2022. október 7. péntek,
Amália napja.
Kalendárium
Bejelentkezés
név:
jelszó:
Jegyezze meg a nevet és a jelszót ezen a gépen!

Beküldés
Kedves Látogató!
Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk!
Keresés

tartalomban is keressen (több időt vehet igénybe) ha nem jelöli be csak a szerző nevében és a címben keres

Beállítás
Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva.
1024
1280
W.B. Yeats: A macska és a hold
Megnyitás önálló lapon Hozzászólások, kritikák


W.B. Yeats: A macska és a hold (The Cat and the Moon – a play)

Szereplők:

A három zenész
A vak koldus
A sánta koldus

A színhely bármilyen üres tér, mögötte egy fal, amelyen tetszőleges mintás díszlet, vagy egy, a Szent Colman Kutat ábrázoló függöny lóg. A három zenész a fal mellett ül, kezükben citera, dob és furulya. Arcuk maszkszerűen kisminkelve.

ELSŐ ZENÉSZ (énekelve)

A macska ide-oda járt,
S a Hold, mint a búgócsiga,
Rokona felnézett rá,
A settenkedő macska.
Sötét Minnaloushe bámulta,
Míg vándorolt és jajgatott,
Tiszta, hideg fény az égen
Zavarta az állatot.

A két koldus belép, a vak a hátán cipeli a sántát. Mindketten groteszk maszkot viselnek. A vak koldus számolja a lépteit.

A VAK KOLDUS

Egyezer hat, egyezer hét, egyezer kilenc. No, nézz körül jól, mert már látnunk kéne Szent Colman kútját. A keresztútnál azt mondta a koldus, hogy ezeregynéhány lépésre van attól, ahol állt. Nézz csak körül, nem látod a nagy kőrisfát a kút felett?

A SÁNTA KOLDUS (lemászik a válláról)

Nem, még nem.

A VAK KOLDUS

Akkor lehet, hogy rossz helyen fordultunk be; és amilyen bolond vagy, lehet, hogy mielőtt leszáll a nap, belefulladok a Kiltartan folyóba, vagy akár rögvest a tengerbe.

A SÁNTA KOLDUS

Én a jó úton hoztalak, de te, te vakember, de te túl lusta vagy, és túl rövideket léptél.

A VAK KOLDUS

Nem mondom, merszed az van, na és mondd csak, hogy’ is tudtam volna nagyobbakat lépni, ha kora hajnal óta a hátamon cipellek?

A SÁNTA KOLDUS

És lehet, hogy az a koldus a keresztúton csak kitalálta ezt az egész ezeregynéhány lépést, nem? Te is, meg én is koldusok vagyunk, ismerjük a magunk fajtáját, és meglehet, hogy olyan lusta volt, hogy sose jött el idáig.

A VAK KOLDUS

Na jól van, kelj fel, túl sokat fecsegsz.

A SÁNTA KOLDUS (feltápászkodik)

De ahogy mondtam, az egy lusta fickó – Jaj, jaj, elég, ne csipkedd már a vádlim, inkább meg se nyikkanok, amíg nem szólsz hozzám!

Körbejárják a színpadot, míg szól a dob és az alábbi dal hangzik el.

ELSŐ ZENÉSZ (énekelve)

Minnaloushe fut a fűben,
Lába mozdulata finom.
Megy a tánc, Minnaloushe, megy a tánc?
Ha találkozik két jó rokon,
Mi lehet jobb, mint a tánc?
Tán a Hold is megtanulja,
S táncol, ha az úri divat
Már fárasztja.

A VAK KOLDUS

Látod már a nagy kőrisfát?

A SÁNTA KOLDUS

Igen, látom, és alatta a kutat is, meg egy lapos követ, azon meg mindenféle dolgot; és itt egy jó száraz hely, ahol letérdelhetünk.

A VAK KOLDUS

Akkor leszállhatsz.

(A SÁNTA KOLDUS leszáll)

Azon jár az eszem, hogy mekkora bolond is vagyok, hogy hagyom, hogy az ostoba szövegeddel idehozz.

A SÁNTA KOLDUS

Hogy’ lennél már bolond, ha megkéred a szentet, hogy adja vissza a látásodat?

A VAK KOLDUS

Sokan adnak pénzt a vaknak, és elátkozzák azt, aki egészséges, és ez csak egy dolog… no de mindegy.

A SÁNTA KOLDUS

Ha elmondom, mi jár a fejemben, nem leszel rám dühös egyáltalán?

A VAK KOLDUS

Most az egyszer nem.

A SÁNTA KOLDUS

Akkor elmondom neked, hogy miért nem vagy bolond.  Ahányszor egy elkóborolt csirkét, vagy libát akarsz elkapni az úton, vagy ha egy káposztát akarsz ellopni a szomszéd kertjéből, akkor a hátadra kell, hogy vegyél; és ha én akarok egy csirkét, vagy libát, vagy káposztát, akkor nekem meg szükségem van a két lábadra.

A VAK KOLDUS

Ez így igaz, és ha teljes emberek lennénk, és külön utakon járnánk, nem sok közünk lenne egymáshoz.

A SÁNTA KOLDUS

És bármid is van, annak lába kél, mert vak vagy.

A VAK KOLDUS

Csirkefogók és tolvajok mindannyian, de egyszer még meglátom őket talán!

A SÁNTA KOLDUS

Mivel nem látod, hogy ki surran be az ajtódon, vagy ki mászik be az udvarodra a kerítésen át, így sajnos sok szegény embert kísértesz meg, és én mondom, nem jól van ez így, nagyon nem jól! Jó néhány szegény ember fog a Purgatóriumban várakozni a te vakságod miatt!

A VAK KOLDUS

Mekkora egy gazfickó vagy te sánta, de talán igazad van.

A SÁNTA KOLDUS

És talán ma meglátjuk az áldott szentet, mert csak a különcök láthatják, és az talán még annál is jobb lesz, mint ha két lábam lenne, pedig az ép láb igazán remek dolog.

A VAK KOLDUS

Már megint kezdesz szamárságokat beszélni, sánta, hát mi jobb lenne, mint a két egészséges lábad?

A SÁNTA KOLDUS

Mit gondolsz, meghallgat minket a szent egyáltalán, úgy, hogy se egy Áve, se egy Paternoster, meg hogy hol mondjuk, ima előtt, vagy az ima után?

A VAK KOLDUS

Hát te nagyon bölcs vagy, és egyben hebehurgya is, veted a szemed jobbra, aztán meg balra, de nagyon sok dolgot nem tudsz az emberi szívről.

A SÁNTA KOLDUS

De nyilvánvaló, hogy ideges lesz, és lehet, hogy örülne a latin beszédnek.

A VAK KOLDUS

Én meg azt gondolom, hogy a szent jobban fog örülni nekünk, ha nem imádkozunk, és az lesz a legjobb, ha egyszerű nyelven elmondjuk, hogy mit szeretnénk. Mi örömet találhatna abban a szent gyülekezetben, amely ünnepekkor és vasárnaponta ott térdel a kútjánál, és talán éppoly ártatlanok, mint ő maga?

A SÁNTA KOLDUS

Ezt elég furcsa hallani. Úgy mondod ezt, mintha én mondanám, vagy bárki más, vagy csak a vak ember beszél belőled?

A VAK KOLDUS

Ezt, mint a vak mondtam, és azért mondtam, mert mióta tízéves koromban megvakultam, azóta hallom a világ dolgait és emlékezek rájuk.

A SÁNTA KOLDUS

És te, a vak ember, azt mondod, hogy egy szent, aki a kút tiszta vizében él, rögtön szóba áll egy bűnös emberrel.

A VAK KOLDUS

Nem emlékszel, mit mesélt az a koldus a szent emberről, aki a nagy házban élt Labanban?

A SÁNTA KOLDUS

Semmi sem marad meg a fejemben, vak ember.

A VAK KOLDUS

Mást sem csinál, csak az utakat járja egy Mayo megyei vén kéjenccel, pedig az születése fogva óta nőgyűlölő.  Szerinted miről társalognak nappal vagy a gyertyafénynél? A vén kujon elmeséli az összes bűnt, amit elkövetett, meg amit talán sosem követett el, a labani szent ember meg próbálja lebeszélni, vagy csitítani, hátha egyszer abbahagyja.

A SÁNTA KOLDUS

Lehet, hogy meg akarja téríteni.

A VAK KOLDUS

Ha vak lennél, mint én, nem mondanál ilyen szamárságokat. Akkor sem változtatná meg, ha egész Írországot kapná érte. Ha megváltozna, milyen témáról beszélgetnének, na, erre válaszolj!

A SÁNTA KOLDUS

Nagyon bölcsek vagyunk mi ketten, azt megmondom.

A VAK KOLDUS

Na most az egyház azt tanítja, hogy gyönyörű, édes és megnyugtató az a gondolat, hogy minden embernek van egy védőszentje, aki vigyáz rá, és én, mint vak, az egész világ előtt kijelentem, hogy minél nagyobb a bűnöd, annál jobban örül a védőszentje. Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Szent Colman nem akarna minket megváltoztatni.

A SÁNTA KOLDUS

Én akkor is azt mondom, amit eddig mondtam, hogy meglehet, kedveli a latin beszédet.

A VAK KOLDUS

Ellentmondasz nekem? Kerülj csak a kezem közé! (Botjával hadonászik)

A SÁNTA KOLDUS

Nem, vakember, nem nyúlhatsz hozzám, és én csak annyit mondtam, hogy…

ELSŐ ZENÉSZ (beszél)

Gyógyulást akartok, vagy áldást?

A SÁNTA KOLDUS

Uram irgalmazz, ez a szent hangja, és mi még nem térdelünk.

(Letérdelnek. )

A VAK KOLDUS

Itt áll előttünk, sánta ember?

A SÁNTA KOLDUS

Egyáltalán nem látom. Talán a kőrisfán van, vagy fent a levegőben.

ELSŐ ZENÉSZ

Gyógyulást akartok, vagy áldást?

A SÁNTA KOLDUS

Újra itt van!

A VAK KOLDUS

Én ki akarok gyógyulni a vakságomból!

ELSŐ ZENÉSZ

Én szent vagyok és magányos. Leszel-e áldott és maradsz vak, s így együtt leszünk-e mindörökké?

A VAK KOLDUS

Nem, nem, Szentséged, ha szabad választanom, a két szemem világát kérném, mert azok, akik látnak, ellopják a dolgaimat, hazudoznak folyton és néhányan talán közel vannak hozzám. Kérlek, ezért ne vedd zokon, Szent Ember, ha a szemem világát kérem!

A SÁNTA KOLDUS

Senki se lopja meg, és senki se hazudik neki; az egészet csak ő találta ki. Egész nap rajtam köszörülte a nyelvét, mert azt hiszi, hogy elloptam egy birkáját.

A VAK KOLDUS

Éreztem a báránybőr kabátját, emiatt gondolom, de azt beszélik, hogy az én birkám fekete volt, ő meg azt mondja, Szent Ember, hogy az övé olyan szép fehér gyapjúból van, hogy öröm ránézni is.

ELSŐ ZENÉSZ

És te, sánta ember, gyógyulást vagy áldást szeretnél?

A SÁNTA KOLDUS

Mi lesz velem, ha áldott leszek?

ELSŐ ZENÉSZ

Az áldott szentek és mártírok rokona leszel.

A SÁNTA KOLDUS

Igaz, hogy létezik egy könyv, amelybe beleírják az áldottak nevét?

ELSŐ ZENÉSZ

Sokszor láttam én már azt a könyvet, és belekerülhet a te neved is.

 A SÁNTA KOLDUS

Nagyszerű volna, ha újra két lábam lehetne; de azt gondolom, még nagyszerűbb lenne látni a nevemet abban a könyvben.

ELSŐ ZENÉSZ

Valóban nagyszerűbb lenne.

A SÁNTA KOLDUS

Akkor hadd maradjak sánta, Szent Ember, és legyek inkább áldott!

ELSŐ ZENÉSZ

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében visszaadom e Vak Embernek a látását, és megáldom ezt a Sánta Embert.

A VAK KOLDUS

Látok mindent, a kék eget, a nagy kőrisfát és a lapos követ – mindent, amiről hallottam – még azokat a dolgokat is, amiket az imádkozók tettek a kőre, a rózsafüzéreket, a gyertyákat, az imakönyvek kitépett lapjait, még a hajtűket és a gombokat is! Mily gyönyörű és áldott látvány ez, de téged, Szent Ember, nem látlak – talán fönt vagy a fán?

A SÁNTA KOLDUS

De hiszen ott áll előtted, ráncos arca csupa nevetés!

A VAK KOLDUS

Hol, merre?

A SÁNTA KOLDUS

Ejnye, hát ott, közted meg a kőrisfa között!

A VAK KOLDUS

Nincs ott senki sem, már megint hazudozol!

A SÁNTA KOLDUS

Én áldott vagyok, és azért láthatom a szentet.

A VAK KOLDUS

De ha a szentet nem is látom, azért van itt valami, amit igenis látok.

A SÁNTA KOLDUS

A kék ég és a zöld levelek gyönyörű és furcsa látvány lehet annak, aki sokáig vak volt.

A VAK KOLDUS

Annál furcsább látnivaló is akad, mégpedig a fekete birkám szőre a hátadon.

A SÁNTA KOLDUS

Nem azt mondogatom hajnal óta, hogy az én birkabőröm olyan fehér, hogy elvakít?

A VAK KOLDUS

A sok beszéd közepette elfelejtetted, hogy ha visszakapom a szemem világát, akkor felismerem, milyen színű?

A SÁNTA KOLDUS (nagyon lehangoltan)

Erre nem is gondoltam.

A VAK KOLDUS

Tényleg ennyire szertelen vagy?

A SÁNTA KOLDUS

Igen, ennyire szertelen. (hirtelen felvidul) De most áldott vagyok, nemde bár, és az áldott ellen beszélni bűn!

A VAK KOLDUS

Hát én beszélek az áldott ellen, sőt, mindjárt meglátod, hogy még mit fogok tenni. Tudod, min járt az eszem, amíg arról beszéltél, hogyha látnék, akkor innen egy csirkét, onnan egy libát lophatnék el az alvó szomszédoktól?

A SÁNTA KOLDUS

Ez egy rosszindulatú, vak ember gondolata.

A VAK KOLDUS

Igen, az, és még mindig itt van a fejemben. Azt mondogatom magamban, hogy hosszú, erős és súlyos a karom, és ha újra látok, tudni fogom, hova üssek.

A SÁNTA KOLDUS

Nehogy kezet emelj rám! Negyven éve kóborolunk együtt az utakon, és nem szeretném halálos veszedelembe sodorni a lelkedet!

A VAK KOLDUS

Azt mondogatom magamnak, tudni fogom, hova üssek, mekkorát, és azt is, hogy kit üssek meg!

A SÁNTA KOLDUS

Hát nem tudod, hogy áldott vagyok? Annyira gonosz lennél, mint Cézár, Heródes, vagy Néró, vagy az ókor többi kegyetlen császára?

 A VAK KOLDUS

Hová üssek, Istenem, hol üssem meg?

A vak koldus elkezdi verni a sánta koldust. A verés táncformát ölt, dob- és furulyaszó kíséri. A vak koldus eltávozik.

A SÁNTA KOLDUS

Ez a lélek elveszett, Szent Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Lehetséges.

A SÁNTA KOLDUS

Jobb, ha elmegyek, Szent Ember, mert ez az egész környéket ellenem uszítja.

ELSŐ ZENÉSZ

Igen, azt fogja tenni.

A SÁNTA KOLDUS

Az jár az eszemben, hogy egészen addig nem számítom magam a mártírok és a hitvalló szentek közé, amíg hozzá nem szokok ahhoz, hogy áldott vagyok.

ELSŐ ZENÉSZ

Hajolj meg.

A SÁNTA KOLDUS

De miért, Szent Ember?

ELSŐ ZENÉSZ

Hogy a hátadra üljek, azért.

A SÁNTA KOLDUS

De hát az én sánta lábaim nem bírnák el a súlyodat.

ELSŐ ZENÉSZ

Már fent is vagyok.

A SÁNTA KOLDUS

Egyáltalán nem is érzem.

ELSŐ ZENÉSZ

Nem nyomok többet, mint egy szöcske.

A SÁNTA KOLDUS

Valóban nem.

ELSŐ ZENÉSZ

Boldog vagy?

A SÁNTA KOLDUS

Az volnék, ha biztos lennék benne, hogy áldott vagyok.

ELSŐ ZENÉSZ

Talán nem vagyok a barátod?

A SÁNTA KOLDUS

De igen.

ELSŐ ZENÉSZ

Akkor áldott vagy.

A SÁNTA KOLDUS

Elintézed, hogy bekerüljön a nevem abba a könyvbe?

ELSŐ ZENÉSZ

Hát persze.

A SÁNTA KOLDUS

Induljunk el, Szent Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Előbb meg kell áldanod az utat.

A SÁNTA KOLDUS

Nem ismerem én ahhoz a megfelelő szavakat.

ELSŐ ZENÉSZ

Mit akarsz a szavakkal? Hajolj meg annak, aki előtted van, annak, aki mögötted áll, és hajolj meg annak, aki a bal, illetve a jobb oldaladon van.

A sánta koldus elkezd hajlongani.

ELSŐ ZENÉSZ

Ez így nem lesz jó.

A SÁNTA KOLDUS

Nem jól csinálom, Szent Ember?

ELSŐ ZENÉSZ

Nem, egyáltalán nem. Táncolnod kell.

A SÁNTA KOLDUS

De hogy’ tudnék én táncolni? Hiszen sánta vagyok, nem?

ELSŐ ZENÉSZ

Tán nem vagy-e áldott?

A SÁNTA KOLDUS

Talán igen.

ELSŐ ZENÉSZ

Nem vagy-e egy csoda?

A SÁNTA KOLDUS

De igen, Szent Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Akkor táncolj, és az maga lesz a csoda.

A sánta koldus táncolni kezd, először ügyetlenül, a botjába kapaszkodva, aztán eldobja a botot és egyre gyorsabban táncol. Valahányszor erősen odaveri a lábát a földhöz, megcsendülnek a cintányérok. Táncolva el, utána felcsendül az Első Zenész dala.

ELSŐ ZENÉSZ

Minnaloushea a fűben oson,
S keres holdvilágos helyeket,
A szent hold ott a magasban
Új fázisba érkezett.
Tudja-e, hogy szembogara
Állandóan változik?
Hogy a teliholdból újhold lesz,
S az majd újra megtelik?
Minnaloushea a fűben oson,
Magányosan gondolkodik,
És a változó holdra emeli
Változó szemeit.

 

Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást!

Könyvajánló
Hét Krajcár Kiadó
vé vé vé (pont) mys (pont) hu - 2007