 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kérdőre vonnak, bármit bír a bársony-,
a vállaidra ráhízott kabát.
Úgy válaszolsz, egy félmondat se ártson, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Hiába minden tanács, intelem,
ha rád tör a vágy hirtelen,
ha kukacként, mint almát, rág a múlt,
szíved űz, az agy mást tanult. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Ezerkilencszázötvenben
tizennyolc évesen
sokadikként indult el
az útkaparó legkisebb fia
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Gőzölgő teáskanna, alatta lassú tűz,
puha kenyér és hús a dús asztalon,
a remegő ablakon az alkony betűz. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Én csak nyáron tudok boldog lenni,
mikor rőt aranyát vérzi a Nap,
és a mesés Bagdad tűnt színei
pompáznak a mélyzöld lombok alatt. |
| | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika Tanítványaitól kérdi Jézus: “Kinek tartjátok az Emberfiát?” Péterrel válaszolom: “TE VAGY A KRISZTUS, AZ ÉLŐ ISTEN FIA!” |
|
| lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Ébredő fák s fodros felhők
árnyékában lépkedek;
kék ég felé nyújtózkodnak
zöldellő kis ligetek.
Rügy bomlik a barkaágon, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Az oltár oldalán még gőgösen feszült a kárpit,
s a földön szerteszét gurult a harminc átkozott ezüst.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Csimpaszkodom
üstökös-csikók fény-sörényébe
eljutok a bordák közti éjbe
ha el is temet
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Hiába festettelek
vers-barlangok falára
áldozataimat nem látták az Istenek |
|
| novella | Novella/Elbeszélés Ilyenkor a nap már átsüt a lombokon, a mandulafák ágain, apró kanócokon halvány lánggal felgyúlnak a mandulák, a sárga aranyfák pedig óriás mécsesekként ragyognak a kertek felett. |
| | esszé | Magazin/Gondolatok a könyvtárban Nekem a verset ne kelljen dekódolni és külön használati utasítást mellékelni hozzá, miként értsem.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Még úgy emlékszem Attilára, ahogyan apámra,
századok múltán is ép, tiszta a kép,
mert nincsen ennek más határa, csak a végtelen ég. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nyirkos kezemet szorítom,
magam ásom meg a sírom;
kopognak a kemény rögök,
lábam elé nagyot köpök;
|
|
| életkép | Költészet és valóság/Aranylant A lámpafény homályt köhint a kőre,
ködökbe veszni itt sosincs korán.
A késő bánat ellen jó a lőre,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Évszakaink egymás nyakára hágnak,
tél sem volt, s már tavaszra várnak
|
|
| esszé | Magazin/Gondolatok a könyvtárban „Ha Tóth Árpád élne, akkor, akkor április 14-én lenne százhuszonhárom éves…”
|
| | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika Gyermekek szenvedése, ártatlanok kínja, háborúk, haláltáborok, katasztrófák, kínzó betegségek |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A fal színes, szép, tervezett a látvány,
ki megfigyel, átlát az ablakon.
Rég nem merengsz a furcsa árnyak láttán; |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Köszönd, hogy itt vagy még,
s kimondhatod bátran a szabadság szavait,
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Minden vágyam hajótörött
Deszkákba kapaszkodva
Úsznak a part felé
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Kezem ócska bibliát szorongató
Csonttá aszott prófétakéz
Télikabátba burkolózó életemből |
|
| életkép | Költészet és valóság/Aranylant Mintegy varázsütésre, kiürültek az utcák,
senki sehol, mintha itt sem lettek volna azok,
akik kitöltöttek egy zaklatott, délelőtti pillanatot. |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika A történelemtudomány sohasem merte az irodalom fennkölt és nemes világlátásával mérni
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Házainkon, mint száradó
ruhák a kötélen, zászlók
lengenek. Ünnep közeledvén
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Olyan nagyon sötét van itt:
kormos palást az ég subája.
Titkolni aggodalmait,
eltűnt a hold az éjszakába.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Úgy állok itt
ebben
az örökös
menni-akarásban |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Homlokán virágokat
ültetett a láz
de a fehérjék még
nem akartak kicsapódni |
|
| esszé | Magazin/Film-Színház-Muzsika Liszt Ferenchez kevés zeneszerző mérhető.
Most azonban nem főként zenei oldaláról, hanem az érzelmei vágta csapáson át közelítek a zeneóriáshoz. |
| | elbeszélés | Novella/Elbeszélés A villa, ahol éltem terjengős, ódon épületként maradt meg emlékezetemben, mely magasan állt az alant hosszan elhúzódó kertben.
A nagynénémnél nevelkedtem |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Két gondolat közt őrszem posztol,
egy önjelölt hős tapsra vár.
Sok jóra számít, kér a rosszból;
ha van középút, nincs határ. |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Úgy cipelem
ezt a szerelmet
mint csiga a házát
Egyszerre teher és biztonság |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A szirének
énekéből
ma már
dobhártyámon
csak néhány
ritmus
táncol |
| | esszé | Publicisztika/Publicisztika A magyar zseni süllyedésének korában mindig erőt adhat, ha egy-egy elveszni látszó vagy a múlásnak hagyott óriás nevét újra magasba emeli az emlékezet. |
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant A szükség diktál, hagyd a formát,
a semmiért ne törd magad.
Hogy meg ne tévedj, óv a korlát,
ha éned mégis elragad.
|
| | ecloga | Költészet és valóság/Aranylant HANG
Ébredj!
Tárd ki az ablakod! Ősz van; rosszak az álmok,
s házad mélyén vak szívvel reszketsz egyedül most.
|
|
| vers | Költészet és valóság/Aranylant Noéként bárkára szálltam
körbe nőtt magányom
A távolban
szép-szemű vágyak
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Egy szívet hordok
mellkasomban
mit a
Szerelem
félrevert |
|
| irodalomtörténet | Magazin/Tájak - Városok - Emberek Sok írónk, költőnk méltatlanul merül - ha nem is éppen a feledés homályába, de sajnálatos módon jó néhányukat alig-alig ismeri a még eléggé olvasott ember is. |
| | elbeszélés | Novella/Elbeszélés Magányomban apróhirdetéseket adtam fel. De nem úgy, ahogy a párizsiak, hanem valami őrült ötlettől vezérelve a nevem és a címem megadásával.
|
|
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
