Liliomlány, nem bánatra született,
Lágy, barna haja szorosan befonva,
Szemét álmos könnye vonta fátyolba,
Esőfüggöny mély kékséget rejteget.
Szerelem még nem hagyott arcán jelet,
Fél tőle, ahogy kis ajkát harapja,
Nyaka fehérebb, mint béke galambja,
A márvány alatt bíbor ér lüktetett.
S noha ajkam csak dicséretről dalolt,
Ám gyáván még lábát se csókolhatom,
Mert legyőzőtt tulajdon áhítatom,
Akár Dantét, mikor Beatrice-szal volt,
És látták, hol az Égő Oroszlán állt,
Az Arany Lépcsőt, s a hetedik Kristályt.

2007-12-02 (2009-12)

MADONNA MIA
by: Oscar Wilde

A LILY-GIRL, not made for this world's pain,
With brown, soft hair close braided by her ears,
And longing eyes half veiled by slumberous tears
Like bluest water seen through mists of rain:
Pale cheeks whereon no love hath left its stain,
Red underlip drawn in for fear of love,
And white throat, whiter than the silvered dove,
Through whose wan marble creeps one purple vein.
Yet, though my lips shall praise her without cease,
Even to kiss her feet I am not bold,
Being o'ershadowed by the wings of awe,
Like Dante, when he stood with Beatrice
Beneath the flaming Lion's breast, and saw
The seventh Crystal, and the Stair of Gold.

Liliomlány: Lillie Langtry, társasági szépség és a Walesi Herceg úrnője