2025. július 19. szombat,
Emília napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A kötéltáncos álma
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Gondolatok Josef Guggenmos: Az utolsó kötéltáncos c. verseskötetéről,
Lengyel Ferenc fordításának tükrében

 
„Verset fordítani fából vaskarika,
legföljebb ír az ember valamit
az eredeti nyomán,
magyarázta WS.
Itt van például Rilke,
akinek a versei olyanok, mint
egy tarka szőttes.
Ám mit tehet a jámbor fordító?
Kihúz a szőttesből egy csillámló arany fonalat,
húzza, húzza,
és ameddig a fénye elér,
körülírja mindenféle
az eredeti mű sugalmazásától lehetőleg nem egészen idegen
szavakkal.”

(Szepesi Attila: Aranyfonál 1.)

 

Nemrégiben került a kezembe Josef Guggenmos: Az utolsó kötéltáncos c. verseskötete Lengyel Ferenc avatott fordításában, amely a legjobb magyar, többek között Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc nevével fémjelzett műfordítói hagyományokat követi, meglelve azt a bizonyos „csillámló aranyfonalat”. A kötet kézbe vételével egy időben ért a megtisztelő felkérés, hogy néhány gondolatomat megosszam a frissen olvasott művel kapcsolatban az olvasóval.

Először is néhány szót az alkotóról, a fordító, Lengyel Ferenc tollából: „Josef Guggenmos (1922-2003)… A legeslegutolsó kötéltáncos költők egyike. Folyton ott járkál a fejünk fölött; két végpont, lét és nemlét között egyensúlyoz. Többnyire derűsen. És közben próbálkozik megmaradni jó kedélyűnek. Már a pályakezdése is viszonylag későre tehető (első rövid kötete, a Lustige Verse für kleine Leute címmel 1956-ban jelent meg, akkor harmincnégy éves); elismerése még későbbi. Hírnevét a mindmáig legközismertebb vers-összeállítás hozta meg, Was denkt die Maus am Donnerstag? (szó szerint: Mit gondol a kisegér csütörtökön?), amelynek a csillogó tehetségű Tandori Dezső jóvoltából, a magyar kiadásban az eredetivel egyenrangú, telitalálatos címe végérvényesen Mit gondol a kisegér szombaton? Ez az összeállítása hozta meg számára egy éven belül az első komoly elismerést, a német ifjúsági irodalmi könyvdíjat (Deutscher Jugendbuchpreis, 1968). Utána pedig ontotta magából a nyiladozó gyermeki világ szemléletmódjához közel álló, hol bájos, hol száraz, hol okoskodó, de mindig szeretet-aranyozta verseit. Nem véletlen hát, hogy a német nyelvterületen fokozatosan felépült Arany Jánoséhoz hasonló élőszobor-szerepe. A német gyermekirodalom legnagyobbja lett.”

 A művek fordítója nem azonos azzal a színésszel, akinek a nevébe minduntalan bele botlottam az anyaggyűjtés során. (Megjegyzem róla sem tudtam semmit, ami a határon túli irodalmunk hazai recepciója sajnálatos csonkaságának is betudható… de ezért annyira nem restellem magam.) Lengyel Ferenc 1956-ban született Kolozsváron. Az 1980-as évek közepén a Ceauşescu-diktatúra elől Ausztriába emigrált. Magyar-angol szakos középiskolai tanár, költő, író, műfordító. A közelmúltig a Bécsi Magyar Iskolában az ottani magyar gyermekeknek tanított évtizedekig magyar nyelvet és irodalmat, s emellett az alsó-ausztriai német ajkú gyermekeknek is oktatott magyar nyelvet. Munkatársa a Bécsi Naplónak, az ausztriai magyarok kéthavonta megjelenő lapjának, ahol elsősorban erdélyi irodalmi-kulturális témájú írásokat publikál. (A Bécsi Napló nem mellesleg, Nyugat-Európa egyetlen magyar nyelvű sajtóorgánuma.) Saját gyermekverses kötetei, valamint a Lucian Blaga román költő műveiből készült műfordításkötete Kolozsvárott, míg német vers és próza műfordításkötetei Magyarországon láttak napvilágot. Bécsben él.

Számomra a fenti sorok, mint említettem, az újdonság erejével hatottak. Amikor azonban elmélyedtem kötetben, azonnal ismerős tájakra érkeztem, mert a költő egylelkű, akármilyen nyelven is írja műveit. A lehetetlenre vállalkozik, ahogyan azt annak idején Szerb Antal oly találóan megfogalmazta: „A líra volt az emberi szellem legcsodálatosabb alkotása, a nagy versekben a végső, tiszta, gyermeki egyszerűség találkozott a végső, legérettebb bölcsességgel és olykor két sor között, emlékezzünk, felcsillant fátyolos szemünk előtt a rejtett értelem, embersorsunk titokzatos értelme, amelyet kimondani nem lehet, csak a művészetnek adatott meg nagy néha, hogy látomás formájában elénk idézze, mint végtelen és vigasztaló messzeséget. (Örök barátaink. Szabó Lőrinc műfordításai, 1941)

Ez a „vigasztaló messzeség” köszön rá az emberre, amikor egy ritka, csöndes órán felüti a könyvet, s hagyja, hogy a versek elvigyék oda, ahová mindig is vágyott a lelke: a gyermeki tisztaság édeni szigetére, ahol Gugumér, a költő, legbelső, tükör-énje kalauzolja a megérkező utazót, aki ilyenkor arra gondol, hogy milyen jó, hogy megszülethettek ezek a versek, hogy hírt adjanak az ember másik arcáról, meséljenek a fontos „apróságokról” a jóról és a szépséges igazságról, amelyek oly különös módon mégis csak ott lakoznak bennünk, a jobbik részünkről. Ahogyan az egyik rövid versében olvashatjuk:

„Egy szál kötélen megyek feléd,
balra nincsen út semmilyen,
jobbra nincs üdvösség,
csak ez a palló vékony-keskenyen.

Most minden olyan egyszerű.”
(Kötéltánc feléd)

 

Gugumér csöndesen figyel kívülről befelé, lát is, nemcsak néz, miközben a világ átszüremlik rajta. (Világszemlélet) Csöndben rendbe rakja világát, nem világtalan, lehajlik a hajléktalanhoz, társához, a másik emberhez ebben a sokszor oly közönyös világban, lehajlik, nem áll hajadonfőtt a robogó vonat ablakában. (Késő volt) A belső hangrend, mint a szíve, egyenletes ütembe ver, siratva reméli a jót, gyűlöli a rosszat, ösztönös esendőséggel törekszik a szépre, nem része a bajnak, gondnak, kimondva gyógyítja az odvainkban lakozó ősi félelmeinket. (Élni fog valahol, Köszönetet mond)

A lírai költő kötéltáncos, lélek-magasan, védőháló nélkül, kristályragyogásban.  A világa tiszta, nincs mit takargatnia a többiek elől, hiteles ember, a maga, felnőttként is megőrzött, gyermeki látásmódjával, meglelve „a szelíd kimondhatóság árnyalatait.” A költő így járt-kelt a világban, amelyről sok minden elmondható, csak az nem, gyermekien tiszta, s ebben a környezetben az artistának minden tudására szüksége van, hogy megőrizze a törékeny egyensúlyt. Ám a természet világa visszavezette egy olyan időbe, amelyben az ember még nem vált el tőle ilyen élesen, ahol megérthette egyszeri létünk lényegét s a magunk szerepét (Itt üldögélek és csak keresek, Haza a sivatagban, Az időmérték, Ima, Altatódal nagyoknak)

Mindannyian úton járó emberek vagyunk, s ha felismerjük azt az egyedüli, nekünk rendelt útirányt, akkor megadatik az a belső béke, amely olyannyira jellemzi ezeket a költői vallomásokat. Tudható ugyan, hogy ki-ki a maga szemüvegén keresztül érzékel egy parányi töredéket a világból, egy apró részletet a nagy egészből, s csak nagyon kivételes pillanatban villan elé a teljesség körpanorámája. A költő kegyelmi állapotban lévő utazó, aki „már százezer éve” nézi azt, amit meglát hirtelen, és súgja „szájon és fülön”, „a szót, a titkot, a piciny csodát”, s nekünk ezúttal sincs más dolgunk, mint továbbadni ezt a megértett, „lélektől lélekig” ható, varázslatos üzenetet. Igen, boldog a szív, amikor eléri ez a katartikus sugallat, hogy mégis van remény jobbá, teljesebbé válni! (Levél, Rosinante füve, Csillaghullás ideje, A mai nap, Noé kiküld egy galambot, Vándorlás, katáng, Gugumér sejti, hogy jön a tavasz)

Kell-e ennél nagyszerűbb üzenet a ma embere számára? Éppen ideje volt, hogy napvilágot lásson ez a kötet. Éppen ideje, hogy tiszta hangok törjenek át napjaink poklának dobhártya szaggató robaján, politikai rendszerek lélektemető falain, s magasba emeljék a képre és hasonlatosságra teremtett ember Isteni-Ábeli arcát! Ezért tiszta szívvel bíztatok mindenkit, hogy ha teheti, szerezze be ezt a kötetet, s ha lehet, legyen állandóan a keze ügyében, az úti csomagjában, mint szükséges szellemi lelki muníció, „minden magyarul beszélő versolvasónak”. (A könyvet a Mosonvármegye Könyv- és Lapkiadó adta közre 2023-ban. Címlaptervét Uzsák Zoltán készítette, Sz. Opre Mária fotóját felhasználva.) Jómagam is így teszek, s lévén magam is a múzsák útján járó szerény íródeák, rendhagyó módon álljon itt befejezésül egy saját vers, amelyre a nagy német kötéltáncos ihletett:

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007