2021. szeptember 22. szerda,
Móric napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Pádraic H. Pearse: A Király
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

                                                       

 

 

Zöld gyep a kolostor előtt. Felhallatszik a szerzetesek kántálása. Az éneket hirtelen trombitaszó töri meg. A kisfiúk kiszaladnak a kolostorból, megállnak a zöld füvön és a trombitaszó irányába néznek.

 

A fiú.

 

Conall, Diarmaid, Giolla na Naomh!

 

A többi fiú hangja válaszol neki.

 

Első fiú.

 

Egy sereg masírozik észak felől.

 

Második fiú.

 

Hol vannak?

 

Első fiú.

 

Nézz le magad alá a völgybe.

 

Harmadik fiú.

 

Ez a király serege.

 

Negyedik fiú.

 

Csatába vonul a király.

 

Újra megszólal a trombita, ezúttal közelebbről. A fiúk felmásznak a kolostor bástyájára. Felhallatszik a vonuló sereg hangja.

 

Első fiú.

 

Látom a lovakat és a lovasokat.

 

Második fiú.

 

Látom a kardokat és a lándzsákat.

 

Negyedik fiú.

 

Látom a zászlókat és a lobogókat.

 

Harmadik fiú.

 

Látom a király zászlaját.

 

Negyedik fiú.

 

Látom a királyt!

 

Első fiú.

 

Melyik a király?

 

Negyedik fiú.

 

Az a magas, nyájas ember a fekete lovon.

 

GIOILLA NA NAOMH.

 

Köszöntsük a királyt.

 

A fiúk.

(mind egy hangon).

 

Győzedelmeskedj a csatában, Ó, Király!

 

Első fiú.

 

Szeretnék király lenni.

 

GIOILLA NA NAOMH.

 

Miért?

 

Első fiú.

 

A királynak van aranya és ezüstje.

 

Második fiú.

 

A királynak nemes ékszerei vannak a kincstárban.

 

Harmadik fiú.

 

Sudár paripái és bátor kopói vannak.

 

Negyedik fiú.

 

Borotvaéles, aranymarkolatú kardja, erős, hosszú nyelű, kék hegyű lándzsája van és ragyogó, vörössel díszített pajzsa. Egyszer láttam apám házában.

 

Első fiú.

 

Milyen volt?

 

Negyedik fiú.

 

Magas volt és nemes. Erős és széles vállú, hosszú, szőke hajú. Nyájas és büszke arcú. Átható, szürke szemei vannak. Fehér szatén mellényt, és gyönyörű, vörös tunikát visel, fehér csuklyával. Ezen bíborszín királyi palást. Hét színt láthatunk rajta, a mellény, a tunika, a csuklya és a palást között. Rajta ezüst melltű, fején aranyszín királyi korona. Két nagy szárny nyílik feje mellett, fehérek, mint a sirály szárnyai, és szélesek, mint a sasé. Igen szép ember.

 

Második fiú.

 

És milyen volt az arca?

 

Harmadik fiú.

 

Haragos volt, szigorú?

 

Negyedik fiú.

 

Néha igen.

 

Első fiú.

 

Nevetett is?

 

Negyedik fiú.

 

Csak egyszer nevetett.

 

Második fiú.

 

Most akkor milyen volt főleg? Nevetős vagy szigorú?

 

Negyedik fiú.

 

Inkább szomorú. Mikor a királyokkal és a vitézekkel beszélt, akkor hol dühösnek, hol nevetősnek tűnt, de amikor hallgatott, akkor szomorúnak látszott.

 

Első fiú.

 

Miféle szomorúsága lehet neki?

 

Negyedik fiú.

 

Azt nem tudom. Talán a sok ezer ember, akiket legyilkolt.

 

Második fiú.

 

A templomok, amiket kifosztott.

 

Harmadik fiú.

 

A csaták, amiket elveszített.

 

GIOILLA NA NAOMH.

 

Ó, szegény Király!

 

Második fiú.

 

Te nem szeretnél király lenni, ugye, Giolla na Naomh?

 

GIOILLA NA NAOMH.

 

Hát nem. Inkább szerzetes lennék, hogy imádkozhassak a királyért.

 

Negyedik fiú.

 

Én talán megkapnám a királyi címet, ha felnövök, mert apámban királyi vér folyik.

 

Második fiú.

 

Az én apám is királyi vérből származik.

 

Harmadik fiú.

 

Az enyém is!

 

Negyedik fiú.

 

Én meg nem hagyom a királyságot egyikőtökre sem! Az az enyém!

 

Második fiú.

 

Nem a tiéd, hanem az enyém!

 

Harmadik fiú.

 

Nem számít, kié, mert az enyém lesz!

 

Második fiú.

 

Nem, nem, senkié sem lesz a te házadból!

 

Negyedik fiú.

 

(fog egy fűzfavesszőt és megsuhogtatja)

 

Ellenetek fordítom kardom haragját! Megvédem királyságom az ellenségeimtől! Giolla na Naomh, imádkozz a királyért!

 

Megszólal a harang a kolostorban.

 

GIOILLA NA NAOMH.

 

Szól a harang.

 

A kolostor emberei egyesével és kettesével jönnek föl a füvön, utoljára az Apát.  A fiúk egy kicsit arrébb állnak. Távoli csatazaj hallatszik.

 

Az Apát.

 

Gyermekeim, a Király az ellenségeivel csatázik.

 

Első szerzetes.

 

A Király eddig minden csatát elveszített, amibe belekeveredett.

 

Az Apát.

 

Egy látomásomban a múlt éjjel Isten előtt térdeltem, és az felfedte nekem, hogy a Király megint elveszíti a csatát.

 

Második szerzetes.

 

Minő bánat!

 

Harmadik szerzetes.

 

Jaj nekünk!

 

Első szerzetes.

 

Mondd el nekünk, Atyám, mi az oka a számolatlan vereségnek!

 

Az Apát.

 

Úgy gondoljátok, hogy az áldozatot elfogadják attól a kéztől, ami szennyes? Ez a Király ártatlan vért ontott. Rabolt és fosztogatott. Sanyargatta a szegényeket. Elutasította Isten szeretetét és gonosztevőkkel barátkozott.

 

Első szerzetes.

 

Ez igaz. De ez a mostani akkor is jó harc, mert a Király most a népéért csatázik.

 

Az Apát.

 

Angyalt kéne küldeni, hogy kitöltse a szent áldozat borát és megtörje kenyerét. Nem egy istentelen Királynak kéne kiontania a nemes vért, ami a vitézek ereiben folyik, és nem egy bűnös király parancsára kéne tiszta testeket összekaszabolni. Én mondom nektek, hogy az áldozatot nem fogadják el.

 

Első szerzetes.

 

És mindenki bűnös a Király vétkei miatt? Ha a Királyt legyőzik, az mindenki gyásza lesz. Miért kell mindenkinek szenvedni a Király bűneiért? A Király miatt!

 

Az Apát.

 

A nép bűnös az urai vétkei miatt. Én mondom nektek, hogy ez a nép addig nem lesz szabad, amíg nem választ magának igazságos királyt.

 

Második szerzetes.

 

És hol találhatunk igazságos királyt?

 

Az Apát.

 

Azt nem tudom, hacsak nem találjuk meg őt itt a gyerekek között.

 

A fiúk közelebb húzódnak és az Apát köré gyűlnek.

 

Első szerzetes.

 

És az emberek rabságban sínylődjenek, amíg ezek a legények elég erősek lesznek a harchoz? Nem a Királyt sajnálom, hanem az embereket. Múlt éjjel hallottam egy asszonyt gyászolni. E föld asszonyai a végítéletig gyászolni fognak?

 

Harmadik szerzetes.

 

Amikor tegnap kimentem a kolostorból, az erdő szélén láttam egy halott embert. Borzalmas a csata.

 

Második szerzetes.

 

Nem, a csata dicsőséges! Mialatt mi csak énekelgettünk, Atyám, hallottam, a testvérek zsoltárain túl, egy harsona hangját. Megdobbant a szívem, és boldogan felkeltem volna a helyemről, és indultam volna hősi zene felé. Nem érdekelt az sem, hogy ez a halálom jelentette volna.

 

Az Apát.

 

Így beszél egy ifjú ember. Az öregember várja a halált, de a fiatal megy és keresi. Ha erre a csendes helyre, ahol a szerzetesek énekelnek, és a gyerekek játszanak, ha idejönne ama csatából egy vérfoltos ember, és kiáltana, hogy mindannyian kövessük őt a csatába, senki se lenne itt, aki ne állna fel, és ne követné őt, senki, csak én magam, és az idős testvérek, akik a harangot kongatják. Senki sincs köztetek, ifjú testvéreim, senki, se e legények között, aki ne fordulna el tőlem, és ne menne el a csatába. A harcosok zenéje megrészegíti az ifjak szívét.

 

Második szerzetes.

 

Jó az, ha a fiatalok megrészegülnek.

 

Első szerzetes.

 

Gonosz dolgokat mondasz, testvérem.

 

Az Apát.

 

Van egy mámorító ital, amelyet minden ifjúnak meg kéne innia, mert aki még nem részegedett meg tőle, az nem is élt. Ezzel az itallal részegíti meg Isten a szentek szívét. Ezt a részegséget nem tiltanám meg nektek, ó, ti ifjak!

 

Első szerzetes.

 

Ez nem teljesen világos, Atyám.

 

Az Apát.

 

Gondolod, ha az a szörnyű, gyönyörű hang, amelyre az ifjak oly feszülten figyelnek, ama helyről szólna, ahol a harcosok vannak, meg a lovak, és a zene, gondolod, hogy megállítanálak titeket, akik felkeltetek, hogy engedelmeskedjetek neki? Úgy gondolod, hogy neheztelnék bármelyikőtökre is? Gondolod, hogy neheztelnék e kisfiúk legkedvesebbjére, hogy ama szörnyű, gyönyörű hang a halálba hívja őket? Hagynám, hogy menjetek mindnyájan, bár én és az idősebb testvérek nagyon magányosak lennénk.

 

Második fiú.

 

Giolla na Naomh nem menne, Atyám.

 

Az Apát.

 

Miért mondod ezt?

 

Második fiú.

 

Mert azt mondta, hogy ő inkább szerzetes lenne.

 

Az Apát.

 

Te nem mennél el harcolni, Giolla na Naomh?

GIOLLA NA NAOMH.

Mennék. Mennék, mint a Király fegyverhordozója, hogy szolgálhassam őt, amikor már mindenki más elhagyta.

Az Apát.

 

De te a szentek fegyverhordozója vagy, Giolla na Naomh, nem a Királyé!

GIOLLA NA NAOMH.

Túl sokat nem számítana a szegény Királynak, ha lenne egy kis fegyverhordozója, aki nem hagyná őt cserben, mikor elveszett a csata, és mindenki más elhagyja őt.

 

Az Apát.

 

A gyermeknek igaza van. Míg mi a dicsőségre gondolunk, ő a szolgálatra.

 

Gyászos és rémült kiáltás hallatszik a csatatérről.

 

Első szerzetes.

 

Attól félek, hogy a Királyt legyőzték!

 

Az Apát.

 

Menj fel a bástyára, és mondd el, mit látsz.

 

Első szerzetes.

 

(Fent van a bástyán)

 

Egy ember közeledik hanyatt-homlok menekülve.

 

Második szerzetes.

 

Milyen ember?

 

Első szerzetes.

 

Vérfoltos, teljesen kimerült, tántorogva és botladozva közeledik.

 

Második szerzetes.

 

A Király emberei közül való?

 

Első szerzetes.

 

Igen.

 

Egy katona vánszorog át a gyepen.

 

A katona.

 

A Királyt legyőzték!

 

A szerzetesek.

 

Minő szomorúság, minő bánat!

 

A katona.

 

Mondom, a Király vereséget szenvedett! Könyvek és harangok emberei, segítségetek mit sem ért! A Királyt legyőzték!

 

Az Apát.

 

Hol van a Király?

 

A katona.

 

Menekül.

 

Az Apát.

 

Mondd el, milyen volt a csata.

 

A katona.

 

Nem tudok beszélni. Adjatok már inni valamit!

 

Az Apát.

 

Adjatok inni neki valamit!

 

A Giolla na Naomh nevű fiú hoz neki egy kupa vizet.

 

Az Apát.

 

Most beszélj, és mondd el, milyen volt a csata!

 

A katona.

 

Minden harcosunk tízzel érte fel, a Király egymaga százzal! De ugyan mi segítette hősiességünket? Legyőztek minket, és menekültünk. Százak hevernek egymás mellett a csatamezőn.

 

A szerzetesek.

 

Minő szomorúság, minő bánat!

 

Növekszik a lárma.

 

Második szerzetes.

Ki jön?

 

Első szerzetes.

 

A Király!

 

Lovasok és fegyverhordozók jönnek a zöld gyepen, középen a Király. A Király térdre ereszkedik az Apát előtt, és a földre hajítja a kardját.

 

A király.

 

Átkozz el, Isten embere, és hadd menjek a halálba! Legyőzettem. Az embereim legyőzettek. Tíz csatát vívtam az ellenségeim ellen, és mindannyiszor megvertek. Én voltam az, aki Isten haragját hoztam e földre. Kérd Istened, hogy ne töltse bosszúját mostantól fogva az embereimen, csak rajtam. Könyörülj az embereimen, Ó, Isten embere!

 

 Az Apát.

 

Isten megkönyörül rajtuk.

 

A király.

 

Isten elhagyott engem.

 

Az Apát.

 

Te hagytad el Istent.

 

A király.

 

Isten elhagyta az embereimet.

 

Az Apát.

 

Nem hagyta el őket, és nem is fogja. Megmenti népét, ha az igazságos királyt választ magának.

 

A király.

 

Akkor adj egy igazságos királyt! Legyen a király az egyik szerzetesed, vagy valaki ezen legények közül. A csata a te kezedbe kerül, Isten embere!

 

Az Apát.

 

Nem annyira... inkább egy igazságos király kezébe. Beszéljetek, gyermekeim, ki az, aki a legigazságosabb közületek?

 

Első szerzetes.

 

Én vétkeztem.

 

Második szerzetes.

 

Én is.

 

Harmadik szerzetes.

 

Atyám, mindannyian vétkeztünk.

 

Az Apát.

 

Igen, én is vétkeztem. Minden ember vétkezett! Milyen hamar elcseréljük a gyermekek bölcsességét a felnőttek ostobaságára! Ó, bölcs gyermekek, kik játszatok, míg mi a bűneinkkel vagyunk elfoglalva! Most már tisztán látok. Egy bűntelen Királyt kell találnunk ezen gyermekek között. Szóljatok, fiúk, s mondjátok, ki a legártatlanabb közöttetek?

 

A fiúk.

 

Egy hangon

Giolla na Naomh.

Az Apát.

 

A kislegény, aki oly figyelmes! Igazatok van. Az utolsóból lesz az első. Giolla na Naomh, lennél e nép királya?

GIOLLA NA NAOMH.

Túl fiatal vagyok, Atyám, és túl gyenge.

 

Az Apát.

 

Gyere közelebb, gyermekem. [(A gyerek odamegy hozzá)] Ó, fogadott gyermek, akit tápláltam, megteszed-é ezt a dolgot, ha megkérlek rá?

GIOLLA NA NAOMH.

Engedelmeskedek neked, Atyám.

 

Az Apát.

 

Fordítod-é arcod a csata felé?

GIOLLA NA NAOMH.

Megteszem azt, amit a Királynak tennie kell.

 

Az Apát.

 

Gyermek, lehet, hogy ez a halálod jelenti majd.

GIOLLA NA NAOMH.

Örömmel vállalom a Halált, ha engem választ ki.

 

Az Apát.

 

Hát nem mondtam nektek, hogy az ifjak keresik a halált? Eltékozolnak mindent, amit féltékenyen őrizünk; üldözik azt, ami elől menekülünk. Az a szörnyű, gyönyörű hang beszélt e gyermekhez. Ó, halál hírnöke, választ kapsz! Nem sajnálom tőled fogadott fiam!

 

A király.

 

Ide figyelj, Apát, én megvívom a saját csatáimat: értem ne haljon meg gyermek!

 

Az Apát.

 

Nekem adtad a kardod, és én azt e gyermeknek adtam. Isten szólott hozzám, ősi hírnökén keresztül, a szörnyű, s gyönyörű hangon át, ami a csata szívéből eredt.

GIOLLA NA NAOMH.

Hadd tegyem meg ezt az apróságot, Királyom. Őrizni fogom a zászlódat. Visszahozom a kardod a csata után. Csak egy kis fegyverhordozó vagyok, aki őrködik, amíg a Király alszik. Én majd akkor alszom ma éjjel, amikor te őrködöl.

 

A király.

 

Sajnálom, annyira sajnálom!

GIOLLA NA NAOMH.

Mi aludtunk éjjel, amíg te a sötét országon keresztül meneteltél, szegény Királyom, nagyon sokáig! Az én menetelésem nagyon rövid lesz.

 

Az Apát.

 

Nemes kérés ez, Királyom; engedd, hogy így legyen. Én mondom neked, hogy az Isten szólott.

 

A király.

 

Nem értem a te Istenedet.

 

Az Apát.

 

Ki érti meg Őt? Ő nem kér megértést, csak engedelmességet. Ez a gyermek engedelmes, s mivel engedelmes, Istennek óriási tervei vannak vele.

 

A király.

 

Jól van, jól van! Jaj nekem, hogy nem estem el abban a csatában!

 

Az Apát.

 

Vetkőztessük le e gyermeket, hogy királyi ruhába öltöztethessük. [(A gyermekről leveszik a ruháit)] Adjuk rá a királyi mellényt. [(Ráadják a királyi mellényt)] Adjuk rá a királyi tunikát. [(Ráadják a királyi tunikát a mellény fölé, és a lábaira szandált)] Adjuk rá a királyi palástot. [(A Király leveszi a palástot, s azt ráadják a gyermekre)] Helyezzük a fejére a királyi koronát. [(A Király leveszi a királyi koronát, s azt ráteszik a gyermek fejére)] Adjuk át neki a Király pajzsát. [(Egy pajzshordó fegyvernök felemeli a pajzsot)]. Áldás e pajzsra! Tartson ki az ellennel szemben!

 

A vitézek.

 

Áldás a pajzsra!

 

A pajzsot a gyerek bal karjára teszik.

 

Az Apát.

 

Kapja meg a Király lándzsáját. [(A lándzsavivő előlép és felemeli a lándzsát)]. Áldás e lándzsára! Maradjon éles az ellennel szemben!

 

A vitézek.

 

Áldás a lándzsára!

 

Az Apát.

 

Adjuk neki oda a Király kardját. [(A király felemeli kardját, majd a gyermek derekára övezi azt. Giolla na Naomh jobb kezével előrántja a kardot.)] Áldás e kardra! Maradjon kemény, hogy lesújtson az ellenre!

 

A vitézek.

 

Áldás a kardra!

 

Az Apát.

 

E fiatalurat Királynak nevezem, és Isten nevében az ő kezébe adom a csatát.

 

A Király.

 

(letérdel)

 

Hódolunk előtted, Ó, Király, és kezedbe adjuk a csatát.

GIOLLA NA NAOMH.

Isten nevében vállalom, hogy folytatom a csatát.

 

Az Apát.

 

Hozzatok neki egy csatamént [(Hoznak egy csatamént. )] Bontsuk ki a Király zászlaját. [(Kibontják a zászlót.)] Fordítsd arcod a csata felé, Ó, Királyom!

GIOLLA NA NAOMH.

(letérdel)

 

Áldj meg, Atyám.

 

Az Apát.

 

Megáldalak, fiam.

 

A vitézek, stb.

 

(egy hangon)

 

Légy győzedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!

 

A kis Király lóra pattan, majd a vitézekkel és a katonákkal és a fegyvernökökkel együtt elvágtat a csatába. Az Apát, a Király, a Szerzetesek és a Fiúk nézik.

 

Az Apát.

 

Királyom, odaadtam a legnemesebb ékszert, amit csak találtam a házamban. Nagyon szerettem azt a gyermeket.

 

A Király.

 

Jó papom, még sohasem kaptam királyibb ajándékot hűbéreseimtől.

 

Első szerzetes.

 

Elértek a csata helyszínére.

 

Az Apát.

 

Ó, erős Istenem, erősítsd meg e gyermek kezét! Szilárdítsd meg lábát! Tedd kardját élessé! Szívének tisztasága és szelleme szerénysége sokszorozza meg vitézségét és magasztalja fel szellemét! Ti Angyalok, kik ősi csatákat vívtatok, Ti, Isten veteránjai, vágjatok utat előtte a csatában és harcoljatok érette lángoló kardjaitokkal!

 

A szerzetesek és a fiúk.

 

Ámen, ámen.

 

Az Apát.

 

Ó, Isten, ments meg e nemzetet egy bűntelen fiú kardjával!

 

A Király.

 

És Ó, Krisztusom, kit megfeszítettek a dombon, kérlek, hozd vissza e gyermeket épen a veszedelmes csatából!

 

Az Apát.

 

Királyom, Királyom, a szabadságnak nagyon nagy ára van. [(Trombita szól.)] Halljuk, mit mondanak a csatáról.

 

Az első és a második szerzetes felmászik a bástyára.

 

Első szerzetes.

 

A két sereg farkasszemet néz.

 

Egy másik trombita hangját hallani.

 

Második szerzetes.

 

Milyen édesen szól! Ez a Király harsonája!

 

Kiáltások.

 

Első szerzetes.

 

A Király emberei rikoltanak.

 

Más kiáltások.

 

Második szerzetes.

 

Az ellenség válaszol rá.

 

Első szerzetes.

 

A két sereg egymásra ront.

 

Második szerzetes.

 

Harcolnak.

 

Első szerzetes.

 

Az embereink hátrálnak.

 

Harmadik szerzetes.

 

Ne mondd...

 

Második szerzetes.

 

Sajnos, tényleg hátrálnak.

 

Megszólal egy harsona.

 

Harmadik szerzetes.

 

Újra ez az édes hang! Éppen időben, a Király harsonája!

 

Első szerzetes.

 

A Király zászlaja, megy a csatába!

 

Második szerzetes.

 

Látom a Királyt!

 

Harmadik szerzetes.

 

Ő is a csatába tart?

 

Első szerzetes.

 

Igen!

 

A szerzetesek és a fiúk.

 

(egy hangon)

 

Légy győzedelmes a csatában és az öldöklésben, ó, Király!

 

Második szerzetes.

 

Jól alakul a csata most.

 

Első szerzetes.

 

A síkságon találkozott a két sereg.

 

Második szerzetes.

 

Két tomboló sereg!

 

Első szerzetes.

 

Az egyik sereg hátrál.

 

Második szerzetes.

 

Az ellenség vonul vissza!

 

Első szerzetes.

 

A kis Király átvág rajtuk!

 

Második szerzetes.

 

Úgy vág át rajtuk, ahogy a sólyom egy csapat verében!

 

Első szerzetes.

 

Igen, mint a farkas a mezőn legelő birkanyájon!

 

Második szerzetes.

 

Mint gyors patak a hegyi szakadékon át!

 

Első szerzetes.

 

Fejvesztetten menekülnek előle.

 

Második szerzetes.

 

Nagy a zűrzavar a csatában. Dübörögve vágtat le a Király az úton!

 

Első szerzetes.

 

Ó, aranyszínű fej az öldöklés közepette! A Király rettegett, ragyogó kardja!

 

Második szerzetes.

 

Menekül az ellenség!

 

Első szerzetes.

 

Legyőztük őket! Legyőztük őket! Fejvesztve menekülnek! Diadalkiáltásokat hallani!

 

Második szerzetes.

 

Jaj nekem!

 

Első szerzetes.

 

Jaj nekem! Jaj nekem!

 

Az Apát.

 

Mi az?

 

Első szerzetes.

 

A kis Király elesett!

 

Az Apát.

 

Övé a győzelem?

 

Első szerzetes.

 

Igen, de ő maga elesett. Nem látom aranyszín fejét. Nem látom csillogó kardját. Jaj nekem! Felemelik a testét a földről.

 

Az Apát.

 

Az ellenség menekül?

 

Második szerzetes.

 

Igen, menekülnek. Üldözik őket. Szétszóródtak. Úgy szétszórták őket, mint a ködfelleget. Már nem is látni őket a mezőn.

 

Az Apát.

 

Köszönet Istennek! [(siratóének hallatszik.)] Hát válaszoltál, Ó, rettenetes hang! Öreg hírvivő, fogadott fiam válaszolt!

 

Harmadik szerzetes.

 

Egy holt gyermeket hoznak.

 

A Király.

 

Megmondta, hogy ma éjjel ő aludni fog, amíg én őrködöm.

 

A vitézek hozzák Giolla na Naomh holttestét egy ravatalon, az asszonyok siratót énekelnek. A ravatalt a gyep közepére teszik le.

 

A Király.

 

Visszahozta a kardom. És vigyázott a zászlómra.

 

Az Apát.

 

(Felemeli a kardot a ravatalról.)

 

Vedd el a kardot.

 

A Király.

 

Nem, tartsa meg ő. Egy Királynak aludnia kell a kardjával. És ő igen vitéz Király volt! [(Elveszi a kardot az Apáttól, és a ravatalra fekteti, majd letérdel.)] Hódolatom neked, Ó, halott Király, győzedelmes gyermek! Megcsókollak, fehér test, mert a Te tisztaságod váltotta meg a népem! [(Megcsókolja Giolla na Naomh homlokát. Újra elkezdődik a siratódal)]

 

Az Apát.

 

Ne sirassátok e gyermeket, hiszen megszerezte szabadságát a népnek. Örvendezzünk hát, és daloljuk Isten dicséretét!

 

A holttestet a kolostorba viszik hálaadó istentisztelettel.

 

Függöny

 

 

 

        

 

 

Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007