2026. október 16. péntek,
Gál napja.
Kalendárium

Október hónap – Őszhó – Magvető hava
Október a Gergely naptár előtt az év nyolcadik hónapja volt, melyre neve is utal. A latin octo szóból származik, melynek jelentése : nyolc....

Minden korszak türelmetlenül várja költőzsenijét függetlenül attól, hogy maga a kor irodalmi szempontból mennyire termékeny. És a zseni, mint valamiféle természeti tünemény - megérkezik. Hol a felelőtlen ünneplések fortissimójával, hol az elvakult felháborodás lármájával. Más korokban csendesen és kényszeredetten jő el, hogy majd az örök elkésők emeljenek neki glóriát....

1906-ban épült meg Rákóczi rodostói házának másolata, a fejedelmet is ekkor temették el a dóm kriptájába. 1910-ben 44 211 lakosából 33 350 magyar (75,4%), 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin volt. 1918-ban elfoglalták a cseh terroregységek, 1919 június 6-án a magyar hadsereg foglalta vissza, majd a Clemenceau-jegyzék értelmében kiürítette a Magyarországot uraló bolsevik hazaárulók bűnbandája. 1920. június 4-én trianoni békediktátummal hivatalosan is Csehszlovákiához került. A tót államhatalom fasisztoid politikájának következtében a magyarság aránya 5%-ra csökkent, míg a város a szocreál torzók telepítésével eltótosodott. Regionális központi szerepét Magyarországon Miskolc vette át....

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
...

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Most került ki a nyomdából Hauber Károly A verselemzés iskolája című könyve. A kötet szakmailag igényesen, egyszersmind érthetően és érdekesen vezet be a versértelmezésbe. Nem csupán azt mutatja meg, hogyan közelíthetjük meg egy-egy alkotás témáját, szerkezetét, hangzását, szóhasználatát, mondatszerkesztését, képalkotását, a beszélő pozícióját és a keletkezés körülményeit, de segít az értékelésben, és vezérfonallal szolgál a dolgozatíráshoz is. Valamennyi középiskolás (különösen az érettségi előtt állók), minden magyartanár, magyar szakos egyetemista és versszerető ember érdeklődésére számot tarthat. A könyv megrendelhető az animakonyv.hu honlapon: https://www.animakonyv.hu/index.php? BODY=BookInfo&OP=details&ID=146223&VISIT=1 A linkekre kattintva beleolvashatunk a könyv tartalomjegyzékébe és két fejezetébe: https://drive.google.com/file /d/13HxL8c6ZoAhAF3g6eUBnzZWAqePo9VRE/view https://drive.google.com/ file/d/1WvF6FQ-md0e_osBhWgA_80kF1psgJmAM/view

...

A Képzet

Merő szemmel, mint egy halott,
két kart fűzve egymásba
sejtek ollykor egy hajnallott
fényt az elkábulásba.
Ugyan mi az? El-elfoszlik
előlle a semmi ó
leple; s ha nézem, széjtoszlik
...

 Herbert von Karajan, aki maga is zongoraművészként indult, különös kötődést mutat a nagy orosz zeneszerzőkhöz, különösen Csajkovszkijhoz. A Mester a nagy szimfóniákat többször is lemezre vette mind az EMI, mind a DECCA és a DG gondozásában, s a Csajkovszkij híres b-moll zongoraversenyt háromszor is rögzítette.

...
-

Agneszka Holland több életrajzi film után forgatta le Beethoven 9. szimfóniájának időszakába helyezett filmjét elsősorban Beethovenről; de talán inkább magáról szól. Filmjének főhőséül fiktív alakot választ, aki a Maestro  mellett él, takarít, fürdet, mosogat, vizeletet önt ki. Egy fiatal és tehetséges hölgy, aki a zene lényegét akarja megtanulni a Mestertől, rájön hogy a zsenialitás egyszeri és megismételhetetlen jelenség, miközben maga is nagykorúvá érik. A film érdekessége, hogy a IX. szimfónia bemutatója a kecskeméti Katona József Színház színpadán készült, statisztákat pedig a kecskeméti pedagógusok énekkara szolgáltatta.

...

 Ferran kitűnő érzékkel ragadja meg a hangulatokat, nála a természet főszereplővé lép elő, de a belső terek hangulata is megragadó. A végtelen tájképekben semmiféle giccses, túlfotografált öncélúság nincs.
Marina Hands érzékeny és érzéki játéka annyira magával ragadó, arcának a legapróbb rezdülése tökéletesen visszadja a belső felindultságot, a vágyat vagy a boldogságot.

...

A nagy olasz direktor egyik legjobban sikerült irodalmi adaptációja Charlotte Bronte 1847-ben megjelent regénye.

Kitűnő alakítások, nagyszerű hangulat, csodálatosan áradó érzelmek teszik egészen rendkívülivé ezt a nagyszerű történetet.

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Bartók inspiráció (Etűdök - 8.)
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

(Hét vázlat)

Hason fekszik a díványon, egyik karjával kitámasztja fejét, előtte egy nemrég szerzett szép album, nagyon kedves, régi ismerős házaspár megjelent könyve a Dunántúl népi építészeti örökségéről.
Én a fotelben ülök, s nézem, ahogy lába előre-hátra kalimpál. Néha leszorítja lábujjait, mintha fel akarna velük valamit venni a levegőben.
Bartókot hallgatunk: Concerto zenekarra, Kocsis Zoltán vezényletével.
A Finálé vége felé tartunk.
- Azt hiszem, Bartók nagyobb figyelmet érdemelne a világ zenekarainak repertoárjában. Mostanában mintha nem kerülne rá sor elég gyakran.
- Igazad van - mondja. - De minden nemzet a saját zeneszerzőit sztárolja inkább. Nézz körül! Az orosz Gergievnek szinte küldetése a hazája zeneszerzőinek műveit dirigálni, és a franciák is elsősorban a sajátjaikat részesítik előnyben. De azt hiszem, nincs ezzel probléma! Nekünk itt van Bartók, aki Schönberg és Stravinsky mellett talán csak az egyetlen volt, aki meg tudott felelni zenéjével az új időknek. De Bartókhoz fel kell nőni. Ami elsőre bonyolult, sokadszorra már nem az.
- De miért nem szimfónia? - kérdezem. - Mert elsőre számomra annak tűnik.
- Bartók úgy írta meg ezt a művet, hogy megköveteli a hangszeres virtuozitást, és a zenészeknek teret is ad felváltva. Ezért nem szimfónia, hanem concerto, vagyis versenymű.
Közben befejeződik a zene. Majd így folytatja:
- Azt mondanám, több felvételt is meghallgatva, nekem Kocsis előadásában valahogy karakteresebb. Ámbár Soltival és Fischerrel is nagyon tetszett, ugyanakkor, és be kell, hogy valljam, Kocsissal elfogult vagyok, számomra a legjobb alternatíva.
- Tudom, a műnek semmi köze ehhez a képhez, de nekem hallgatása közben a népies világ jelenik meg, ahol a dolgos parasztember fogcsikorgatva, elszántan túrja a földet, hogy eltartsa magát és a családját, az égen ideges felhők, s valahogy minden összeesküdött volna, hogy meghiúsítsa fáradozásait, megnyomorítsa az életét. Folyton ezt és ehhez hasonló tragikus képeket látok. Fekete-fehérben, mint egy régi magyar film. Mivel ismerem a CD teljes anyagát, talán megelőlegezem ezeket a képeket, érzéseket?
- De az is lehet ám - mondja -, hogy ezeknek a paraszti életet bemutató filmeknek néha hasonló, felfokozott lelkiállapotot kifejező zenei aláfestésük volt. De valóban, a műben feltűnnek népdalra emlékeztető motívumok.
Amikor lejár a CD, a zongora elé ül, s belekezd a Vázlatokba - pár napja hallgattuk. Ez Bartók hét darabból álló zongoraciklusa.
- Tudom, nem így kellene játszanom, de néha szeretem a kedvem szerint átfogalmazni ezeket a darabokat, kísérletezni velük. Ha már vázlatok. Ahogy nekem tetszik. Így csak te hallhatod.
Ebben a pillanatban kiváltságosnak érzem magam, és valami rajongásféle fog el, nem tudom, talán azért, mert olyasvalamit tud, olyanhoz ért, amihez én soha.
Kotta nélkül játszik, és látom, gondolatban már nincs velem.
Ahogy hallgatom, a zene messzire visz, s csak azt érzem, hogy le kell írnom majd ezeket a perceket, de még nem találom a szavakat, nem állnak össze mondatokká, legfeljebb szófordulatok jutnak az eszembe.
Aztán hirtelen abbahagyja, és lecsukja a billentyűk fedelét.
- Ne haragudj, elhanyagollak!
Én természetesen nem haragszom. Még soha nem mondtam neki, de pontosan az ilyen kis apró szeszélyeivel teszi magát még érdekesebbé, sőt ilyenkor időt hagy nekem is. Ámbár néha nem tudom, gondolatban hol jár, s ez zavar, de biztos vagyok abban, hogy távol áll tőle minden tudatos, amivel megbánthat.
- Folytasd nyugodtan! - biztatom.
Az ereszkedő, novemberi Nap fénye pirosra színezi a nappali falát. Új árnyékok születnek, új érzések, hangulatok.
- Non troppo lento - mondja ekkor, hogy tudjam, hol tart a hétből. Ebből azt is tudom, hogy mégis csak jelen vagyok számára.
Nem zavarom meg. Talán ismerem az érzést, akkor lehetek így, amikor próbálom magam ráhangolni az írásra, amikor próbálom magam fókuszálni egy gondolat köré, és a tudat a tudattalant keresi. Az ember mintha a lét és a nem lét között lebegne, önként megfosztva magát a külvilágtól. Borzasztóan kellemes, borzasztóan izgalmas, és aki megtapasztalta, nem tud többé leszokni róla. De borzasztóan magányos állapot is.
Ugyan Bartók darabjait játssza, de az egyénisége, érzései megjelennek az előadásban. Néhol talán még változtat is, kedvére. Még akkor is, ha most csak én vagyok az egyszemélyes közönség, és tudom, valójában nem nekem játszik, hanem magának. Az enyémhez hasonló, nagyon magányos állapot lehet az övé is. És talán innen ered az őt sokszor körüllengő hangulat.
Hátrahajtom fejem a fotel támlájára. Nem kell mást tennem, csak csendben lennem. Szabadnak, kiegyensúlyozottnak érzem magam. Csak a zenére figyelek. A billentyűk hangja néha finoman csilingelő, máskor olyan mély, hogy szinte beleremegek. A nappali átadja magát a különböző frekvenciák modulációinak, meditatív s egyben szokatlan dallammá állva össze. Persze Bartók esetében ez nem meglepő. Kezdem megérteni őt, valamelyik nap ezt mondta:
- Valahogy jobban szeretem ezeket az egyszerűbb zongoradarabjait Bartóknak, mint az úgynevezett nagyokat, mint például az Allegro Barbaro, hiába kell nagyobb bravúr hozzá, és zenetörténetileg hiába nem összemérhetők.
Ujjak szaladnak a billentyűkön. Néha lassan, máskor gyorsabban, számomra kiszámíthatatlanul. Vajon mi játszódik le az emberi agyban ilyenkor? Mire gondolhat ezekben a pillanatokban?
Az árnyékok lassan kezdenek megnyúlni a falakon. Magába fordult, koncentráló az arca. Bár lehet, hogy csak a fényviszonyoknak tudható be. Mindenesetre hagyom, hadd merüljön el a zenében, a saját világában. Talán így szeretne gondolatban kisurranni az örömökkel kecsegtető estébe, közelgő éjszakába.

Pécs, 2019. november 15. V.2.


Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007