 | | | 2026. október 5. hétfő, Aurél napja. Kalendárium | 
Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....
| | 
Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....
| | 
1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is.
Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat.
A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon:
https://www.animakonyv.hu/index.php?
BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1
A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe:
https://drive.google.com/file
/d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view
https://drive.google.com/
file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view
... | | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette. ... | | - Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta. ... | | Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs. Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot. ... | | A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye. Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy útra van a jegy, valami harang szól, nekem már egyre megy, bánkodsz, vagy haragszol.
|
|  | életkép | Költészet és valóság/Aranylant A tartóoszlop hátradőlt a parton, mellette ült egy elhasznált kabát. Az egykor lépcsőn bőrig ázott karton lehelte szét egy döglött hal szagát. |
|  | ditirambus | Költészet és valóság/Aranylant Tudom jól, mögötted falra rajzolódik egy árnyalak, s a lehetetlent súrolják az egymást metsző vonalak,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az élet szürke vásznán egymásba mosódnak a mindennapok. Mintha csak hallanám, hogyan érvelnek majd a nagyokosok, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Az útszéli ezerágú, félig száraz, de mégis élő, vénséges vén fáról szedem és eszem a korai meggyet. |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Mintha jeges fuvallat csapott volna az arcába, erre riadt fel. A vörösen világító elektromos óra fél négyet mutatott. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahány az emlék, annyi dől magába, a bosszú édes, áradó folyam. Az itt kerengő már nem bírtja, kába, mint félholt állat, mára pont olyan.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Néhány pohár után tudtomra adtad, mindegy, ha színpad, könyv vagy hanglemez, hogy Pest, Arad, New York vagy messze Bagdad, a felső szinten gyakran így megy ez. |
|  | stanza | Költészet és valóság/Aranylant Hűségem töretlen, szilárd és erős gránit, …de nekem a nyárvég ma is egy kis halál: egyre számolgatom fogyó napjait, s óráit, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Arcodon a gondok s idő ráncai, így lesz tekinteted konok és kemény. Míg te lázongsz, téped mázsás láncaid, felszínes lelkek repülnek könnyedén. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Váratlan változás osont a kertek alatt, mint a tolvaj, ki lopni jár az éjben, s mire virradt úgy elillant észrevétlen, mint a belénk kódolt jóság, |
|  | novella | Novella/Elbeszélés A félig leeresztett kopottas faredőnyök alatt óvatosan merészkedett be a novemberi délelőtt fénye a polgári lakás nappalijába. A középen álló asztalon egyszemélyre volt megterítve. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant (Ferdít az ördög, suttog, úgy tanít, árnyék takarja, onnan ejt sebet. Könnyesnek mondja véres ujjait, s akárki kárán gúnyosan nevet.) |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy pont után nincs másfelé, hiába volna kedved. A sok pohár malátalé a tüskét gyújtja benned.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Saját házam, mégis költözzek, a fesztivál feljogosultabb, bűnös lehetne, akit köröznek - ellopta tőlem a csendet.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szemráncban még régi mosolyok, ránk öregedett, előreesett vállak... Önzésed semmit sem változott - ezért és minden másért, ugyanúgy szánlak. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Útjaink végül egymás felé hajolnak, s mindegy már, hogy mások hozzánk hogyan viszonyulnak, hárítanak, hazudnak,
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés A holttestet még aznap délután megtalálta egy mezőőr, aki a biciklijén igyekezett a majorságba. A rendőrség a koraeste folyamán nagy erőkkel lepte el a helyszínt. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most annyira üres a fény, hiányzik a szín a képről. Kis bogarak szemek helyén, kopott a keret és szétdől.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy ennek hisz, más annak bókol, tapintható a párhuzam. Ez mit se hall, az ért a szóból, s vagy elrepít, vagy rád zuhan. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Titokban kötényébe könnyet törölt s folyó áradt, elmosta a szép tavaszt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hiába áltatom álmokkal magam, idővel minden ruha kifakul, foltozgatom, bélelem, hasztalan - hófehér ingeden átvérzik a múlt. |
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Földek, egek összeértek, s várták hogy értsed: egy életre, nem egy napra szólott megtérésed.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mi itt maradtunk nélküled árván, s minden szavunk dalaid súgják, az igazat, a régit, a verseket, dalba szelídült nép-magunkat
|
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Az este küszöbén üldögélve nézem, Buda fölött miként fénylenek föl egyenként a júliusi csillagok;
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Középiskolai osztálykép. Lassan percre pontosan negyvenkét esztendeje annak, hogy készült. Utolsó évesek voltunk, és nem sokkal a ballagásunk előtt álltunk össze egy pillanat erejéig így. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lakunk az idők ormán, Knosszosz közelében, ahol botladoznak az órák, s küzdelmesek az emberes hónapok.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felleges éj úszik a sínek felett, s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények, hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A távollétre nincsen mit felelni, s az életemhez egy élet - kevés. Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi, vajon mi lesz az, amit észbe vés? |
|  | novella | Novella/Elbeszélés - Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé |
|  | esszé | Publicisztika/Publicisztika Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te vagy, ki már oly régen nincsen itt, s még mindig én kapaszkodom beléd. Vigyázlak, mint a féltett kincseit szívében őrző nincstelen cseléd, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elébe megyünk, minduntalan, míg itt vagyunk a múló időnek, s évről évre parázsló reménnyel feltámadásunkra várunk, húsvétunk, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt kérdezed, hová lett a mosolyom... Mikor a városon keresztül jöttem, sok volt az ellenség, kevés a rokon |
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban. |
|  | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom: "TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"
|
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg, ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn; kezemre néztem – éreztem, fázik, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A Föld meg az ég peremén játszik a tűzzel a szélben, sírnak az ittmaradottak: elmegy az őszben az Isten.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között pirosló tulipánok szálegyenesen állnak. Most valahogy a szokottnál is nagyobb, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők árnyékában lépkedek; kék ég felé nyújtózkodnak zöldellő kis ligetek. Rügy bomlik a barkaágon, |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Túléli a táj az emberhiányt, nem fáj senkinek, idegeneket nem érint, akik naponta az orvoshoz jönnek, csak a növények érzik meg |
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Napot lopott a naplopó üldözte őt egy nagy kopó
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Patak csobog a fáradt híd alatt, s akárha vérző állat ellene: faág zihál, még télről itt ragadt, s egy farkasarcú árnyék leng vele. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék, elűzve a téli, rossz napokat - mindet, elég volt a sötétből, tűnjön |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek, bánata is messzi már az ősznek, tavasz jött el, élni kell, hát élek...
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében. |
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom, s a kedves Százados utcára vissza-visszatér. ...látom, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár. Fullánknyi szellő tőre támad s a napnak csókja pőre hátad pirítja óva, védve bár. Tavasz van újra, végre már!
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél, sűrű a csend, nem mozdul semmi sem. Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél, ha körbenézek, máris elhiszem. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit, még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk, sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Itt a farsang heuréka kiabálgat a sok béka |
|  | haiku | Költészet és valóság/Aranylant most felolvasom a legszebb történetet rólad és rólam
|
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |