2024. április 13. szombat,
Ida napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)



lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
A fehérre meszelt éjszakákon
még lázad a haldokló tél utója,
de már közel az április,
az én tavaszom,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Valami bűzlik, látszat-zűrzavar,
ismert jelenség, történt már ilyen.
A kéz kezet mos, vagy csak eltakar,
ki tud ma hinni itt még bármiben?

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Amikor meghalnak az álmok,
velük egy kicsit meghalunk mi is...
Hiába jövendölt szép jövőt a látnok,
megkaptuk az élet lázgörbe szárnyait.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Találkozásaink közé esztendők szorulnak,
évgörbéken, évek élén kattogó idő,
lezáratlan beszélgetések,
befejezetlen szavak, mondatok,
hallgatag évszakok,
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
A szív szomorúságából fakadnak könnyeink. Aki sír, bánkódik. Bánkódik saját vagy mások fájdalma, csapása vagy bűne miatt.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
A vaskorlátra rongyokat kötöztél,
kérdezted, magadtól majd ki véd meg,
lepke rebbent eléd a semmiből,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A hajnal fakó résein át
már megvillan a reggel.
Megborzongok, mint az,
’kivel szembejön egy álom
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kezemből kinőtt egy madár,
aztán a vállamra szállott,
elhagyta börtön otthonát,
mindég szabadba vágyott.
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Már nem vár a falka és a rétek,
elhagytak a szépívű hormonok,
éveim súlyába ragadtam,
lábamat húzva, eget bámulok.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Régi, félbehagyott vázlat,
amit magunkról elmondhatunk,
egyetlen bizonyosságunk az út,
s a kezdeti, végső lépéseink
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elkoptathatnak az évek,
de fényesre is csiszolhatnak,
tiéd a választás, s az utak útja is,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Meleget temetnek
Már a napok
Halott papok
Vágyaim
esszé
Magazin/Film-Színház-Muzsika
C.S. Lewis személyisége és alakja nagyon figyelemre méltó.


rapszódia
Költészet és valóság/Aranylant
A ház előtt
markos szelek morognak,
tar ágakon
dülöng a holdsugár,
a kép komor,
vékonyka ösvény
vág a dombnak,
gödrök, kövek, jégfolt,
tél van, már február.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Újra kései siratók szemforgató jajongása
ömlik el egy újabb hant felett, hol csak
Egyetlen Barátod szólhatott utoljára Hozzád,
s ráfelelhettek a hőgutás temetői lombok:

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha virág lennék.
kezedbe vágynék,
borzoljon a szél,
takarjon árnyék,
virágozz te is,
itt az idő,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Angyali zöld madarat köszönt a hajnal,
a kiáltás megáll, majd felszáll az égig.
Verdes a szép szív, halál-sebes angyal
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A vers növeszt hágcsót
a gondolatnak

hogy mászni tanuljanak
rajta az emberek

esszé
Publicisztika/Publicisztika
A tartalmas mondanivaló mellett a versek formai és hangulati változatossága szintén nagy erénye ennek a kötetnek.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kövér ködökbe múlt az este,
árnyék osont a kert felett.
Az ablakot két macska leste,
türelmük végül elveszett.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ez is megvolt! Kerek hetven,
Az ÉLETEM, -megszerettem!
Tiszta inget vettem mára,
Úgy léptem ki a világba.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Boldogult emlékezetű idő,
vékony fonál, ifjúság,
amelyben a jelen eljövendő,
s az emlékezet maradandó,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Választóvíz, magzatvíz elfolyik,
búvó patak-idő sodor vágyva a jóra,
mint egy régi zsoltár, szívdarab,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Lefokozom a mátrixokat
Nem akarok
Földre járó csillagot

Ember vagyok
Ki örökölte a tudatot
elbeszélés
Novella/Elbeszélés
Huszonnyolc év múlva pontosan ugyanott feküdt, ahol a felesége, asszonya, kicsinyke kis szentje. Meglett ember voltam, elmúltam negyvenéves, s próbáltam érett lenni.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Meleg szavak, új kép a díszkeretben,
nyitott boríték, kétes tartalom.
A veszteseknek nem jut még szerep sem;
a csizma talpa fenn az asztalon.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sötét az ég is így február havában,
Kevés a fény kint, bent kísért a múlt.
Álmaid tavasza ronggyá nyűtt, ruhátlan,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Földből kifordult, festett arcú holtak
január végi hold alatt körtáncot járnak
az élők elfeledett útjain, és a szélfényű
utcákon egyre kövéredik a csönd;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Félünk hogy kései
Szerelmünk kései
Felszabdalnak

Félünk és virrasztunk
A nagy kő alatt
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Pántlikás szavakkal ékített májusfák
dőlnek otthonaink elé. Nép-viseltes,
jelmezes ünneplések nem ütnek szíven,
de arcul vernek valamennyiünket, akik még
glossza
Magazin/Hétköznapok és Csodák
A magamfajta irodalmi korhelynek mindig egyik legkedvesebb elfoglaltsága, hogy a hétköznapi élet ezernyi jelensége kapcsán beszélhet arról, amit a legjobban szeret: fecsegni az irodalomról.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Lehunyt szemedben másod ébred,
tükör-homályban két tekintet.
Valótlan álmok jönnek érted,
ez biztat, annak fénye int meg.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ez itt egy sarlatán világ, letépett,
mint virágot a sírról a zsivány.
Mikor bakancsával az arcodra lépett,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egy gyufalángnyi csóktól
a vágy szerelemmé robbant



vers
Költészet és valóság/Aranylant
Fekete ködök úsznak ezer éve már,
mindig is hosszan sötétlett a január.
Már a Karácsony sem fénylett,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ahogyan a langy októberi fény átüt
a levelek közt, a fák ágbogain,
úgy látszik mind jobban romlásunk,
teljesebben, mint az őszi hervadás…
esszé
Magazin/Film-Színház-Muzsika
Nem volt evilági jelenség; rideg és komor személyisége, életének tragédiái embertelenné növelték alakját. Szikla volt, melyet alámosott


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Úgysem maradsz, téged várnak,
csillagokkal őrzött házak,
álmainkból vetett ágyak,
soha ki nem próbált szárnyak.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Múlt és Jövő násza a Jelen
A Múlt elhagyott. A Jövő még nincs itt.
MOST LÉGY
igaz,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
És elcsomagoltad magad árnyékba.
A szőnyegre nem csinálsz térképet.
Elalszol ugyanúgy, de máséba.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Köszönd, hogy itt vagy még,
s kimondhatod bátran a szabadság szavait,
melyeket csak te tudsz kimondani.

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007