 | | | 2025. július 19. szombat, Emília napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk. 1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik. ... | | Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.
Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában). ... | | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani. ... | |
"... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta... ...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." ... | | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Perzselő nyár | | A város megint hömpölygött,
zsúfolt volt a turistáktól, ugyanúgy párát és forróságot lehelt ki magából,
mint ahogy emlékeiben élt. Kacskaringós, néhol meredek utcácskáival
elkápráztatta a férfit. A hegyoldalba épült házaival, a szőlőskertekkel és a tehetősebbek
villáival mediterrán hangulatot árasztott.
Visszatért arra a helyre, ahol boldog napokat
töltött el egy lánnyal, aki abban az időben virágot árult a városban. Tudta,
hogy még egyszer el kell jönnie, és újból át kell gondolnia mindent, amiket együtt
éltek át. Félt a találkozástól, pontosabban az emlékezéstől, melyek olyan elemi
erővel hatottak rá, hogy még ennyi év után is a torkában dobogott a szíve.
Különleges erő lett úrrá rajta, ezért pontosan ott vett ki szobát, mint azon a
nyáron, amikor itt járt. Ablaka ugyanarra az erkélyre nézett, ahol hajdanán a
virágáruslány lakott. Reggeleken, amikor fehér hálóingben kitárta a zsalukat,
majd öntözni kezdte a muskátlikat az erkélye párkányán, olyan volt, mint egy
angyal. Majd azt is látta, hogy a szoba homályába visszatérve fésülni kezdi
hosszú, barna haját.
A virágáruslány csak hétvégeken árulta a
virágot. Ezeken a napokon vett tőle egy csokor rózsát, mindig fehéret és mindig
öt szálat, csak azért, hogy láthassa őt, hogy elnézhesse, ahogy csokorba rendezi
a szálakat. Ilyen nővel csak gondolatban vétkezhet az ember – ismerte be
magának.
Újból nyakába vette hát a várost. Elindult
felfedezni mindazt, amit megismerkedésük után együtt tettek meg. Olyannyira
elviselhetetlenné vált nélküle minden, hogy folyton megjelent a lány arca és
alakja, szinte valóságossá materializálódott számára. Néha keskeny utcákon,
tereken, parkokban tűnt fel pár lépéssel előtte; ilyenkor az illatát is érezni
vélte, amely a vaníliára emlékeztette. Máskor meg egy kirakat előtt állva látta,
egy kapualjba befordulva vagy egy szökőkút vize fölé hajolva.
Sétái során amikor szűkebb utcákba tévedt, ahova
a napfény csak a déli órákban süt be, a pincesori ablakokból néha dohos levegő
csapta meg vagy az öreg házak hámló vakolatának szaga, de ezt is kellemesnek
találta. Aztán végigsétált az árkádsor alatt, egészen a belváros határáig. Néha
nekiütközött férfiaknak vagy nőknek, akik ezért furcsán néztek rá.
Leginkább talán a késő délutánt és az estéket
kedvelték, mert a déli forróság megtöri az ember akaraterejét, meggörbíti a
vasakat, meglágyítja az aszfaltot, és tűzforróvá teszi a köveket. Amikor az ég
alja mályvaszínű alkonyban úszik, és az épületek ontják még magukból a
napközben felgyülemlett forróságot, a járókelő megkönnyebbül egy-egy északról
érkező, hidegebb áramlat hatására; az emberek is mintha vidámabbak lennének. A
zsaluk újból kinyílnak, és a szobák isszák az éltető levegőt. Milyen jó is volt
ilyenkor elvegyülni a sokaságban, milyen boldog pillanatok voltak ezek! –
idézte fel magában ezeket is.
Emlékezett, hogy egyszer a dóm hatalmas
kőtömbjei előtti téren úgy érezték magukat, mint az időutazók, kikre nem hat az
idő, sem a fizika törvényei. Abban a késő délutáni órában, amikor a tér színe
aranyból szürkévé fakul, és a dóm hatalmas, fémből készült kapuja a higany
színére emlékeztet, megígérték, hogy egymáséi lesznek. Most újból e hatalmas
falak előtt teljesen elveszettnek érezte magát.
Még mindig megvolt a kávéház, melynek hűvös,
márványasztalai fölött szerelmes beszélgetéseket folytattak, s mint a lesben
álló vadállat, kémlelték egymás szemét. Óh, azok a sóhajok, azok a szerelmes és
vágyakozással teli órák! – gondolta. Megvolt még a teraszpresszó is, mely a
langyos estéken kis lámpácskáival csalogatta befelé a járókelőket; az ott ülő
vendégek csak elmosódott formák, mozdulataik ekkor már nem kivehetők.
Megtalálta az éjszakai bárt is, ahol a dzsessz egyhangú, bágyadt ütemére
áttáncoltak hajnalig egy forró éjszakát, miközben egymás fülébe suttogtak
szerelmes szavakat. Aztán egy esős vasárnapi délelőttön, az egyik templom
csendjében örök hűséget ígértek egymásnak.
Napról napra közeledett egy helyhez, ami
vonzotta attól a perctől kezdve, ahogy a városba érkezett. Tudta jól, hogy ezt
a helyet nem kerülheti el; a temető volt az. Felkereste hát a sírt is, ahol a
lány fekszik. Elolvasta a feliratot: „Élt 22 évet.”
A lány tíz éve halt meg, és azóta a férfi is
folyton meghal egy kicsit. Csókjait még mindig érzi, melyek olyanok voltak,
mint a perzselő nyár, amelyen megismerkedtek: forrók, szenvedélyesek.
Pécs, 2005. november 1.
 |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |