2025. november 3. hétfő,
Győző napja.
Kalendárium

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

Ahhoz, hogy 1956 miértjeire kielégítő válaszokat kapjunk, részletesebben kell megismerkednünk előzményeivel.

David Irving brit történész, a kommunisták és a liberálisok meghamisította történelem egyik legjelentősebb újraértékelője, 1981-ben megjelent, ’56-os forradalmunk és szabadságharcunk igaz történetét egyedülálló alapossággal ismertető, magyarul is hozzáférhető könyvében („Felkelés”) leszögezi, hogy 1956 előzménye nem az SzKP Huszadik Kongresszusa, még csak nem is az 1953-as berlini felkelés volt, hanem a Vörös Hadsereg hazánk földjére lépése a második világháború során. De persze régebbre is visszanyúlhatunk, 1919-re, a 133 napos zsidó csőcselékuralomra. Addig a magyar nemzet nem ismerte a zsidó Marx és Lenin tanításait, miként a kiegyezés utáni korszak társadalmi elégedetlenségeit meglovagoló szociáldemokraták áligazságait sem. Nálunk nem volt kommün, mint Párizsban, 1871-ben. Ami ellenben 1919-ben történt hazánkban, megmutatta, mennyire nem legenda, amit a Zsidó Világszövetség 1910-ben meghirdetett: Ausztria-Magyarországot fel kell darabolni, és Magyarország földjén zsidó államot kell létrehozni. A magyar nemzet természetes ellenállása miatt ez megbukott ’19-ben, miként ’56-ban is. Utóbb nemcsak azért, mert még emlékeztek a Lenin-fiúk és a Szamuely-Samuel Tibor és terroristái, a Cserny-különítmény soha nem feledhető gaztetteire, hanem azért is, mert a két világháború közötti negyedszázadban még volt magyar nemzet, amelyet nemzeti öntudat és keresztény szellem jellemzett, és arculatát olyanok határozták meg, mint vitéz nagybányai Horthy Miklós, Gömbös Gyula, Imrédy Béla, Teleki Pál, Klebelsberg Kunó, Hóman Bálint. Védték 1944-1945-ben, ha kellett, gyermekfejjel fővárosunkat, és logikus, hogy 1956-ban sem tettek mást, hiszen az ellenség mindkét esetben ugyanaz volt, a ...

Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében,
hát ittmaradtam, újra egymagam.
A búcsuzást kiálltam, vége van,
de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.

Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak,
de - bár lelkében önvád is harap -
új jég alatt találja őt a holnap.
Mit kezdjen az, ki helyszinen marad?

...
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
Oscar Wilde : Az Arno mentén
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák

Leander piros árnya nő,

Falra festi a hajnalfény,

Bár éj homálya Firenzén

Nyugszik még, mint egy szemfedő.

A dombon harmatos fények

És sok ragyogó virág vár,

Ám a tücskök elbújtak már,

Elnémult az antik ének.

Csak pár finom szellőfoszlány

Játszik a sok zöld levélen,

S mandula illatú völgyben

Szól egy magányos csalogány.

Múlik a nap s lecsendesít,

Csak fújd szerelmes éneked!

Míg az árnyas liget felett

A Hold szórja nyílvesszeit.

Tengerzöld ingben lopózik

Csendes gyep felett a reggel,

S nézi a szív ijedt szemmel

A hajnal fehér ujjait.

Keleten ébred a nappal,

Hogy éjt öljön - mindegy neki,

Szív bánata nem érdekli,

S az sem, ha a madár meghal.

 

 

By The Arno

The oleander on the wall

Grows crimson in the dawning light,

Though the grey shadows of the night

Lie yet on Florence like a pall.

The dew is bright upon the hill,

And bright the blossoms overhead,

But ah! the grasshoppers have fled,

The little Attic song is still.

Only the leaves are gently stirred

By the soft breathing of the gale,

And in the almond-scented vale

The lonely nightingale is heard.

The day will make thee silent soon,

O nightingale sing on for love!

While yet upon the shadowy grove

Splinter the arrows of the moon.

Before across the silent lawn

In sea-green vest the morning steals,

And to love's frightened eyes reveals

The long white fingers of the dawn.

Fast climbing up the eastern sky

To grasp and slay the shuddering night,

All careless of my heart's delight,

Or if the nightingale should die.

Rácsai Róbert
[egyéb] érkezett: 2008.02.27. 12:21:38 (mindenki olvashatja)
Köszi Anikó!
Wilde e versét sokan és sokféleképpen fordították már, volt, ami nagyon tetszett, és volt, ami nem sikerült, annak dacára, hogy híres költő fordította.
Az említett sor az angolban még szebb, sajnos a "crimson" (karmazsin) szót kénytelen voltam helyettesíteni a szótagszám, a forma miatt. De a lényege megmaradt!
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007