2025. július 12. szombat,
Izabella, Dalma napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Az ablak
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


A NAP REGGELENKÉNT átevickélt a házsorok didergő ablaktengerén.
Az utca tele volt ilyen házakkal, vörös hegyei között keskeny és magas tengerszemként húzódtak az ablakok, az egyszerű életek áttetsző titkai. Valamelyik lentről csillárt mutatott szekrénnyel, másik dúsan megrakott könyvespolcot, a harmadik komód felett szürkén fütyörésző, olcsó festményt. Aki végéig elsétált, úgy érezhette, mintha az egyszerű életek kiállítótermében lenne, míg a nap ott sütkérezett a téren. És ahogy az ablakok évtizedeken át nézték az életet, fellobbanó szerelmeket, verekedéseket, szakításokat és egymásra találásokat, megöregedést és halált, úgy az ablakok mögött ülők már látták is az életet, s annak látták, ami. Értelmetlennek.
Először még volt túlpart, régi szántóföld, melynek széles határa a zöld semmibe nyúlt. Az ablakok egész nap bámulták ezt a nagy és közönyös végtelent.
Szűts Gabriella is egy ilyen házba érkezett, nyolcnaposan, egy kopár műterembe, melyre a napszakok festettek furcsán gomolygó és örökké változó képeket. És ő ezt szerette bámulni. Aprókat nevetgélt, aztán gügyögni kezdett hozzájuk, néha félt, máskor unottan fordult hasra.  Aztán egy nap megszűntek a rácsai, s ő kimerészkedett, felfedezte a járás örömét, az ember millió éves emlékét, a megtapasztalásét, az emberré válásét. Már nem volt egy pólyába csavart kis féreg, akarata volt, s az akarata odáig vitte, hogy mikor egyedül hagyták, felmászott az ablakhoz, mely csupa fény volt, egy őszi nap aranyragyogása, és a zsenge fák felett repült a nagy sárga golyó, mint egy játékos kis léggömb.
Mielőtt kiesett volna, anyai karok ragadták vissza az életbe. 
Aztán elhagyta a szobát, már a saját lábán. Korábban csak feküdt, s fölötte zöld vihogással suhogtak el a lombok, s néha köztük ott volt egy nem evilági ragyogás. De most egy kéz vezette ki, s elvitte a parkba, ahol zsenge fák álltak, s minden csupa por, kavics, fény és lárma volt. Felette az ég arca apró zöld szeplőkkel.
Télen, mikor korán jött az est, s még nem húzták el a függönyöket, egy másik gömb is odamerészkedett az életéhez, mely hol csak egy repedés volt az égen, máskor közel jött, megnőtt, begurult a felhők közé, be a szobába, a szemébe.
Közben beépült a túloldal, újabb házak bújtak elő, majd egy újabb utca és egy másik. Eltűnt a végtelen, jöttek, nőttek a falak, szaporodtak, s velük az ablakok.
Aztán maga is végig járta a gyermekkor stációit, közben a fák növekedni, vastagodni kezdtek, a függönyök cserélődtek, aztán a falra képek kerültek, az ő képei, majd másféle bútorok, s egyszerre csak kijárta az elemi iskolát, s hirtelen nővé eszményült. Közömbös lett a nap és a hold iránt, inkább nézte a szerelmeket a téren, néha kihallgatta, ahogy egy-egy pofon elcsattant, dühödt káromkodás vagy a harag émelyítő csendje bújt el a falak alatt.
Aztán a nagymama odakerült hozzájuk, este jajgatás, majd csend, majd halál, végül a gyász tompa fölényeskedése költözött a falak közé. Az ablakból nézte a halottszállítót, az ócska bádogdobozt, az apró kis sajkát, mely áthimbálózott az ablakok tengerén a látható semmibe.
És megint tavasz lett, minden kék és zöld, az illatok rikító bódulata, majd nyár, csupa fény és fehérség, a színek megfakultak. Majd ősz, a házfalak barna villanása és a fények aranyló bolyongása az üvegen és a bevetetlen ágyában. 
Majd megint tél, fehér és fekete, fehér és fekete… és minden újra kezdődött.
Később a szerelem, magas vékony férfi erős szemüveggel. Aztán eltűnt, jöttek újabbak, szépek és kevésbé azok. A falakat szétfeszítették a kiabálások, veszekedések, aztán összezsugorodtak a csöndtől, a magány csendjétől.
Gyermeke nem született, magát is ablaktalan falnak érezte, falnak, mely tele volt firkával, elöregedő életének naplójegyzeteivel.
Évek múltán mentőautó jött, s ha este, akkor kék-piros villódzással kiabálta felé: már nem sok van hátra. Taxival hozta haza az anyját, s a lépcsőházban már ölbe vette, s úgy vitte fel, ahogy egykor őt az akkor még óriásnő vigasztaló szép fehér karokkal, bölcsőt formázó tenyerekkel.
Aztán újra jött a halottszállító, s elvitte az anyját, az összezsugorodott asszonykát a fehér kontyával, májfoltos kezével, az öregedés sötétzöld illatával, nyikorgó lépteivel. Csak a kezek maradtak meg, melyek egyszer leemelték a fényes ablakból, hogy ki ne essék a negyedikről, az ablakok alá, a szívtelen nagy ablakok alá, melyek csak nézni tudtak, és sokkal kegyetlenebbek voltak, mint az emberi szemek, mert nem volt bennük semmi. Illetve csak a semmi volt bennük és rajtuk.
Elmúlt ötvenéves. Ha kibámult az ablakon, újabb végtelent látott, házak, utcák végtelenjeit. Fák nőttek majd kivágták őket, mert megrohadt a törzsük, lombtalanul remegtek az ég felé. Minden kő lett és aszfalt, egy falánk, égből-földből habzsoló betonvilág.
Elmúlt hatvanéves, mikor magához vett egy kisfiút. nevelgette, mint a meder a folyót, de a folyónak izmai nőttek, s más partokra vágyott. A nő magára maradt, s mikor jött egy-egy képeslap, az szűkszavú volt és külföldi bélyegzővel kiáltott rá: már nem tartozom hozzád.
Ősz volt, mikor a tárt ablakon át, ahol már fanyar fények bemerészkedtek a szobába, hosszan elnézte az aranyló napot, ahogy egykor kisgyermekként tette. Már nem tenyerelt bele barna sóhajtással a távoli lápos földbe, hanem eltűnt a magas házak között, mint egy bukott színész a függöny mögött.
De most még ragyogott, még nem harapdálta össze a lakótelep betonfogsora a szép aranytestet.  
Nehézkes mozdulatokkal felállt az ablakba, s eszébe jutott az a régi nap, az első, melytől elámult. És újra vágyta ezt az ámulást…
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007