 | | | 2026. április 4. szombat, Izidor napja. Kalendárium | 
SZENT GYÖRGY HAVA Bika
Április elseje. Hajdan sok népnél évkezdő nap volt, a tavaszi napéjegyenlőséget, az újjáéledő természetet ünnepelték. Amikor a naptárreformmal január elseje lett az év első napja, április első napja "komolytalan" újévvé vált. Nálunk a diákság terjesztette beugrató tréfák nyugati eredetűek. ...
| | ![http://hir.ma/wp-content/uploads/2013/07/jkk.jpg]()
" 1. Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. 2. És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Ponczius Pilátusnak a helytartónak. 3. Akkor látván Júdás, a ki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, ...
| | 
Albán: Krishti Ungjall! Vertete Ungjall! Angol: Christ is Risen! Indeed, He is Risen! Arab: Al Maseeh Qam! Haqqan Qam! Cseh: Kristus vstal zmrtvých! Skutečně vstal! Dán: Kristus er opstanden! Ja, sandelig opstanden! ...
| | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | |
Névadója Sárkányölő Szent György, a lovagi erények megtestesítője. Ókeresztény eredetű szent, aki hitéért Diocletianus római császár idején, 303-ban szenvedett vértanúhalált. Magyarországon már az Árpád-házi királyaink idején is nagy tisztelet övezte. Szent György a magyar népi vallásosságban úgy él, mint a pásztorok, állattartók védőszentje. Napja előkelő helyet foglal el a jeles napok sorában. A néphit szerint Szent György napja a legszerencsésebb nap az egész naptárban. Egész Európában - hagyományosan nálunk is - a mezőgazdasági tavasz kezdeteként tartják számon. ... | |
ÉMILE ZOLA (1840-1902)
Az olvasó embereknek a naturalizmus szó Zolát jelenti, és Zola nevéről mindenekelőtt a naturalizmus fogalma rémlik fel. Ez az olasznak született kisfiú francia klasszikusnak nőtt fel. Apja Dél-Franciaországban jó állást szerzett olasz mérnök volt. ... | | 
Tristan Tzara (Moineşti, Bacău megye, 1896. április 16. – Párizs, 1963. december 25.) eredeti nevén Sami Rosenstock (felvett neve románul megszomorított országot jelent), román művész. Költő és esszéista, élete nagy részét Franciaországban töltötte. ... | | 
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. Manapság - és már régóta - meséit adják ki újra meg újra: idáig több mint 80 nyelven jelentek meg. Ez pedig igen nagy gyűjtemény, hiszen 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor és oly sokat utánozták, mesélték újra, hogy már népmesének tűnik....
| | 
-Raffaello di Giovanni Santi, a reneszánsz szellem és a reneszánsz művészet egyik óriása 1483. április 6-án született, és harminchét év múlva ugyancsak április 6-án halt meg. Az általa megélt idő, a harminchét év, nagyon kevés egy teljes emberi életre. Raffaello azonban a kivételes tehetségek, a zsenik közé tartozott. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Mácz István (vezércikk) | | |  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg, ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn; kezemre néztem – éreztem, fázik, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A Föld meg az ég peremén játszik a tűzzel a szélben, sírnak az ittmaradottak: elmegy az őszben az Isten.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között pirosló tulipánok szálegyenesen állnak. Most valahogy a szokottnál is nagyobb, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők árnyékában lépkedek; kék ég felé nyújtózkodnak zöldellő kis ligetek. Rügy bomlik a barkaágon, |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Túléli a táj az emberhiányt, nem fáj senkinek, idegeneket nem érint, akik naponta az orvoshoz jönnek, csak a növények érzik meg |
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Napot lopott a naplopó üldözte őt egy nagy kopó
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Patak csobog a fáradt híd alatt, s akárha vérző állat ellene: faág zihál, még télről itt ragadt, s egy farkasarcú árnyék leng vele. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék, elűzve a téli, rossz napokat - mindet, elég volt a sötétből, tűnjön |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek, bánata is messzi már az ősznek, tavasz jött el, élni kell, hát élek...
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében. |
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom, s a kedves Százados utcára vissza-visszatér. ...látom, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár. Fullánknyi szellő tőre támad s a napnak csókja pőre hátad pirítja óva, védve bár. Tavasz van újra, végre már!
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél, sűrű a csend, nem mozdul semmi sem. Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél, ha körbenézek, máris elhiszem. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit, még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk, sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Itt a farsang heuréka kiabálgat a sok béka |
|  | haiku | Költészet és valóság/Aranylant most felolvasom a legszebb történetet rólad és rólam
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hallgatom a tűz pattogást, Rég nem nyit rám a rokonság, Pedig a tűz pattogása Régi emlékek forrása.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Bal kezével már nyitotta volna a vezetőülés felőli ajtót, hogy kiszálljon, amikor a karambol után előszőr gondolkodni kezdett. |
|  | ballada | Költészet és valóság/Aranylant Sóhajtása rést hasít a levegőbe, remegő ujjai között a vizespohár - az előszoba fehér falának ütődve - szilánkká törik össze. Már minden |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy jó pohár olcsó vörösbor a társam, És a lámpafényben vele rokon vagyok. Nagyokat gondolok az üres lakásban,
|
|  | aforizma | Költészet és valóság/Aranylant …és mégis művelik a csodát szakadatlan, minden ős-gonoszság ellenében, hittel, erős akarattal, rendületlenül, időnk végezetéig… |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant félórája csak fekszem - partravetett hajóroncs egy lakatlan szigeten
hiába ébresztenek ugyanolyan reggelek |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bennem a grog csavarog hullanak a képek szédítőek szépek szalagként hasad Új év első percek |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A felsőpolcon ferdén áll a mérleg, egy ócska ládán szunnyad egy kabát. A kóbor macska ebből mit sem ért meg, a nádtetőt vihar harapta át.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mára meghalt a tegnapi varázslat, oka nincs - fogadd el, költő, ostoba vagy: temetője lettél egy konok, rút szabálynak, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felismerem még a szűk utcák végében ásító tereket, régi nevüket már nem tudják. Ez a világ egyre hidegebb.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szavak, szavak, csöndből csöndbe szökő árnyékhadak, csöndtől csöndig szálló méla madarak. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Zuzmarák s fagyok vegyülnek, hangomra s arcomra ülnek. Sötét az ég, sikít az alkony lelkemben, de távol tartom.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Amint Edit hazaért, végig rohant az egész lakáson és sietve szélesre tárta az összes ablakot. Ennek ellenére továbbra is úgy érezte, menten megfullad. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elkeseredett madarakat láttam tegnap este, a fű a sárral átitatta magát. A macskalány cirmos kandúrját kereste, az úton részegen dülöngélt két barát. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kihűlt fenyők a rongyos utcasarkon, tömött kukákon tépett díszdoboz. Tócsák között pár félszigetnyi karton, s a szél a járdán oszlopot pofoz. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ezt az arcot kaptam, s viselem míg élek, Együtt élek vele, ha tükrömbe téved, Vagy ha nő szemében csillan meg egy percre, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szél-ajtót nyitottam, Tükör síkban jártam, Egy napi járóföld; Magamra találtam.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Akár a veterán partizánok, megint az idő lábnyomain járok, - úgy kell nekem! - gyalogosan, mezítláb, mint Ferenc atyánk, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant És még hányan hullanak el váratlanul, fiatalon, minden átmenet nélkül, még hányan simulnak bele láthatatlanul, |
|  | haiku | Költészet és valóság/Aranylant nekem fekete mozgó folt a kék égen - neki az élet
mert innen nézve a torony fölöttem áll - fölötte madár
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Az évszakhoz képest meglehetősen langyos januári napok egyikének kora délelőttjén Kutas Albert kényelmes léptekkel sétált a parkon át. Friss levegőre vágyott, ezért az imént egy megállóval előbb leszállt a buszról, |
|  | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Újesztendő. Jövőbe nézünk. Szeretnénk látni, mi történik majd velünk? Ám, homály ködében a holnap is. Nézzünk önmagunkba!
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant …valaki itt oson félrevert szívvel, némán, kis budai utcákat ró - arca nem kivehető. Hideg az éj, szelet, fagyot lehel a sétány, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Feléd menet, tudod, megálltam itt-ott; majd hirtelen sötétkék este lett. A lámpafény, ha olykor rám kacsintott, elhittem azt: Te mindenek felett. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hát ezt is megértük, -kérdés, hogy még hányszor? Nem kell ünneprontás, örvendezz, ne gyászolj! Oldódj fel a percben, pezsgő buborékban, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mondom, mondogatom magamban, az összeszűkült, sűrű sötétben, advent idején, mikor oly sokféleképpen lehet |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nem akarom, hogy fájjon, de veled ment a tavasz, csak pár ócska rím maradt, veled mentek a szavak.
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Egyszer voltam Jégországban jéggé fagyott majd a lábam
|
|  | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Újra születne erre a világra Jézus? Igen! Miért? Hogy ma is megismertesse a világot a Szentháromsággal.
|
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |