Álmomban itt jártál megint.

Akár jónak is mondhatnám:

de oly gyűrötten ébredek

egy ilyen éjszaka után.

Öleltelek, hozzám bújtál,

s én elmerültem, mint régen:

hullámos, szőke hajadban,

szemeid zöld tengerében.

Esküvőnk volt és vártál rám:

ültél a járdaszegélyen;

majd váratlan ott maradtam,

egyedül, s nagyon szegényen.

…

Így megy ez. A szerelmünket

néha még újra álmodom.

Szomorú és egyben édes,

- de már nincs bennem fájdalom.

2019-08-08