 | | | 2026. szeptember 12. szombat, Mária napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Antikvárium: 1956 | |
I.
Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart; nem hallhattam az orosz tankokat, sem lövegeik gonosz morajlását, ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt, s vérbe fojtották országom álmát; nem láttam, ahogy haldoklott hazám, és elszürkült a szabadság képe, csak anyámtól tudom: a nagyapám a családdal együtt bújt a pincébe, hogy bárki, aki az ajtón belép engedély nélkül, és bármit megzavar, előbb ismerje meg súlyos kezét, s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?" Valahogy túlélték, megúszta mind, és talán ezért élhetek most én is, de jött a sokéves csend odakint, és belül a szívekben, de mégis nagy titokban elmesélték nekünk annak a pár hétnek történetét; ma lyukas zászlóval menetelünk, hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!
II.
Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják, belénk rugdosnak úton-útfélen az „örökösök", és bitorolják az ünnepünket, akárcsak régen. Aki a szót ma is megtorolja, és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán, hazája-nemzete szégyenfoltja, csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán. Aki az árulókkal lepaktált, és sunyin szemet hunyt a bűnök felett, aki a hallgatással cinkosukká vált és a gyilkosokkal fogott kezet; kinek a tömeg csak mocskos csürhe, s fülének az édes himnusz is fanyar, ki azt mondja: a legjobb agyonütve a lobogót lengető „mélymagyar"; kibe nem szorult nemzeti büszkeség, kinek ötvenhat semmit sem jelent: az miért tapossa más becsületét? Miért nem keres egy másik ünnepet?
III.
Kérni nem fogom tőletek: akarom, hogy ne raboljátok el tőlünk újra; hogy tiszta legyen az a forradalom, ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva tévé előtt kényelmes karosszékben emlékezzek csendre ítélt ezrekkel! Ne kelljen már ezt tőletek kérnem! Ahol állva énekelhetem el a himnuszt, olyan ünnepet akarok! Hol zászlót bonthatok félelem nélkül, és nem maradnak csukva az ablakok; nem sípol, gyalázkodik senki, s végül a hősök előtt térdre borulhatok! Ti, árulók: menjetek hát innen! Van, amire nem nyertek bocsánatot: itt semmi keresnivalótok nincsen.
|
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |