2025. december 9. kedd,
Natália napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi.

...

Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése

Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el.
...

Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár.

...

Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.

Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna.
...

Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. 

...

Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.

Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni.

...

Kosztolányi Dezső: Ádám

Most sokszor gondolok arcodra, Ádám,
Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem
S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán
Feléd lóbázom csüggeteg kezem.

Papagály s tigris közt csúf ember-állat,
...

Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Végh Tamás
(vezércikk)


lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Az ablakon rajzos, kékes jég mereng,
kint zajtalan sötét van - korán kelek;
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Én még ezernyi dolgot úgy szeretnék,
de minden óra egyirányba jár.
A rozsdafoltra mindhiába festék,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Előttünk már mindent megálmodtak mások,
minden álmot, minden verset megírtak rég,
amit tehetünk csak silány utánzások,
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Egy január végi délután, amikor Zoli barátom éppen nálam volt, meglátogatott Julcsi is, s azon melegében be is mutattam őket egymásnak.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Aki megérinti a Holdat,
Az gyertyát már nem fog kezébe,
Szemében gyúl ki majd a Holnap,
A Fény, a Tisztaság reménye.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az idő elszaladt és én ott ragadtam
Egy és hetvenegy közt, valahol félúton.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Opál ég alatt fűzöld lángolás,
vizeink felett sötét súlytalanság,
fekete csöndfátyol lebeg, csonka
hold- árnyék alatt, megereszkedett
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Látván láttuk, de ránk maradt a csákánnyal
megnyitott, puszta tér. Körben, a porban
épületnyomok, alapok.
publicisztika
Publicisztika/Tárcanovella
Időközben ismét munkahelyet kellett váltanom, mert a közelben Gödöllőn, ahol eddig dolgoztam megszűnt a munkalehetőség, a Sony kivonult a városból. Egy volt Atheneaum-os kollégám, barátom,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Én nem tudom, mivégre és miképpen,
de nem felejtek semmi lényegest.
Megengedem, megint csak megkísértsen,
mi bennem mélyen, mindent szépre fest.
publicisztika
Publicisztika/Tárcanovella
Azért, hogy több időt tudjunk együtt tölteni, átkértem magam délutános műszakra a cégnél, s így végre nem kellett éjszakáznom, s otthon lehettem.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nagy kincs a fény:
sötét az ég,
csillagok nélkül.


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Diólevél sárgát váltott,
szabad lelkem foglya lett,
akkor is, ha sok őszt látott,
fuvallattól megremeg.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Sebzett kis madarak röppennek fel a szádról,
szeretnéd elmondani, hogy minden úgy sajog,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
bukott államtitkár - a tegnap menesztett -,
míg álltak nagy búsan körben a falak,
hiába cipelt el annyi nagy keresztet,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az ősz nyarat játszik,
a szél zúgva forgolódik,
makacsul rázza a tetőt,
s kihalt utcákon embert keres,
óvatlan járókelőt, de csak méla
autók futnak tova a tájban.
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Nem állítom, hogy itthon a szüleim felhőtlen örömmel fogadták a hazatérésemet. Már kialakítottak maguknak
vers
Költészet és valóság/Aranylant
A könnye hull, ügyes színész,
másít, ha kell ferdén idéz,
s ha érve nincs, csak rám legyint,
majd újra tölt és lő megint
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Rettegem a város
szürke némaságát,
ami bezárt téged,
szép nyaram virágát,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elcsépelt kérdések választalan csendben,
háttal egymásnak, mint két dúzzogó kamasz,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nekem is mondták pár éve már,
mikor nagyon csapkodott az élet,
hogy kiült az arcomra a halál,
de tanúként még itt vagyok, élek…


vers
Költészet és valóság/Aranylant
olvastam költőtárs olvastam művedet
holott tekinthető szamizdatnak
azt meg nem olvasok általában
mert az ilyes művek nem izgatnak

publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Ha visszatekintek eddigi életemre, az eltelt évtizedek távlatából tisztábban látom azokat a „nagy mitikus találkozási pontokat”,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hang, fény és oldat, hullámok, tenger,
ki visszatáncol, az itt sosem nyer.
A szellem szédül, minden nap szombat,
lebontott korlát, akárki ronthat.
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Még kereslek, még kívánlak,
Hiányodhoz köt a bánat,
Üvegcsébe csukva, zárva,
Ül a lelkem, szóra várva.
haiku
Költészet és valóság/Aranylant


őseim földjén
amit otthonnak hittem -
idegen vagyok
vers
Költészet és valóság/Aranylant
feketébb a város, mint az ég
megrúg, szívemből kikanyarodok - -
két körte, magányos hintaszék

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Rajtunk ragadt áhítatban dagonyázunk,
örökölt estek öblein folyik át láva nyarunk.
publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
Az utak összefutnak, ahogyan a dolgok, jelenségek, természeti működések is összefüggenek egymással, a forrás a patakkal, a patak a folyóval, a folyó a tengerrel, a tengerek a szárazfölddel.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Elképzelem, mint üldögélsz szobádban,
mohó szemed sorokra sort nyakal.
Sokat meséltél, mindig is csodáltam,
zajok között a hangod volt a dal.

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Miért csodállak? Mindig önmagad vagy,
időd s utad százszor hiába csalhat.
A kép, mit rólad számos pillanat hagy,
egyként szül bennem békét és nyugalmat.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Apró zajokkal ébreszt fel a reggel,
a szomszéd ház előtt vén autó köhög.
A megyfa egybenőtt a veréb sereggel,
karneválra készül? Madárnak öltözött.
vers
Költészet és valóság/Ezüstlant
Ki tudja, hol leszünk, hogy leszünk majd.
Talán sós könny mossa lelkünk, Parajd
mintájára omlik össze a szánk
padlásán a szó, egy-egy versszilánk.
szonett
Költészet és valóság/Aranylant
aj milyen rózsaszínű lett az égbolt
mondtad lelkesen ez csak a kezdet
téged még az idő meg nem edzett
s az a szürke szürkület is rég volt

vers
Költészet és valóság/Aranylant
valamit mégis kéne tennem
elkerítettelek életemben
nem gondolok rád nem kívánlak
kimondhatatlan híg hiány vagy


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Romos emberségünk maradék hitével,
békétlenségeink gyenge szeretetével,
azzal, aminek híjával van az életünk,
novella
Novella/Elbeszélés
De hol van anya meg apa? Még sohasem hagytak ennyire magamra, még sohasem voltam ennyire nélkülük. Ugyan eddig is gyakorta maradtam egyedül otthon, de az teljesen más volt,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ahogyan megyünk előre az időben,
s lefoszlanak rólunk mind a gúnyák,
leszünk pőrén engedelmesek,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Holdvilág, árnyékkal párban
háztetőn ül, meleg nyár van.
Csillagok vizén halászik,
pendelye tó tükrén ázik.
műfordítás
Műfordítás/Francia versek
A Hold szeszélyeivel vonz,
mint léha szerető, olyan ;
rád nevet, szól panaszosan,
zaklat, gyötör mint rossz kolonc.
műfordítás
Műfordítás/Német versek
Nekünk a zöld halhatóan lángol;
a füsttől kormos alsó szobában
cselédlányok, szolgák szolgák, mindahány van,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Anyai szívem mindig félt
ezer valós és kitalált
veszedelemtől, amíg él,
de legyőzött már száz halált.

novella
Novella/Elbeszélés
Geri hosszú percek óta feküdt nyitott szemekkel a széles franciaágy egyik oldalán. Nézte a mellette alvó lányt, Lizát,


vers
Költészet és valóság/Aranylant
...És akkor úgy érzed, mindebből elég volt:
túlsúlyos a teher, túl sok a fehér folt.
Más diktált, elhiszed, a szíved lerobban,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Öltöztess fel kézmeleggel,
És ha mennék, ne eressz el,
Ölelj magadhoz, ha fázom,
Legyél az, ki már nem álom.


lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Este volt, vasárnap. Olyan, mint sok többi -,
magamnak is hazudom: nem történt semmi.
Este és július – borongva kényeztettek engem,

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007