 | | | 2010. szeptember 9. csütörtök,
Ádám napja. Kalendárium | 
Hazahoznák Madridból Nyirő József székely író hamvait, aki végrendeletében meghagyta, hogy iskolavárosában, Székelyudvarhelyen vagy Erdély fővárosában, Kolozsvárott helyezzék végső nyugalomra. A terv kezdeményezője Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere, aki kifejtette: írásban fordultak kérelmükkel a madridi hatóságokhoz, és az ügyben Markó Béla miniszterelnök-helyettes, RMDSZ-elnök, illetve Szőcs Géza magyarországi kulturális államtitkár segítségét és támogatását kérte. ... | | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
Azonosították azt a helyet Oroszországban, ahol Gyóni Gézát, az első világháború egyik legnagyobb katonaköltőjét eltemették.
Ady Endre egyik leghíresebb kortársának sírja egy krasznojarszki köztemetőben van.
...
| | 
Kónya István életrajza már önmagában is az a szenvedélyes és alázattal teli magyar sors, mely oly sokaknak jutott osztályrészül megannyi évszázad alatt.
Szenvedély és alázat, e két nemes művészi attitűd teszi hasonlatossá alakját és művészetét egy másik nagy magyaréhoz, aki ugyanúgy bejárta Európa boldogabb felét, Misztótfalusi Kis Miklóséhoz. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Költészet és valóság | | | | Csak pár árny vánszorog,
Megtörve az éjszakát.
Hazatérnek a messzi vándorok
És apa borral várja fiát, | |
| | | Ilyenkor csak áll, és néz az ember...
Morzsolgatja kutyája selymes, hosszú fülét,
okos, barna szemében fényt vél látni, - értelmet,
csendes okosságot és szép, szelíd türelmet.
Kint sötét van, pengeként metsz a hideg
mely átfut rajtad és csontvelődig ér. Így fizetsz.
És ekkor halkan, magadban mindent összefoglalsz,
elmélázol kicsit - most, amikor esthomály és
éj találkozik -, mikor szíved borúsra fordult: az elmúlt
hónapokra gondolsz, amelyek annyira meggyötörtek;
a rendre, mely fejedben megszületni készül;
két gyermeked fénylő, boldog nevetését hallod;
érzed egy igaz barát kedves, szerető érintését;
a mély, halk szerelmet, mely örökkévaló: érzed;
- és a függöny nehéz selymét babrálja most kezed.
Elenged a szomorúság, épül a szépség benned -
ez még a februári sötét, hideg, téli este,
de már benne van az új tavasz ígérete
a ma délelőtti szikrázó, fényes napsütésben,
mikor a vizsláddal a hegyen kettesben
róttad a meredek hegyi utcákat könnyű lépésekben.
Most iszod a forró, illatos gyümölcsteádat,
kezed melengeted a kék üvegpohár oldalán,
állsz a nappali sötét ablakában tűnődve és
átéled a törékeny perc illékonyan édes
mámorát, amely most teljesen leláncol.
Érzed, jobb napok jönnek - már mozdul is
a hóvirág gyökere a laza, fekete földben,
egykori bölcs barátod jár ekkor eszedben,
ki épp küzd ellened és saját maga ellen,
de előbukkan egy fénymetsző, barna szem is,
- akárha istenek pillantása hullana napsugárba -
melytől erőre kapsz, árad feléd annak varázsa,
satnya kis érből zuhatag erejű tavakat duzzaszt,
és azt érzed: igen - most végre megtaláltad.
A teád lassan kihűl, utolsókat kortyolsz,
nyelveden az édes, lágy aroma íze visszacsókol -
s tudod: hamarosan új nap kél, légies mosollyal,
melyet boldogan élsz meg - kimondatlan szókkal -,
nem rohansz sehová, a boldogság jön helyedbe;
...ilyenkor csak áll, és néz az ember merengve.
 | ...korma hull a lobbanó
szavaknak,
a széllel viselős vasárnap délután
szürke árnyát konokul
veti neki
a leomlott falaknak. | Ahol oly csendesen szalad
a hegyekből a patak,
s vizéből szomjukat oltják
a megszelídült vadak; | Engem szeptemberben vetett életbe az éjfél,
annak is az elején:
még csak harmadika volt;
…Uram, már annyiszor mutattál utat, és vezettél,
de lásd, hiába, -
minden, mi szakadni kényszerül, - az elszakítható.
[…]
Egykor még hittem,
tükröm majd mutat öregnek, és vénnek, -
egyszer majd látom
sápadt birsfánk korhadását a régi ház mögött:
de a tükör még hazug,
és már nem áll a ház sem, a birs kivágva,
a kert szétdúlt, Százados utca sincsen,
- ott minden árva, -
csak a koppanó dió árnya emlékeztet
a debreceni,
őszi fény-nyalábra.
[…]
Tudod, mostanában,
éjjelente
lehasítok magamból
sok apró gerezdet, és néha magam is hiszem,
hogy vele együtt ki tudok hajítani
ezer és egy keservet, -
pedig súg a józan ész: „nem, ezt nem lehet…”
…ilyenkor mindig azt érzem, valaki figyel,
talán azt is tudom, kérdéseimre mit felel,
és azt is, - a bölcs válasz soha nem fogy el.
Hallom a hangot is, - jól ismerem, -
olykor szelíden korhol, - de tudom, szeret;
szeme sötétje bebarangolja minden sejtemet,
és ha szól, szava akár estéli,
halk harangszó leng
a nyári, nedves föld felett.
Tudja, hogy úgy hívom: "Szívem…" -
és ha kimondom: élni jó. Ekkor elhiszem.
[…]
…Uram, szeptemberben, mikor a szőlőlevél rezzen,
tudom, ott vársz rám, az útféli, poros kőkereszten, -
most még maradnom kell, hogy a nyarat kivárjam,
de meg tudod-e mondani, merre vetül még árnyam…?
 |
|
| |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika