 | | | 2026. július 7. kedd, Apollónia napja. Kalendárium |  
Július (Ősi magyar nevén, Áldás hava) az év hetedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. A római naptárban kezdetben ez az ötödik hónap volt. Ennek megfelelően latinul eredetileg Quintilis („ötös”) volt a hónap neve, csak később Julius Caesarról nevezték át júliusra. A 18. századi nyelvújítók szerint a július: kalászonos. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi. ...
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | A légszebb felvétele Beethoven hegedűversenyének. Karajan felfedezettje a volt a hetvenes évek közepén a kiskamasz Mutter, kinek koraérettsége és művészi érzékenysége megragadta az idős Mester figyelmét. Mindenben támogatta a fiatal lány művészi fejlődését, s Karajan jól számított, hiszen Gedda, Janowitz vagy Freni esetében is jól tévedhetetlennek bizonyult. Ma Mutter a legnagyobb hegedűjátékos ebben a nem könnyű mezőnyben. ... | | "Mit tehet az ember, ha első látásra beleszeret egy nála több mint húsz évvel fiatalabb, viruló szépségű lányba, aki ráadásul másik férfiba szerelmes? A legtöbben lemondanának a reménytelen ügyről, Vaszary Gábor hősét, a jóképű, tapasztalt építészt azonban nem ilyen fából faragták. Az oltárig vezető út autós üldözéssel, magándetektívvel, halott papagájjal, akadékoskodó nagynénivel és egyéb problémákkal van kikövezve, ám az igazi nehézségek még csak ezután következnek. ...
| | 
A Képzet Merő szemmel, mint egy halott, két kart fűzve egymásba sejtek ollykor egy hajnallott fényt az elkábulásba. Ugyan mi az? El-elfoszlik előlle a semmi ó leple; s ha nézem, széjtoszlik ...
| | Szerb Antal testamentuma is lehetne ez a válogatás, melyben a világirodalom nagy alkotásainak eredetijét és kitűnő magyar fordításait olvashatjuk. Szerb Antal mindannak ellenére, hogy piarista neveltetésben részesült, hogy keresztapja Prohászka Ottokár püspök volt és mélyen katolikus hitű, fenyegetve érezte magát, s rendszeresen munkaszolgálaton kellett megjelennie. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Kolev András (vezércikk) | | |  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Most annyira üres a fény, hiányzik a szín a képről. Kis bogarak szemek helyén, kopott a keret és szétdől.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy ennek hisz, más annak bókol, tapintható a párhuzam. Ez mit se hall, az ért a szóból, s vagy elrepít, vagy rád zuhan. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Titokban kötényébe könnyet törölt s folyó áradt, elmosta a szép tavaszt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hiába áltatom álmokkal magam, idővel minden ruha kifakul, foltozgatom, bélelem, hasztalan - hófehér ingeden átvérzik a múlt. |
|  | vers | Költészet és valóság/Ezüstlant Földek, egek összeértek, s várták hogy értsed: egy életre, nem egy napra szólott megtérésed.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mi itt maradtunk nélküled árván, s minden szavunk dalaid súgják, az igazat, a régit, a verseket, dalba szelídült nép-magunkat
|
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Az este küszöbén üldögélve nézem, Buda fölött miként fénylenek föl egyenként a júliusi csillagok;
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Középiskolai osztálykép. Lassan percre pontosan negyvenkét esztendeje annak, hogy készült. Utolsó évesek voltunk, és nem sokkal a ballagásunk előtt álltunk össze egy pillanat erejéig így. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lakunk az idők ormán, Knosszosz közelében, ahol botladoznak az órák, s küzdelmesek az emberes hónapok.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felleges éj úszik a sínek felett, s mint mindig, tisztázatlanok a körülmények, hogy miért kószálnak tinédzserek őrizetlen a budapesti éjben, kiszámíthatatlan végzetük felé. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A távollétre nincsen mit felelni, s az életemhez egy élet - kevés. Új tavasz van. Bárcsak tudnám, mit lel, s mi, vajon mi lesz az, amit észbe vés? |
|  | novella | Novella/Elbeszélés - Jön ez a választás, tudod, és ez aztán végképpen megbolondította őket. Gyűlnek itt, tömörülnek ott, ragasztanak, festegetnek, firkálnak mindenfelé |
|  | esszé | Publicisztika/Publicisztika Kellenének, nagyon is kellenének bizony napjainkban is a versek, és nem egyszerűen az irodalmi tananyag gyarapítása miatt.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Te vagy, ki már oly régen nincsen itt, s még mindig én kapaszkodom beléd. Vigyázlak, mint a féltett kincseit szívében őrző nincstelen cseléd, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elébe megyünk, minduntalan, míg itt vagyunk a múló időnek, s évről évre parázsló reménnyel feltámadásunkra várunk, húsvétunk, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Azt kérdezed, hová lett a mosolyom... Mikor a városon keresztül jöttem, sok volt az ellenség, kevés a rokon |
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Egy, a maga nemében rendhagyó alkalom okán gyűltünk össze, ez év márciusában a kultúra, az írott szó, a könyvek szentélyében, az Isaszegi Jókai Mór Városi Könyvtárban. |
|  | bölcselet és gondolat | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tanítványaitól kérdi Jézus: "Kinek tartjátok az Emberfiát?" Péterrel válaszolom: "TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!"
|
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant És akkor hirtelen furcsa, idegen hűvös csapott meg, ahogy a nagykörúton lépdeltem holnap-tervezőn; kezemre néztem – éreztem, fázik, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Gyúlhat szörnyű kín korbácsok szavára, s kélhet közöny, ha már a szív se lát, téphet sebet tövisbokornak ága, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A Föld meg az ég peremén játszik a tűzzel a szélben, sírnak az ittmaradottak: elmegy az őszben az Isten.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ázott körte virágszirmok között pirosló tulipánok szálegyenesen állnak. Most valahogy a szokottnál is nagyobb, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők árnyékában lépkedek; kék ég felé nyújtózkodnak zöldellő kis ligetek. Rügy bomlik a barkaágon, |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Állt a sír előtt és potyogtak a könnyei. Vadas Roland, élt 52 évet – vágott a szemébe a felirat. Leguggolt és a rózsacsokrot a virágtartóba helyezte. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Túléli a táj az emberhiányt, nem fáj senkinek, idegeneket nem érint, akik naponta az orvoshoz jönnek, csak a növények érzik meg |
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Napot lopott a naplopó üldözte őt egy nagy kopó
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Patak csobog a fáradt híd alatt, s akárha vérző állat ellene: faág zihál, még télről itt ragadt, s egy farkasarcú árnyék leng vele. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tavaszt szórnék szét máris, ha tudnék, elűzve a téli, rossz napokat - mindet, elég volt a sötétből, tűnjön |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felolvadt már igéje a télnek, bánata is messzi már az ősznek, tavasz jött el, élni kell, hát élek...
|
|  | publicisztika | Publicisztika/Publicisztika Az aranykor általában egy olyan, általában rövid korszak, amely a virágzás, a jólét és a kultúra csúcspontja egy nép életében. |
|  | elégia | Költészet és valóság/Aranylant Mostanában elcsatangol átkos, nehéz álmom, s a kedves Százados utcára vissza-visszatér. ...látom, |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Buzogva zsong az életár. Fullánknyi szellő tőre támad s a napnak csókja pőre hátad pirítja óva, védve bár. Tavasz van újra, végre már!
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bent lámpa ég, de mintha itt se lennél, sűrű a csend, nem mozdul semmi sem. Kétségtelen, lehetne rosszabb ennél, ha körbenézek, máris elhiszem. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Attól, hogy szabadon idézhetjük fel a rabság éveit, még nem váltunk szabaddá, fogva tart amőba korunk, sóhajthatunk: életben hagyott még minket ez a tél is.
|
|  | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant Itt a farsang heuréka kiabálgat a sok béka |
|  | haiku | Költészet és valóság/Aranylant most felolvasom a legszebb történetet rólad és rólam
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hallgatom a tűz pattogást, Rég nem nyit rám a rokonság, Pedig a tűz pattogása Régi emlékek forrása.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Bal kezével már nyitotta volna a vezetőülés felőli ajtót, hogy kiszálljon, amikor a karambol után előszőr gondolkodni kezdett. |
|  | ballada | Költészet és valóság/Aranylant Sóhajtása rést hasít a levegőbe, remegő ujjai között a vizespohár - az előszoba fehér falának ütődve - szilánkká törik össze. Már minden |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy jó pohár olcsó vörösbor a társam, És a lámpafényben vele rokon vagyok. Nagyokat gondolok az üres lakásban,
|
|  | aforizma | Költészet és valóság/Aranylant …és mégis művelik a csodát szakadatlan, minden ős-gonoszság ellenében, hittel, erős akarattal, rendületlenül, időnk végezetéig… |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant félórája csak fekszem - partravetett hajóroncs egy lakatlan szigeten
hiába ébresztenek ugyanolyan reggelek |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Bennem a grog csavarog hullanak a képek szédítőek szépek szalagként hasad Új év első percek |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Mariann az épp csak néhány perccel azelőtt elszundikáló Péter fölé hajolt, és hosszasan ráfújt a homlokára. A férfi arcán halvány mosoly jelent meg, majd kinyitotta a szemét. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A felsőpolcon ferdén áll a mérleg, egy ócska ládán szunnyad egy kabát. A kóbor macska ebből mit sem ért meg, a nádtetőt vihar harapta át.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Mára meghalt a tegnapi varázslat, oka nincs - fogadd el, költő, ostoba vagy: temetője lettél egy konok, rút szabálynak, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Felismerem még a szűk utcák végében ásító tereket, régi nevüket már nem tudják. Ez a világ egyre hidegebb.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szavak, szavak, csöndből csöndbe szökő árnyékhadak, csöndtől csöndig szálló méla madarak. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Zuzmarák s fagyok vegyülnek, hangomra s arcomra ülnek. Sötét az ég, sikít az alkony lelkemben, de távol tartom.
|
|  | novella | Novella/Elbeszélés Amint Edit hazaért, végig rohant az egész lakáson és sietve szélesre tárta az összes ablakot. Ennek ellenére továbbra is úgy érezte, menten megfullad. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Elkeseredett madarakat láttam tegnap este, a fű a sárral átitatta magát. A macskalány cirmos kandúrját kereste, az úton részegen dülöngélt két barát. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kihűlt fenyők a rongyos utcasarkon, tömött kukákon tépett díszdoboz. Tócsák között pár félszigetnyi karton, s a szél a járdán oszlopot pofoz. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ezt az arcot kaptam, s viselem míg élek, Együtt élek vele, ha tükrömbe téved, Vagy ha nő szemében csillan meg egy percre, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Szél-ajtót nyitottam, Tükör síkban jártam, Egy napi járóföld; Magamra találtam.
|
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |