2025. július 14. hétfő,
Örs, Stella napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Utazások
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


Zúgott, sistergett a pályaudvar; valami lármás tiszteletlenség szállt és visszhangzott fölém, az utazás egész zenekari szólama. Mikor leszálltam ifjúságom helyszínére, úgy éreztem, hogy nem is emberek várnak rám, hanem ez a harsogó, gyönyörű és félelmetes erkély a múltamból, az otthonom.  Gyermekkoromban és iskola után gyakran jártunk ide, hogy részesei legyünk ennek a zajos önkívületnek, hogy lássuk az új mozdonyokat, lássunk valamit Párizsból, Berlinből, Svájcból. És embereket, urakat, másokat, idegeneket, sorsokat. Első eszmélésemben férfit láttam és nőt, kik a felcicomázott bűnben vegyültek el a tömegben. Egy mozdony még füstölt és fújtatott, jól öltözött hordárok szaladtak a bőröndökkel, s mindegyikben egy bőröndnyi vágy, remény vagy bűn volt gondosan összehajtogatva.
Most, mikor leszálltam, ismerős szempáron akadt fel a tekintetem. Igen, ő volt. Megőszülve, félig kopaszon és lesoványodva. De ő volt, biccentett, nevemen szólított. Kezet nyújtott.
- Szervusz!
- Szervusz, Pali! – mondtam, s ahogy megállt, visszaadta azt a régi érzékenységemet, mely itt veszett el azon a háborús hajnalon.

Nagyon régen az apám azt mondta, hogy minden megállás és indulás az élet jelképe.
A Keleti nagy, sárga és impozáns épület volt, mely mint egy vén fazék, lepattogzott zománccal, horpadtan és foltozottan főzött egybe sorsokat és embereket. Állomásközeli gyerekek voltunk, kezdtük érteni a világnak ezt a furcsa-titokzatos rendjét, s gyakran beszöktünk ide. Cipők és bőröndök nyikorgásával elszánkázó napok közt idősödtem apám szavaihoz. Vastagodó sejtelmem volt e körforgásról, az útról, a sorsunk naprendszeréről, hogy minden állomás, mint egy örök gyomorbajos szervezet elnyeli és felkérődzi a sorsokat.
Aztán jött a háború, s hirtelen annak láttam az embert, ami; pusztulásra csomagolt eleven húsnak és pólyában hazatérő húsdaraboknak.
Az iskolában sokat beszéltünk a frontok állásáról, s szinte mindenkinek volt katonája. És a legtöbbeknek halottja vagy sebesültje. De innen, ahol egy-egy iskolai verekedés néhány horzsolást és leszakadt gombot jelentett, az első hónapokban a háború csak groteszk képzelgés volt. A fiúk arról meséltek, hogy az apjuk hány oroszt ölt meg, testvéreik hány szerbbel végeztek. 
Pali, a barátom, magas, szeplős fiú volt, egy délelőttön a fülembe súgta:
- Szökjünk ki a Keletibe! Hajnalban!
- Megőrültél! Így is keveset alszom, ráadásul hideg is van már ilyenkor…
A dadogásomba vágott:
- Holnap hozzák meg az elesetteket. A frontról. Ez, öregem, olyasmi, amit egyszer van lehetőséged látni!
Megrémítettek a szavai. Hevesen tiltakoztam; szitkozódva magamra hagyott. Egész éjjel kínzott a kíváncsiság.
De a hajnal mégis felkukorékolt. A vonat már bent állt. Maszkos, vöröskeresztes karszalagú férfiak ügyelték a koporsókat. A hordárok kétkerekű járművel tolták be őket a váróterembe, ahol kordon mögött tartották a hozzátartozókat. A sírások különös fortissimója alig hatott meg minket, felhevült, félős csalókat.
- Ugye, megmondtam, hogy jó lesz! - fogta meg a vállam Pali, s gyáván suttogott.
- Ebben mi a jó?
- Nézd a koporsókat! Ennyit egy helyen! És mindbe egy nagy fadarabot szögeltek, hogy nehéznek tűnjenek! Ha beléjük látnék! Valamelyikben csak törzs van, vagy csak egy kar, egy láb és a fej. Meg kellene nézni egyet! Nézd, ott el tudunk rejtőzni!
- Bolond vagy!
- Te meg gyáva! Már megbántam…
És elrugaszkodott, egészen le, a halál feketén füttyögő oratóriumába, bujkálva, tekeregve, csúszva, mint egy kígyó.
Rosszul lettem, úgy támolyogtam ki a hajnali szélben, mely mintha maga is zászló lenne, vörösen lobogott a pályaudvar felett.
Ahogy magamhoz tértem, hazaindultam. Kriptahideg szél süvített. Hirtelen ismerős alak szédelgett felém. Pali volt. A szeme eltűnt az arcában, mintha a szomorúság beszippantotta volna az agyába, hogy ne lássa a valóságot.
- Hát te? – kérdeztem.
- Hagyj! Menj haza! Ne láss így! És ne lásd! – dadogta felém.
Egész teste, mint egy óvatos felkiáltójel, úgy állt, rázkódott, majd összecsuklott. Megértettem. Hirtelen megperzselt a kíváncsiság. De ő belém kapaszkodott. 
- Ne! Nem akarom! Nem akarom, hogy nevess! Hogy kiröhögj!
- Nem röhögök. Min kellene?
- Az apám! Nem láthatja senki! Nem is Ő! Csak a keze. Az, ami nem égett meg! Ami nem fekete!
Percek teltek el, mire a szavait, görcsös vonyítását, mely inkább egy állatéhoz volt hasonlatos, felfogtam. Hirtelen rám támadt. Az ölelés fegyverével. Ez másfajta háború volt. Ilyennek kellett volna lennie ott, messze is. Megkarmolt, ahogy szorított, és a karjai acélsodronyként húztak, szorítottak, gömbölyítettek hozzá. A könnye és a nyála egybefolyt, néha fuldoklott.
Mi, akik apát, testvért vesztettünk, szinte mindent elvesztettünk, ott álltunk a Keleti hatalmas temploma alatt sírva, két gyermekkorú agg, s néhány perc alatt megtanultuk az életet.

- Minden rendben Veled? – kérdeztem.
- Igen, azt hiszem. És Te?
- Ahogy régen – válaszoltam.
Biccentett, bólintottam. És mentünk tovább az úton más állomások felé, de örökre itt is maradva és itt hagyva egy megtalált poggyászt, a gyermekkorunkat.

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007