Magammal, ha szembenézek,
visszajönnek az emlékek.
Előttem az igaz tükör,
szívembe lát, és összetör.
De bárhogy is lesz majd végül:
Ne menjek el emlék nélkül!
Voltam józan, voltam részeg,
bátor harcos, gyáva féreg;
áldozat, és igen, tettes,
néha durva, néha kedves.
De akárhogy is alakul,
ne tűnjek el nyomtalanul!
Meglehet, hogy mást vártatok,
de én is csak ember vagyok;
se nem Jézus, se nem Sátán:
csak halandó a föld hátán.
Azt akarom, bármi legyen:
maradjon emlékezetem!
Hiszem, hogy a jó, az több volt,
az élet kell, és nem a holt!
Mert magvaim elvetettem,
s kivirágzott így a kertem;
régi, s mai gondolatok:
így, vagy úgy – de itt maradok.
2014-10-19
 |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika
