Álmomban itt jártál megint.
Akár jónak is mondhatnám:
de oly gyűrötten ébredek
egy ilyen éjszaka után.
Öleltelek, hozzám bújtál,
s én elmerültem, mint régen:
hullámos, szőke hajadban,
szemeid zöld tengerében.
Esküvőnk volt és vártál rám:
ültél a járdaszegélyen;
majd váratlan ott maradtam,
egyedül, s nagyon szegényen.
…
Így megy ez. A szerelmünket
néha még újra álmodom.
Szomorú és egyben édes,
- de már nincs bennem fájdalom.
2019-08-08
![](https://scontent.fbud4-1.fna.fbcdn.net/v/t1.0-9/70295897_2708848655816479_5550213819453669376_n.jpg?_nc_cat=100&_nc_eui2=AeGj36FGKvE4tpwsqhtWqip2HJb1HSZbYi55I6STTjn8uOX6aT3lOAxyKXb4axqpDKUTyd32qQavhSlRSBYHt1NWZTAFimnmPbWufb85S-klaQ&_nc_oc=AQk4RMLO3Z1SLBw421TqG150OvejBD-U1Hjsd0chruqZq6d2sBahO_NyB6WHyig74Oi7RisKxtR8ntliSzVfFEkZ&_nc_ht=scontent.fbud4-1.fna&oh=e3942532b9c0d8a6f804226e610497a9&oe=5DFD1202) |