 | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant s mintha hallottam volna, hogy közülünk a falak a végtelen űrbe hullanak, hol angyalok suhannak, csillagok égnek.... s érteni véltem lényegét valami többnek, az egésznek. |
|  | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Régről tudunk számos titkot, alig csalunk, épphogy itt-ott. Egyezkedünk, hangot adunk, lehunyt szemmel mérjük magunk.
|
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Könnycsepp ered utat ásva, keserű nagy utazásra. Arcon csigák nyomát hagyja, terelgeti bánat-halma.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Borongok, búsulok, világomat féltem; a menny távolodik, pokol közelében éget a rettenet, ordít rám a bánat, |
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ha majd nem leszel, s a hegyek sem mozdulnak el, sem a fák, sem az illatok, s csöndes időnk csak csordogál
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Kortársaink ők a tétovázó időben, az emlékek őrei, mikor már minden elvonult. Nélkülük bolyongsz csak, |
|
 | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant
Csillag csillog lepke pillog este van
|
|  | esszé | Publicisztika/Publicisztika Mikor először olvastam e regény címét, Tormay Cecil híres könyvének címe jutott az eszembe: Emberek a kövek közt |
|
 | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Szép új világ, más forma, másik rendszer, kihűlt igék, körtánc a négyzeten. Vesztére vár, ki köpni-nyelni sem mer, s falak között tájkép a végtelen. |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Úgy hasad a hajnal, mint az érett dinnye: piros mosolyával hívja a Napot. Nagyot ásít nyitott szájával a pince őriz gádorában |
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Dörgött is, esett is, majd hirtelen, egy hosszú pillanatra elcsöndesült a kavargó ég,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Vigyorognak rád a kirakat-szemű boltok Szeret egy nő és mégsem vagy boldog |
|
 | műfordítás | Műfordítás/Francia versek lásd, csupán ennyi a pille bűvös végzete! Örök, akár a vágy, mely nem enyhül soha, épp csak súrol, feltámad, nincsen orvosa, s gyönyört keresve lesz csillagoknak ékszere! |
|  | novella | Novella/Elbeszélés Nyugdíjas öregúr sétálgatott a budai hegyek közt. Az ősz békés aranya lágyan áradt szét a parkok ölén, s a szél hanyag mozdulattal paskolta a kifosztott lombok cifranyomorúságát.
|
|
 | életkép | Költészet és valóság/Aranylant Van itt siker, fut a szekér, ami kilóg, az is befér. Igaz, hamis, való, látszat, szemfényvesztőt bárki játszhat.
|
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Éj ágyra szögezve álmokon lovaglok, kísérnek a ködbe nagy szemmel a baglyok,
|
|
 | szonett | Költészet és valóság/Aranylant Végtelen útján a Holdleány táncol a Föld körül örök keringőt járva, közelít-elszalad: szeszélyes vándor; |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Magam elé nézek, az Üveghegyeken túlra, s látom azt a karácsonyi csomagot, amit Andrea, |
|
 | gyermekvers | Költészet és valóság/Aranylant
Ott lakik az én nagymamám aki mindig gondol reám
|
|  | esszé | Magazin/Film-Színház-Muzsika Ábrándosan szép tavaszi nap volt. Lustán tévelygő darázs neszezett az ablakpárkány szürke csendjén, az ég beáramló fényözöne alatt. |
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ott én vagyok, de itt énebb leszek; meséltek róla, erre szebb az ól. Hősök kísérnek, vének, szellemek, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Fizetett bérencek öntik a nyálat, savanyú borszag vegyül bele, nem élnek másképp, csak ha a nyájat
|
|
 | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Bennem már az emlékezés évei telnek, gyönge jelenre erős múlt felel, feketén enyésző januárra, fénylő tél hava száll, |
|  | műfordítás | Műfordítás/Angol versek Játszó gyerekként táncoltok lábamnál, ti habok, S bár csillogtok-ragyogtok, zúgtok önfeledten,
|
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Már szürkül de az asszonyok A határban még mindig dohányt törnek Te vizet húzol a kútból Megitatod az ökröket |
|  | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika " Vittek vele két kivégzésre ítélt gonosztevőt. Mikor arra a helyre értek, amelynek Koponyahely a neve, keresztre feszítették.
|
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Más mozdulat, varázslat és gyönyör, most ringat el, de holnap majd gyötör, és semmi lesz, csak éget, ennyi volt, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Lengő ideg a szó. Álltam, kivártam, s láttam, hogy mi is elmegyünk majd tavaszban, s megjövünk télben egy éjszaka,
|
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Dús fátyolban borong a távol, erdők mélyén a kő hallgat s a fákról lepergő imától levélen rezdül a harmat. |
|  | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant A tél fehér ingeket ráncigál a fákra zúzmara-csókok hullanak a szánkra |
|
 | bölcselet és gondolat | Publicisztika/Publicisztika A Biblia Teremtés könyvében Isten így szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, |
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant A költő bogár a hátán, néha Isten, néha sátán. Egyszer álom, egyszer fejseb, olykor eljön, olykor elmegy. |
|
 | lírai költemény | Költészet és valóság/Aranylant Egyszer csak csendben, szépen elmegyek, tócsák vizéből nézek vissza rád,
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Milliós gépeken zászlók lengenek, zászlóerdő az út. Hej, de milyen zászlót lengethet az, ki az útfélre szorult? |
|
 | vers | Költészet és valóság/Aranylant Ültél a kopott hokedlin ösztönösen mozgott kezed fekete kötényedbe morzsoltad kilencvenegy éves életed
|
|  | rapszódia | Költészet és valóság/Aranylant ...mert hiába van minden, és hiába vigyázol, akárhová megyek, mindenhol hiányzol: örökre, és centiről centire szőttelek meg emlékképeimnek boldog önmagából. |
|
 | esszé | Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet Tavasszal napjaid száz örömmel várnak. Csak érezz. Láss. Hallj. Élj. Örülj.
|
|  | vers | Költészet és valóság/Aranylant Nincs több kanyar, gyerünk előre bátran; megérkezünk, s mihelyt a nap lemegy, |
|