndből csöndbe szökő
árnyékhadak,
csöndtől csöndig szálló
méla madarak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Zuzmarák s fagyok vegyülnek,
hangomra s arcomra ülnek.
Sötét az ég, sikít az alkony
lelkemben, de távol tartom.
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Amint Edit hazaért, végig rohant az egész lakáson és sietve szélesre tárta az összes ablakot. Ennek ellenére továbbra is úgy érezte, menten megfullad. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elkeseredett madarakat láttam tegnap este,
a fű a sárral átitatta magát.
A macskalány cirmos kandúrját kereste,
az úton részegen dülöngélt két barát. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kihűlt fenyők a rongyos utcasarkon,
tömött kukákon tépett díszdoboz.
Tócsák között pár félszigetnyi karton,
s a szél a járdán oszlopot pofoz. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ezt az arcot kaptam, s viselem míg élek,
Együtt élek vele, ha tükrömbe téved,
Vagy ha nő szemében csillan meg egy percre, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szél-ajtót nyitottam,
Tükör síkban jártam,
Egy napi járóföld;
Magamra találtam.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Akár a veterán partizánok,
megint az idő lábnyomain járok,
- úgy kell nekem! - gyalogosan,
mezítláb, mint Ferenc atyánk, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant És még hányan hullanak el
váratlanul, fiatalon, minden
átmenet nélkül, még hányan
simulnak bele láthatatlanul, |
| | haiku | Költészet és valóság/Aranylant nekem fekete
mozgó folt a kék égen -
neki az élet
mert innen nézve
a torony fölöttem áll -
fölötte madár
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Az évszakhoz képest meglehetősen langyos januári napok egyikének kora délelőttjén Kutas Albert kényelmes léptekkel sétált a parkon át. Friss levegőre vágyott, ezért az imént egy megállóval előbb leszállt a buszról, |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba!
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant …valaki itt oson félrevert szívvel, némán,
kis budai utcákat ró - arca nem kivehető.
Hideg az éj, szelet, fagyot lehel a sétány, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Feléd menet, tudod, megálltam itt-ott;
majd hirtelen sötétkék este lett.
A lámpafény, ha olykor rám kacsintott,
elhittem azt: Te mindenek felett. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hát ezt is megértük, -kérdés, hogy még hányszor?
Nem kell ünneprontás, örvendezz, ne gyászolj!
Oldódj fel a percben, pezsgő buborékban, |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika