Nézd, hogy lesz a zöldből kék az óceán,
szelíd sekélyből haragos mélysötét,
ma indigó égből csattan a villám,
holnap meg kis felhők szántják fel tükrét.
Ugye látod, hogy húz betűt a tinta,
- hófehér papíron türkiz varázslat, -
ám megáll egy percre, mikor egy tiszta
ultramarin szempár fordul utánad.
Magukhoz hívnak a távoli hegyek,
s mintha csak könnyű ködből lennék én is,
úgy úszom a széllel, hozzátok megyek,
olyan közel vagytok, de messze mégis!
     Jövőre is kihajt a búzavirág,
     s talán felenged a jégkorszak világ.