2021. szeptember 22. szerda,
Móric napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Szeretettel üdvözöljük!
Paál Zsolt
(vezércikk)

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A tó vízét a bátrak összekenték,
halak szemén darabnyi csönd a nap.
A sápadt fűben alvók ajka szent-kék,
vers
Költészet és valóság/Aranylant

Vérszirom szőnyeg az éj.
Az utak szélén kivérzett meggyfák siratófala,

vers
Költészet és valóság/Aranylant

Fényképekké
fagyott
emlékekkel
éjszakázom
novella
Novella/Elbeszélés
Egy társasházba vonszolta be a férfit a nő. Kis előkert, megfáradt, zsengén lombosodott fa ágaskodott az emeletig.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Magamnak végül úgyis megbocsájtok,
de nem tudom, mit kezdek majd veled,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Hajnali fénytörésben orwelli éjszakák,
kipontozódtunk. Igazolt szabadságunk
vers
Költészet és valóság/Aranylant
a Szent Kenyérben néma Krisztus
csöndeddel kiáltó
Isten

vers
Költészet és valóság/Aranylant
a szemnek csak
valami
a hitnek már
Valaki
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Ahogy a Hold magányáról suttognak a csillagok
ahogy az elmúlásról rebegnek az aggok
ahogy a csecsemő a lét emlőiért ordít
novella
Novella/Elbeszélés
De ma újra esett. Előbb szelíden, majd bömbölve, mint az éhes gyermek. A templomtornyot is alig lehetett látni. Egy ember didergett a buszmegállóban. Tanárféle ember volt
életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Didergő hajnal, zörgő csontzene,
a szél rohan, megáll a villamos.
A házak sarka, mintha feslene,

vers
Költészet és valóság/Aranylant

Várakozásom kínjait levetem
boldog akarok lenni
Érted is boldog

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Egyszer majd, ha gyönge páraként
elillantok e könnyűszerkezetes életből,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Dunyha-ködbe fon a csend,
lehullnak a szavak.
Csillag sincs odafent.
Az ég oly hallgatag.
esszé
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
Ha az irodalomban jártas olvasó visszatekint arra a korra, mely nem volt ment az irodalmi vitáktól, még ezekben a késhegyig menő tollharcokban is
irodalomtörténet
Publicisztika/Publicisztika
1889. július 28-án, 132 éve született Nyirő József erdélyi magyar író. Nyirő József, a legendás székely írófejedelem,

vers
Költészet és valóság/Aranylant
A sors neked ma sem sütött kalácsot,
és ráadásul zárva volt a bolt.
Te szótlan tűrted, fáradozni látszott:

vers
Költészet és valóság/Aranylant
Tompa csobbanás
a kő elmerül
körös-körül
körök vibrálnak
porrá málnak
a szavak
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Többé nem alszik a padon senki,
fedelet kapnak az utcára kiűzöttek,
közösség gondoskodik az árváiról,
s az uzsorások a városból kivettetnek.
elbeszélés
Novella/Elbeszélés
A szikár csendbe szinte belemártóztunk, ahogy ott ültünk a keskeny, hosszúkás ravatalozóban, a koporsója előtt. Aztán magamra hagytak. A fiút az apával


életkép
Költészet és valóság/Aranylant
Új fénye gyúl a hajlongó igéknek;
hűség fogan friss rózsaszirmokon.
Halk gyertyalángok végtelent ígérnek,
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Az első madár hajnali röptét figyelem,
a csönd fölé száll hangtalan, s a magas
égen már csak egy csillag vigyáz.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Este van
eltaposott tüzek
melege tombol
homlokodon
Szemeidre
rákéredzkednek
a pillák
esszé
Magazin/Könyvről könyvre
Az esszé a francia reneszánsz nagy irodalmi találmánya, s ha pontosítani akarom, egyetlen zseniális franciáé


vers
Költészet és valóság/Aranylant
Foltokká égett ránk a múlt,
kihűlt esték csöndje bántott.
Szemed hazudni megtanult,
elfújt minden gyönge lángot.
lírai költemény
Költészet és valóság/Aranylant
Országnyi rés tátong a pajzson,
oldhatatlan kötések, csonk-üszök
összetört szegletköveken.
szerelmes vers
Költészet és valóság/Aranylant
Két könyv között
elmosódnak a sorok
Megáll a másodperc
Rád gondolok
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Álmos, szürke víz ered
pázsit hajlik egyre jobban,
(itt pihen szelíd tenyered)
szemedre hullik, koppan.
esszé
Magazin/Tájak - Városok - Emberek
Már akkor is meglódul a szívem, ha leírom a nevét. Ha rangsorolnom kellene kedvenceimet, Dsida Jenő előkelő, „dobogós”



publicisztika
Publicisztika/Publicisztika
„Magyar az, akinek fáj Trianon”, vallotta Illyés Gyula, hasonlóan Dsida Jenőhöz, aki pedig így sóhajtott fel egykoron: „aki még nem volt magyar, nem tudja, mi a fájdalom”
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kidőlt karók, szomorkodó növények,
a sár, mint régen, most is pont olyan.
A szél morogván dől a fák tövének,
s fejünkre fújja mérgét boldogan.
gyermekvers
Költészet és valóság/Aranylant
Van valahol
egy csodaház
csupa cukor
és csupa máz



vers
Költészet és valóság/Aranylant
Kéz, ami felemel, vezet, s tartja az életet
és az egymásra torlódó utakon túlmutat,
s a viszonylagosra szervezett tényvilágon
átvilágló szárny lehet, amely az árból kiemel,
bölcselet és gondolat
Kortárs nagyjaink/Teológia és bölcselet
Pünkösd van. Szeretem ünnepelni a Szent Lelket. Hadd idézem II.János Pál pápa levelét, amelyet l999-n intézett a művészekhez. Érdemes átgondolni tanítását művészeknek és mindazoknak, akik "csupán" életük alakító mesterei kívánnak lenni.
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Nem kérdezek, s ha újra képzelem
a részletekkel eltakart egészet,
engem becsapni énem képtelen.

szonett
Költészet és valóság/Aranylant
Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
vers
Költészet és valóság/Aranylant
Talán nem kellett volna olyan korán
Attilának sem tetten érnie a halált,
jobb lett volna, ha futni hagyja,


elégia
Költészet és valóság/Aranylant
Szeretek várni rád.
Az „akkor" és a „most" rögtön
egyensúlyba billen,
ha csendben elfordítod majd
fényesre kopott sárgaréz-kilincsem,
esszé
Magazin/Gondolatok a könyvtárban
Hiszen a közvetlen megtapasztalás mindenkinek a sajátja, de a világ részvétlenséggel komponált valóságát szépnek látni – ez isteni adomány, mely humanizálja a létezést, az embert többé teszi az ösztönéletre determinált ragadozónál.
novella
Novella/Elbeszélés
Ekkor Te átértél, megfordultál, és valami lágy, simogató, teljességgel megnevezhetetlen, apró és tétova integetést küldtél felém...Csak egy pillanat volt. Csak egyetlen egy rövidke pillanat...
De az idő ekkor megállt.



Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007