Álmomban itt jártál megint.
Akár jónak is mondhatnám:
de oly gyűrötten ébredek
egy ilyen éjszaka után.

Öleltelek, hozzám bújtál,
s én elmerültem, mint régen:
hullámos, szőke hajadban,
szemeid zöld tengerében.

Esküvőnk volt és vártál rám:
ültél a járdaszegélyen;
majd váratlan ott maradtam,
egyedül, s nagyon szegényen.

…

Így megy ez. A szerelmünket
néha még újra álmodom.
Szomorú és egyben édes,
- de már nincs bennem fájdalom.

2019-08-08