 | | | 2026. szeptember 1. kedd,
Egyed, Egon napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
...
| | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
W.B. Yeats: A lég seregei |   | O’Driscoll
dala zavart fel
Gácsért és vadkacsát,
Hol magas nád szegélyezte
A bús Szarvas Tavát.
És
látta, hogy lett sötét a nád
Amikor este lett,
S álmában látta fakó haját
Párjának, Bridgetnek.
Álmodott,
dalolt s egy dudás
Nótát fújt a dudán,
Duda nem szólt még ily búsan
És nem is volt ily vidám.
Látott
ifjakat s lányokat
A réten táncuk járták,
S Bridget is ott volt közöttük,
Arcán bú s vidámság.
Körbeállták
a táncosok
S beszéltek sok édeset,
Egy ifjú vörösbort hozott
S egy lányka kenyeret.
De
a mulatozók közül
Bridget elrángatta őt,
Üljön inkább fénylő kezű,
Vén kártyások között.
A
kenyér s bor végzetet hozott,
Mert ők a lég seregei;
Csak ült, s álmában a hajával
Játszadoztak ujjai.
Játszott
a vidám vénekkel,
S nem gondolt semmi rosszra,
Mígnem egy ifjú Bridgetet,
A táncból elragadta.
Felkapta
a legszebb ifjú
A leányt a karjaiba,
Nyakát, mellét és a karját
Fakó haja takarta.
O’Driscoll
akkor a kártyát
Eldobta és felébredt:
Minden vén és férfi s leány
Akár a füst – elszéledt.
De
hallotta, hogy fent egy dudás
nótát fújt a dudán,
duda nem szólt még ily búsan
és nem is volt ily vidám.
The Host of the Air
O'DRISCOLL drove with a songThe wild duck and the drakeFrom the tall and the tufted reedsOf the drear Hart Lake. And he saw how the reeds grew darkAt the coming of night-tide,And dreamed of the long dim hairOf Bridget his bride. He heard while he sang and dreamedA piper piping away,And never was piping so sad,And never was piping so gay. And he saw young men and young girlsWho danced on a level place,And Bridget his bride among them,With a sad and a gay face. The dancers crowded about himAnd many a sweet thing said,And a young man brought him red wineAnd a young girl white bread. But Bridget drew him by the sleeveAway from the merry bands,To old men playing at cardsWith a twinkling of ancient hands. The bread and the wine had a doom,For these were the host of the air;He sat and played in a dreamOf her long dim hair. He played with the merry old menAnd thought not of evil chance,Until one bore Bridget his brideAway from the merry dance. He bore her away in his arms,The handsomest young man there,And his neck and his breast and his armsWere drowned in her long dim hair. O'Driscoll scattered the cardsAnd out of his dream awoke:Old men and young men and young girlsWere gone like a drifting smoke; But he heard high up in the airA piper piping away,And never was piping so sad,And never was piping so gay.
|
| | | | Az íráshoz még nem érkezett hozzászólás. | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |
Nyitólap
[háttérzene kikapcsolása]
Tartalomjegyzék
Publicisztika