2021. december 8. szerda,
Mária napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Mácz István
(vezércikk)


életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Bár bokánkig ér a megszabott keret,
korlátok vasával szembenézünk,
jóra vágyunk, lelkünk szépeket szeret,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha nem válaszoltok, az is felelet,
ha nem szóltok, az is üzenet,
ha nem feleltek az is válasz,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elbúcsúztam
ráhúztam
a sötét lepelt
az ünnepelt
tetemre
esszé
Publicisztika/Publicisztika
„A nemzet tagjait sosem a haszon, hanem bizonyos, hosszú időn át kiérlelt mitológiák kötik össze.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A holnapot már tegnap átlapoztam:
színes borító, gyenge tartalom,
szépség sehol, a jó helyén a rossz van;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hát legyetek velem ma, amikor oly lassan jár a fény,
s megállíthatatlan a tárgyak hullása, s a reggeli eső kopogón

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az Élet tócsáit
Már nincs erőd
Kikerülni

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A sötétség reléi
fényeket gyújtanak
Megremegnek bennem
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Vándorló angyali lélek, ne félj!
Társad az, kivel együtt vagy szabad,
s akit nem félsz soha megölelni,
novella
Novella/Elbeszélés
Egy álmos, nehéz levegőjű fürdőhelyen nyaralt dr. Maróti Zoltán. Ügyészként dolgozott Pesten, a bíróság könyörtelenül szögletes épületében.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A fény ölelt, szólított, szépnek lássam,
örömmel hittem, itt az alkalom,
s mert bízni tudtam bármi folytatásban,

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Csavargó csodacsillagok hullatják
Örömkönnyeiket az éjszakába
Kiböjtölt csókok íze robban a szánkban
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Rozsdásan nyikordul
padlásom ajtaja
kidobott kacatok
között keresgélek
novella
Novella/Elbeszélés
Hetek óta egy szem eső sem esett, csontszáraz volt a föld: mintha egy nekidühödött,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kettőt előre, négyet hátra;
a fű se zöldebb, mint a gyom.
Tanultad, mérget írsz a lázra,
s megvetsz, ha nem kell, otthagyom.


lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Mint az eltévedt bárányok
nyakába akasztott kolomp
vert szíve
nyers és riadt hangja volt
bordáin álmokat hurcoló
magánymozdony zakatolt
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az elmúlás zálogházában
ósdi polcokon
porosodnak
évgyűrűim
műfordítás
Műfordítás/Francia versek

Letépek egy hangaszálat
Halott az ősz, tudhatod
Nem látjuk mi egymást többé
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Dombok között kék szél csilingel
s azt őszt a küszöb elé hordja.
Ódon, bronzos kilincsel
reszket most minden porta.

elbeszélés
Publicisztika/Publicisztika

A Rue de Ronsard valójában a hangzatos neve ellenére rövid utca volt tekintélyes polgári házakkal az elején
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A tó vízét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék,
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Vérszirom szőnyeg az éj.
Az utak szélén kivérzett meggyfák siratófala,

vers
Költészet és valóság/Aranylant

Fényképekké
fagyott
emlékekkel
éjszakázom
novella
Novella/Elbeszélés
Egy társasházba vonszolta be a férfit a nő. Kis előkert, megfáradt, zsengén lombosodott fa ágaskodott az emeletig.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hajnali fénytörésben orwelli éjszakák,
kipontozódtunk. Igazolt szabadságunk
vers
Költészet és valóság/Aranylant
a Szent Kenyérben néma Krisztus
csöndeddel kiáltó
Isten

vers
Költészet és valóság/Aranylant
a szemnek csak
valami
a hitnek már
Valaki
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ahogy a Hold magányáról suttognak a csillagok
ahogy az elmúlásról rebegnek az aggok
novella
Novella/Elbeszélés
De ma újra esett. Előbb szelíden, majd bömbölve, mint az éhes gyermek. A templomtornyot is alig lehetett látni. Egy ember didergett a buszmegállóban. Tanárféle ember volt
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Várakozásom kínjait levetem
boldog akarok lenni
Érted is boldog
akkor miért járnak
földre sütött szemmel
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egyszer majd, ha gyönge páraként
elillantok e könnyűszerkezetes életből,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Dunyha-ködbe fon a csend,
lehullnak a szavak.
Csillag sincs odafent.
Az ég oly hallgatag.
esszé
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
Ha az irodalomban jártas olvasó visszatekint arra a korra, mely nem volt ment az irodalmi vitáktól, még ezekben a késhegyig menő tollharcokban is
irodalomtörténet
Publicisztika/Publicisztika
1889. július 28-án, 132 éve született Nyirő József erdélyi magyar író. Nyirő József, a legendás székely írófejedelem,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A sors neked ma sem sütött kalácsot,
és ráadásul zárva volt a bolt.
Te szótlan tűrted, fáradozni látszott:

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Többé nem alszik a padon senki,
fedelet kapnak az utcára kiűzöttek,
közösség gondoskodik az árváiról,

elbeszélés
Novella/Elbeszélés
A szikár csendbe szinte belemártóztunk, ahogy ott ültünk a keskeny, hosszúkás ravatalozóban, a koporsója előtt.

életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;
hűség fogan friss rózsaszirmokon.
Halk gyertyalángok végtelent ígérnek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az első madár hajnali röptét figyelem,
a csönd fölé száll hangtalan, s a magas
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Foltokká égett ránk a múlt,
kihűlt esték csöndje bántott.
Szemed hazudni megtanult,
elfújt minden gyönge lángot.

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007