 | | | 2026. augusztus 20. csütörtök, Szent István ünnepe István, Vajk napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A költő | |
Van úgy, hogy megbillen bennem a forma és alak, elgyávultan nézem magamat: lomhán dadog és elhagy az akarat, - hitvány és kopottas szavakat görgetek magam előtt és fáj hogy ilyen áldatlanul élem, és hagyom fejem fölött magasan szállani a viharzó napokat. Átömlik rajtam és ívbe hajlít az írást sürgető áradat, de versed, a fényt lobbantó fáklya - lappangva sejlő lángjánál - látom magam előtt az égig nyúló, magas korlátokat. …hát állj meg, balga, gondolkodj, és tedd le szegényes, csak karcokat rajzoló tolladat.
Vannak költők, kiket még életében jobbja mellé vesz az Isten, kiknek gyöngyöt adott kezébe és erőt, hogy mindazt, mit elméjük mélye rejt, áldó kézzel elénk, - többiek - megroggyant lába elé hintsen. De mi fáradt, égő szemünket elfedjük, fülünket befogjuk: ne halljunk, ne lássunk, ...és más se lássa, hogy sem tehetségünk, sem ékes szavunk nincsen, csak puszta, vézna vágyunk, hogy verset írjunk… -, de kell, hogy valaki megálljt intsen: az a trón nem a miénk, valaki már birtokos a ritka kincsen, és nem nyugodhat kezünk ott fenn, magasan, azon a kilincsen.
És ahogy a Duna az apró kavicsokat száz és százféle különös alakba rendezi, úgy félem az előttem álló betűket sorokba szedve, - versnek gondolva - papírra festeni, meggondolva mit tegyek, hogy azt mondhassam, már nem is vagyok oly’ beteg, - és mégis érzem a reménytelenség dorgálja megroppant lelkembe: „nem lehet!”.
Így hát… …korma hull a lobbanó szavaknak, a széllel viselős vasárnap délután szürke árnyát konokul veti neki a leomlott falaknak. Nem vigasztal most sem kéz, sem mosoly, mi megnyugtat: csak az alázat, - szívemig ér és gyökeret ereszt a sűrű, ragadós bánat, lelkem mélyére hatol; egy szépnek hitt bűvölet vitt kalandba, néha bíztam versem erejében, de megcsalt a sanda józanság – sebéből kifakadva.
Olykor szép rímeket láttam, kékellő eget, litániát, szemednek sötétjét, őszi Budát, naptallért a lombos ágban, és álmodoztam: friss hang, új és messzehangzó szó leszek, áradok, mint a parttalan Duna, sodorva követ, papírt, gallyakat és uszadékfát, …én leszek az új kor angyala --
Ebből a csöndes hitből ragadott ki nemes, szép varázsod, - ma már tudom, - Isten szeme énrám nem vigyázott; kioltom hát magamban az izzó parazsat, ne lobogjon, hisz nem tud helyet követelni magának a szürke, fellegterhes ég alatt. Szavaimat szétgurítom, lásd, mind szerteszéledt, nincs rajtuk mit sajnálni, találnak majd menedéket a Te szavaidban, mely az olyan - soha sem látott - hatalom, melyben én csak bolyongani, elveszni tudok: nekem az maga az elérhetetlen vadon…
Tudnom kell mindig, hol, merre van az én igazi helyem, tudnom kell, és erről soha meg nem feledkezhetem, - én itt maradok, ülök és várok a nagy csendben, mert minden hang csakis benned, a te szívedben szólal meg mindennél szebben. Jó nekem itt ebben a novemberi, bágyadt napsütésben, suhog a szél, mint a selyem, legyen ez a fedezékem, - hisz’ csak a te szavaid vannak maradandón, - fénylő ércbe vésve.
Itt maradok, itt megtalálsz, akár millió és egy napig, de az, aki én vagyok, minden percben csak téged, csak rólad álmodik, légy nekem a Vers, légy te a Minden, mert ha te megszólalsz, más hang már úgysincs sehol, ebben a nagy és kíméletlen, örök körforgású, pusztító, döbbent égzengésben. Téged még a Földön maga mellé vett az Isten.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |