 | | | 2026. augusztus 23. vasárnap, Bence napja. Kalendárium | 
Augusztus (Ősi magyar nevén, Újkenyér hava) az év nyolcadik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Nevét a híres római császárról Augustus Octavianusról kapta. Az, hogy ez a hónap – különös módon – a július után szintén 31 napos, annak köszönhető, hogy Augustus császár ugyanannyi napot akart, mint amennyi a Caesarról elnevezett júliusban van. Augustus ezt a hónapot odahelyezte, amikor Kleopátra meghalt. Mielőtt Augustus átnevezte ezt a hónapot augusztusra, latinul Sextilis („hatos”) volt a neve, utalva arra hogy eredetileg ez volt a hatodik hónap a római naptárban, amely kezdetben még a márciussal kezdődött. ...
| | A polgári realizmus fő művei - világszerte - általában prózai regények. A mi kritikai realizmusunk első kétségtelen remekműve egy verses regény: Arany László műve, A délibábok hőse. Költője igen kevés verset írt életében, elsősorban esszéíró volt, mellékesen kitűnő műfordító, de olyan ember, akinek az egész irodalom csupán magángyönyörűség volt, aki a költészettel kiábrándultan tudatos gesztussal felhagyott, napjai java részét afféle komoly polgári tevékenységekre fordította, jogász volt, közgazdasági szakember, idővel bankigazgató, és ötvennégy éves korában gazdag budapesti polgárként halt meg. ... | |
1883. november 26-án született Szekszárdon. Apja Babits Mihály törvényszéki bíró, anyja Kelemen Auróra.
Elemi és középiskolai tanulmányait - apja munkahelyének változásait követve - szülővárosában, Pesten és Pécsett végezte. A család jogásznak szánta, de 1901 szeptemberében magyar-francia szakos tanárjelöltnek iratkozott be a budapesti bölcsészkarra; második tárgyát hamarosan latinra cserélte. Négyesy László stílusgyakorlatain barátságot kötött Kosztolányival és Juhász Gyulával. Szakdolgozatát nyelvészeti témából írta. ... | |
"A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke, vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja." ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | |
Szentté avatták I. István király relikviáit a székesfehérvári bazilikában. Erre a napra emlékezve ünnepeljük minden évben Szent István királyt és a keresztény magyar államalapítást. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15-én) tartott törvénynapokat áttetette augusztus 20-ra, István király szentté avatásának napjára. ...
| | 
Augusztus 29. a magyar történelemnek - június 4. mellett - talán a legtragikusabb és legsötétebb napja. Mindenképpen figyelemreméltó, fatális történelmi tény, hogy 1521-ben szintén ezen a napon vette birtokba az akkor egy esztendeje uralkodó, 25 esztendős I. Szulejmán (1520-1566) szultán vezetésével Nándorfehérvárt a török. (Csaknem hét évtizeddel korábban, 1456-ban ugyanezen vár falai alatt aratott világraszóló diadalt a Konstantinápolyt elfoglaló II. Mohamed hadai fölött a Hunyadi János vezette keresztény sereg). ... | | Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincsen ború, örökkévaló. A víz szalad, a kő marad, a kő marad. ...
| |
1901-1968) olasz költő. Nagy műgonddal komponált, elégikus hangú verseivel az ún. hermetizmus költői irányzatának egyik elindítója volt. A II. világháború, az ellenállás és a felszabadulás élménye fordulatot hozott költészetébe, egyre inkább hitet tett baloldali elkötelezettségéről. 1959-ben Nobel-díjjal tüntették ki. Magyarul megjelent művei: ...
| |
Andersen mindenekelőtt meseíró. Aki a nevét hallja, annak azonnal valamelyik közismert meséje jut az eszébe. Holott finom formájú érzelmes és elegánsan gúnyos verseket is írt. Drámai próbálkozásai már ifjan ismertté tették a nevét írói körökben. Később izgalmas, kalandos regényei szélesebb körben is olvasókra találtak. De 30 éves korában - pénzkeresés céljából - meséket kezdett írni egy olcsó füzetsorozat számára. És ezek váratlanul híressé, majd rövid időn belül világhíressé tették. Kezdetben egy kicsit szégyellte is ezt a főleg gyerekeknek szóló műfajt, de a váratlan siker folytán fel kellett ismernie, hogy ehhez van igazi, rendkívüli tehetsége. Ezért élete további, negyvennél is több esztendeje alatt a meseírás lett a fő műfaja. ... | | Miért adtad mély tekintetünket, hogy jövőnket sejtse szüntelen, s ne ringasson üdvösségbe minket földi boldogság, se szerelem? Miért adtad, végzet, azt az érzést, mely a furcsa forgatagon át kémlelőn egymás szemébe néz és ...
| | 
Kincses Kolozsvárt látta meg a napvilágot 1890-ben ezen a napon, és ugyanott, megélve Horthy katonáinak boldog bevonulását szülővárosába 1940. szeptember 11-én, hunyt el 1941. október 24-én. Ő is elmondhatta Gárdonyi Gézával, hogy „csak a testé”-t őrzi a temető, az öreg házsongárdi, az azt mindörökké túlélő lelkét viszont versei, melyek „nagy magyar télben picike tüzek”-ként égnek tovább, kérve, mint sírfeliratán olvasható, minden magyart: „Egy lángot adok, ápold, add tovább.” ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A boldogság temploma | | „Az Istenhez való viszony végtelenné tesz.”
(Kierkegaard: A halálos betegség)
1.)
Új térbe helyezem magam. Ismét a gyermekkorom tere. Három hónapos projekt eredményeképp lehetek most jelen. De visszaérkezésem a halálhoz köthető, s én vagyok most itt az egyetlen eleven, élet.
Feltörnek bennem az emlékek, amikor még mind együtt voltunk. Valamikor ez a lakás otthon volt. Most nem tudom, merjem-e annak nevezni! Mert teljesen egyedül vagyok. De újabban szeretem azt hinni, hogy ez az egyedüllét nem csak következmény, hanem Isten különleges kegyelmi állapota is egyben, s hogy ez valamikor elrendeltetett. Visszafelé haladva az időben mindig könnyebb észrevenni a motívumokat. És én felfedeztem néhányat.
Ugyanakkor az Írás óva int: „És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el az elmétek megújulása által...” (Róm 12,2)
2.)
Nem különösen nehéz teljesítenem az Írás intelmét. A gondviseléssel magyarázom. Idő előtt megszabadultam a pénz kinyerésének munkavállalói formájától (vagy inkább hisztériájától). Nyugodtan telnek a napok, a vásárnapok valódi ünneppé váltak. Egyre messzebb kerül a vágy, a tüzek elhamvadnak, a súlypontok lassan áttevődnek. A világnak annyit adok magamból, amennyi nekem tetszik.
Napirend szerint élek, aminek keretét az imaórák adják, reggel, délután, este. A nap legszebb és legnyugodtabb órái. A valóság burkán átszűrődő transzcendencia fényei egész nap velem vannak. Felfedik Isten jelenlétét.
3.)
A régi lakás teljes, szükséges, ámde fájdalmas kiürítése a tárgyak vonzásától való megszabadulásához vezetett. A tárgyak nem csak fizikai valójukat, hanem azokat a küzdelmeket, lemondásokat is jelentik, amik a megszerzésükhöz valamikor elengedhetetlenek voltak - ez esetben két élet munkáját. Pillanatok alatt semmisítettem meg mindent, miközben volt gazdáik mintha ismét meghaltak volna. Így vetettem véget a könyvkultusznak, ami népes családunk minden vonalát átszőtte, a miénket is. Valamikor elbűvölt a polcokon a könyvek rendje, a bordáikon megtörő fények, a hanyagul letett, éppen olvasott regények, a különböző diszciplínák könyvei - soha nem tudtam csak egyet olvasni. De amit elolvastam, újból úgysem fogom már, nincs rá időm. Ami megmaradt, bőven kitart. Szeretjük a történeteket, mert történetekben gondolkodunk. Jó volt ezeken keresztül átélni az ember hétköznapi és a mélyrétegeiben zajló titkait, a Lét titkának sugárzását, az emberi drámát - vágyunk arra, hogy megragadjuk az élet értelmét. De a könyv, mint megváltó erő, számomra megszűnt. Ezért minden egyéb mellett felszámoltam könyvtárunk jelentős részét is.
Mire mindezt végrehajtottam, átértékeltem a tárgyakhoz való viszonyomat.
4.)
Ami az új teret, vagyis a lakást illeti, a felújítás tényleg jól sikerült. Jó sáfára szerettem volna lenni. Örülök, hogy betartottam ígéretemet, hogy visszatérek. De nem engedem meg magamnak, hogy a bűvkörébe vonjon. A ragaszkodás félelmet szül. Minden csak átmeneti, időleges. A dolgok vannak, utána meg nincsenek. Ezért külön kihívást okozott, hogyan tudok a legegyszerűbb módon berendezni egy nem túl nagy, amúgy mégis luxusnak mondható lakást úgy, hogy közben érvényesüljön egyfajta metafizikus csend. Aztán megvilágosodtam: a szinte szerzetesi életformám nem igényel mást, mint a minimalitást. Mondhatnák egyesek: akkor minek ez nekem? De szeretem, amikor elindulnak a fények, ahogy bejárják a padlót, négyszögeikkel, trapézaikkal felöltöztetik a falakat, megtöltik energiával a lakást, s ha rögzíteném a pillanatot, az éles kontúroktól érdekesen irreálissá válna a tér. Főleg ilyenkor, téli időszakban.
Egy tér több, mint csak a falak, a berendezések, mert atmoszférája van, színhelye a gondolatoknak. Így válik belső térré is. Isten kegyelméből most engem oltalmaz ebben az idegen és veszélyes világban. Ebbe a térbe kevesen férnek bele.
5.)
Mindenkinek van valamiféle boldogság-tapasztalata. Nem szállnék vitába senkivel, de számomra a legnagyobb boldogság, ha imáim meghallgatásra találnak. Egyrészt megvalósul az ima tárgya, ami öröm, másrészt igazolást nyer a hit, ami szintén öröm. Így együtt, már sokkal intenzívebb a boldogságérzet. Ezért a projektért sok imát mondtam.
Ez a lakás mégis csak otthon lesz! Másképpen, mint korábban volt, de otthon.
6.)
Most egy Bach lemezt hallgatok. Apámtól kaptam, még diák koromban. Orgonaművek. A Präludium und Fuge in c-moll BWV 546 szól. Kicsit visszhangzik a nappali, mert majdnem üresek a falak, és szép telten hangzik a zene.
Az ablak üvegtáblája előtt nézem a tájat. A reggeli köd még nem szállt fel. Követi a város tervrajzát. Egy-két óra múlva csupa mulandó dolgot látok majd.
Egy madár pihen az erkély korlátján. Ha tudná, hogy Isten színe előtt létezik, megsemmisülne? S én megmaradok Én? Sok mindennek meghaltam már, de még nem mindennek.
7.)
Istenem, tanítsd útjaira a szelídeket!
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |