2023. szeptember 26. kedd,
Jusztina napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Kovács Anikó
(vezércikk)

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Száz tönkretett gyár: rozsda, csönd, lakat,
csődből, hiányból gazdagság fogan.
Sovány zsebekben hájas ujj matat,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az eget csak egy kémény tartja,
füstjétől pirosan ég
a végtelen, ülnek rajta
színes kis foton pihék.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Apolló szobrát is ledöntötték, porba alázva Zeusz városát,
s a múzsákat rég kardélre, csákányra hányták,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álmaim
nem bírják a nyarat
kicsapódnak és

elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Nézem a szökni készülő Nap égő-pirosát,
ahogy a sápadtan-kék estbe hamvad át;
jószándéka bágyad, és nem tekint szét,
nem tudja összetörni kegyetlen bilincsét,
novella
Novella/Elbeszélés
Írisz Pupilla egy vénséges családfa legszélsőbb ágán a legszélsőbb levélkét tudhatta magáénak, de vele együtt - szerinte egy országszerte ismert - vándorcirkuszt is.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Éjszaka van, komor, hallgatag.
Kórház. Halk nyögések hallanak.
A bágyadt ügyeleti fény
megbotlik a lépcsők éles peremén.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Tegnap még itt voltak,
drót-kottás dalt írtak,
égben elmerültek,
felhő vizet szűrtek.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ránk sötétlő május ölén, üszkös hajnalok élén,
szívünk közelében, találkozunk újra, mint régen,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nincs tartalék- többletem életre-halálra,
elengedésre, elfogadásra, megigazulásra,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Első nap még a vágy
Beszélt belőled

A második nap
Másnapos voltál

esszé
Magazin/Tájak - Városok - Emberek
Már akkor is meglódul a szívem, ha leírom a nevét. Ha rangsorolnom kellene kedvenceimet, Dsida Jenő előkelő, „dobogós”
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Jól csinálod, s jön majd más is,
régi a film, parafrázis.
Lehetsz csillag, na még egyszer,
felemelkedsz, hogyha fekszel.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Talán holnaptól szebb, jobb idő lesz egyszer.
Fellegek vonulnak, sötét, nehéz tankok,
előttük tétova, elesett az ember,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Egy fényes, tiszta nyári reggelen Bachot hallgatni,
vagy a végső idők letisztult bluesait, forró teát kortyolgatva
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Változásért sóhajt, érik minden bennem,
s körülöttem; átokverte pillanatok közti
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant

Az éjszaka ébresztőórákat
reklámoz
a gondolat nincs ébren

publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
István király jelleme azért nyer számtalan ember értékelésében tetszést, mert fénylőn ragyog elő jelleméből a hazaszeretet.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az árnyas réten telt bokrok nevetnek,
A térdig gazban itt-ott tarka álom.
Szavába vágok félbolond szeleknek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álmomban elbújnék veled,
akár egy ponyvaregényben,
keresném kezed s a szemed,
s mindazt, mit eddig reméltem.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Füstölgő szélben forr a madárdal,
gőzölgő gondolatok forrásponthoz érnek,
s a párolgó indulat kardjába dől végül,
bűnöd is elévül, hiába menekülsz.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A rákosok majd száz évig élnek,
s a pillanat sosem lesz megfelelő,
szabadságodat egy meghaladó nő
hozza majd el, aki kézen fog


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Tejfogakká
szerelmesednek fogaink

Egymás lelkéből
csak az édességet
szemezgetjük
novella
Novella/Elbeszélés
- Nem vagyok elég őrült, hogy író legyek – gondolta a fiatal férfi, mikor egy újabb kiadó visszautasító levelét unottan az asztalra dobta.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Előbb barnára gyűrted kékemet,
csak aztán villant meg szörnyű éned.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Feketét kaptam, feketét adtam,
fekete zászlóm feketén csattan,
fekete képek, színtelen álmok,
fekete lelkű ember a látnok.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az igazság, amely ott lapul a szavak mélyén,
nagy, nyári csöndek rejtekében, a csöndek mélyén,
a múló szavak rejtekében, az elhagyott kaptárak alján,
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Gyöngyöztem rajta
Mint olvasztárok homlokán
Az izzadtságcseppek


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Gyümölcs-emlékű nyár, szétégett, legyilkolt fák
fenyőhamvadásos halotti menete, áldatlan munkák,
átkos akarások önpusztító gépezete, lombok emlékezete

novella
Novella/Elbeszélés
Mikor elmúlt ötvenéves, tanulmányozni kezdte önmagát. Megállt, s belebámult reggelente abba a másiknak az arcába, aki mintha önmaga lett volna, s a ki megvetéssel nézett vissza rá.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Törött a zár, s csupán egy pont a távol,
a semmihez a semmi van közel.
A sánta óra össze-vissza számol,
s miként tovább, talán épp most dől el.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egyszer mindannyian a nagy hídhoz érünk...
üres tarisznyával enged el a tegnap.
Itt megmérettetünk, nem adunk, nem kérünk,


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Láthatod, a fák ága az égig ér,
gyökér, törzs, ág, törzs, gyökér,
eggyé kötve benne föld, s az ég.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Itt, s így élünk halkan,
kezdet és vég közé szorultan,
némán üvöltő martalócok, kiktől
ösztönösen elhúzódnak
vers
Költészet és valóság/Aranylant
X felkiált mert beleköptek
a tányérjába

Y hallgat mert szeméből
könny csurog

novella
Novella/Elbeszélés
Noha egykorúak voltunk, nem tartoztam közéjük. Vasárnaponként ugyanazon parkba jártunk, s néha, fel-feltekintve olvasmányaimból megbámultam őket.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy színtelen és szagtalan szövegben,
manapság történt, újra láttalak.
Magadról szóltál nyersen és kötetlen,
ütötték egymást szertehányt szavak...
elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Az este küszöbén üldögélve nézem,
Buda fölött miként fénylenek föl
egyenként
a júliusi csillagok;


Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007