2021. augusztus 1. vasárnap,
Boglárka napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Foltokká égett ránk a múlt,
kihűlt esték csöndje bántott.
Szemed hazudni megtanult,
elfújt minden gyönge lángot.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Országnyi rés tátong a pajzson,
oldhatatlan kötések, csonk-üszök
összetört szegletköveken.
szerelmes vers
Költészet és valóság/Aranylant
Két könyv között
elmosódnak a sorok
Megáll a másodperc
Rád gondolok
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álmos, szürke víz ered
pázsit hajlik egyre jobban,
(itt pihen szelíd tenyered)
szemedre hullik, koppan.
esszé
Magazin/Tájak - Városok - Emberek
Már akkor is meglódul a szívem, ha leírom a nevét. Ha rangsorolnom kellene kedvenceimet, Dsida Jenő előkelő, „dobogós”



publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
„Magyar az, akinek fáj Trianon”, vallotta Illyés Gyula, hasonlóan Dsida Jenőhöz, aki pedig így sóhajtott fel egykoron: „aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom”
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kidőlt karók, szomorkodó növények,
a sár, mint régen, most is pont olyan.
A szél morogván dől a fák tövének,
s fejünkre fújja mérgét boldogan.
gyermekvers
Költészet és valóság/Aranylant
Van valahol
egy csodaház
csupa cukor
és csupa máz



vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kéz, ami felemel, vezet, s tartja az életet
és az egymásra torlódó utakon túlmutat,
s a viszonylagosra szervezett tényvilágon
átvilágló szárny lehet, amely az árból kiemel,
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
Pünkösd van. Szeretem ünnepelni a Szent Lelket. Hadd idézem II.János Pál pápa levelét, amelyet l999-n intézett a művészekhez. Érdemes átgondolni tanítását művészeknek és mindazoknak, akik "csupán" életük alakító mesterei kívánnak lenni.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nem kérdezek, s ha újra képzelem
a részletekkel eltakart egészet,
engem becsapni énem képtelen.

szonett
Költészet és valóság/Aranylant
Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Talán nem kellett volna olyan korán
Attilának sem tetten érnie a halált,
jobb lett volna, ha futni hagyja,


elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Szeretek várni rád.
Az „akkor" és a „most" rögtön
egyensúlyba billen,
ha csendben elfordítod majd
fényesre kopott sárgaréz-kilincsem,
esszé
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
Hiszen a közvetlen megtapasztalás mindenkinek a sajátja, de a világ részvétlenséggel komponált valóságát szépnek látni – ez isteni adomány, mely humanizálja a létezést, az embert többé teszi az ösztönéletre determinált ragadozónál.
novella
Novella/Elbeszélés
Ekkor Te átértél, megfordultál, és valami lágy, simogató, teljességgel megnevezhetetlen, apró és tétova integetést küldtél felém...Csak egy pillanat volt. Csak egyetlen egy rövidke pillanat...
De az idő ekkor megállt.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy ikszre jó leszek talán,
kevés, hogy otthon játszom.
Mész sincs az öltöző falán,
a gyep se szőnyeg-bársony.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elhallgattatok, mint a madarak vihar előtt,
csöndbe fulladt színek áznak gyászfelhők mögött,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Testem görcsökbe rándult
majdnem a földön feküdt
vézna gyökereim
kövekkel verekedtek


műfordítás
Műfordítás/Francia versek
Elhanyatló világ e hallgatag bolygó,
Jégpofáján izzó gyűlölség árad át

útijegyzet
Publicisztika/Publicisztika
Mondják, közeleg a nyár, de ezen a hétvégén még vacog az idő, úgy ahogyan azt az elmúlt három hétben megszokhattuk.


irodalomtörténet
Publicisztika/Publicisztika
Az irodalomtörténész igazságtalan akkor, amikor a költőket két csoportba osztja. Vannak az unalmas szobaemberek és a fennkölt hősök.
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Szép kék az ég, hűs fény babrál a kertben,
a szél a fákra csendeket sodor.
A macska mozdul, apró lepke rebben,
a tócsa tükrén ring egy rőt bokor.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Szerelmem méhében tél
Szememből Ősz záporozik
A tény mint a gőz lecsapódik
már embrió sem vagy


útijegyzet
Publicisztika/Publicisztika
Mindent betetőző végjátékát játssza az ember. Nyakunkba szakadt a jelenné vált jövő, s a holnapi célod sem lehet más, mint eljutni holnap utánig


lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Ha már a jezsámen is bús illattá fárad,
- tört árnyai a parknak földig leomolnak, -
s a zsörtölődő, kék szél egyszerre föltámad;

esszé
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
József Attila még ma sem került méltó helyére a magyar és az európai irodalom történetében. Saját korában felfigyeltek rá, de nem fogadták be;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Rimbaud még húsz sem volt,
Amikor eldobta a tollat,
És széttépte a papírt.
Tántorgó hajóján tengerre

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Te vagy, ki már oly régen nincsen itt,
s még mindig én kapaszkodom beléd.
Vigyázlak, mint a féltett kincseit
szívében őrző nincstelen cseléd,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Zuhanni lábujjhegyre
akár a tűlevelek
zuhanni mindegyhogyhova
A Herceg elindul
s eltéved a lova


útijegyzet
Publicisztika/Publicisztika
A nyelvünk őrzi meg valódi történetünket. A történelmi hazugságok, amelyek kilométer vastagon ülnek rajta az igazságon, lelepleződnek nyelvünk fényében,
irodalomtörténet
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
Nem gondolom, hogy az alábbi szerelmeslevélhez túl sok kommentárt kellene fűznöm az én matt szavaimmal, mikor itt

bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte



vers
Költészet és valóság/Aranylant
Név nélkül jár, és mégis, mindenekben
arcának ívét tükrözik terek;
viaszfehér hold foszforszínű égen
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Az oltár oldalán még gőgösen feszült a kárpit,
s a földön szerteszét gurult a harminc átkozott ezüst.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Üres gödörben szétdobált zajok,
tömény homályba mártott indulat.
Füledbe súgok, képzelődj, csalok
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A füst festeget
Fest eget
fránya felleget
életet legelget
kérdez és felelget
a tarka térben


elégia
Költészet és valóság/Aranylant
És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg,
ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn;
kezemre néztem – éreztem, fázik, fáj, megremeg -,

novella
Novella/Elbeszélés
Ilyenkor a nap már átsüt a lombokon, a mandulafák ágain, apró kanócokon halvány lánggal felgyúlnak a mandulák, a sárga aranyfák pedig óriás mécsesekként ragyognak a kertek felett.
rapszódia
Költészet és valóság/Aranylant
Oly jól illik e tájhoz a bronzkeresztek
rozsdállón elmélázó hada,
mert vályú mögött dünnyög a nép itt,



Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007