Lobbanó mécses az emlékek lángja,
kis füstje száll a szürke ég felé.
Míg élünk, csak kérdjük: vajon meglátja?
Odakerül-e szerettünk elé?
Én csak néhány szál krizantémot viszek,
mellettem ezreket érő koszorú.
Gyertyákat gyújtok, és keresztet vetek.
Virágom-tüzem egyaránt szomorú.
Csak gyűlik a tömeg: jönnek és jönnek,
huzatuk borzolja a halovány lángot.
Zavar a zaj... hogy nincs tisztje csöndnek.
Magamban elmondok egy halk Miatyánkot.
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/74172448_2806784172689593_4568641495409623040_n.jpg?_nc_cat=101&_nc_oc=AQnEcPoaZ5aLLPWkcyD9l4GcD-yUAQYUeE9JvNRlB2aPz68CgVvkZDnYJ9U0lWUImo5D5XfKGf8qRoSlRzSmT6T1&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=86c75536cc4340a15b5a8b8529fa3d3f&oe=5E5996ED)