 | | | 2026. szeptember 5. szombat,
Viktor, Lőrinc napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahány az emlék, annyi dől magába,
a bosszú édes, áradó folyam.
Az itt kerengő már nem bírtja, kába,
mint félholt állat, mára pont olyan.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Néhány pohár után tudtomra adtad,
mindegy, ha színpad, könyv vagy hanglemez,
hogy Pest, Arad, New York vagy messze Bagdad,
a felső szinten gyakran így megy ez. |
| | stanza | Költészet és valóság/Aranylant Hűségem töretlen, szilárd és erős gránit,
…de nekem a nyárvég ma is egy kis halál:
egyre számolgatom fogyó napjait, s óráit, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Arcodon a gondok s idő ráncai,
így lesz tekinteted konok és kemény.
Míg te lázongsz, téped mázsás láncaid,
felszínes lelkek repülnek könnyedén. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Váratlan változás osont a kertek alatt,
mint a tolvaj, ki lopni jár az éjben,
s mire virradt úgy elillant észrevétlen,
mint a belénk kódolt jóság, |
| | novella | Novella/Elbeszélés A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant (Ferdít az ördög, suttog, úgy tanít,
árnyék takarja, onnan ejt sebet.
Könnyesnek mondja véres ujjait,
s akárki kárán gúnyosan nevet.) |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy pont után nincs másfelé,
hiába volna kedved.
A sok pohár malátalé
a tüskét gyújtja benned.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Saját házam, mégis költözzek,
a fesztivál feljogosultabb,
bűnös lehetne, akit köröznek -
ellopta tőlem a csendet.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szemráncban még régi mosolyok,
ránk öregedett, előreesett vállak...
Önzésed semmit sem változott -
ezért és minden másért, ugyanúgy szánlak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Útjaink végül egymás felé hajolnak,
s mindegy már, hogy mások hozzánk
hogyan viszonyulnak, hárítanak, hazudnak,
|
| | novella | Novella/Elbeszélés A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most annyira üres a fény,
hiányzik a szín a képről.
Kis bogarak szemek helyén,
kopott a keret és szétdől.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy ennek hisz, más annak bókol,
tapintható a párhuzam.
Ez mit se hall, az ért a szóból,
s vagy elrepít, vagy rád zuhan. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Titokban kötényébe könnyet törölt
s folyó áradt, elmosta a szép tavaszt.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hiába áltatom álmokkal magam,
idővel minden ruha kifakul,
foltozgatom, bélelem, hasztalan -
hófehér ingeden átvérzik a múlt. |
| | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Földek, egek összeértek, s várták hogy értsed:
egy életre, nem egy napra szólott megtérésed.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mi itt maradtunk nélküled árván,
s minden szavunk dalaid súgják,
az igazat, a régit, a verseket,
dalba szelídült nép-magunkat
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Az este küszöbén üldögélve nézem,
Buda fölött miként fénylenek föl
egyenként
a júliusi csillagok;
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Középiskolai osztálykép. Lassan percre pontosan negyvenkét esztendeje annak, hogy készült. Utolsó évesek voltunk, és nem sokkal a ballagásunk előtt álltunk össze egy pillanat erejéig így. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lakunk az idők ormán, Knosszosz
közelében, ahol botladoznak az órák,
s küzdelmesek az emberes hónapok.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felleges éj úszik a sínek felett,
s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények,
hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen
a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A távollétre nincsen mit felelni,
s az életemhez egy élet - kevés.
Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi,
vajon mi lesz az, amit észbe vés? |
| | novella | Novella/Elbeszélés - Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te vagy, ki már oly régen nincsen itt,
s még mindig én kapaszkodom beléd.
Vigyázlak, mint a féltett kincseit
szívében őrző nincstelen cseléd, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elébe megyünk, minduntalan,
míg itt vagyunk a múló időnek,
s évről évre parázsló reménnyel
feltámadásunkra várunk, húsvétunk, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt kérdezed, hová lett a mosolyom...
Mikor a városon keresztül jöttem,
sok volt az ellenség, kevés a rokon |
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban. |
| | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom:
"TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"
|
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg,
ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn;
kezemre néztem – éreztem, fázik, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára,
s kélhet közöny, ha már a szív se lát,
téphet sebet tövisbokornak ága, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A Föld meg az ég peremén
játszik a tűzzel a szélben,
sírnak az ittmaradottak:
elmegy az őszben az Isten.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között
pirosló tulipánok szálegyenesen állnak.
Most valahogy a szokottnál is nagyobb, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon, |
| | novella | Novella/Elbeszélés Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Túléli a táj az emberhiányt,
nem fáj senkinek, idegeneket nem érint,
akik naponta az orvoshoz jönnek,
csak a növények érzik meg |
| | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Napot lopott
a naplopó
üldözte őt
egy nagy kopó
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Patak csobog a fáradt híd alatt,
s akárha vérző állat ellene:
faág zihál, még télről itt ragadt,
s egy farkasarcú árnyék leng vele. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék,
elűzve a téli, rossz napokat - mindet,
elég volt a sötétből, tűnjön |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek,
bánata is messzi már az ősznek,
tavasz jött el, élni kell, hát élek...
|
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében. |
| | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom,
s a kedves Százados utcára vissza-visszatér.
...látom, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár.
Fullánknyi szellő tőre támad
s a napnak csókja pőre hátad
pirítja óva, védve bár.
Tavasz van újra, végre már!
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél,
sűrű a csend, nem mozdul semmi sem.
Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél,
ha körbenézek, máris elhiszem. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit,
még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk,
sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.
|
| | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Itt a farsang
heuréka
kiabálgat
a sok béka |
| | haiku | Költészet és valóság/Aranylant most felolvasom
a legszebb történetet
rólad és rólam
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hallgatom a tűz pattogást,
Rég nem nyit rám a rokonság,
Pedig a tűz pattogása
Régi emlékek forrása.
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Bal kezével már nyitotta volna a vezetőülés felőli ajtót, hogy kiszálljon, amikor a karambol után előszőr gondolkodni kezdett. |
| | ballada | Költészet és valóság/Aranylant Sóhajtása rést hasít a levegőbe,
remegő ujjai között a vizespohár
- az előszoba fehér falának ütődve -
szilánkká törik össze. Már minden |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy jó pohár olcsó vörösbor a társam,
És a lámpafényben vele rokon vagyok.
Nagyokat gondolok az üres lakásban,
|
| | aforizma | Költészet és valóság/Aranylant …és mégis művelik a csodát szakadatlan,
minden ős-gonoszság ellenében, hittel,
erős akarattal, rendületlenül, időnk végezetéig… |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant félórája csak fekszem -
partravetett hajóroncs
egy lakatlan szigeten
hiába ébresztenek
ugyanolyan reggelek |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bennem a grog
csavarog
hullanak a képek
szédítőek szépek
szalagként hasad
Új év első percek |
| | novella | Novella/Elbeszélés Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét. |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika