2022. július 4. hétfő,
Ulrik napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
1956
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


I.

Én még nem éltem akkor, és talán
jobb is: így nem láthattam azt a vihart,
mi végigsöpört e szegény hazán,
sem a gyilkos bosszút, amit kavart;
nem hallhattam az orosz tankokat,
sem lövegeik gonosz morajlását,
ahogy sírt az aszfalt lánctalpuk alatt,
s vérbe fojtották országom álmát;
nem láttam, ahogy haldoklott hazám,
és elszürkült a szabadság képe,
csak anyámtól tudom: a nagyapám
a családdal együtt bújt a pincébe,
hogy bárki, aki az ajtón belép
engedély nélkül, és bármit megzavar,
előbb ismerje meg súlyos kezét,
s csak aztán hallja: „Maga meg mit akar?"
Valahogy túlélték, megúszta mind,
és talán ezért élhetek most én is,
de jött a sokéves csend odakint,
és belül a szívekben, de mégis
nagy titokban elmesélték nekünk
annak a pár hétnek történetét;
ma lyukas zászlóval menetelünk,
hogy hirdessük egy hős nép ünnepét!

II.

Azaz csak hirdetnénk... de nem hagyják,
belénk rugdosnak úton-útfélen
az „örökösök", és bitorolják
az ünnepünket, akárcsak régen.
Aki a szót ma is megtorolja,
és úgy hajt fejet: álszent bitang csupán,
hazája-nemzete szégyenfoltja,
csúf zsírpecsét az ünnepi ruhán.
Aki az árulókkal lepaktált,
és sunyin szemet hunyt a bűnök felett,
aki a hallgatással cinkosukká vált
és a gyilkosokkal fogott kezet;
kinek a tömeg csak mocskos csürhe,
s fülének az édes himnusz is fanyar,
ki azt mondja: a legjobb agyonütve
a lobogót lengető „mélymagyar";
kibe nem szorult nemzeti büszkeség,
kinek ötvenhat semmit sem jelent:
az miért tapossa más becsületét?
Miért nem keres egy másik ünnepet?

III.

Kérni nem fogom tőletek: akarom,
hogy ne raboljátok el tőlünk újra;
hogy tiszta legyen az a forradalom,
ne csak otthonomban, gyertyát gyújtva
tévé előtt kényelmes karosszékben
emlékezzek csendre ítélt ezrekkel!
Ne kelljen már ezt tőletek kérnem!
Ahol állva énekelhetem el
a himnuszt, olyan ünnepet akarok!
Hol zászlót bonthatok félelem nélkül,
és nem maradnak csukva az ablakok;
nem sípol, gyalázkodik senki, s végül
a hősök előtt térdre borulhatok!
Ti, árulók: menjetek hát innen!
Van, amire nem nyertek bocsánatot:
itt semmi keresnivalótok nincsen.




Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás.
Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007