 | | | 2012. február 6. hétfő,
Dorottya, Dóra napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | 
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása.
...
| | Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben....
| | Négy évvel a Boldogságos Szûz Szeplõtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvõ barlangban, 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szûz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplõtelenül Fogantatott Szûzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedõ embereken. (...
| | A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani....
| | 
Urunk, Jézus Krisztus Szent Péter apostolnak ígérte meg: "Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." Péter apostol, amikor az angyal segítségével csodálatos módon megszabadult Heródes király börtönébõl, megerõsítette a jeruzsálemi híveket, és "más helyre" távozott. A szíriai Antiochiában akkor már sok hívõ volt, és az õ elsõ püspökük lett Szent Péter. Antiochiai székfoglalását ünnepeljük a mai napon. Õtt nevezték elõször a Krisztus-hívõket keresztényeknek. (...
| | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Szeretettel üdvözöljük! | Varga Nóra (vezércikk) | | |  | regény | Regény/Nagyregény Enerváltan teszem a két kezem a billentyűkre. Aztán az első dal, amit játszom, hatástalan marad. A lárma még fel is erősödik, a füst pedig egészen a mennyezetig ér... |
| | műfordítás | Műfordítás/Orosz versek Izzik a nap, szomjaztat, megizzaszt,
az árkok vize zúduló vízesés,
mint fejőnőt, kit a fejés kitikkaszt, |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Hull a hó, hull, mindent fehérbe von,
eltakar, befed erdőt, mezőt, rétet.
Hegyet és völgyet szépen egybemos, |
| | elbeszélés | Novella/Elbeszélés Öreg volt már és beteges. Nem szeretett tükörbe nézni. Az összes tükröt leszedte a falról, még a fürdőszobában sem hagyta meg. Minek is? Amit látott, az nem vidította fel egy cseppet sem. |
| | regény | Regény/Kisregény Ahogy belépett a házba, orrát megcsapta a jellegzetes karácsonyi illat, amely friss fenyőből, fahéjból, csipetnyi mandulából, a diós és mákos |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Mindennap valamit megölök belőled,
mikor könyvedet borús szívvel zárom.
Számon a szó fennakad, és |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Míg este van, a magányom fáj,
és a tavasz még oly soká és messze,
hogy mint kisgyermeki ábrándozás,
szelíd jöttét a szívem kilesse. |
| | műfordítás | Műfordítás/Magyar versek franciául Je verse mon dernier vin, un verre,
l’obscurité clapote sur l’arbre pâle,
le crépuscule fainéante sur |
| | regény | Regény/Kisregény Az idő hirtelen rosszra fordult. Jeges, havas hó kezdett el esni, s egyre jobban fújt a szél. Egy férfi lépett ki a vasútállomás oldalsó kijáratán kisebb, elegáns utazó bőröndjét maga után húzva. |
| | regény | Regény/Kisregény Illatok és szagok keverednek egymással, és ez az illatkavalkád kitámolyog az utakra, felszippantja a parfümök édes áradását, a kocsmák szeszgőzeit, majd tovább sodródva magába gyűjti a nyitott vécék |
| | regény | Regény/Kisregény Nincs a világirodalomban egyetlen olyan író sem, aki a szerelmét el tudta volna mondani. Aki mégis kísérletet tett rá, hazudott. Mivel az írónak is meg kell |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Mikor ideérek, mosolyog minden,
itt sokkal fénylőbb, melegebb a nap,
itt érzem igazán magát az |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Ezüstlant Tél szellem lehel a bokrokra, fákra,
dérrel csipkézett jégvirágokat.
Nesztelen dermesztő, hűs csodája
varázsol a világra álmokat.
|
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Ezüstlant Minek is a nóta és a vígság,
mikor szent földünk javát idegenek falják,
milliónyi sáskahad, élősködő fajták.
Ezeknek jó, ha férges |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Néha mohos kövek résein átszitál a fény,
mint ahogy a vak kriptában illatoz a virág,
mert ez a sorsunk, ez a néma alázat, |
| | regény | Regény/Nagyregény Mikor hazaértem, Madame Durand-t sehol nem láttam. A ház nélküle egy kriptára emlékeztetett, a szagok kétségkívül tudták ezt az érzést kelteni. De hogy teljessé legyen |
| | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant vágy az égre, s kitakarva.
Még ölelnélek egyszer,
mint fészek a madarat, |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A csillagot lehoznád értem ma,
Tejúton holdas éjjel sétálnál,
nap fényét fonnád szőke hajamba,
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Apró rózsákat vetsz
de hát mestere vagy,
mint lehet észrevétlen
gyilkolni másokat… |
| | regény | Regény/Kisregény Egész este sétálok a keskeny és kanyargós utcákon. Hosszú órák telnek el, s egyszerre a Szajna part állít |
| | esszé | Magazin/Tájak - Városok - Emberek Dsida Jenő.
Már akkor is meglódul a szívem, ha leírom a nevét. Ha rangsorolnom kellene kedvenceimet, Dsida Jenő előkelő, „dobogós” |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
Van hangulat, mely visszahoz téged,
beleveszem lényed mámorába,
megtöltve veled ez ürességet,
varázslat ül a vágyak falára.
|
| | regény | Regény/Nagyregény A bejövők, többnyire munkások vagy lecsúszott egzisztenciák pedig ugrásra készen várják a felszabaduló helyeket. És előzékenyek, mikor valaki hamarabb ér oda. |
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant
A csillagok, mint holt sereg
hullnak a háztetőkre,
apró testük lepereg
s ráborul az éj finom bőre.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant A szél süvölt,
Fagyos a föld,
Mindent borít a dermedt takaró,
A hó.
|
| | vers | Költészet és valóság/Aranylant Tudom, hogy muszáj lenne felemelkednem…
de sziklanehéz a fejem és legyőz az álmosság;
a világosság is |
|
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika