 | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Bár bokánkig ér a megszabott keret,
korlátok vasával szembenézünk,
jóra vágyunk, lelkünk szépeket szeret, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha nem válaszoltok, az is felelet,
ha nem szóltok, az is üzenet,
ha nem feleltek az is válasz,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Elbúcsúztam
ráhúztam
a sötét lepelt
az ünnepelt
tetemre |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika „A nemzet tagjait sosem a haszon, hanem bizonyos, hosszú időn át kiérlelt mitológiák kötik össze. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A holnapot már tegnap átlapoztam:
színes borító, gyenge tartalom,
szépség sehol, a jó helyén a rossz van; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hát legyetek velem ma, amikor oly lassan jár a fény,
s megállíthatatlan a tárgyak hullása, s a reggeli eső kopogón
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Az Élet tócsáit
Már nincs erőd
Kikerülni
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A sötétség reléi
fényeket gyújtanak
Megremegnek bennem |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Vándorló angyali lélek, ne félj!
Társad az, kivel együtt vagy szabad,
s akit nem félsz soha megölelni, |
| | novella | Novella/Elbeszélés Egy álmos, nehéz levegőjű fürdőhelyen nyaralt dr. Maróti Zoltán. Ügyészként dolgozott Pesten, a bíróság könyörtelenül szögletes épületében. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A fény ölelt, szólított, szépnek lássam,
örömmel hittem, itt az alkalom,
s mert bízni tudtam bármi folytatásban,
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Csavargó csodacsillagok hullatják
Örömkönnyeiket az éjszakába
Kiböjtölt csókok íze robban a szánkban |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Rozsdásan nyikordul
padlásom ajtaja
kidobott kacatok
között keresgélek |
| | novella | Novella/Elbeszélés Hetek óta egy szem eső sem esett, csontszáraz volt a föld: mintha egy nekidühödött,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Kettőt előre, négyet hátra;
a fű se zöldebb, mint a gyom.
Tanultad, mérget írsz a lázra,
s megvetsz, ha nem kell, otthagyom.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Mint az eltévedt bárányok
nyakába akasztott kolomp
vert szíve
nyers és riadt hangja volt
bordáin álmokat hurcoló
magánymozdony zakatolt |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Az elmúlás zálogházában
ósdi polcokon
porosodnak
évgyűrűim |
| | műfordítás | Műfordítás/Francia versek
Letépek egy hangaszálat
Halott az ősz, tudhatod
Nem látjuk mi egymást többé
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Dombok között kék szél csilingel
s azt őszt a küszöb elé hordja.
Ódon, bronzos kilincsel
reszket most minden porta.
|
| | elbeszélés | Publicisztika/Publicisztika
A Rue de Ronsard valójában a hangzatos neve ellenére rövid utca volt tekintélyes polgári házakkal az elején
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A tó vízét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Vérszirom szőnyeg az éj.
Az utak szélén kivérzett meggyfák siratófala,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant
Fényképekké
fagyott
emlékekkel
éjszakázom
|
| | novella | Novella/Elbeszélés Egy társasházba vonszolta be a férfit a nő. Kis előkert, megfáradt, zsengén lombosodott fa ágaskodott az emeletig.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Hajnali fénytörésben orwelli éjszakák,
kipontozódtunk. Igazolt szabadságunk
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant a Szent Kenyérben néma Krisztus
csöndeddel kiáltó
Isten
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant a szemnek csak
valami
a hitnek már
Valaki |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahogy a Hold magányáról suttognak a csillagok
ahogy az elmúlásról rebegnek az aggok |
|
| novella | Novella/Elbeszélés De ma újra esett. Előbb szelíden, majd bömbölve, mint az éhes gyermek. A templomtornyot is alig lehetett látni. Egy ember didergett a buszmegállóban. Tanárféle ember volt |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Várakozásom kínjait levetem
boldog akarok lenni
Érted is boldog
akkor miért járnak
földre sütött szemmel |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Egyszer majd, ha gyönge páraként
elillantok e könnyűszerkezetes életből, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Dunyha-ködbe fon a csend,
lehullnak a szavak.
Csillag sincs odafent.
Az ég oly hallgatag. |
|
| esszé | Magazin/Gondolatok a könyvtárban Ha az irodalomban jártas olvasó visszatekint arra a korra, mely nem volt ment az irodalmi vitáktól, még ezekben a késhegyig menő tollharcokban is |
| | irodalomtörténet | Publicisztika/Publicisztika 1889. július 28-án, 132 éve született Nyirő József erdélyi magyar író. Nyirő József, a legendás székely írófejedelem, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A sors neked ma sem sütött kalácsot,
és ráadásul zárva volt a bolt.
Te szótlan tűrted, fáradozni látszott:
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Többé nem alszik a padon senki,
fedelet kapnak az utcára kiűzöttek,
közösség gondoskodik az árváiról,
|
|
| elbeszélés | Novella/Elbeszélés A szikár csendbe szinte belemártóztunk, ahogy ott ültünk a keskeny, hosszúkás ravatalozóban, a koporsója előtt.
|
| | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;
hűség fogan friss rózsaszirmokon.
Halk gyertyalángok végtelent ígérnek, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Az első madár hajnali röptét figyelem,
a csönd fölé száll hangtalan, s a magas
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Foltokká égett ránk a múlt,
kihűlt esték csöndje bántott.
Szemed hazudni megtanult,
elfújt minden gyönge lángot. |
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
