| | | 2025. január 21. kedd, Ágnes napja. Kalendárium |
Hej emberek! Markomban sűrű fekete vérrel telt kupa! Ezzel köszönt rátok egy rongyos, világgá űzött árva kobzos utolsó Koppány-unoka! Borra nem telt. Így hát kupámat ...
| |
Január (régiesen Januárius, ősi magyar nevén Fergeteg hava) az év első, 31 napos hónapja a Gergely-naptárban. Nevét Janusról kapta, aki a kapuk és átjárók istene volt az ókori római mitológiában. A népi kalendárium szerint január neve Boldogasszony hava. A 18. században a magyar nyelvújítók a januárnak a zúzoros nevet adták. ... | |
Weöres Sándor: Újévi jókívánságok
Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, ...
| |
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| |
Megérte ezt az évet is, Megérte a magyar haza, A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De még azért elbirjuk fegyverünk, ...
| |
Aki magyarul azt mondja: költő — mindenekelőtt Petőfire gondol. Attól kezdve, hogy belépett az irodalomba, szüntelenül jelen van. Példakép és mérce. Lehetett és lehet szolgaian utánozni, lehetett és lehet kerülni mindent, ami az ő modorára emlékeztet, de nem lehet megkerülni: aki magyarul verset ír, az valahogy viszonylik Petőfihez. A róla írt kritikák, cikkek, tanulmányok, könyvek könyvtárat tesznek ki, és minden korban új szempontokból új mondanivalókat tesznek hozzá a hagyományhoz. Verseinek egy része nemcsak közismert, de olyan népdallá vált, amelyről sokan azt sem tudják, hogy Petőfi írta, holott mindiglen is ismerték. Nem lehet úgy magyarul élni, hogy az ember ne tudja kívülről a Petőfi-versek számos sorát. S mindehhez ő a legvilághíresebb magyar költő: ha valamelyest művelt külföldinek azt mondják: magyar irodalom — akkor mindenekelőtt Petőfi jut az eszébe. ... | |
Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
|
Joseph Mary Plunkett: A maszk | | Mit mertem szólni én,
Hogy tagadnod kelljen?
Ha neveddel büszkén
Dalom díszítettem:
A hírnév az enyém.
Én csak azt kerestem,
Hogy’ dicsérjen szavam,
Nem néztem semmit sem,
Mikor kóboroltam:
Csak saját érzésem.
Mondd hát, mit kértem én,
Mi szíved bánthatja,
Vagy túl nehéznek vél?
S most engem elhagyva
Szörnyű maszkot vettél.
És szemed oly vádló,
Merev, s halál-hideg:
Hogy szívem gyanakvó,
Dalom vakmerő lett,
S esztelen minden szó --
Így azt követelem,
Hogy szíved szólaljon
Meg a védelmemben,
Ne hagyd, hogy szép dalom,
S bájod odavesszen.
The Mask
What have I dared to claim
That you should thus deny?
If I have used your name
My songs to beautify
Mine is the greater fame.
And I have ever sought
But to proclaim your praise,
I have regarded naught
When wandering by your ways
But truth, my only thought.
What favour did I ask
That might constrain your heart
Or heavier make your task?
But now that you depart
Wearing a dreadful mask.
And those accusing eyes
As still as death and cold
Making my soul surmise
My song grown overbold
And all my words unwise --
Now is my claim from thence
That you should hear your heart's
Pleading in my defence
Before your praise departs
And all your grace goes hence. |
| | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| | |
Könyvajánló | | | | |