2025. június 16. hétfő,
Jusztin napja.
Kalendárium

Június az év hatodik hónapja a Gergely-naptárban, és 30 napos. Nevét Junóról (római istennőről) kapta, aki Jupiter felesége volt. A 18. századi nyelvújítók szerint a június: termenes. A népi kalendárium Szent Iván havának nevezi. Június eseményei: június 1.: Írország: a köztársaság napja Szamoa: a függetlenség napja Bulgária: a rózsák ünnepe június 2.: Bulgária: Hriszto Botev és a szabadságharcosok ünnepe Olaszország: a köztársaság kikiáltásának évfordulója június 3.: Ausztrália: az alapítás napja Uganda: a mártírok napja június 4.: a magyar fájdalom napja, a trianoni békeszerződés aláírásának emléknapja (1920). az erőszak ártatlan gyermekáldozatainak világnapja Ghána: a forradalom napja Tonga nemzeti ünnepe június 5.: Környezetvédelmi világnap Szenvedélyek napja június 6.: Patika nap Siklós napja Svédország: I. Vasa Gusztáv 1523. évi trónra lépésének napja június 7.: Norvégia: a függetlenség napja (a Svédországgal való unió felbontása) június 8.: Szent Medárd ünnepe Óceánok világnapja június 9.: Spanyolország: La Rioja ünnepnapja június 10.: Magyar ügyészség napja Portugália nemzeti ünnepe június 11.: Szent Barnabás ünnepe Líbia nemzeti ünnepe június 12.: A gyermekmunka elleni világnap Fülöp-szigetek: a függetlenség napja Oroszország: az Oroszországi Föderáció állami szuverenitásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napja június 13.: Szent Antal ünnepe Belgium: az apák napja Kirgizisztán: nemzeti emléknap június 14.: Véradók világnapja Malawi: a szabadság napja USA: a zászló napja június 15.: Azerbajdzsán: nemzeti ünnepe Dánia nemzeti ünnepe június 16.: A megbékélés napja Magyarországon Nagy Imre kivégzésének emlékére. A független Magyarország napja (az 1956-os forradalom és szabadságharc vértanúi kivégzésének, valamint a szovjet csapatok kivonulásának emlékére). Az afrikai gyermekek világnapja Pápa napja Dél-afrikai Köztársaság: az ifjúság napja június 17.: Elsivatagosodás világnapja A hangzáskultúra napja Magyarországon Izland: a köztársaság kikiáltásának napja június 18.: Egyiptom: a felszabadulás napja június 19.: Kuvait: a függetlenség napja június 20.: A menekültek világnapja Eritrea: a mártírok napja június 21.: A zene Ünnepe Argentína: a zászló napja június 22.: Horvátország: az antifasiszta harc emléknapja június 23.: Olimpiai nap Spamellenes Világnap Nemzetközi SOS Gyermekfalvak napja Luxemburg: a nagyherceg születésnapja június 24.: Keresztelő Szent János napja A csontritkulás világnapja Málta: Máltai lovagrend, Alamizsnás Szent János napja június 25.: Barlangok napja Mozambik: a függetlenség napja Szlovénia: az államiság napja június 26.: A kábítószer fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napja A közalkalmazottak napja A kínzás áldozatai támogatásának világnapja Madagaszkár: a függetlenség kikiáltása június 27.: Cukorbetegek világnapja Szent László napja I. László tiszteletére Határőrség napja A magyarországi lengyelek napja Dzsibuti: a függetlenség napja június 28.: USA: az első világháború emléknapja június 29.: Péter-Pál napja, az aratás kezdete Táncművészet világnapja Szent Péter napja A meleg büszkeség napja: a homoszexuálisok, leszbikusok és támogatóik tartják a hozzá kapcsolódó felvonulást, amelyen többek között megemlékeznek a Stonewall lázadásról. Seychelle-szigetek: a függetlenség napja június 30.: A magyar szabadság napja A keresztény vértanúk emléknapja Szent Pál napja Horvátország: a függetlenség napja Kongói Demokratikus Köztársaság: a függetlenség napja június első hétvégéje: Festők Városa Hangulatfesztivál, Kaposvár június első szombatja: Lakáskultúra napja június első vasárnapja: Pedagógusnap Magyarországon június második vasárnapja: Építők napja Magyarországon június harmadik péntekén tartják Svédországban és Finnországban a Midsommarfest („Nyárközép”) ünnepet június harmadik vasárnapja: Apák napja június 21. körül van a csillagászati nyári napforduló, ugyanis előfordulhat, hogy ez 20-ra vagy 22-re esik. Ekkor van Földünk északi féltekéjén a nyári napforduló, a déli féltekén a téli napforduló. a nyári napfordulóhoz legközelebbi vasárnap: a Nap napja június utolsó hétvégéje: Budapesti Búcsú, annak emlékére, hogy hivatalosan 1991. június 30-áig kellett elhagynia Magyarország területét az utolsó szovjet megszálló katonának júniusban tartják a portlandi rózsafesztivált Érdekességek A horoszkóp csillagjegyei közül júniusra esik: Ikrek (május 21-június 20.) és Rák (június 21-július 20.) Június folyamán a Nap az állatöv csillagképei közül a Bika csillagképből az Ikrek csillagképbe lép. Minden évben a június ugyanazon napjával kezdődik, mint a következő év februárja, míg az adott évben nincs még egy ugyanolyan nappal kezdődő hónap. Az Arvisurák szerint Napisten hava.
...

Kovács János István /1921-2013/


Varga Csaba /1945-2012/


Mácz István /1934-2024/

A klasszikus tragédia megteremtője, a klasszicista dráma nagy alakja. Számos vígjáték és tragikomédia utáni első tragédiája, a Médea (1635) a kor divatjának, a regényes cselekmény fordulatos, szövevényes barokk világának terméke. Új polgári tudatformát alakít ki, a corneille-i akarat-hőst, melynek leghíresebb megformálása a ...

Apja franciául írogatta verseit, míg nagybátyja, akinek jóvoltából Puskin már korán megismerhette Karamzint és Zsukovszkijt, az orosz irodalom jeles képviselőit, ismert költő volt. Anyai ágról Puskin Nagy Péter afrikai származású testőrének volt leszármazottja. Gyermekkorát azonban nem annyira a család légköre befolyásolta, hanem a líceumnak, a Carszkoje Szelónak a szellemisége, bár dajkája és annak népi kultúrája iránt érzett szeretetét költői emlékezete mindvégig megőrzi. Ahogy a bajtársiasságnak, a becsületnek, a szabadságszeretetnek a szellemét is, mely líceumbéli kapcsolataiban, egyik-másik tanárának a hatására, de főként a napóleoni győztes csatákból visszatérő sebesült gárdatisztek látványa nyomán ver gyökeret benne. E hősiességnek az ifjú Puskin a vers halhatatlanságával kívánt megfelelni.Tizenöt éves, amikor az orosz klasszicizmus mestere, Gyerzsavin „költővé avatja”. A dekabrizmussal is a líceumban „ismerkedik meg”, s annak eszmeiségét hordozzák a tanulmányainak befejezése és a külügyi szolgálat megkezdése (1817) után írt versei (...

200

Írország évszázadokon át az angol király fennhatósága alá tartozott, az ősi ír nyelvet — a kelta nyelvcsaládhoz tartozó gaelt — lassú ütemben, de végül teljesen kiszorította az angol. Kihaltnak mégsem mondható: a nyelvtudósok megértik és a legeldugottabb falvak paraszti népe beszéli. Maguk az írek sohase voltak hajlandók magukat angoloknak tekinteni, holott a XIX. és a XX. században nem egy ír szerző az angol irodalom élvonalába emelkedett, mint ...

Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
A kommunizmus áldozatainak emléknapja és az Aranylant
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák



A kommunizmus áldozatainak emléknapja

 

“A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek! Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista! Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.”

 

Örökérvényűek Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin Nobel-díjas orosz író mondatai. A kommunistának nem számít se Isten, se haza, se nemzet, se nép, se család, se egyén – számára ezek a fogalmak ismeretlenek. Ha kell, csecsemőkön, asszonyokon, öregeken, bárkin átgázol, lelki ismeretfurdalás nélkül. Ha kell, a saját családját elárulja. A becslések szerint a kommunizmus áldozatainak száma eléri a 100 milliót! És ezek csak a halálos áldozatok, nem értjük bele a testileg, lelkileg, szellemileg, anyagilag és ki tudja még milyen módon tönkretett, megnyomorított embereket, nem értjük bele azokat, akiket ez a torz, eszelős, gyilkos eszme tévútra vitt, nem értjük bele azokat, akiket a kommunizmus és a vele szövetséges szélsőséges liberalizmus uniformizált, buta, műveletlen és igénytelen masszává silányított.

Ízelítőül:

 

Szovjetunió: 20 millió áldozat; Kína: 65 millió; Vietnam: 1 millió; Észak-Korea: 2 millió; Kambodzsa: 2 millió; Kelet-Európa: 1 millió; Latin-Amerika: 150 000; Örményország: 1 millió; Lengyelország: 1 millió; Magyarország: 0,5 millió; Afrika: 1,7 millió; Afganisztán: 1,5 millió…

 

Hírhedt nevek, a legnagyobb mészárosok: Sztálin, Berija, Lenin, Brezsnyev, Hruscsov, Pol-Pot, Ho-Si-Minh, Fidel Castro, Mao-Ce Tung, Causescu, Tito és „magyar” – idézőjelben magyar, persze – Kun Béla, Szamuely, Kádár, Gerő, a körmös Bauer, és lehetne folytatni a gyilkos gazemberek sorát.

 

És sokan még a mai napig is köztük élnek. S míg a másik önkényuralmi rendszer, a nácizmus rémtetteiről naponta hallani, addig a kommunista valahogy bocsánatos bűnnek számít. A kommunista nem bűnös. A kommunistának nem jár büntetés. Nem. A kommunista ma is meg van jutalmazva. Gondoljunk csak a ma élő kommunistákra, a kiemelt nyugdíjjal vígan élő Biszkura, a volt ÁVH-s pufajkások sorára, pl. Horn Gyulára, az ’56-os forradalmat nácinak minősítő Havas Szófiára. Soha, egyetlen kommunistát sem vontak felelősségre Magyarországon! Egy-kettő kapott mutatóba felfüggesztett börtönbüntetést, holott amit elkövettek, azok háborús bűnök, az emberiség ellen elkövetett bűnök. És soha nem rendezték tisztességesen a kommunista áldozatok kárpótlását, kártérítését – az csak a nácik áldozatainak jár. A kártérítésekből gyakran maguk a kommunisták, azok leszármazottai, utódai húztak busás hasznot – maga az áldozat maradt kárpótlás nélkül, kisemmizetten.

 

Örülhetünk, hogy egyáltalán eljuthattunk odáig, hogy Magyarországon is meg lehessen emlékezni a kommunizmus áldozatairól.

 

Áldozatok vagyunk mindannyian, ennek a gyalázatos rendszernek az áldozatai, s bár szeretett Rákosi, Sztálin és Kádár elvtársak az „atyáink”, normális, érző és keresztény ember inkább érzi magát árvának, vagy büszke fattyúnak, mint az ő gyermekeiknek.

 

Áldozat az irodalom is. Ilyen iszonyatos kasztrálást, mint amit a kommunizmus művelt, nem sokat lehetett látni a történelemben. A sötét középkorban talán igen, de a XX. század már nem a sötét középkor…

 

Évtizedekig nem lehetett hallani, olvasni olyan írókról, költőkről, mint Wass Albert, Tormay Cécile, Nyírő József, Nagy Ignác, Hamvas Béla, Alszeghy Zsolt, Harsányi Kálmán, Sík Sándor, a bevezetőben olvasható Szolzsenyicin, elhallgatták hosszú időre Pilinszkyt, József Attila és Petőfi Sándor verseit is cenzúrázták, és még hosszasan lehetne folytatni a sort magyar és külföldi írók, költők egész sorával.

 

És még ma is mérgezik lelkünket utódaik… a mai napig az irodalmi elit egy része gusztustalan, tudatosan nemzetromboló „értékeket” képvisel. Trágárság, öncélú káromkodás, a nemzet és a haza nyílt vagy burkolt gyalázása mindennapi bevett gyakorlat. Oda jutottunk, hogy hírhedt magyargyalázók „művei” lehetnek érettségi tételek, tanítják őket közép- és főiskolákon, egyetemeken, míg a fent említett kiváló írókról meg sem emlékeznek a magyar tankönyvek…

 

Oda jutottunk, hogy még ma is sokezres példányszámban, ilyen-olyan támogatással adják ki borzalmaikat a „celeb írók” jobb esetben sületlenségeiket, rosszabb esetben nyelv- és nemzetromboló, hazugságokkal teli firkálmányaikat.

 

És ezenközben gyalázzák Döbrentei Kornél műveit, kínos keservesen jelenhetnek meg olyan írók, költők, mint az Aranylant szerzői, Kovács Anikó, Verzár Éva, Bige Szabolcs Csaba, Kovács János, Paál Zsolt, Török József, stb. Már ha megjelenhetnek…

 

Elég talán ennyi ebből. Tudok én válaszolni az „uraknak” és „hölgyeknek” a magunk fegyverével: az írásokkal. Az Aranylant a szememben etalon a magyar irodalmi – egyelőre még csak - internetes palettán.

 

Álljon itt egy összeállítás a mi szerzőink tollából, hogy mit tudunk MI alkotni. Természetesen a témához kapcsolódóan…

 

Paál Zsolt: ’56 margójára

 

Ma nem lenget zászlót a reggel,
a temetetlen fekszik itt
homlokába lőtt üreggel.
Néhány öszvértank döbben itt a tájba,
csak a füst leng még a Duna felett
elmélázón… fájva.
Haláltáncot remeg fel a por,
majd sárrá veri árnyát a zápor,
halottak isznak még belőle,
anya húzza gyermekét, s elmereng,
- mégsem akasztva, csak lelőve
feketül karjába bordatört szép fia…
„Szépen halt, ha már meg kellett halnia…” -
szól fölötte üres vigasz…
 „ Igaz… igaz …” -
mondják mások,
majd elviszik a holtat,
s a fogdaudvaron egy őr a
zsebekből kipakoltat
karszalagot, imakönyvet,
históriánk imakönyv lett,
ahogy himnuszunk és köszönésünk,
s falainkba rovást vésünk,
hogy rabok lettünk ezer évre.

 

Mészáros István: 56

 

Íme, kifordul a sír, omlik a jó anyaföld,

csendben, friss levegőért tátog a mély lyuk a zászlón.

 

Rácsai Róbert: Októberi litánia

I.

Csendes az ország: oly néma,
Mint fagyott mezőn a széna,
Se szín, se fény, se hang;
Se sötét nincs, se világos,
És a szív is oly magányos,
Mint a templomharang.

Senki se felel. S mint szent rom,
Áll még ez a régi templom,
Ahol gyónni szoktam;
Nem szól benne most gyászének,
Csak lobogva-sírva égnek
A gyertyák titokban.

Csak egyetlen templom maradt,
Ránk boruló nagy ég alatt,
S üresek a padok;
Hol megtaposva és félve,
Dadogva és földre nézve,
De imát mondhatok.

II.

Csak holtak, amerre nézek,
Merevek, s viaszfehérek,
S a terror szónokolt;
Vörös láng emésztett mindent,
Gyilkolt, rombolt, amerre ment…
S a bosszú hátra volt.

Felállt a háromszáz bitó,
És a sok bitang áruló
Markába nevetett;
S míg százak nyakán kötél volt,
Ültek ők vad, győzelmi tort
A halottak felett.

De nem, nem történt hiába,
Büszkén mentek a halálba,
Gerincesen s bátran!
Gyáván kegyelmet egy se kért,
Vérük adták a hazáért,
Mind a háromszázan!

Nyughelyük csak jeltelen sír,
Ott hever mind a sok mártír,
Arcuk lefelé néz;
Szögesdrót a csuklójukon,
Felettük csúf, szürke beton,
S testük marja a mész.

III.

Voltak, akik elfutottak,
S lettek űzött nyomorultak,
Bujkáltak sebzetten;
És egynek sem volt otthona,
Csak sírtak, hogy „Haza! Haza!”
Ott, az idegenben.

Sokan ott vesztek a harcban,
Vagy a börtön mélyén lassan,
S másnak a kín jutott;
Vitéz férfiak, bátor nők,
Itt maradnak velünk, mert ők
A halhatatlanok.

S itt vannak, bár elmentek rég,
Jutalmuk örök dicsőség
Ott a Mennyországban,
Mert lelkük immár Krisztusé,
Tisztán léptek az Úr elé,
Mind a háromszázan.


Szabó László Dezső: Október 23.

 

Egy bomba robbant a szívemben:
Tüntetés lesz, testvér, tüntetünk!
Forró szívvel, és mit se várva
Egy eszme indult el velünk.
Az idő ősködéből pattant,
És telt vele a csillogó este:
Ezrek és ezrek az utcákon,
Nem lehet ráismerni Pestre.
Az égen száz csillag hunyorgott,
Lenézett egy-két vörös fényre;
Csattant, kiáltott a jelszó:
A rabságnak már legyen vége!

Egy autó oldalán fityegtem,
És alig hittem a szememnek:
Rendőr sehol, s házak tövéből
Asszonyok, lányok integetnek.
„Ruszkik haza!” – dörren az orkán,
„Sztálint ledöntjük!” dübörögtek;
ömlött a nép, torok kiáltott,
a jelszavak meg mennydörögtek.
Százfejü szörnyek mesévé váltak,
A provokátort meg kikacagták.
A szobor előtt a nagy téren
Régi világuk megtagadták.
Kemény csapás volt mindazokra,
Akik előtt tapsoltak egykor!
Álltak és néztek várakozva,
Ezer és ezer, százezer sor.

Diadal szállt végig a téren,
S mint tűzvész, orkán ült a tájra:
A magasságban zúgni kezdett
Hegesztőpisztoly kékes lángja.
Motorok zúgtak, erőlködtek,
Megingott végre a Gyalázat:
„Ledöntöttük a Sztálin szobrot!”
Verték, döngették a vázat

„A Rádióhoz, stúdióba!”
„Vesszen Gerő, a gaz áruló!”
A forró éjszakában indult
Véres útjára száz golyó…
Én is rohantam, és jött Csepel,
Katonák, lányok, asszonyok,
Rendőrök, munkások, ezren, ezren
Igaz és bátor magyarok.

És sztrájk is indult.
Árva népünk
Kezébe vette végre sorsát.
Másnap már vérben fürdött minden,
De feltámadott Magyarország!

Aranybetűkkel, vérrel írva,
Új, nagy fejezetet nyitottunk
Ország-világ történetében:
Szabadságunkat marokra fogtuk!

Új eszme ragyog fenn az égen,
Dátum született a világon,
Mely tűzbe hoz ma minden szívet:
Szabad október 23!

 

Kónya Gábor: Trianon

 

Buda mondja: "mindent vissza!"
"semmi nem kell!" - Pest-is kiált
- országom épp' pár forintba -
"a székely csak román geller"

tótok borát Tokaj issza
Romulus nyel ó-pálinkát
messzi van még Európa
Belgrád alszik Bukaresttel

keserű már a puliszka
restelli az ember: mi már
hisszük: nem fogunk (nem, soha!)
játszani a tengerekkel

 

Rácsai Róbert: Kötél általi

 

És akkor elhallgatott minden.
Csend lett az elfüggönyözött szobában,
az olajozatlan kilincsben,
golyóverte ház ablakában.
Bezártak ajtai a templomoknak,
aznap nem gyóntattak a papok,
a gyertyák is tócsává zsugorodtak,
s ti hívek, némán áldoztatok;
nem zörögtek a titkos iratok,
sem a kerék a latyakos utcán,
vénasszony tett a szájára lakatot,
s nem nézett a férfi lányok után,
nem kínált portékát a kufár,
a piacon sem károgtak a varjak,
halálba fúlt akkor a január,
és az arcok merevre fagytak,
nem rázták láncaik a rabok,
székükben a szú sem percegett,
még az óra is elhallgatott,
a fegyenc sem számolta a perceket,
mindenki földre szegezte szemét,
s két kézzel a szívébe markolt,
úgy széledtek volna szerteszét,
és hagyták volna itt ezt az akolt,
hogy beleüvöltsék a zúgó szélbe:
elárultak minket, megaláztak!
De szavaikat úgy törték kettébe,
mint a gyújtósnak szánt szalmaszálat.
Tudták már, tudták az emberek,
hogy bár hallott a fül, de néma a száj.
Tudták, hogy megölték lelküket,
de egy percig megállni muszáj,
mert a reményük anyja elvetélt...
Elhallgatott mindenki sikolya.
Amikor megrándult az a kötél,
és szörnyűt roppant a csigolya.


Szabó László Dezső: Viharban

 

Európában ma vihar van,
baloldali orkán tombol,
ami épül jobban, szebben,
szemetet szór rá, bőszen tombol.
Évszázados tapasztalattal
kell újra szembenézni itt:
mi védtük, óvtuk Európát,
ő mindig mondta, hogy segít.
Ezzel szemben csak jövevénynek
tekintettek e tájon minket,
csak néha kentek álmosolyú
arcukra barátságos sminket.
Sorolhatnám, de nem teszem!
Nézzétek meg a tényeket:
Magyarországot megcsonkolni
bizony  cseppet sem féltetek!
Odadobtak a vörös rémnek,
minek nyakára mertünk lépni!
Most, hogy végre szabadok vagyunk,
Európa a mellünket tépi!
Igaz, ott is csak azok fújnak,
akiknek lelke messze van
a keresztény Európától.
Bennük a gyűlölet fogan.
Vihar van, súlyos, de mi álljuk!
Nekünk mi jó, azt mi tudjuk!
Beleszólni a dolgainkba
ezt megengedni sosem fogjuk!
A szép jogok és a szabadság
nem működhet az ember ellen,
mert nem szabadság, és nem a jog,
mit működtet a gonosz szellem!
Sokan vannak még árulóink,
szívnák erőnket még sokan,
de ez a nemzet felnőtt régen,
és végzetébe nem rohan!
Állj a sarkadra Magyarország!
Emeld fel fejed drága népem,
hogy sorsodat marokra fogva
saját utadon haladj szépen!
Vihar után mindig derű jön,
eloszlanak a fellegek,
rosszindulat, vád mélybe hullik,
s példaként állítják e nemzetet,
mert mint sokadszor, szembeszállott
és nem ismer megalkuvást,
a fél világgal szembeszállva
alamizsnáért nem kiált.
Mit más lerombolt, építi újra,
tiszta, erős, új életet,
ahol mindenki boldogulhat
aki csak dolgozni szeret!

Csodálkozhat még a világ!


Paál Zsolt: Csontból, húsból lett törvény (részlet)

 

Egyszer valaki elmesélte, hogy a tankokkal széttaposott tizenéves hazafiak testét lapáttal kaparták össze és a csatornákba locsolták a maradványukat.
A hugyvezetékben széttört üvegcsövek, a lerúgott vesék és kirúgott fogak, a kalapáccsal szétvert térdkalácsok zenéje, a megalázottak üvöltése lett a mi Sorsszimfóniánk.
Nem emberek tették mindezt, mert a kommunista nem ember, ahogy a kommunizmusnak sincs köze az emberiséghez.
A magyarság megtanulta, hogy a humanizmus ellentettje a kommunizmus, a sátán metaforája a bolsevik, a népbíró, a munkásőr és a párttitkár. És ma a liberális és a szocialista.
Mindenhol nemzetidegen, mindenhol jelen van. Egyszer internacionalista, máskor kozmopolita, attitűdje farizeusi, mozdulata morális kútmérgezés. Egyik részük a szabadkőműves páholyokból jő, másikuk a külváros proli negyedeiből. Egyik kufár gőggel gyárt ideológiát, másikuk hóhérperverzióval öl.
Tudálékos, alattomos, látszólag megalkuvó, valójában szellemének egyetlen iránya van: uralkodni. Kánonja a pribékmorál. Felismerszik, mikor a szentséget és a szépséget lekacagja, az erkölcsöt mérgezi, az istenit gúnyolja, az emberit megveti. Az Isten viperák fajzatának nevezte, ember még nem tudott nevet találni neki.
Mindenhol ott van, ahol ölni és rabolni lehet, orrából vérszag fújtat, szemét az irigység hunyorítja. Ott van, ahol bitó, guillotin és vérpad magasodik, ő a nyomorúság vámszedője. Mindent anyagban mér, a lelket nem ismeri.
Szaporaságát csak kaméleonszelleme múlja fölül. Az értékek átértékelésének mestere, mert nincs valódi identitása. Bárhova megy, mindenhol idegenül áll. Otthontalan, az emberiség élősködője. Mindig mások ellenségeként határozza meg önmagát.

 

Rácsai Róbert: Andrássy út 60.

Hommage á Pilinszky János

 

Kivérzett remény hever a betonon.
Vallomást rejt a szürke vakolat.
Síri csend a lépcsőn leoson:
hozzák a holtakat.

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007