 | | | 2026. november 1. vasárnap, minden szentek napja Marianna napja. Kalendárium | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | A Mindenszentek (latinul: Festum omnium sanctorum) a katolikus és ortodox keresztény egyház ünnepe. A katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja.
Az ünnep, és az azt követő halottak napja - egyházi jellegén túl- fokozatosan általános népi megemlékezéssé is vált. Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe, meglátogatja elhunyt hozzátartozóit. Megtelnek a sírok őszirózsával, krizantémmal, az elmúlás jelképes virágaival. Az emberek gyertyát gyújtanak, és elveszített szeretteikre emlékeznek . ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | 
MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. ...
| |
Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során.
De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...
| | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Megvetés, álomkergetés, sznobizmus és képmutatás. Charles Dickens a szív írója. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből. Pip, a regény hőse egy nap szökött fegyenccel találkozik. A fegyenc ráveszi a halálra rémült kisfiút arra, hogy szabadítsa meg bilincseitől. Miután Pip teljesíti a fegyenc kérését, útjaik elválnak. ...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
„Hogyan érzi magát a lélek mostanában?” | | 
Néhány személyes, (zár) szó Fodor Miklós:
Garabonciás-katalizátor c. versgyűjteményéhez
„ha sorsodhoz mágnesezed
veled
párbajoz, őrlődik
neked
szurkol, téged nyaggat
hogy
célod kitűzd, elérd”
(garabonciás-katalizátor,
részlet)
Az
utak összefutnak, s néha mi is találkozunk egymással, ha arra járunk… Főleg, ha
több mint két évtizedes különleges kapcsolat, egyfajta baráti kötelék fűz össze
bennünket, amelyben tanúi vagyunk egymás életének, kapcsolatainak, útkereséseinek,
hiszen földiek vagyunk, s remélhetőleg maradunk is. Rendhagyó világban élünk,
garabonciás idők szele zúg a fejünk felett, s olykor évek telhetnek el két
találkozás között, s szerencsés esetben, akad egy odaszentelt, figyelemmel
teli, őszinte óra, amikor megállunk egy szélvédett helyen, hogy rendezhessük
kissé közös dolgainkat. Számba venni az út állomásait, versek szőtte
reményeink, érzelem többleteink sorsát, s benne mindenkori állapotát a múlandó
lét örökbecsű pillanatainak… Az ilyen találkozások múlhatatlan varázsát, a
csoda pillanatát, hogy mi még itt vagyunk,
s akad szavunk e gond-árnyék szőtte világra; a barna avarban birkózó vakond
kölykök önfeledt játékára; az ártatlan, bizalommal teli életre, amelyet még nem
rontott le a sötét emberi szándék. Ez a gyönyörű ajándék pillanat, amelyre
figyelni, s amit védeni, őrizni kell az eljövendő szebb napokra.
Ez a
mostani találkozás egy kortárs garabonciással igazi örömünnep a számomra, s
mindenki számára az lehet, aki ezt a rendhagyó estét rászánta erre a léleképítő
együttlétre. A címben szereplő kérdés, amelyet maga az alkotó fogalmazott meg
kötetével kapcsolatban, érzésem szerint az egyik leglényegesebb, legfontosabb,
amelyet mostanság érdemes feltenni magunknak. S ki más is kereshetne, s
lelhetne válaszokat szívós elszántsággal, következetes, lelkes, konok
akarattal, ha nem a finomra hangolt lelkű, érzékeny, de egy filozofikus
racionalitással is rendelkező talentumos ember, aki a közösség épülésére,
építésére kamatoztatja képességeit, miközben maga is épül.
A
költő nem pusztán csak magának ír, amikor megfogalmazza az örökké való élet egy
titokzatos pillanatát a múlandóság katedrálisában, amely körbeöleli jelenlétünk
töredék idejét. Először magának, s azután a többieknek, nekünk olvasóknak,
hiszen jelenlétünk kollektív létezés (is), melyben sors-keresztjét hordozza
mindenki, hol jajongva, vagy néma, dacos büszkeséggel, de egyazon térben és
időben, hiszen valamennyien itt élünk. A garabonciás-poéta kinéz az ablakon is,
miközben a tükörbe pillant, hisz folyamatosan önmagán szűri át azt a folyamatos
változást, amelyet világműködésnek hívnak a filozofikus, tudós elmék. Ez a
könyv bizonyos szempontból egy garabonciás elme fejlődéstörténete, amint
szekérre kazlazott holmijával, könyvvel a
hóna alatt, zörög az úton, s mellette néha az Isten ül a bakon. Gyűjteményes
kötet lévén, közel három évtized munkásságát foglalja egybe, ahol az egyes
művek végén nincsen dátum, de a figyelmes olvasó nyomon követheti egy jóra
fogékony ember, hegyi ösvényként kanyargó útját, a kezdetektől, a jelen
pillanatig, miközben magára ismerhet, ha akar…
Körök
érintői mentén, évek múlnak, hullnak át rajtunk, s az érintők különös módon a
párhuzamosok metszéspontján találkoznak egymással, ahogyan mi is most. Amikor
arra gondolok, hogy mi minden történt
velünk attól kezdve, hogy először találkoztunk ezen a szent helyen, amikor e
sorok írója a maga ösztönös módján elkötelezte magát egy közös ügy mellett. Ahogyan mondani szokták, mintha ma lett
volna, tizenkilenc évvel ezelőtt, amikor a száz
éves Attilát ünnepeltük… Jelképes erejű ez, s mint tudjuk véletlenek pedig
nincsenek. Akkor indultunk el mi is,
némi tudatossággal felvérteződve, amikor garabonciás barátom elkezdte
lenyesegetni vadhajtásainkat, „hogy teremhessünk gyümölcsöket bőségesen az Ő
dicsőségére”, s ne csupán elvadult indulat tövisek meredjenek belőlünk a
világra, hanem lendületbe kerülvén megmaradhassunk azon az úton, amelyen most
is haladunk. Neki is oroszlánrésze
van ebben. Sok mindent lehetne említeni,
mondani még… A Túlpart énekelt verseit, a VII. Regejáró Misztrál fesztivált,
vagy a 2015-ös, AKIK antológiát… De legyen ennyi most elég, hisz mindketten,
azóta is úton járó, nyitott szemű, tárt szívű-lelkű emberek, „a szépség
koldusai” maradtunk, s leszünk, míg adatik rá mód, idő és alkalom. Hogy ma itt lehetünk együtt ezen az
ünnepnapon, s megtisztelő felkérésének eleget téve köszönthetjük őt, talán
bizonyság arra, hogy belénk fektetett munkája, bizalma nem volt hiába való,
mint ahogyan a többi, itt jelenlévő barátomé sem. Az elkötelezettség, a
szeretetteljes figyelem, s a mindenekfelett álló, alázatos megújulás kísérje
lépteit továbbra is. Köszönöm a szót és a figyelmet. |
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |