Tizenhárom napja kezdődött, amikor a kommunikációs eszközök bejelentették, máig tisztázatlan okok miatt bolygónk kiszakadt a Naprendszerből és két hétig, amíg az energia problémákat megoldják, sötétségbe borul a Föld.

Tizenhárom napja találkoztak egy elhagyatott padon. Mary egyből felismerte Tom alkoholtól rekedt hangját, habár még sohasem beszélt vele. Érdekelte ez a különc ember, akiről mindenki csak megvetéssel szólt. Ezt követően nap mint nap találkoztak. Tom semmivel se értett egyet, amit Mary az emberi kapcsolatokról mondott. Nem érdekelték a legújabb vetkőztető automaták, az univerzális társalgógépek, a masszírozó robotok stb.. Utálta a Központi Beszélgető Helyeket, a mesterségesen létrehozott cél nélküli közösségeket.

Tom nagyon furcsa dolgokról beszélt, szerelemről, lélekről, meg hasonlókról.

Mary csak később jött rá, hogy ezt már olvasta valamikor a három évszázada élt öreganyja naplójában. Akkor nem vette komolyan, egyszerűen nevetségesnek tartotta, de most Tom szájából érdekesnek tűnt. Mind a ketten egyre nagyobb szükségét érezték találkozásaiknak. És a tizenharmadik nap…

A tizenharmadik nap felmentek Mary lakására. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Tom egyre izgatottabb lett. Átölelte meg akarta csókolni, de az ajkak makacsul ellenálltak, majd egy kis idő múlva ösztönösen nyíltak szét.

Furcsa, de jó érzés töltötte el, amikor a férfikezek kihámozták a ruhájából. Érezte, hogy egyre szaporább lesz a szívverése, hogy mellbimbói megduzzadnak, hogy egy eddig ismeretlen izgalom lepi el egész testét. Tom forró teste zárta körül.

Ilyen könnyűnek még sohasem érezte magát. Kéjesen beletúrta fejét a párnába, majd a sötétségbe bámult.

- Ez volt az a másfajta emberi gyönyör, amiről öreganyja írt a naplójában. Ez az az izzadtságszag, ami még mindig buján csiklandozza a szaglóhártyáját. Igen ez a teljes, tökéletes szerelem. Képzelete szerint Tom úgy alszik mellette, mint a Központi Gyermekotthon csecsemői. Keze az arca előtt van és mosolyog. Milyen szépek lehetnek a szempillái, milyen szelídek az arcvonásai. Már el se hinné róla, hogy marékszámra szedi az alkohol tablettákat, hogy mindig részeg és viselkedése a Központi Beszélgető Helyek fő témája. A többiek hülyének és különcnek tartják, mert még sohasem vett be szerelem tablettát. Nem való ebbe a világba. Vissza kellene zavarni valamilyen pogány korba, szokták mondogatni. Mary tulajdonképpen most értette meg, hogy Tomban természetes emberi vágy van, nem akar, s ha akarna is, akkor sem tudna szerelem tablettákon élni. Agya megőrzött őseiből valamit, ami nagyon emberi, ami ma már teljesen mást jelent. Most saját testére koncentrált. Érezte, mellbimbói már visszahúzódtak, légzése újra rendes, mégis valami megváltozott. Már undorral gondolt a szekrényfiókra, ahol a szerelem tablettákat tartja. Undorral gondolt min- den beszedett tablettára, minden mesterséges gyönyörre. Ő nő és szerelmes ebbe a férfiba. Hirtelen, ahogy megmozdult érezte, hogy az öle véres, de nem találta visszataszítónak.

Most boldog, de mi lesz, ha véget ér a sötétség?

1982