2022. január 26. szerda,
Vanda, Paula napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A lépcsőházban muskátlik nyaralnak,
a szebb napokra árnyék költözött.
Teádba kortyolsz, ülve dőlsz a falnak,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Milyen mély és parttalan a csönd!
Borzas szél vonyít csak az éjszakában,
az emberarcú hold is, havat, fagyot várna,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A mulandóság
burkában
Szerelemre
Életre nyíltam
anyám méhében
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Kezünk csodálatos eszköz, szerszám, műszer, gép és szerkezet.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A semmiben megállsz magadnak háttal,
korábbi éned érvel ellened.
A hallgatásod, bármit gondolsz, rád vall,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ránk feszül a várakozás antarktiszi csendje,
mint kinőtt hálókabát.
Foszlott avarra perdülő

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Hátrahanyatló
tudatomból kicsókolod
a körömig égett
Szerelmek emlékét
útijegyzet
Publicisztika/Publicisztika
Csendes gondolataiból gépzúgás verte fel. A birkásnál lázasan dolgoztak. Vajon mi az a fontos munka,
szonett
Költészet és valóság/Aranylant
A szűk kis utcán záporvíz botorkál,
s ahol felénk egy macskaszem tekint,
a híd előtt, a rozsdás drótbokornál,
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant

Sötétség elborít
nyár édesedik
a szó szomorít
haj deresedik

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Makogunk, dadogunk, magunkban dohogunk,
mormolunk szavakat, makogva magunkról magunknak hazudunk,
himnusz
Költészet és valóság/Aranylant
Karácsonykor megszületett az Isten Fia.
Karácsonykor ránk mosolygott az Isten.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A nagyszobában díszített az ablak,
a porcelánon színes fény rohan,
s meglátod mását egykor volt magadnak,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nagy havak, szánok,
csengős, védtelen éj.
Mélyutakon poroszkáló
térdig havas álom,

műfordítás
Műfordítás/Francia versek
Se’ cél, se’ válasz,
kacaj vagy szó,
de megállasz : mulatni jó,
cikázva, mint apró pille...
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Decembernek ködfinom zajában
félelmeim együtt lobbannak föl
az ünnepi szikrákkal:
jön a szent karácsony,

elbeszélés
Publicisztika/Publicisztika
Rájöttem, hogy a bennem élő férfinak tartozom annyival, hogy a jelen bizonysága lesz az iránytűm a holnaphoz. Úgy éreztem, nincs mire várnom.


esszé
Magazin/Művészportrék
Percy Bysshe Shelley négy évvel volt fiatalabb Byronnál, a nagy költőtársnál, de két évvel hamarabb találta meg azt az égi ragyogást, melytől minden művének emelkedettsége fénylett.
ballada
Költészet és valóság/Aranylant
Nem mozdulunk; magunkat hagyjuk hátra;
hírek leszünk, jegyzőkönyv, bonclelet,

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Az ablakon rajzos, kékes jég mereng,
kint zajtalan sötét van - korán kelek;
igen, tudom, lesznek még ilyen
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Vonat alá feküdt a Szerelem
legalább tízmillión látták
legalább tízmillión felejtették el

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Idegenek
a kezek
amik visszafelé
simogatnak
himnusz
Költészet és valóság/Aranylant
Minden elomolni látszik,
s gondterhes fellegekkel
nyög felettünk a december,
mint rút, púpos, fekete ember.
A tél is, a hó is, a fagy is
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Egész életünk várakozás. Nincs olyan pillanat, amelyben ne lenne benne nyíltan vagy rejtetten a várakozás.
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Bár bokánkig ér a megszabott keret,
korlátok vasával szembenézünk,
jóra vágyunk, lelkünk szépeket szeret,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ha nem válaszoltok, az is felelet,
ha nem szóltok, az is üzenet,
ha nem feleltek az is válasz,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elbúcsúztam
ráhúztam
a sötét lepelt
az ünnepelt
tetemre
esszé
Publicisztika/Publicisztika
„A nemzet tagjait sosem a haszon, hanem bizonyos, hosszú időn át kiérlelt mitológiák kötik össze.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A holnapot már tegnap átlapoztam:
színes borító, gyenge tartalom,
szépség sehol, a jó helyén a rossz van;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hát legyetek velem ma, amikor oly lassan jár a fény,
s megállíthatatlan a tárgyak hullása, s a reggeli eső kopogón

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az Élet tócsáit
Már nincs erőd
Kikerülni

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A sötétség reléi
fényeket gyújtanak
Megremegnek bennem
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Vándorló angyali lélek, ne félj!
Társad az, kivel együtt vagy szabad,
s akit nem félsz soha megölelni,
novella
Novella/Elbeszélés
Egy álmos, nehéz levegőjű fürdőhelyen nyaralt dr. Maróti Zoltán. Ügyészként dolgozott Pesten, a bíróság könyörtelenül szögletes épületében.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A fény ölelt, szólított, szépnek lássam,
örömmel hittem, itt az alkalom,
s mert bízni tudtam bármi folytatásban,

lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Csavargó csodacsillagok hullatják
Örömkönnyeiket az éjszakába
Kiböjtölt csókok íze robban a szánkban
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Rozsdásan nyikordul
padlásom ajtaja
kidobott kacatok
között keresgélek
novella
Novella/Elbeszélés
Hetek óta egy szem eső sem esett, csontszáraz volt a föld: mintha egy nekidühödött,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kettőt előre, négyet hátra;
a fű se zöldebb, mint a gyom.
Tanultad, mérget írsz a lázra,
s megvetsz, ha nem kell, otthagyom.


lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Mint az eltévedt bárányok
nyakába akasztott kolomp
vert szíve
nyers és riadt hangja volt
bordáin álmokat hurcoló
magánymozdony zakatolt

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007