2025. február 8. szombat,
Aranka napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A boldogság temploma
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák
„Az Istenhez való viszony végtelenné tesz.” 
(Kierkegaard: A halálos betegség) 

1.)
Új térbe helyezem magam. Ismét a gyermekkorom tere. Három hónapos projekt eredményeképp lehetek most jelen. De visszaérkezésem a halálhoz köthető, s én vagyok most itt az egyetlen eleven, élet.
Feltörnek bennem az emlékek, amikor még mind együtt voltunk. Valamikor ez a lakás otthon volt. Most nem tudom, merjem-e annak nevezni! Mert teljesen egyedül vagyok. De újabban szeretem azt hinni, hogy ez az egyedüllét nem csak következmény, hanem Isten különleges kegyelmi állapota is egyben, s hogy ez valamikor elrendeltetett. Visszafelé haladva az időben mindig könnyebb észrevenni a motívumokat. És én felfedeztem néhányat.
Ugyanakkor az Írás óva int: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által...” (Róm 12,2)
2.)
Nem különösen nehéz teljesítenem az Írás intelmét. A gondviseléssel magyarázom. Idő előtt megszabadultam a pénz kinyerésének munkavállalói formájától (vagy inkább hisztériájától). Nyugodtan telnek a napok, a vásárnapok valódi ünneppé váltak. Egyre messzebb kerül a vágy, a tüzek elhamvadnak, a súlypontok lassan áttevődnek. A világnak annyit adok magamból, amennyi nekem tetszik.
Napirend szerint élek, aminek keretét az imaórák adják, reggel, délután, este. A nap legszebb és legnyugodtabb órái. A valóság burkán átszűrődő transzcendencia fényei egész nap velem vannak. Felfedik Isten jelenlétét.
3.)
A régi lakás teljes, szükséges, ámde fájdalmas kiürítése a tárgyak vonzásától való megszabadulásához vezetett. A tárgyak nem csak fizikai valójukat, hanem azokat a küzdelmeket, lemondásokat is jelentik, amik a megszerzésükhöz valamikor elengedhetetlenek voltak - ez esetben két élet munkáját. Pillanatok alatt semmisítettem meg mindent, miközben volt gazdáik mintha ismét meghaltak volna. Így vetettem véget a könyvkultusznak, ami népes családunk minden vonalát átszőtte, a miénket is. Valamikor elbűvölt a polcokon a könyvek rendje, a bordáikon megtörő fények, a hanyagul letett, éppen olvasott regények, a különböző diszciplínák könyvei - soha nem tudtam csak egyet olvasni. De amit elolvastam, újból úgysem fogom már, nincs rá időm. Ami megmaradt, bőven kitart. Szeretjük a történeteket, mert történetekben gondolkodunk. Jó volt ezeken keresztül átélni az ember hétköznapi és a mélyrétegeiben zajló titkait, a Lét titkának sugárzását, az emberi drámát - vágyunk arra, hogy megragadjuk az élet értelmét. De a könyv, mint megváltó erő, számomra megszűnt. Ezért minden egyéb mellett felszámoltam könyvtárunk jelentős részét is.
Mire mindezt végrehajtottam, átértékeltem a tárgyakhoz való viszonyomat.
4.)
Ami az új teret, vagyis a lakást illeti, a felújítás tényleg jól sikerült. Jó sáfára szerettem volna lenni. Örülök, hogy betartottam ígéretemet, hogy visszatérek. De nem engedem meg magamnak, hogy a bűvkörébe vonjon. A ragaszkodás félelmet szül. Minden csak átmeneti, időleges. A dolgok vannak, utána meg nincsenek. Ezért külön kihívást okozott, hogyan tudok a legegyszerűbb módon berendezni egy nem túl nagy, amúgy mégis luxusnak mondható lakást úgy, hogy közben érvényesüljön egyfajta metafizikus csend. Aztán megvilágosodtam: a szinte szerzetesi életformám nem igényel mást, mint a minimalitást. Mondhatnák egyesek: akkor minek ez nekem? De szeretem, amikor elindulnak a fények, ahogy bejárják a padlót, négyszögeikkel, trapézaikkal felöltöztetik a falakat, megtöltik energiával a lakást, s ha rögzíteném a pillanatot, az éles kontúroktól érdekesen irreálissá válna a tér. Főleg ilyenkor, téli időszakban.
Egy tér több, mint csak a falak, a berendezések, mert atmoszférája van, színhelye a gondolatoknak. Így válik belső térré is. Isten kegyelméből most engem oltalmaz ebben az idegen és veszélyes világban. Ebbe a térbe kevesen férnek bele.
5.)
Mindenkinek van valamiféle boldogság-tapasztalata. Nem szállnék vitába senkivel, de számomra a legnagyobb boldogság, ha imáim meghallgatásra találnak. Egyrészt megvalósul az ima tárgya, ami öröm, másrészt igazolást nyer a hit, ami szintén öröm. Így együtt, már sokkal intenzívebb a boldogságérzet. Ezért a projektért sok imát mondtam. 
Ez a lakás mégis csak otthon lesz! Másképpen, mint korábban volt, de otthon.
6.)
Most egy Bach lemezt hallgatok. Apámtól kaptam, még diák koromban. Orgonaművek. A Präludium und Fuge in c-moll BWV 546 szól. Kicsit visszhangzik a nappali, mert majdnem üresek a falak, és szép telten hangzik a zene.
Az ablak üvegtáblája előtt nézem a tájat. A reggeli köd még nem szállt fel. Követi a város tervrajzát. Egy-két óra múlva csupa mulandó dolgot látok majd.
Egy madár pihen az erkély korlátján. Ha tudná, hogy Isten színe előtt létezik, megsemmisülne? S én megmaradok Én? Sok mindennek meghaltam már, de még nem mindennek.
7.)
Istenem, tanítsd útjaira a szelídeket! 


Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007