 | | | 2025. december 5. péntek, Vilma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
1956 | | 
I.
Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart; nem hallhattam az orosz tankokat, sem lövegeik gonosz morajlását, ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt, s vérbe fojtották országom álmát; nem láttam, ahogy haldoklott hazám, és elszürkült a szabadság képe, csak anyámtól tudom: a nagyapám a családdal együtt bújt a pincébe, hogy bárki, aki az ajtón belép engedély nélkül, és bármit megzavar, előbb ismerje meg súlyos kezét, s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?" Valahogy túlélték, megúszta mind, és talán ezért élhetek most én is, de jött a sokéves csend odakint, és belül a szívekben, de mégis nagy titokban elmesélték nekünk annak a pár hétnek történetét; ma lyukas zászlóval menetelünk, hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!
II.
Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják, belénk rugdosnak úton-útfélen az „örökösök", és bitorolják az ünnepünket, akárcsak régen. Aki a szót ma is megtorolja, és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán, hazája-nemzete szégyenfoltja, csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán. Aki az árulókkal lepaktált, és sunyin szemet hunyt a bűnök felett, aki a hallgatással cinkosukká vált és a gyilkosokkal fogott kezet; kinek a tömeg csak mocskos csürhe, s fülének az édes himnusz is fanyar, ki azt mondja: a legjobb agyonütve a lobogót lengető „mélymagyar"; kibe nem szorult nemzeti büszkeség, kinek ötvenhat semmit sem jelent: az miért tapossa más becsületét? Miért nem keres egy másik ünnepet?
III.
Kérni nem fogom tőletek: akarom, hogy ne raboljátok el tőlünk újra; hogy tiszta legyen az a forradalom, ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva tévé előtt kényelmes karosszékben emlékezzek csendre ítélt ezrekkel! Ne kelljen már ezt tőletek kérnem! Ahol állva énekelhetem el a himnuszt, olyan ünnepet akarok! Hol zászlót bonthatok félelem nélkül, és nem maradnak csukva az ablakok; nem sípol, gyalázkodik senki, s végül a hősök előtt térdre borulhatok! Ti, árulók: menjetek hát innen! Van, amire nem nyertek bocsánatot: itt semmi keresnivalótok nincsen.
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |