2025. június 16. hétfő,
Jusztin napja.
Kalendárium

Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi. Június eseményei: június 1.: Írország: a köztársaság napja Szamoa: a függetlenség napja Bulgária: a rózsák ünnepe június 2.: Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója június 3.: Ausztrália: az alapítás napja Uganda: a mártírok napja június 4.: a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920). az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja Ghána: a forradalom napja Tonga nemzeti ünnepe június 5.: Környezetvédelmi világnap Szenvedélyek napja június 6.: Patika nap Siklós napja Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja június 7.: Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása) június 8.: Szent Medárd ünnepe Óceánok világnapja június 9.: Spanyolország: La Rioja ünnepnapja június 10.: Magyar ügyészség napja Portugália nemzeti ünnepe június 11.: Szent Barnabás ünnepe Líbia nemzeti ünnepe június 12.: A gyermekmunka elleni világnap Fülöp-szigetek: a függetlenség napja Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja június 13.: Szent Antal ünnepe Belgium: az apák napja Kirgizisztán: nemzeti emléknap június 14.: Véradók világnapja Malawi: a szabadság napja USA: a zászló napja június 15.: Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe Dánia nemzeti ünnepe június 16.: A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére. A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére). Az afrikai gyermekek világnapja Pápa napja Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja június 17.: Elsivatagosodás világnapja A hangzáskultúra napja Magyarországon Izland: a köztársaság kikiáltásának napja június 18.: Egyiptom: a felszabadulás napja június 19.: Kuvait: a függetlenség napja június 20.: A menekültek világnapja Eritrea: a mártírok napja június 21.: A zene Ünnepe Argentína: a zászló napja június 22.: Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja június 23.: Olimpiai nap Spamellenes Világnap Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja Luxemburg: a nagyherceg születésnapja június 24.: Keresztelő Szent János napja A csontritkulás világnapja Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja június 25.: Barlangok napja Mozambik: a függetlenség napja Szlovénia: az államiság napja június 26.: A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja A közalkalmazottak napja A kínzás áldozatai támogatásának világnapja Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása június 27.: Cukorbetegek világnapja Szent László napja I. László tiszteletére Határőrség napja A magyarországi lengyelek napja Dzsibuti: a függetlenség napja június 28.: USA: az első világháború emléknapja június 29.: Péter-Pál napja, az aratás kezdete Táncművészet világnapja Szent Péter napja A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról. Seychelle-szigetek: a függetlenség napja június 30.: A magyar szabadság napja A keresztény vértanúk emléknapja Szent Pál napja Horvátország: a függetlenség napja Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár június első szombatja: Lakáskultúra napja június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet június harmadik vasárnapja: Apák napja június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló. a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált Érdekességek A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik: Ikrek (május 21-június 20.) és Rák (június 21-július 20.) Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép. Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap. Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...

Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...

200

Írország évszázadokon át az angol király fennhatósága alá tartozott, az ősi ír nyelvet — a kelta nyelvcsaládhoz tartozó gaelt — lassú ütemben, de végül teljesen kiszorította az angol. Kihaltnak mégsem mondható: a nyelvtudósok megértik és a legeldugottabb falvak paraszti népe beszéli. Maguk az írek sohase voltak hajlandók magukat angoloknak tekinteni, holott a XIX. és a XX. században nem egy ír szerző az angol irodalom élvonalába emelkedett, mint ...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A Rituálé
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



A domboldal töredezett kövű járdáján magas, negyvenes férfi kapaszkodott fel kimért mozdulatokkal, fekete, elegáns kabátját vigyázva. Fent két autó didergett a megfakult réten. Az autók felől elindulva zsebre dugott kézzel és szikár indulatokkal alacsony, testes férfi közeledett. Húsos ajkát lebiggyesztve és kopasz fejével szinte tüntetve bevárta a másikat.
- Felügyelő elvtárs, erre! Kérem, kövessen! – mondta fontoskodva, ahogy kezet nyújtott. 
A másik leginkább elszánt volt, ahogy körbenézett. Tekintetében a nagyvárosi ember nagyvonalú megvetése sötétlett.
- Erre van? – kérdezte.
- Erre.
A holtest a hátára fordulva feküdt. Szürkén, magasba lendült kézzel, de megroggyant és kifordult lábbal hevert a halál tragikus kényelmetlenségével a fagyott fűben.
- Látja? – kérdezte az ütésnyomokra mutatva a másik.
- Látom. Persze, hogy látom – válaszolta a felügyelő, s letérdelt az áldozathoz.
- Agyonverték.
A felügyelő kelletlenül elfordult. Aztán megcsóválta a fejét, s a kövér ember bágyadt tekintetébe nézett:
- Maga nem látja! – mondta a felügyelő, s hirtelen felegyenesedett.
- Mit?
- Agyonverésről szó sincs. Ez egészen más itt.
- Más lenne? Mire gondol?
A felügyelő ismét hosszan vizsgálta az arcot, a test helyzetét, annak lenyomatát. 
- Természetesen megverték. De nem gyilkossági szándékkal. Csak kifárasztották. Gyenge ember volt. Mindenhogy.
A felügyelő most elemelte a fejét, s kimérten, szinte a közöny ideges kedélyével magához rendelte az orvost.
- Doktor! Jöjjön csak ide!
- Igenis, felügyelő elvtárs, itt vagyok – loholt oda az orvos a kövér emberek gyors szuszogásával.
- Látott-e olyan ütésnyomot vagy szúrást, mely halálos lett volna?
- Nem, kérem, nem. De majd a boncolás kideríti.
- Ezt boncolás nélkül is meg tudja mondani. Látszik, hogy hogy már megvizsgálta a testet. Rosszul gombolta vissza.
- Igen, kérem, így történt – mondta az orvos zavartan, s megtörölte a homlokát.
- Nos?
- Semmit nem találtam, ami valóban halálos végkimenetelű lett volna.
- Akkor? – vetette közbe Molnár.
- Nincs akkor. Megverték, de nem úgy, hogy belehaljon.
- Kérem, felügyelő elvtárs…
- Micsoda hanyag munka. Sem hozzáértés, az orvos bűzlik a pálinkától, maga, Molnár pedig kialudhatná magát. Fogadjunk, még fényképészük sincs.
- Ilyen ügyekhez nem kell.
Ha maga nem lenne ennyire dilettáns, nem ugrasztottak volna engem hajnali négykor. Ez nem politikai ügy. De nem is ilyen. Mert nincsenek ilyen vagy olyan ügyek. Maguk ökrök itt mind.
- De, felügyelő elvtárs!
- Bűzlik a halszagtól, az olcsó bortól, a szemei csipásak, a ruhája gyűrött. Persze, hogy nem látja, mi történt. 
Majd felegyenesedett, s hűvös hangon – inkább a semmibe révedve – ennyit válaszolt:
- Feláldozták.
- Miket beszél? – mondta most a másik, s összemosolygott az egyik ott posztoló rendőrrel.
A felügyelő leguggolt, a fejet az állkapocsnál megragadva oldalra fordítva mutatta.
- A heg régi sérülés. Semmiképpen nem végzetes.  De a homlokon… nézze… frissek a sebek. Apró szúrások. Stigmák.
- Micsodák?
- Krisztus sebei a töviskoronától – válaszolta csendes megvetéssel a felügyelő.
Most visszafordította a fejet. A szem véres volt, feldagadt, tömlőszerű lila vérömlennyel.
- Ez mit akar jelenteni?
- Beszéljen rendesen! Nem akar, hanem jelent. A szem vért könnyezett – mondta a felügyelő csendes bosszankodással.
- Ezt nem értem.
A felügyelő ismét felemelkedett, feketén a fehér háttérben, melyre rárogyott a templom nyúlánk sziluettje.
- Ember, maga itt él köztük! Paraszti származék, s nem ismeri a Bibliát? A Bibliájukat?
- Kérem, nekem nincs…
- Ezek itt a babonájukból élnek. Úgy eszik, mint a kenyeret, s ugyanolyan részegek tőle, mint a boruktól.
- Ilyen még itt soha… 
- Jól van, ne folytassa! Inkább kérem a csuklóknál és a lábszárnál felhúzni a ruhát! És a mellkast is tegyék szabaddá! Ha már az orvosnak büdös a munka és a hulla.
Most ketten térdeltek. Darabos, férfias mozdulatokkal dolgoztak. Egyiküknek a hidegben is verítéktől csillogott a homloka. A másik kegyeletet erőltetett magára. Nem a papnak, csak az embernek kijáró mérsékelt kegyeletet.
- A fenébe’! – mondta az alacsonyabb.
- Most mi baja van?
- Csupa vér a csukló! Mint a lekvár!
- Megfeszítették – mondta a felügyelő, s megtörölte egy zsebkendőbe a kezét, majd lenézett a házakra, melyek olyanok voltak, mint esőcseppek egy rozsdás, vaskorláton. 
Egyszerre lecseppenek, eltűnnek, felszáradnak. Mint a falvak, mint az élet. Hirtelen a másik kettő megállt, majd egyszerre kihúzták magukat.
- Kérem, nem szerencsés ilyesmiket gondolni. Itt tilos ilyeneket beszélni!
- A halál nem foglalkozik a maga tilalomgyűjteményével. Ha majd nem tetszik a végeredmény, úgy hamisítja, ahogy nem szégyelli – mondta a felügyelő, s még mindig messze elnézett.
Aztán visszafordult:
- A babonákat és a hitet nem lehet letagadni. Vannak. Érti, Molnár? Ha tagadják, nem értik meg, hogy működik az itteni ember. Vagy egy közösség. Hogy akarnak új országot építeni. A talapzat mindig az ember lesz.  
- Felügyelő úr, ehhez én kevés vagyok… Majd a pártitkár elvtárs…
- A párttitkár ide sem dugja az orrát. Magának kell válaszokat adni. És jelentéseket gépelnie. Remélem, felfogta!
Kis kézi magnetofont vett elő.
- A falu plébánosa, Egri Ferenc ötvenhat éves helyi lakos rituális gyilkosság áldozata lett. Homlokát, kezét, bokáját az áldozati gyilkosság bűnjelei borítják. De a halál oka fulladás.
A másik kettő ismét letérdelt, s lefejtették róla a ruhát, megtalálták az átdöfött mellkast, a lábfej iszapos vérű sebét, majd a nyakon a meglilult szederjes kötélnyomot. 
A felügyelő közben elindult a szalaggal leválasztott sűrű, fekete embermassza felé.
- Elnézést, felügyelő elvtárs! De ez mégsem rituális gyilkosság. Megfojtották.
- Magának nem az. De ezeknek az embereknek mindenképpen. Jöjjön csak ide, Molnár!
A férfi kibomlott sállal a nyakában engedelmesen mellélépett.
- Igen, felügyelő elvtárs?
- Nemcsak a szentnek jár kereszt, hanem a bűnösnek is. Ennyit még maga is tudhat.
- Minden tiszteletem mellett, de hol a kereszt?
A felügyelő Molnár homlokára bökött:
- Itt, Molnár, itt.  Az örök dolgoknak nem kell anyaggá válniuk, hogy öljenek. Azért örök dolgok, mert nem anyagok.
- De, felügyelő elvtárs, ilyesmiket nem lehet egy jelentésbe beleírni! És egyébként is, ki a gyilkos? Ezt tudja már?
– Itt nem egy tettes van, csak egy felbujtó. Akik ott állnak, azok igazságot szolgáltattak. A sajátjukat. De ha magának le kellene valakit tartoztatnia, mégis, kit választana?
- Nem tudom. Előbb ki kell hallgatni mindenkit.
- Nem hallja?
- Mit, felügyelő úr? Csak autók… messze… Meg egy traktor… Más nincs…
- Ne arra figyeljen. Csak arra, amit az emberek mondanak.
- De hiszen nem mondanak semmit.
A felügyelő egy pillanatra elnevette magát. 
– Molnár, maga még az emberi lélekre is siket. Megáll az eszem.
Belekarolt Molnárba, kettőt léptek előre.
- Felejtse el a traktort meg az autókat! Nyissa ki a fülét! Ne ezt a két tölcsért itt a fején! Itt, bent, ami a fejében van. Hallgassa csak!
- Nem hallok semmit.
- Nyissa ki jobban! Hallgassa ezeknek az embereknek a némaságát. A csendjükkel átkoznak és ítélnek. És figyelje meg azt a nőt. Azt a csinoskát.
- De hiszen az Agócsné. A férje a vadőr.
- Ő volt a csábító. Egyben a felbujtó. A pap szeretője. Miatta ölték meg a papot. Ismeri a mondást, a gyilkos mindig visszatér a tett színhelyére. Itt el sem hagyta.
- De hiszen ez az asszony képtelen lenne erre.
- Nem ismerte a pásztor a nyájat. Azt hitte, hogy nyáj, holott falka.
- De akkor mégsem rituális…
- Molnár, fogja már föl, nézőpont kérdése! Az itteni embereké, a papé, a szeretőé, nem a magáé.
- De Jézust nem fojtották meg egy kötéllel.
- De megfulladt a keresztfán.
- Tudom, tudom… a kereszt is itt van benn. De mégsem értem.
- Molnár, maga csalja a feleségét?
- Nem, dehogy! Hogy gondolja! Nem is értem, hogy miért kérdez ilyet.
- És a felesége magát?
- Oh, nem. A feleségem… egy szent asszony.
- Látja? A bűnösnek kötél jár. Csak a szent érdemel keresztet. Ezért hordja a felesége.
- De hiszen… hebegett a kövér, aztán rájött. - Én vagyok a keresztje – suttogta maga elé.
Távolról az egyik rendőr kiabálni kezdett.
- Megvan! Megvan!
- Micsoda? – kiáltott vissza Molnár.
- Hát a kötél, őrmester elvtárs! A kötél.
A felügyelő elindult, a kövér rendőr utána:
- Megvan a kötél? – mondta felélénkülve Molnár a felügyelőnek.
Az elfordult, s nézte, ahogy az emberek lassan eltünedeztek. Majd csak ennyit mondott:
- Azt a magafajta ostoba fajankóknak hagyták itt.
Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007