2022. szeptember 29. csütörtök,
Mihály napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)



vers
Költészet és valóság/Aranylant

A kártyavár amint ledől,
kitetszik száz hibája.
Hátrál az első érv elöl,
s mentségeit kihányja.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Jönnél-e ágyamba hideg téli estén,
mikor fagy nyújtódzik fák lombtalan testén,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kit ölel át majd a karom
Ki szólít, jöjj, én akarom!
Ki dob el, ha lelkem adtam,
ki mulat majd, ha meghaltam?

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egykori, ember gyalulta romok, pókhálók, pókok
olykor még látszódó nyomok, tegnap, tíz nap,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álmomban
Bombák robbantak
Dübörögtek a tankok
Még a szerelem is
Egy kibiztosított
Kézigránátot
Szorongatott
esszé
Magazin/Művészportrék
A Léda-versek aznap különösen közel férkőztek hozzám. Valami őserejű, vad és izzó érzelem loboghatott Ady Endrében e szép barna asszony iránt


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kristálypohárban nyugtatószerek,
a márványpadlón félrehányt szavak.
A falra szentelt nagy tükör kerek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ne hajtsd túl magad, állj meg egy percre,
ne kínozd a tested, ha lelked üres!

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Szürke vonat a talizmán
bús zarándok az én imám
szerelemmel keresztfákkal


publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Az első világháborúban a galíciai fronton elesett 22 éves fiának emelte ezt a hajlékot a fájdalomtól megtört szívű, 60 év körüli apa.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A lombok arcán sebhelyek,
faág faágat karmol.
A kőrakások feslenek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
hallgatom, hallgatom...
csönd, csönd...
mély, mint az éjszaka...
vers
Költészet és valóság/Aranylant

A drótok fecskéket teremnek,
nélkülük már odavan a nyár.
Készülnek; vége a szerepnek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sírszagot oldoz ki a földből az eső,
szomorú szemeket mereszt egy-két tócsa,
vers
Költészet és valóság/Aranylant

A születés halálba görbül
suttogja fülembe törvényét
a Lét
és a Természet beleőszül


novella
Novella/Elbeszélés
Nem szerette, ha késnek, de ez már több volt egy egyszerű késésnél. Egy egész óra maradt el, ráadásul olyasvalakié, akinek most kell először jönnie.
Nem ismerte a diákjait, pedig sem vén
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Ma még zabál a sok juhszáj,
az is lehet, majd mást muszáj:
akármiért, de ölni kell,
holtat locsolni kölnivel;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Már nem jönnek könnyűvérű évek,
forróságban aszalódik a láz,

novella
Novella/Elbeszélés
Homokosdombnak nevezi a köztudat azt a dűnét, ami Piskolt határában a Nyírség peremét jelzi.

novella
Novella/Elbeszélés
A gyülekező a mi udvarunkon volt, a kamránkat meg raktárnak használtuk, mint kiderült alig volt hely benne a sok régészeti lelettől
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Bennem a grog
csavarog
hullanak a képek
szédítők szépek
Szalagként hasad
elém ágyékod-hasad
tépelődnek a percek
szinte fájón
bölcselet és gondolat
Publicisztika/Publicisztika
Az utókor még ma is tétovázik alakja és műve fölött az ítélet meghozatalában. Bár egész lényét a történelem nemcsak felmentette, hanem a nemzeti idealizmus dicsfényével is körülvette,

életkép
Költészet és valóság/Aranylant
A szél a parton megpihen,
a lombok árnya hallgat.
A fák közt nem jár senki sem,
a csend dajkál egy gallyat.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Minket is minden utolért, nem tértünk ki semmi elől,
mentünk, ki hogyan tudott, olykor bukdácsolva is az úton,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Csillag-könnyeit
Éjszakába sírja a hold
Az arcából földre szökő vér
Álomba-alvadni szépül
novella
Novella/Elbeszélés
Egy ideig még hallottam ropogni a hullott ágakat, aztán az utolsó is beleveszett egy megriadt madár sikolyába.
Ismét magam voltam.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Itt szúr, ott fáj, amott meg zsibbad,
a nap vakít, a holdfény rádijeszt.
Az ágy kemény, a széked kínpad,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
De ha ő sír, akkor vége,
tegyék a dolgukat félre
mindenki őrá figyeljen,
mert az fontos -szerepeljen;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Lélektáncoltató szél támad,
zúgó vágtatása átárad a tájon, mint annak idején,
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Sok selymes bőrű öntudat,
ránctalan mosollyal fénylő ego, habzó akarat

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Innen hol egy asztal magánya
rám szakad
ebből a füsttel bélelt szobából
hozzátok csempészem magam


publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Az nem vitás, hogy kijutott nekünk a jóból az utóbbi két-három évben. Azelőtt is, de az valahogy csöndesebb, ha úgy tetszik szolidabb kitolás volt
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A múlt kísért, a most, akár a börtön,
nehéz idők, sok minden hasztalan.
Mi összegyűlt, a holnapokra költöm,
vers
Költészet és valóság/Aranylant


Lógok, mint üres tarisznya.
A percek jönnek, elmaradnak,
nincs még új út, amin haladjak,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Féktávolságon belül
léptem le
a magány járdájáról
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az utakon csak kocsik járnak,
s a néptelen utcák mentén
őrjöngenek a kutyák.
gyermekvers
Költészet és valóság/Aranylant

A szomszédunk
tücsökének
ajkáról a
tücsökének
novella
Novella/Elbeszélés
Még sok mindenre emlékszem az apámból. De van egy rövidke idő, amely makacsul kísért a tudatomban

életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Beton falak, komor vidék,
a rendszer kése villan.
A fű se zöld, az ég se kék,
nincs víz s lopott a villany.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Hiányodat Krisztus-keresztként cipelem
magány-korbácsok csattognak feketén

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007