A bulgáriai keresztények lemészárlására

Krisztusom, Te tényleg élsz? Vagy csontjaid
Még mindig rejti az a sziklasírbolt?
S feltámadásod csak annak álma volt,
Ki Téged imád, s vezekli bűneit?
Itt szörnyű gyász s jajkiáltás hallatszik,
S hívő papokat gyilkoltak halomra,
Nem jut el hozzád azoknak siralma,
Kiknek utcán hevernek gyermekeik?
Jöjj, ó Isten fia! véres homály van
a földön, s a csillagtalan éjszakán
A Félholdat* látom Kereszted felett!
Jöjj, ha széttörted ama sírt valóban,
Ember Fia! s mutasd erőd igazán,
Te legyél a király, és ne Mohamed!

2009-09-10

* a Török zászló

Sonnet

On the Massacre of the Christians in Bulgaria
Christ, dost thou live indeed? or are thy bones
Still straitened in their rock-hewn sepulchre?
And was thy rising only dreamed by Her
Whose love of thee for all her sin atones?
For here the air is horrid with men's groans,
The priests who call upon thy name are slain,
Dost thou not hear the bitter wail of pain
From those whose children lie upon the stones?
Come down, O Son of God! incestuous gloom
Curtains the land, and through the starless night
Over thy Cross, a Crescent moon I see!
If thou in very truth didst burst the tomb
Come down, O Son of Man! and show thy might,
Lest Mahomet be crowned instead of Thee!