2025. február 16. vasárnap,
Julianna, Lilla napja.
Kalendárium

Február (régiesen Februárius, ősi magyar nevén Jégbontó hava) az év második hónapja a Gergely-naptárban, szabályos években 28 napos, szökőévekben pedig 29 napos. Háromszor fordult elő a történelemben február 30-a. A 18. századi nyelvújítók a februárt az enyheges névre keresztelték át. A népi kalendáriumban böjt előhava (vagy másképpen böjtelő hava) néven szerepel.

...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Szent Bálint napján tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day...

Az Úr tanítványai közé tartozott, és követte Jézust "János keresztségétol fogva egészen mennybevétele napjáig". Sorshúzással választották az apostolok közé, Júdás helyébe, hogy "velük együtt tanúskodjék Krisztus föltámadásáról". Az apostolok szétszéledése után a hagyomány szerint Etiópiában hirdette az evangéliumot. Alexandriai Kelemen õrizte meg egy mondását: "Gyöngítsd önmegtagadással testedet, hogy a lélek a Megfeszítettnek szolgálhasson." Vértanúságot szenvedett Krisztusért. Szent Ilona császárnõ az apostol ereklyéinek egy részét Rómába, másik részét Trierbe vitette. (Hankovszky Miklós)...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Hazafelé
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


A katona leszállt a vonatról.
Körbenézett, noha tudta, senki nem várja. Az állomás a szétlőtt falaival, mint egy félig megrohadt, bűzös tetem hevert a város szélén.
Hosszan csicsergett be a reggel a lyukacsos kupolán át, s tűnt el a ködös városvég aranyfényű sikátoraiba.
A katona elindult. Bőröndjében a kispolgáriság egyenruhája volt: fehér ing, fekete nadrág, világos zakó, szürke cipő. Ember akar lenni, ha családot ölel.
Tudta, már megnyíltak az apró apartmanok, ahol tisztálkodhat, átöltözhet. 
Néhány taxi feketedett a verőfényes utcákban. Nem volt szüksége rá. Látni akarta, a kis, teraszos cukrászdát, a régi mozi épületét a városi táj lélegző nagy önkívületével. De a sok sérült ház meglepte. Hát erre is… Látott a kávézókban nyomorék katonát, hallgatagot, fecsegőt, aki az érdemrendjével kopogtatott az asztalon, hátha ajtót nyit neki a hiszékenység. 
Talált egy kis hotelt, melynek némelyik ablakát újságpapír fedte. Megmosdott, átöltözött. Kéregető gyerekek csivitelték körül. Háborús árvák, gondolta. Az enyémek nem azok. 
Jól esett a hosszú séta. Az aknamezők jutottak az eszébe. És a rohamok, ahogy a harckocsik közt rohant, s megtanult nem gondolni a halálra, noha tudta, a halál együtt rohan vele. Mellette szuszog, a nyomában van. Másfél óra múlva érezte, közel az otthona. Az utca. A régi iskola, az állomás és a temető felé kísértő út.
- Ne siessél! – hallotta maga mögött.
Apró, fekete ember szólította. Megfordult. Ismerős arc, hang, mozdulatok. Az öreg Benedek András. A régi házuknál külön helye volt az öregnek. Széke, melyre nem ült más. Szava, hitele, vacsorája, kézfogása.
- Benedek bácsi! – mondta a meglepetés örömével.
- Igen, az. Megöregedve. Te pedig…
- Jó látnom!
- Jó látni a régi dolgokat – vágott a szavába az öreg. – De nem mindet.
- Hogy érti? – kérdezte zavartan.
- Gyere, üljünk be ide! – mutatott egy csendes terasz felé.
- Sietek - válaszolta a férfi. – Tudja! Az otthon meg a család… 
- Annak is megvan az ideje – korholta az öreg szelíden, aggódással a hangjában. Adj nekem egy fertályórányit. Aztán mehetsz. Ami vár, már nem szalad el.
A katona bólintott. Beültek. Rendelt az öreg, majd hallgattak. Aztán semmiségről beszélgettek. Egyszerre az öreg rátette a kezére a kezét. 
- Vannak dolgok, melyek nem a régiek. Nagyúr a megváltozott dolgok kíméletlensége.
- Nem értem, Benedek bácsi – mondta a katona, s az órájára pillantott.
Ezt észrevette az öregember. Rábökött a karóra számlapjára.
- Ne siess! - ismételte magát. – Hosszú időre mentél. A hosszú idő pedig átrendezi az életet.
Négy év front, öt év fogság. Erre gondolt a katona, s visszafújta a múlt szélviharos, fagyhalálos éjszakájába az emlékezés. Egy pillanatra megszédült, a fejében kongani kezdett az elveszett kilenc év. Hirtelen az öreg olyanná lett előtte, mint egy falánk nagymadár, mely az ő kertjét fosztogatja.
- Bökje ki már, mit akar? – fortyant fel a katona.
A fronton nem voltak felesleges szavak. Kevésből éltek, mint az étellel.
- Jó, hogy rád találtam. Ha hazamentél volna tudatlanul, baj történne.
- De mégis, miről beszél!
- Mindenki halottnak hitt. Eltűntél. Mindenki foltozta az életét. Asszonyod… A gyermekeid már nem ismernek. Mást szólítanak apjuknak. A házad már nem az otthonod.
A katona hallgatott. Értette a szavakat, és hallott is ilyesmit, rengeteget. Hűtlen asszonyok, elidegenedett család. Csak magáról nem tudta elképzelni. 
- Nem hiszem. A levelek…
- A levelek hol megjöttek, hol nem.  Elmaradtak. Ahogy te is. Ahogy ezrek.
- De azt ígérte…
A csend belekortyolt a két lélekbe. Aztán megszólalt a katona:
- Most mi lesz velem? Hova menjek? Miből éljek? Ki fog szeretni?
Az öreg Benedek maga elé bámult:
- Csak az öreg Isten tudja. De ha engem kérdezel, te hősi halált haltál a fronton. Ha most belépsz egykori életedbe, csak idegen leszel. Idegen, betolakodó. A háborúban nemcsak az emberek halnak meg.
- Én még élek! – kiáltott fel úgy, hogy mindenki ránézett.
Azzal felugrott az asztaltól. Átvágtatott a göthös, köhögős utcákon.  A háza más volt. Átfestették. A kerítés pedig magas, jól munkált, idegen. Gyerekeket látott az udvaron. És ismerős férfit. Emlékezett rá. Jó ember volt.  Apusnak hívták a gyermekek. Az pedig megcsókolta őket. Nem tudta, mitévő legyen. Jó lenne az asszonyt is látni.  Aztán ellökte magát a kerítéstől. Elindult. Hosszan, kíméletlen menetelésben. A béke frontjára. Belefeketedett az éjszakába. Az pedig felkapta, s messzire vitte, a sötétségbe.
Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007