| | | 2025. január 21. kedd, Ágnes napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Tél végi összegzés | | Ilyenkor csak áll, és néz az ember... Morzsolgatja kutyája selymes, hosszú fülét, okos, barna szemében fényt vél látni - értelmet, csendes okosságot és szép, szelíd türelmet. Kint sötét van, pengeként metsz a hideg mely átfut rajtad és csontvelődig ér. Így fizetsz.
És ekkor halkan, magadban mindent összefoglalsz, elmélázol kicsit - most, amikor esthomály és éj találkozik -, mikor szíved borúsra fordult: az elmúlt hónapokra gondolsz, amelyek annyira meggyötörtek; a rendre, mely fejedben megszületni készül; két gyermeked fénylő, boldog nevetését hallod; érzed egy igaz barát kedves, szerető érintését; a mély, halk szerelmet, mely örökkévaló: érzed; ...és a függöny nehéz selymét babrálja most kezed.
Elenged a szomorúság, épül a szépség benned - ez még a februári sötét, hideg, téli este, de már benne van az új tavasz ígérete a ma délelőtti szikrázó, fényes napsütésben, mikor a vizsláddal a hegyen kettesben róttad a meredek hegyi utcákat könnyű lépésekben. Most iszod a forró, illatos gyümölcsteádat, kezed melengeted a kék üvegpohár oldalán, állsz a nappali sötét ablakában tűnődve és átéled a törékeny perc illékonyan édes mámorát, amely most teljesen leláncol.
Érzed, jobb napok jönnek. Már mozdul is a hóvirág gyökere a laza, fekete földben, egykori bölcs barátod jár ekkor eszedben, ki épp küzd ellened és saját maga ellen; de előbukkan egy fénymetsző, barna szem is, - akárha istenek pillantása hullana napsugárba - melytől erőre kapsz, árad feléd annak varázsa, satnya kis érből zuhatag erejű tavakat duzzaszt, és azt érzed: igen - most végre megtaláltad.
A teád lassan kihűl, utolsókat kortyolsz, nyelveden az édes, lágy aroma íze visszacsókol - s tudod: hamarosan új nap kél, légies mosollyal, melyet boldogan élsz meg - kimondatlan szókkal -, nem rohansz sehová, a boldogság jön helyedbe; ...ilyenkor csak áll, és néz az ember merengve.
Budapest, 2009. február 29. |
| | | Paál Zsolt [egyéb] érkezett: 2009.03.01. 08:16:05 (csak regisztrált tag olvashatja) Szeretm ezt a régebben írt versedet, van benne valami bölcs radnótis nyugtalanság, de leginkább a Te érett, asszonyi bölcsességed, nagyon tiszta és a legnagyobb empátiára érdemesült hangod és költészeted. A tavasz és a nyár a te világod, msot sarjadzik és erősödik meg a lelked. És természetesen az elmúlt hetek szomorú és tragikus történései hitelesíti minden szavadat, amit mit leírtál.. Nagyon szép összegző, létösszegző vers... | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |