 | | | 2026. február 8. vasárnap, Aranka napja. Kalendárium | 
Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel. ... | | | | 
Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...
| | 
Hetvennyolc éve, 1933. február 1-én hunyt el Budapesten Sajó Sándor, a trianoni tragédia és a magyar életerő dalnoka.
1868. november 13-án született a felvidéki Hont vármegyében, Ipolyságon. Középiskolai tanulmányait Selmecbányán végezte, egyetemi tanulmányait a fővárosban. Rövid ideig a „Verbász és Vidéke” című lapot szerkesztette, majd 1903-tól középiskolai tanárként Nyitrán, Újverbászon, Jászberényben, végül Budapesten tanított, a Szent László Gimnázium igazgatójaként. Verseivel tizenkétszer érdemelte ki legtekintélyesebb irodalmi társaságaink jutalmát. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, a Szent István Akadémiának, a Kisfaludy Társaságnak és a Magyar Középiskolai Tanárok Nemzeti Szövetségének. Költői életművének legjavát Bartha József irodalomtörténész gyűjtötte egybe és látta el bevezetéssel 1937-ben. 1945-től nemcsak verseit, hanem nevét is elfeledtették.
... | | 
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án arra emlékezünk, hogy Szűz Mária Jézus születése után negyven nappal bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. Az előírt áldozat fölajánlásakor jelenlévő agg Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered a gyertyaszentelés szokása. ...
| | 
Balázs napja a magyar nyelvterületen is az egészség- és termésvarázslás, a gonoszűzés, a madárűzés, az időjárásjóslás napja. Magyarországon a szőlősgazdák a szőlejük négy sarkában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy Balázs védje meg a szőlőket, zavarja el ősszel, szőlőéréskor a madarakat, hogy azok ne tegyenek kárt a termésben....
| | 
A parasztgazdaságokban ekkor már megindul a tavaszi tevékenység, mert Bálint napján megszólalnak, csivitelnek a télen helyben maradt madarak, a verebek. Ők már jelzik a tavasz közeledtét. A gazdák metszik a fákat, a szőlőt; gyümölcsfákat is ültetnek, mert hamar kihajt és megerősödik. Azonban a hideg időnek is van jele: ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: "csücsülj be!", akkor még hidegre kell számítani....
| | 
Négy évvel a Boldogságos Szûz Szeplõtelen Fogantatása dogmájának kihirdetése után, Lourdes mellett, a Gave folyó partján fekvõ barlangban, 1858. február 11-én megjelent a Boldogságos Szûz Soubirous Bernadettnek. Ismételt megjelenése után elmondta magáról: "Én vagyok a Szeplõtelen Fogantatás". Kívánsága szerint csodálatosan szép templom épült a jelenések helyén, és a csodálatos gyógyulások szakadatlan láncolata jelzi, hogy a Szeplõtelenül Fogantatott Szûzanya közbenjárásával szívesen segít a szenvedõ embereken. (...
| | 
A farsang évenként ismétlődő, Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó időszak, amelyet évszázadok óta az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes fölvonulások jellemeznek. A farsang három utolsó napja: farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd. A legtöbb népszokás ehhez a három naphoz fűződik. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Örök rapszódia | | 1.
Április - szent hónapom, tündökölj a szirmokon, segíts éledni hegytetőn ágnak és vén tölgynek, ragyogj, mint templom rózsa-ablakán az ősz ikon, s ne bánd, ha engem a napok mégis összetörnek! ...mert csak lidérc van, csak bánat, s emlék örökre, keserűség sistergett köröttem, s pergett le a rögre, de én bíztam, vártam, tudtam, a tavasz úgyis eljön, hogy fény s gondtalanság végre újra egyesüljön... S eljött. Itt van, fénylik, súgja: „...jó lenne ha hinnél..." - igen, tudom, velem van a csendes hazaérkezésnél, és most előttem új, friss rügyet nógat hirtelen növésre a budai erdő egyik elrejtett, napsütötte rése... ...s csak csorgott a tavasz az úton, hegyen le, ég alatt, (mindenkit más - ma engem a gyilkos hiány nyomaszt) próbáltam parancsolni, de győzött egy másik akarat, és muszáj volt visszaidéznem a most elszállt napokat... ...s ahogy így tűnődtem a nagy csendben szépen, csodáltam bokrot, bogarat, fát és karcsú oszlopot, pajtáskodott velem a Nap, s akár egy óriási röntgen, a gesztenyefák lombjai között ferdén átvilágított.
2.
Néha az ember annyira elfárad, csontjaiba fészkeli magát a bánat, ilyenkor kellene egy áhított barát, ki szívedre ír egy apró krónikát, magához fölemel és a fénybe lódít - fogja két kezedet, ha lelked halódik. Megesett már, önmagát az ember megleste mikor súlyosan rádőlt az örök-néma este, ...és csalt -, mert ami aznap nem volt -, azt másnap magának bele-emlékezte...
3.
Nélküled nincs élet, s már nem lehet másik. ...és látod? Már mindenütt felszikrázik a tavaszi véső faragta sok friss-zöld ág, s jaj, gyorsan, máris, addig, míg nem késő, most, míg elevenen él e csodavilág, - nem holnaptól, de rögtön, még mától, - téged óvó-féltő elmém mindent meggátol, ami az utánad maradt bűbáj sarkára hág. Féltem, mert törékeny. És féltem, mert titok. Nem tehetek mást - várlak és mélyen hallgatok. ...hiszen ismersz jól, tudod, egy vagyok veled : dőre, ki önnön-magát veled közös világgal ámít, mert rajtam mindig ott ragyog megváltó jeled, s én büszkén viselem titkunk szent stigmáit.
4.
...de hogy mondjam el Neked, mennyire halkan, (talán úgy szól majd, akár egy dallam... de ugye ez giccs...? Halljam!) milyen konok hűséggel várom a percet, azt, mikor lelkem újból lelkedhez érhet, és mi hiányodtól rútul félrebillent, ha itt vagy, lásd, rögtön helyreáll a mérleg. Ma még őröl a magány, de majd visszatér a béke, ha egy ütemet dobban kettőnk szívverése; a most homályos tükörben a világ kettétörik, de jössz, és összeilleszted apró szilánkjait... ...majd a vak éjszaka lassan kiássa a reggelt, és az új nap új felhőn oldódik át, ha majd felkelt, mind értünk, miattunk születik, hidd el, hogy lássam ajkad ívét, mint hajlik el lágyan, - mit őrzök már évek óta, szinte gyermeki lázban - várlak szívvel, várlak az eszemmel, és sosem múló vággyal szólítlak ezerszer, és ha csak éppen eszembe ötlik létezésed, (itt hordom a jelet, homlokomra vésted) könnyű szívvel ellent mondhatok talán a télnek, a sötét hidegből is tavaszt érezhetek - szépet, ilyenkor kőszirt vagyok, mindennél erősebb, ha átölelsz, és átölelsz! - nincsen mitől félnem... ...mondd, hogy mondjam el mindezt, giccs nélkül, egy mondatban, szépen...? [...] Most mélykéken lüktető ereiden átlobog véred, s felfesti szívednek falára a legszebbik képet : oltárt, fréziát, fényt, vágyat, mely épp' most éled; de te csak fájsz kimondatlan, és egyre jobban, "tán' most megáll az idő..." - titkon ezt reméled. ...aztán mégis mélyre vermeled ezt magadban : (akárha gyászhír érkezése otthonodba lobban) de jól tudod - ezen dolgok mindegyike: örökre megmásíthatatlan.
5.
Ha nem füllent szépet, bókot, szerelmet senki, felettünk csak a gond vajákol, s életünk belengi, ...hát füllents, de legalább lódíts, próbáld elhitetni, tudok, vagy tudnék az egy, örök, igazi is lenni...
6.
És most háború van - háború van bennem, melyet az idővel vív a magány, a néma fegyver, és közel az idő, mikor el kell innen mennem. A félelem nehéz sziklát gördített rám, jól ismer... s bár tavaszom már a viruló kertekre térdel, én birokra kelek démonjaimmal minden átkos éjjel. ...tudok-e még jónak lenni egy gonosz világban...? Hisz romba dőlt a díszlet, életem elmozdult egy helytelen irányba - s azt jajjal gondosan fölvigyázza... S mert több a vágyam, mint szavam a vágyra, szólni kellene, a rajzolt boldogság túl drága, én nem akarok itt tovább élni - csúszva-mászva -, szakadjon hát föl a gát, és törjön ezer darabra rácsa! Aztán csend... Nem történik semmi, és jól tudod, hiába kiáltasz, nincsen sehol, semmi - nincs körötted támasz, nincs, kinek melletted kellene lenni, s már nem fáraszt, ha arra gondolsz: mindjárt el kell menni... Olyan ez az érzés, mint egy üszkös, fájó fekély, hiába súgja fentről álnokul egy hang: ne félj... A síkos hazugság hatalmas veszély, mert hiszel neki, pedig azt sem tudod, mikor, kihez beszélj... Hát maradj néma, akár a halott, s bár nincs örömöd benne, de megtisztulhat a hallgatásban a világ összes szennye. S amit nem mondtam el - én, a gyarló ember -, elmondja majd más, ki erre méltóbb lenne. Sicut erat in princípio, et nunc et semper.

Budapest, 2009. április 25-26. |
| | |  Paál Zsolt [egyéb] érkezett: 2009.04.29. 20:26:30 (csak regisztrált tag olvashatja) Minden költő életében eljön az a pont, amelyet egy-egy életmű legmagasabb pontjának lát az olvasó, elemző, irodalomtörténész. Komikus az egészben, hogy csak onnan túl lehet mindezt megmondani, innen csak az jelen foglyaiként csak az aktuális legnagyobbat látni.. Ezt a verset pedig sokan a nemcsak a legnagyobbadnak látják, hanem az utóbbi idők legnagyobbjának. Hatalmas trocheusi zengéssel indul, mint a nagy ódák, majd átcsap a Téged annyira jellemző, meghatározó jambusokra, azokra a hosszú, elnyújtott zokogásokra, a Tóth Árpád-i elégiák jambikus jajveszékeléseire, amelyek itt, ezekben a tizennégyesekben domináns versmértékké lesznek. Majd újból trocheusi felütés, melyre visszasírnak az újabb jambusi képletek, hogy a negyedik sor után feloldódjon, rapszódiává kavarogjon a végtelenbe kígyózó sorképlet, melyeket Te annyira babitsinak tartasz. Pedig Babits ezeket Tennysontól és Swinburne-től tanulta, s lett a sajátja. Nálad pedig kifinomult asszonyi lírád egyik sajátossága a végtelenbe könyörgő – hol elmélázó, hol feltörő - sorok mégis fegyelmezett, a mondanivalót, tartalmakat, érzelmeket gondos kézzel és okos fejjel megalkotott vonulata. Egyre keserédesebb hang a pirrichiusok nagy száma, az anapesztizáló jambusok ellágyító hatása az első szakasz végén…
A második szakasz szintén trochaikus felütéssel indul, hogy ott folytassad, ahol előbb elvágtad a versed szelídségében is feszültségteli hangját. Aztán jönnek az anapesztizáló jambusok újra, majd a jambusok fojtott hangjai.
A harmadik szakasz rapszodikus váltása a férfias és ünnepélyes trocheusaival, melyben a szeretettet óvó és védelmező vallomással erősíted, újabb nagyszerű pontja lesz a versednek. Nincs itt sem semmiféle mellébeszélés, toposzokat elhagyod, s csak néhány alliterációval élsz, melyek inkább súlypontjai egy-egy gondolatnak, mintsem az egész verset összefognák.
A negyedik versszak erős trocheusi hangja is mutatja, hogy mennyire erős vagy. Talán Goethe mert ennyire vallomásosan bölcs lenni a Marienbadi elégiában, nála is oly szépen megvan az egyensúly a személyes és az általános, a legforróbb érzelmi töltés és a legbölcsebb visszafogottság közt. Ez a mértéktartás és egyetemes harmónia a legnagyobbak sajátja…
Az ötödik szakasz zavarba hozott, mert trocheusi, de első ránézésre félelmetesen epigrammaszerű, sírkőszerű…
Az utolsó egység a legerőteljesebb rapszodikusság, egyszerre Hostias és Dies ire, trocheusokra anapesztusok jönnek, az egészet ódaivá, elégikussá, freskószerűvé teszik… S mindezt egyszerre...
Hogy mekkora és milyen méretű a versed, nehéz eldönteni. Nagy, erőteljes épület, a zárt formák iszonyú és nagyszerű tereket rejtenek. Aki beszélne e vers roppant méreteiről, nagyszerűségéről, az nem feltétlenül mondhat igazat a hazugság akarata nélkül is. Hogy erős, hatalmas, elképesztő, megríkató, gyönyörű… akkor még oly keveset mondtunk róla…
 Kovács Anikó [méltatás] érkezett: 2009.04.27. 17:22:58 (csak regisztrált tag olvashatja) Igen....Talán én is úgy gondolom, hogy kivételes ihletettség kellett hozzá, mármint e vers megszületéséhez, mert másképpen nem tudtam volna megírni. ...van olyan időpillanat, amikor a Múzsa nagyon is eklatánsan megmutatja, mit tud kihozni belőlem, ha homlokon csókol, vagy forrón megölel. A Múzsán múlik minden, de minden :)
Köszönöm, Enikőm!  Kovács Anikó [egyéb] érkezett: 2009.04.26. 17:46:11 (csak regisztrált tag olvashatja) Köszönöm :)  Paál Zsolt [egyéb] érkezett: 2009.04.26. 17:28:23 (csak regisztrált tag olvashatja) Anikó, remélem a gyengéd és a "gyengécske" szó a Te szótáradban nem ugyanazt jelenti... Nálam a gyengéd az anyai érintéstől a szerelmes öröm érzetétől az őszi lágy alkonyat érintéséig ezernyi szép és boldog érzést jelent... | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |