 | | | 2025. november 18. kedd, Jenő napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
November (Ősi magyar nevén, Enyészet hava) az év tizenegyedik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Neve a latin novem szóból származik melynek jelentése kilenc, mivel eredetileg az év kilencedik hónapja volt a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók a novembernek a gémberes szót javasolták. A népi kalendárium Szent András havának nevezi. ... | | 
1897 és 1901 között a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi, ezzel párhuzamosan földrajzi és szociológia tanulmányokat folytatott, a magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben is tanult. 1903-ban szerzett államtudományi doktori oklevelet Budapesten. 1903-tól Lóczy Lajos mellett dolgozott gyakornokként az egyetemi földrajzi intézetben, 1904-től szolgabíró volt Szatmárnémetiben. 1905 és 1910 között a nagysomkúti választókerületet képviselte, részt vett a darabontkormány elleni "nemzeti ellenállás"-ban. 1907-től a földrajztudomány felé fordult, Szudánban tett nagyobb utazást, majd térképészeti kutatásokat folytatott Európa nagy könyvtáraiban. ... | | 
Erkel Ferenc (Gyula, 1810. november 7. – Budapest, 1893. június 15.), magyar zeneszerző, karmester és zongoraművész. Pályáját zongoraművészként és zenepedagógusként kezdte Kolozsváron, de alkalmilag vezényelt is és zeneszerzéssel is megpróbálkozott. ... | | 
Édesapja mellett kezdte meg zenei tanulmányait, 1819-től a nápolyi konzervatóriumban Tritto és Zingarelli tanítványa volt. Először egyházi műveket komponált, első nagyobb szerzeménye az 1824-ben Nápolyban bemutatott "Adelson e Salvina" című opera volt, amit a "Bianca e Fernando" című operája követett. Ezzel elnyerte a kor híres impresszáriójának tetszését, meghívást kapott Milanóba, hogy ott a Scala számára írjon, ami nagy megtiszteltetést jelentett. 1827-ben "Il Pirata" (A kalóz) című dalművével egész Olaszországban híressé vált, sikere évvről évre nőtt. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | 
Gyurkovics Tibor 1931. december 18-án született Budapesten.
1942-1948 között a budapesti piarista gimnáziumba járt. Itt érettségizett le 1950-ben. Polgári származása miatt nem vették fel sem az orvosi, sem a jogi egyetemre, és a színiakadémia sem fogadta be. Néhány hónapig a BESZKÁRT-nál dolgozott normásként, éjszakai műszakban, majd szeptemberben felvették a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Annak elvégzése után, 1953-1955 között pszichológusi oklevelet szerezett az ELTE BTK-n. ...
| | Vízbe-nézőn, könnyel szemem szögében, hát ittmaradtam, újra egymagam. A búcsuzást kiálltam, vége van, de most, hogy elment, zsibbadoz a vérem.
Hiszem, neki sem jó, a búcsuzónak, de - bár lelkében önvád is harap - új jég alatt találja őt a holnap. Mit kezdjen az, ki helyszinen marad? ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Antikvárium: 1956 | |
I.
Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart; nem hallhattam az orosz tankokat, sem lövegeik gonosz morajlását, ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt, s vérbe fojtották országom álmát; nem láttam, ahogy haldoklott hazám, és elszürkült a szabadság képe, csak anyámtól tudom: a nagyapám a családdal együtt bújt a pincébe, hogy bárki, aki az ajtón belép engedély nélkül, és bármit megzavar, előbb ismerje meg súlyos kezét, s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?" Valahogy túlélték, megúszta mind, és talán ezért élhetek most én is, de jött a sokéves csend odakint, és belül a szívekben, de mégis nagy titokban elmesélték nekünk annak a pár hétnek történetét; ma lyukas zászlóval menetelünk, hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!
II.
Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják, belénk rugdosnak úton-útfélen az „örökösök", és bitorolják az ünnepünket, akárcsak régen. Aki a szót ma is megtorolja, és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán, hazája-nemzete szégyenfoltja, csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán. Aki az árulókkal lepaktált, és sunyin szemet hunyt a bűnök felett, aki a hallgatással cinkosukká vált és a gyilkosokkal fogott kezet; kinek a tömeg csak mocskos csürhe, s fülének az édes himnusz is fanyar, ki azt mondja: a legjobb agyonütve a lobogót lengető „mélymagyar"; kibe nem szorult nemzeti büszkeség, kinek ötvenhat semmit sem jelent: az miért tapossa más becsületét? Miért nem keres egy másik ünnepet?
III.
Kérni nem fogom tőletek: akarom, hogy ne raboljátok el tőlünk újra; hogy tiszta legyen az a forradalom, ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva tévé előtt kényelmes karosszékben emlékezzek csendre ítélt ezrekkel! Ne kelljen már ezt tőletek kérnem! Ahol állva énekelhetem el a himnuszt, olyan ünnepet akarok! Hol zászlót bonthatok félelem nélkül, és nem maradnak csukva az ablakok; nem sípol, gyalázkodik senki, s végül a hősök előtt térdre borulhatok! Ti, árulók: menjetek hát innen! Van, amire nem nyertek bocsánatot: itt semmi keresnivalótok nincsen.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |