I.

Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;
nem hallhattam az orosz tankokat,
sem lövegeik gonosz morajlását,
ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt,
s vérbe fojtották országom álmát;
nem láttam, ahogy haldoklott hazám,
és elszürkült a szabadság képe,
csak anyámtól tudom: a nagyapám
a családdal együtt bújt a pincébe,
hogy bárki, aki az ajtón belép
engedély nélkül, és bármit megzavar,
előbb ismerje meg súlyos kezét,
s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?"
Valahogy túlélték, megúszta mind,
és talán ezért élhetek most én is,
de jött a sokéves csend odakint,
és belül a szívekben, de mégis
nagy titokban elmesélték nekünk
annak a pár hétnek történetét;
ma lyukas zászlóval menetelünk,
hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!

II.

Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják,
belénk rugdosnak úton-útfélen
az „örökösök", és bitorolják
az ünnepünket, akárcsak régen.
Aki a szót ma is megtorolja,
és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán,
hazája-nemzete szégyenfoltja,
csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán.
Aki az árulókkal lepaktált,
és sunyin szemet hunyt a bűnök felett,
aki a hallgatással cinkosukká vált
és a gyilkosokkal fogott kezet;
kinek a tömeg csak mocskos csürhe,
s fülének az édes himnusz is fanyar,
ki azt mondja: a legjobb agyonütve
a lobogót lengető „mélymagyar";
kibe nem szorult nemzeti büszkeség,
kinek ötvenhat semmit sem jelent:
az miért tapossa más becsületét?
Miért nem keres egy másik ünnepet?

III.

Kérni nem fogom tőletek: akarom,
hogy ne raboljátok el tőlünk újra;
hogy tiszta legyen az a forradalom,
ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva
tévé előtt kényelmes karosszékben
emlékezzek csendre ítélt ezrekkel!
Ne kelljen már ezt tőletek kérnem!
Ahol állva énekelhetem el
a himnuszt, olyan ünnepet akarok!
Hol zászlót bonthatok félelem nélkül,
és nem maradnak csukva az ablakok;
nem sípol, gyalázkodik senki, s végül
a hősök előtt térdre borulhatok!
Ti, árulók: menjetek hát innen!
Van, amire nem nyertek bocsánatot:
itt semmi keresnivalótok nincsen.