| rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant A ház előtt markos szelek morognak, tar ágakon dülöng a holdsugár, a kép komor, vékonyka ösvény vág a dombnak, gödrök, kövek, jégfolt, tél van, már február. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Újra kései siratók szemforgató jajongása ömlik el egy újabb hant felett, hol csak Egyetlen Barátod szólhatott utoljára Hozzád, s ráfelelhettek a hőgutás temetői lombok:
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha virág lennék. kezedbe vágynék, borzoljon a szél, takarjon árnyék, virágozz te is, itt az idő, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Angyali zöld madarat köszönt a hajnal, a kiáltás megáll, majd felszáll az égig. Verdes a szép szív, halál-sebes angyal |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A vers növeszt hágcsót a gondolatnak
hogy mászni tanuljanak rajta az emberek
|
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika A tartalmas mondanivaló mellett a versek formai és hangulati változatossága szintén nagy erénye ennek a kötetnek. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Kövér ködökbe múlt az este, árnyék osont a kert felett. Az ablakot két macska leste, türelmük végül elveszett. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ez is megvolt! Kerek hetven, Az ÉLETEM, -megszerettem! Tiszta inget vettem mára, Úgy léptem ki a világba. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Boldogult emlékezetű idő, vékony fonál, ifjúság, amelyben a jelen eljövendő, s az emlékezet maradandó, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Választóvíz, magzatvíz elfolyik, búvó patak-idő sodor vágyva a jóra, mint egy régi zsoltár, szívdarab, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Lefokozom a mátrixokat Nem akarok Földre járó csillagot
Ember vagyok Ki örökölte a tudatot |
| | elbeszélés | Novella/Elbeszélés Huszonnyolc év múlva pontosan ugyanott feküdt, ahol a felesége, asszonya, kicsinyke kis szentje. Meglett ember voltam, elmúltam negyvenéves, s próbáltam érett lenni. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Meleg szavak, új kép a díszkeretben, nyitott boríték, kétes tartalom. A veszteseknek nem jut még szerep sem; a csizma talpa fenn az asztalon. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Sötét az ég is így február havában, Kevés a fény kint, bent kísért a múlt. Álmaid tavasza ronggyá nyűtt, ruhátlan, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Földből kifordult, festett arcú holtak január végi hold alatt körtáncot járnak az élők elfeledett útjain, és a szélfényű utcákon egyre kövéredik a csönd; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Félünk hogy kései Szerelmünk kései Felszabdalnak
Félünk és virrasztunk A nagy kő alatt
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Pántlikás szavakkal ékített májusfák dőlnek otthonaink elé. Nép-viseltes, jelmezes ünneplések nem ütnek szíven, de arcul vernek valamennyiünket, akik még |
| | glossza | Magazin/Hétköznapok és Csodák A magamfajta irodalmi korhelynek mindig egyik legkedvesebb elfoglaltsága, hogy a hétköznapi élet ezernyi jelensége kapcsán beszélhet arról, amit a legjobban szeret: fecsegni az irodalomról. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Lehunyt szemedben másod ébred, tükör-homályban két tekintet. Valótlan álmok jönnek érted, ez biztat, annak fénye int meg. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ez itt egy sarlatán világ, letépett, mint virágot a sírról a zsivány. Mikor bakancsával az arcodra lépett, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy gyufalángnyi csóktól a vágy szerelemmé robbant
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fekete ködök úsznak ezer éve már, mindig is hosszan sötétlett a január. Már a Karácsony sem fénylett, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ahogyan a langy októberi fény átüt a levelek közt, a fák ágbogain, úgy látszik mind jobban romlásunk, teljesebben, mint az őszi hervadás… |
| | esszé | Magazin/Film-Színház-Muzsika Nem volt evilági jelenség; rideg és komor személyisége, életének tragédiái embertelenné növelték alakját. Szikla volt, melyet alámosott
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Úgysem maradsz, téged várnak, csillagokkal őrzött házak, álmainkból vetett ágyak, soha ki nem próbált szárnyak. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Múlt és Jövő násza a Jelen A Múlt elhagyott. A Jövő még nincs itt. MOST LÉGY igaz, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant És elcsomagoltad magad árnyékba. A szőnyegre nem csinálsz térképet. Elalszol ugyanúgy, de máséba. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Köszönd, hogy itt vagy még, s kimondhatod bátran a szabadság szavait, melyeket csak te tudsz kimondani. |
|
| vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Igaz királylányok sincsenek csak munkáslányok akik már annyit hajlongtak a gépek mellett hogy koronájuk leesett messzire gurult |
| | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika A karácsony az a nap,amikor sikerül, sőt nem lehet nem " megragadni az időnek és az időtlennek metszőpontját ", mely egyébként az angol költő,
|
|
| esszé | Magazin/Hétköznapok és Csodák Ha a tudományosság szempontjai alapján közelítjük meg az év legszebb ünnepnapját, akkor azt mondhatjuk, Jézus Krisztus születésének napja a világtörténelem legfontosabb dátuma. |
| | műfordítás | Műfordítás/Francia versek Se’ cél, se’ válasz, kacaj vagy szó, de megállasz : mulatni jó, cikázva, mint apró pille...
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Az ember, adventjében Istenre vár, aki eljön. Isten az ő adventjében, mely örök, az emberre vár. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A kóbor est puhán leszáll a dombról s lágyan zúg a sötét, sűrű fenyves. Mezőkön át még metsző szél tombol.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Jövünk-megyünk a nagy bizonytalanban, Te, Ő, meg Én s még rengeteg sokan. Mögöttünk éj, előttünk virradat van; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Legyen úgy, hogy mindég csak játszunk, miközben percek rohannak el, építsük élhető színházunk gyermeki-tudat segítségével.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Itt vannak újra megint, akik el sem mentek, konok léptekkel zörögnek szatyraikkal a buszon hajnalonta, az örök sörös doboz gyűjtögetők, elszánt nyugdíjasok, reménytelen középkorúak, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Jöhet százféle évszázados magány, melybe a tétova idő majd belebotlik, mire újra megleled azt az EGYET, aki megadhatja majd a feloldozást, |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Meleget temetnek már a napok
Halott papok vágyaim |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Aranypénzek bámulnak rám a múltból megmosakodnék a kocsonyás közönyben
|
|
| lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Dérszakállt növeszt a fűszál, fehér csillag a faágon, kéményekből szelíd füst száll:
|
| | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Semmi sem történik véletlenül, oka van minden életeseményünknek, találkozásainknak, |
|