2025. július 15. kedd,
Henrik, Roland napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

 George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak.

...
 Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte.

...
 Emily a yorkshire-i Thorntonban született Patrick Brontë és Maria Branwell ötödik gyermekeként (a hat közül). 1820-ban a család Haworth-ba költözött, ahol édesapja káplán lett. Ebben a környezetben mutatkozott meg igazán tehetsége az irodalomhoz. Gyermekkorában, édesanyja halála után, a három nővér - Charlotte, Emily, Anne - és fiútestvérük, Branwell képzeletbeli birodalmakat találtak ki (Angria, Gondal, Gaaldine) és történeteket írtak hozzájuk.

1837 októberében Emily nevelőnőként kezdett dolgozni Miss Patchett női akadémián Law Hill Hall-ban, Halifax közelében. 1842 februárjától Charlotte-tal egy magániskolába járt Brüsszelbe, majd iskolát nyitottak az otthonukban, ám nem voltak tanulóik.

...
Régi nemesi család sarja, apja Sáros vármegye alispánja, majd főispánja, aki támogatta Szinyei Merse Pál festőszándékát. 1864-ben beíratta a müncheni akadémiára, ahol Strähuber, Anschütz, majd Wagner Sándor voltak mesterei, de hamar kapcsolatba került a kiváló pedagógus Pilotyval is, akinek 1868-ban növendéke lett. Mestereitől azonban csak a biztos rajztudást, a szerkesztés szabályait tanulta meg, az akadémikus formanyelvet sohasem vette át.

 

Már fiatalkori műveiben is megmutatkozott közvetlensége, művészetének egyéni hangja, koloritgazdagsága. Pilotynál együtt tanult Leibllel, s a müncheni tárlatokon találkozott Courbet műveivel. 1872-ben Böcklinnel kötött barátsága is a színek gazdagsága felé vonzotta. Egyéni formanyelve már 1869-ben kibontakozott a magyar plein air festészet első remekeiként napvilágot látó Ruhaszárítás és Hinta c. levegőjárta, friss vázlatában (mindkettő a Magyar Nemzeti Galériában).

...
 Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését.
...

 Mint az első idők sok szentjéről, Tamásról is csak néhány vonást őrzött meg számunkra a hagyomány. Alakja úgy áll előttünk, mintha valami régi festmény volna: ha a festő nem írta volna fölé a nevét, vagy nem festett volna rá egy szalagot, amiről leolvasható a kiléte, nem tudnánk megállapítani, kit ábrázol, annyira általánosak a vonások. Bizonyos mértékig így van ez minden szent esetében, aminek az az oka, hogy nem annyira a személyük a fontos, mint inkább az, amit az életük mutat nekünk, s amit az Egyház a szentté avatásukkal és az ünnepükkel elénk akar állítani.

...

 "... Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, -mint fentebb mondottuk- nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből való igen nemes vezére volt Scitianak, aki feleségül vette Dentumogyerben Önedbélia vezérnek Emese nevű leányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta...
...Azonban isteni csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből patak fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltűnő képet magyar nyelven álomnak mondják, és az ő születését álom jelezte előre, azért hívták őt szintén Álmosnak -ami latinul annyi mint szent-, mivel az ö ivadékaiból szent királyok és vezérek voltak születendők..." 

...

 "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről."

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Egy ember az utcán
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


 

  Csütörtök, reggel, lassan nyolc óra. A belvárosi élet duzzogva ébred, autók és emberek lármáznak, fém sikongat, szél liheg. Zsoltáros őszi nap.
  Egy ember áll a régi sajtópalota mellett különös, egyszerűségében is szánandó ruhában. Néhány napja így tesz. A reggel most olyan, mint egy hosszú, vörös füst, a vörös háztetők zsámolyán tornázik a reggeli fényözön. Valaki megfordul, megnézi. De az ember közönnyel áll, nem enged senkit a gondolatai közé. Fiatal lányok jönnek, hirtelen kitérnek előle. Aztán percek telnek el, már senki nem veszi észre. Felveszi a szürke élet terepszínű egyenruháját, mely hőmérséklet, napkelte, unalmas hírek, s a levegő zizeg körülötte, mely csupa csinos női láb, lebegő kebel, ideges sietés, irigység, hanyagság, cipők, kerekek, kutyaürülék, fánkillat.
Sietős öregúr megáll, hosszan megnézi, majd tétován előrelép, aztán megfordul.
- Most szabadult?
A férfi zavarba jön.
- Nincs köze hozzá – válaszolja szégyenkezve, s körülnéz, valaki meghallotta-e.
- Andóczi Károly vagyok. Dr. Andóczi – nyújtja felé kezét az öreg.
- Én meg nem – mondja szikáran a férfi.
Valamilyen filmben hallotta. Az öreg nem adja fel:
- Csak segíteni szeretnék. Tudom, hogy nem könnyű.
- Tudja? Honnan tudja?
- A fiam miatt.
- Azt is lecsukták?
- Le.
- És? Szabadult már?
- Igen, szabadult.
- Akkor már nincs baj.
- Baj mindig van. Mert megtörtént.
- Ha mondja…
Egy autó jön, dudál, gyorsít, majdnem beleszalad egy másikba.
- Bent halt meg, úgy szabadult – mondja az öreg tárgyilagosan.
Busz áll meg, felszállnak és leszállnak, színek kavarognak, a mondatok összekoccannak.
Mikor elmegy a busz, hosszan utána néznek mindketten.
- Tehát?
- Mi tehát?
- Megengedi, hogy segítsek?
- Nincs rá szükségem.
- Mindenkinek van.
- Magának is?
- Igen, nekem is. 
- Akkor segítsen magán.
- Segítettem.
- És? Lett eredménye?
- Láható nem.
- Akkor hagyjon engem békében!
- Látja, a béke. Magának sincs meg.
A férfi int, nem érdekli ez az egész. Az öregember továbbra sem tántorít.
- Higgye el, szüksége van valakire.
A szürkeruhás felé fordul.
- Arra, hogy a magafajta békét hagyjon nekem.
- Tudja, van pénzem.
- Mi maga? Valami vén… Olyan?
Nem mondja ki. A hangos illetlenség is garázdaság. 
Az öregember rövid ideig vár, aztán elindul. Gyorsan eltűnik a vastagodó forgatagban. Egyszerre minden újra láb lesz és zakó nyakkendővel, női parfüm buszok, a villamos sistergő áradata. A férfi egyedül marad. Valaki újra megnézi. Mint egy állatot a rácsok mögött. A rácsok mögötti emberre senki nem kíváncsi.
Aztán elindul. Csinos nő jön vele szembe. Negyvenes. Néhány lépés után utánafordul. Követni kezdi. Óvatosan… Tanulta bent. De az utca tele van tükrökkel. Kirakatok üvegszínpadán sétál át a világ. 
A nő hátrafordul. A szeme… Csak egy villanás volt az egész. Egy sötét, hangos, mintha valami éles trombita és csilingelés lenne benne, egy ilyen villanás. A férfi megriad azoktól a szemektől. Újra fut. A futásában van valami nevetséges. Egyik pillanatban szökdel, a másikban csattog a cipője alatt a beton. Fejét előrehajtja, háta meggörbül, hasa behorpad. Hamar kimerül.
  Sétálni kezd, aztán elindul. Egy óráig megy. Aztán még felet. Visszaér oda, ahonnan néhány napja hajnalban elindult.
Ismerős falak, ismerős szürkeség, ismerős nyikorgás, csak a szagokat felejtette el gyorsan. Szimatolni kezd, mint egy kóborkutya.
- Maga mit csinál itt. Minek jött vissza?
A kapuőr volt. Ismeri vagy tizenöt éve. Ez megáll, az bámul. Ez nézi a falakat, mintha minden egyes téglát megszámolna.
- Mit a fenét akarsz itt, Kocsis?
- Vissza szeretnék jönni – mondja halkan.
- Micsoda? Vissza akar jönni! Hát hallottak már ilyet? Megörültél! Zoli, gyere már ide. Kocsis vissza akar jönni! Ide! 
A két egyenruhás egyszerre kezd röhögni. A férfi csöndesen várt. Ismeri ezeket a fogakat, az ajkat, a szemeket, az egyenruhát, a karokat, öklöket, még a szőrt is a kézfejen.
- Ahhoz valamit el kellene követned, te marha! – üvöltötte a másik utána, mert rohanni kezdett. Átszaladt utcákon, a házak ismét megnőttek körülötte. Külvárosi vasútállomáshoz ért. Nem messze a régi zsidótemető, aztán egy sivár építési terület. Nézte a síneket, melyek elszaladtak a horizontig, a végtelenség kései voltak, s összeszabdalták a világot. Behúzódott a kis vasútpark árnyas fái alá. Zümmögtek a lombok, a nap is bezöldült a leveleken átragyogva.
A kis betonjárdán öregasszony totyogott. A postáról jöhetett. Hó eleje volt. Jó neki, gondolta a férfi. Neki már közel a cél. 
- Hé, nyanya! Ide a pénzt! – hallotta, ahogy két alak hirtelen az öregasszony útját állta.
Rájött, ez nem az ő hangja, csak a szavait vették kölcsön. Valamikor ő is így beszélt. Az öregasszony valami könyörgésfélét mondott megvénült, reszketeg hangján. 
Ő pedig ült, hátradőlt a padon, behunyta a szemét, a levelek, mint apró bárkák ringtak a nagy sárga tengeren. De az incselkedés nem maradt abba. Valami megrándult benne. Rángatni kezdte az izmok megfeszülő embertelensége.   Egyszerre ott volt, hatalmas volt, a szeme vérben foroghatott, mert azok ketten eltűntek. Suhancok voltak, s csak egy piszkos, csomósszőrű kutya maradt ott, mely ugyanolyan tanácstalanul bámult felé, ahogy ő feléje.
Az öregasszony hálálkodott, a férfi pedig átkísérte a síneken, egészen le a töltés aljáig. Mikor előtte ingott az asszony feketekendős feje, a keze ökölbeszorult. Morgott is valami olyasmit, hogy ha most leütné… A többit hozzágondolta.
Az asszony váratlanul megfordult. Sovány, fogatlan arc összeszűkült szemekkel, elhasznált, kivörösödött bőrrel, elszabadult őszhajszálakkal zsugorodott elé. Rátette, hideg, reszketeg kezét a nagy, elhasznált férfimancsra. Úgy hálálkodott.
Aztán eltotyogott, ahogy a vénemberek szoktak, billegve két világ közt.
  A férfi leült. Állomások és utak közé, sínek és sírok közé. Ült és nézett maga elé, arca egyszer-egyszer megrándult, aztán az ajkába harapott. Végül becsukta a szemét, a zöld bárkák és a sárga tenger alatt. És elaludt.

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007