 | | | 2025. július 12. szombat, Izabella, Dalma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | George Sandot nem hívták se George-nak, se Sandnak. Férfineve ellenére nő volt. Egy idoben a legolvasottabb, leghíresebb, sot leghírhedtebb regényíró volt egész Európában. Romantikus, olykor vadromantikus történetekkel szórakoztatta, egyszerre lelkesítette és botránkoztatta olvasóit, kritikusait, még az államférfiakat is. Hiszen eloharcosa volt a nok egyenjogúságának, küzdött a szerelem szabadságáért, ünnepelte a munka hoseit, hangos szót emelt az elnyomottak, az üldözöttek, a nyomorgók érdekében. A korai feministáknak ugyanolyan irodalmi példaképe volt, mint a korai szocialistáknak....
| | Akik járatosak a magyar irodalom század eleji történetében, általában azt vallják, hogy A zöldköves gyűrű a legjobb magyar regények egyike. Ez a harmincesztendős korában meghalt fiatalember, aki előbb Kolozsvárott földrajz-történelem szakos tanárnak készült, majd Nagyváradon újságíró lett, és már közben tizenkilenc éves korában elnyerte egy történelmi regénypályázat első díját, huszonegy éves korától kezdve a budapesti újságok és folyóiratok legnépszerűbb szerzői közé tartozott, akinek novelláit ugyanolyan szívesen közölte a haladó Nyugat, a mérsékelten liberális-demokrata Pesti Napló és a szociáldemokrata Népszava. Mindenkihez tartozására mi sem jellemzőbb, mint hogy egyik regényét folytatásokban a katolikus egyházi érdekeltségű Élet, egy másikat a zsidó hitközség lapja, az Egyenlőség közölte....
| | Az opera első nevezetes reformátora: abban a korban működött, amikor e műfaj - öncélú virtuóz áriák merő sorozatává válva - már feladta eredeti rendeltetését, a drámai kifejezést. Gluck, német születésű létére cseh és olasz zenei kiképzésben részesült (Milánóban Sammartini növendéke volt), és pályafutása is nemzetközi jelentőségű. Számottevő európai operasikerei után Bécsben volt udvari karmester, 1774-79 között a párizsi Nagyopera mutatta be operáit. Utolsó éveit Bécsben töltötte. Zenéjében sikerült megragadnia az antik dráma fenségének, hősei nemes jellemének meggyőző kifejezését. ...
| | "Minden idők legnagyobb norvég írója az 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott Knut Hamsun, az impresszionista próza első számú mestere. Fő művét, egyben legismertebb alkotását találjuk ebben a kötetben. Az őserőt sugárzó remekmű az emberi fennmaradás és megélhetés lehetőségeit vizsgálja. A regény az ugart feltörő, otthont és családot teremtő paraszt házaspár kemény emberségének, büszke tragikumának történetét mutatja be. A lebilincselő elbeszélés kortól, politikától, minden befolyástól mentes és független, örök időkre szóló érvényes példát ad az emberi megmaradás, méltóság, a lehetséges kiteljesedés, az emberhez egyedül méltó élet lehetőségéről." ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Antikvárium: 1956 | |
I.
Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart; nem hallhattam az orosz tankokat, sem lövegeik gonosz morajlását, ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt, s vérbe fojtották országom álmát; nem láttam, ahogy haldoklott hazám, és elszürkült a szabadság képe, csak anyámtól tudom: a nagyapám a családdal együtt bújt a pincébe, hogy bárki, aki az ajtón belép engedély nélkül, és bármit megzavar, előbb ismerje meg súlyos kezét, s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?" Valahogy túlélték, megúszta mind, és talán ezért élhetek most én is, de jött a sokéves csend odakint, és belül a szívekben, de mégis nagy titokban elmesélték nekünk annak a pár hétnek történetét; ma lyukas zászlóval menetelünk, hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!
II.
Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják, belénk rugdosnak úton-útfélen az „örökösök", és bitorolják az ünnepünket, akárcsak régen. Aki a szót ma is megtorolja, és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán, hazája-nemzete szégyenfoltja, csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán. Aki az árulókkal lepaktált, és sunyin szemet hunyt a bűnök felett, aki a hallgatással cinkosukká vált és a gyilkosokkal fogott kezet; kinek a tömeg csak mocskos csürhe, s fülének az édes himnusz is fanyar, ki azt mondja: a legjobb agyonütve a lobogót lengető „mélymagyar"; kibe nem szorult nemzeti büszkeség, kinek ötvenhat semmit sem jelent: az miért tapossa más becsületét? Miért nem keres egy másik ünnepet?
III.
Kérni nem fogom tőletek: akarom, hogy ne raboljátok el tőlünk újra; hogy tiszta legyen az a forradalom, ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva tévé előtt kényelmes karosszékben emlékezzek csendre ítélt ezrekkel! Ne kelljen már ezt tőletek kérnem! Ahol állva énekelhetem el a himnuszt, olyan ünnepet akarok! Hol zászlót bonthatok félelem nélkül, és nem maradnak csukva az ablakok; nem sípol, gyalázkodik senki, s végül a hősök előtt térdre borulhatok! Ti, árulók: menjetek hát innen! Van, amire nem nyertek bocsánatot: itt semmi keresnivalótok nincsen.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
|  | |
Könyvajánló | | |  | |