Sok erős gazda szíve
Menten megszakadna,
Ha látnák, ahogy lovaglunk
Együtt a majorba;
A fán gyümölcs és virág
Egész évben terem;
Vörös-barna sör habzik
A folyómedrekben.
Arany-ezüst erdő mélyén
Dudán játszik egy agg;
Jégkék szemű királynők
Járják a táncukat.

A kis róka így morgott,
„Mitől rossz a világ?"
Kacag a nap ám a hold
Rángatja a zablát;
A kis vörös róka morgott,
„Ne rángasd a zabláját,
Épp most vágtat a majorba,
S ezért rossz a világ."

Mikor szívük oly büszke,
Hogy szinte már harcol,
Nehéz kardjuk leveszik
Arany-ezüst ágakról;
De mind, ki harcban hal meg
Az új életet nyer.
Mily jó, hogy ezt nem tudja meg
Soha semmi ember,
Mert ó, az erős gazdák
Az ásót otthagynák,
S szívük száraz lenne, mint
A kiürített kupák.

A kis róka így morgott,
„Mitől rossz a világ?"
Kacag a nap ám a hold
Rángatja a zablát;
A kis vörös róka morgott,
„Ne rángasd a zabláját,
Épp most vágtat a majorba,
S ezért rossz a világ."

Mihály felnyúl s leveszi egy
Ágról a harsonát,
Belefúj egy rövidet,
Így jelzi a vacsorát.
Gábriel uszonyában
A vízből partra ér,
Nedves utak csodáiról
Embereknek mesél,
Kovácsolt ezüst tülkét
Megfogja és iszik,
A csillagos partokon
Amíg el nem alszik.

A kis róka így morgott,
„Mitől rossz a világ?"
Kacag a nap ám a hold
Rángatja a zablát;
A kis vörös róka morgott,
„Ne rángasd a zabláját,
Épp most vágtat a majorba,
S ezért rossz a világ."

The Happy Townland
There's many a strong farmer
Whose heart would break in two,
If he could see the townland
That we are riding to;
Boughs have their fruit and blossom
At all times of the year;
Rivers are running over
With red beer and brown beer.
An old man plays the bagpipes
In a golden and silver wood;
Queens, their eyes blue like the ice,
Are dancing in a crowd.

The little fox he murmured,
„O what of the world's bane?"
The sun was laughing sweetly,
The moon plucked at my rein;
But the little red fox murmured,
„O do not pluck at his rein,
He is riding to the townland
That is the world's bane."

When their hearts are so high
That they would come to blows,
They unhook rheir heavy swords
From golden and silver boughs;
But all that are killed in battle
Awaken to life again.
It is lucky that their story
Is not known among men,
For O, the strong farmers
That would let the spade lie,
Their hearts would be like a cup
That somebody had drunk dry.

The little fox he murmured,
„O what of the world's bane?"
The sun was laughing sweetly,
The moon plucked at my rein;
But the little red fox murmured,
„O do not pluck at his rein,
He is riding to the townland
That is the world's bane."

Michael will unhook his trumpet
From a bough overhead,
And blow a little noise
When the supper has been spread.
Gabriel will come from the water
With a fish-tail, and talk
Of wonders that have happened
On wet roads where men walk,
And lift up an old horn
Of hammered silver, and drink
Till he has fallen asleep
Upon the starry brink.

The little fox he murmured,
„O what of the world's bane?"
The sun was laughing sweetly,
The moon plucked at my rein;
But the little red fox murmured.
„O do not pluck at his rein,
He is riding to the townland
That is the world's bane."