W.B. Yeats: A macska és a hold (The Cat
and the Moon – a play)

Szereplők:

A három zenész

A vak koldus

A sánta koldus

A színhely bármilyen üres tér, mögötte
egy fal, amelyen tetszőleges mintás díszlet, vagy egy, a Szent Colman Kutat
ábrázoló függöny lóg. A három zenész a fal mellett ül, kezükben citera, dob és
furulya. Arcuk maszkszerűen kisminkelve.

ELSŐ ZENÉSZ (énekelve)

A macska ide-oda járt,

S a Hold, mint a búgócsiga,

Rokona felnézett rá,

A settenkedő macska.

Sötét Minnaloushe bámulta,

Míg vándorolt és jajgatott,

Tiszta, hideg fény az égen

Zavarta az állatot.

A két koldus belép, a vak a hátán cipeli
a sántát. Mindketten groteszk maszkot viselnek. A vak koldus számolja a
lépteit.

A VAK KOLDUS

Egyezer hat,
egyezer hét, egyezer kilenc. No, nézz körül jól, mert már látnunk kéne Szent
Colman kútját. A keresztútnál azt mondta a koldus, hogy ezeregynéhány lépésre
van attól, ahol állt. Nézz csak körül, nem látod a nagy kőrisfát a kút felett?

A SÁNTA KOLDUS (lemászik a válláról)

Nem, még nem.

A VAK KOLDUS

Akkor lehet,
hogy rossz helyen fordultunk be; és amilyen bolond vagy, lehet, hogy mielőtt
leszáll a nap, belefulladok a Kiltartan folyóba, vagy akár rögvest a tengerbe.

A SÁNTA KOLDUS

Én a jó úton
hoztalak, de te, te vakember, de te túl lusta vagy, és túl rövideket léptél.

A VAK KOLDUS

Nem mondom,
merszed az van, na és mondd csak, hogy’ is tudtam volna nagyobbakat lépni, ha
kora hajnal óta a hátamon cipellek?

A SÁNTA KOLDUS

És lehet, hogy
az a koldus a keresztúton csak kitalálta ezt az egész ezeregynéhány lépést,
nem? Te is, meg én is koldusok vagyunk, ismerjük a magunk fajtáját, és
meglehet, hogy olyan lusta volt, hogy sose jött el idáig.

A VAK KOLDUS

Na jól van, kelj
fel, túl sokat fecsegsz.

A SÁNTA KOLDUS (feltápászkodik)

De ahogy
mondtam, az egy lusta fickó – Jaj, jaj, elég, ne csipkedd már a vádlim, inkább
meg se nyikkanok, amíg nem szólsz hozzám!

Körbejárják a színpadot, míg szól a dob
és az alábbi dal hangzik el.

ELSŐ ZENÉSZ (énekelve)

Minnaloushe fut a fűben,

Lába mozdulata finom.

Megy a tánc, Minnaloushe, megy a tánc?

Ha találkozik két jó rokon,

Mi lehet jobb, mint a tánc?

Tán a Hold is megtanulja,

S táncol, ha az úri divat

Már fárasztja.

A VAK KOLDUS

Látod már a nagy
kőrisfát?

A SÁNTA KOLDUS

Igen, látom, és
alatta a kutat is, meg egy lapos követ, azon meg mindenféle dolgot; és itt egy
jó száraz hely, ahol letérdelhetünk.

A VAK KOLDUS

Akkor
leszállhatsz.

(A SÁNTA KOLDUS leszáll)

Azon jár az
eszem, hogy mekkora bolond is vagyok, hogy hagyom, hogy az ostoba szövegeddel
idehozz.

A SÁNTA KOLDUS

Hogy’ lennél már
bolond, ha megkéred a szentet, hogy adja vissza a látásodat?

A VAK KOLDUS

Sokan adnak
pénzt a vaknak, és elátkozzák azt, aki egészséges, és ez csak egy dolog… no de
mindegy.

A SÁNTA KOLDUS

Ha elmondom, mi
jár a fejemben, nem leszel rám dühös egyáltalán?

A VAK KOLDUS

Most az egyszer
nem.

A SÁNTA KOLDUS

Akkor elmondom
neked, hogy miért nem vagy bolond.  Ahányszor egy elkóborolt csirkét, vagy libát
akarsz elkapni az úton, vagy ha egy káposztát akarsz ellopni a szomszéd
kertjéből, akkor a hátadra kell, hogy vegyél; és ha én akarok egy csirkét, vagy
libát, vagy káposztát, akkor nekem meg szükségem van a két lábadra.

A VAK KOLDUS

Ez így igaz, és
ha teljes emberek lennénk, és külön utakon járnánk, nem sok közünk lenne
egymáshoz.

A SÁNTA KOLDUS

És bármid is van,
annak lába kél, mert vak vagy.

A VAK KOLDUS

Csirkefogók és
tolvajok mindannyian, de egyszer még meglátom őket talán!

A SÁNTA KOLDUS

Mivel nem látod,
hogy ki surran be az ajtódon, vagy ki mászik be az udvarodra a kerítésen át,
így sajnos sok szegény embert kísértesz meg, és én mondom, nem jól van ez így,
nagyon nem jól! Jó néhány szegény ember fog a Purgatóriumban várakozni a te
vakságod miatt!

A VAK KOLDUS

Mekkora egy
gazfickó vagy te sánta, de talán igazad van.

A SÁNTA KOLDUS

És talán ma
meglátjuk az áldott szentet, mert csak a különcök láthatják, és az talán még
annál is jobb lesz, mint ha két lábam lenne, pedig az ép láb igazán remek
dolog.

A VAK KOLDUS

Már megint
kezdesz szamárságokat beszélni, sánta, hát mi jobb lenne, mint a két egészséges
lábad?

A SÁNTA KOLDUS

Mit gondolsz,
meghallgat minket a szent egyáltalán, úgy, hogy se egy Áve, se egy Paternoster,
meg hogy hol mondjuk, ima előtt, vagy az ima után?

A VAK KOLDUS

Hát te nagyon
bölcs vagy, és egyben hebehurgya is, veted a szemed jobbra, aztán meg balra, de
nagyon sok dolgot nem tudsz az emberi szívről.

A SÁNTA KOLDUS

De nyilvánvaló,
hogy ideges lesz, és lehet, hogy örülne a latin beszédnek.

A VAK KOLDUS

Én meg azt
gondolom, hogy a szent jobban fog örülni nekünk, ha nem imádkozunk, és az lesz
a legjobb, ha egyszerű nyelven elmondjuk, hogy mit szeretnénk. Mi örömet
találhatna abban a szent gyülekezetben, amely ünnepekkor és vasárnaponta ott
térdel a kútjánál, és talán éppoly ártatlanok, mint ő maga?

A SÁNTA KOLDUS

Ezt elég furcsa
hallani. Úgy mondod ezt, mintha én mondanám, vagy bárki más, vagy csak a vak
ember beszél belőled?

A VAK KOLDUS

Ezt, mint a vak
mondtam, és azért mondtam, mert mióta tízéves koromban megvakultam, azóta
hallom a világ dolgait és emlékezek rájuk.

A SÁNTA KOLDUS

És te, a vak
ember, azt mondod, hogy egy szent, aki a kút tiszta vizében él, rögtön szóba
áll egy bűnös emberrel.

A VAK KOLDUS

Nem emlékszel,
mit mesélt az a koldus a szent emberről, aki a nagy házban élt Labanban?

A SÁNTA KOLDUS

Semmi sem marad
meg a fejemben, vak ember.

A VAK KOLDUS

Mást sem csinál,
csak az utakat járja egy Mayo megyei vén kéjenccel, pedig az születése fogva
óta nőgyűlölő.  Szerinted miről
társalognak nappal vagy a gyertyafénynél? A vén kujon elmeséli az összes bűnt,
amit elkövetett, meg amit talán sosem követett el, a labani szent ember meg
próbálja lebeszélni, vagy csitítani, hátha egyszer abbahagyja.

A SÁNTA KOLDUS

Lehet, hogy meg
akarja téríteni.

A VAK KOLDUS

Ha vak lennél,
mint én, nem mondanál ilyen szamárságokat. Akkor sem változtatná meg, ha egész
Írországot kapná érte. Ha megváltozna, milyen témáról beszélgetnének, na, erre
válaszolj!

A SÁNTA KOLDUS

Nagyon bölcsek
vagyunk mi ketten, azt megmondom.

A VAK KOLDUS

Na most az
egyház azt tanítja, hogy gyönyörű, édes és megnyugtató az a gondolat, hogy
minden embernek van egy védőszentje, aki vigyáz rá, és én, mint vak, az egész
világ előtt kijelentem, hogy minél nagyobb a bűnöd, annál jobban örül a
védőszentje. Teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Szent Colman nem akarna
minket megváltoztatni.

A SÁNTA KOLDUS

Én akkor is azt
mondom, amit eddig mondtam, hogy meglehet, kedveli a latin beszédet.

A VAK KOLDUS

Ellentmondasz
nekem? Kerülj csak a kezem közé! (Botjával
hadonászik)

A SÁNTA KOLDUS

Nem, vakember,
nem nyúlhatsz hozzám, és én csak annyit mondtam, hogy…

ELSŐ ZENÉSZ (beszél)

Gyógyulást
akartok, vagy áldást?

A SÁNTA KOLDUS

Uram irgalmazz,
ez a szent hangja, és mi még nem térdelünk.

(Letérdelnek. )

A VAK KOLDUS

Itt áll
előttünk, sánta ember?

A SÁNTA KOLDUS

Egyáltalán nem
látom. Talán a kőrisfán van, vagy fent a levegőben.

ELSŐ ZENÉSZ

Gyógyulást
akartok, vagy áldást?

A SÁNTA KOLDUS

Újra itt van!

A VAK KOLDUS

Én ki akarok
gyógyulni a vakságomból!

ELSŐ ZENÉSZ

Én szent vagyok
és magányos. Leszel-e áldott és maradsz vak, s így együtt leszünk-e mindörökké?

A VAK KOLDUS

Nem, nem,
Szentséged, ha szabad választanom, a két szemem világát kérném, mert azok, akik
látnak, ellopják a dolgaimat, hazudoznak folyton és néhányan talán közel vannak
hozzám. Kérlek, ezért ne vedd zokon, Szent Ember, ha a szemem világát kérem!

A SÁNTA KOLDUS

Senki se lopja
meg, és senki se hazudik neki; az egészet csak ő találta ki. Egész nap rajtam
köszörülte a nyelvét, mert azt hiszi, hogy elloptam egy birkáját.

A VAK KOLDUS

Éreztem a
báránybőr kabátját, emiatt gondolom, de azt beszélik, hogy az én birkám fekete
volt, ő meg azt mondja, Szent Ember, hogy az övé olyan szép fehér gyapjúból
van, hogy öröm ránézni is.

ELSŐ ZENÉSZ

És te, sánta
ember, gyógyulást vagy áldást szeretnél?

A SÁNTA KOLDUS

Mi lesz velem,
ha áldott leszek?

ELSŐ ZENÉSZ

Az áldott
szentek és mártírok rokona leszel.

A SÁNTA KOLDUS

Igaz, hogy
létezik egy könyv, amelybe beleírják az áldottak nevét?

ELSŐ ZENÉSZ

Sokszor láttam
én már azt a könyvet, és belekerülhet a te neved is.

 A SÁNTA KOLDUS

Nagyszerű volna,
ha újra két lábam lehetne; de azt gondolom, még nagyszerűbb lenne látni a
nevemet abban a könyvben.

ELSŐ ZENÉSZ

Valóban
nagyszerűbb lenne.

A SÁNTA KOLDUS

Akkor hadd
maradjak sánta, Szent Ember, és legyek inkább áldott!

ELSŐ ZENÉSZ

Az Atya, a Fiú
és a Szentlélek nevében visszaadom e Vak Embernek a látását, és megáldom ezt a
Sánta Embert.

A VAK KOLDUS

Látok mindent, a
kék eget, a nagy kőrisfát és a lapos követ – mindent, amiről hallottam – még
azokat a dolgokat is, amiket az imádkozók tettek a kőre, a rózsafüzéreket, a
gyertyákat, az imakönyvek kitépett lapjait, még a hajtűket és a gombokat is!
Mily gyönyörű és áldott látvány ez, de téged, Szent Ember, nem látlak – talán
fönt vagy a fán?

A SÁNTA KOLDUS

De hiszen ott
áll előtted, ráncos arca csupa nevetés!

A VAK KOLDUS

Hol, merre?

A SÁNTA KOLDUS

Ejnye, hát ott,
közted meg a kőrisfa között!

A VAK KOLDUS

Nincs ott senki
sem, már megint hazudozol!

A SÁNTA KOLDUS

Én áldott
vagyok, és azért láthatom a szentet.

A VAK KOLDUS

De ha a szentet
nem is látom, azért van itt valami, amit igenis látok.

A SÁNTA KOLDUS

A kék ég és a
zöld levelek gyönyörű és furcsa látvány lehet annak, aki sokáig vak volt.

A VAK KOLDUS

Annál furcsább
látnivaló is akad, mégpedig a fekete birkám szőre a hátadon.

A SÁNTA KOLDUS

Nem azt
mondogatom hajnal óta, hogy az én birkabőröm olyan fehér, hogy elvakít?

A VAK KOLDUS

A sok beszéd
közepette elfelejtetted, hogy ha visszakapom a szemem világát, akkor
felismerem, milyen színű?

A SÁNTA KOLDUS (nagyon lehangoltan)

Erre nem is
gondoltam.

A VAK KOLDUS

Tényleg ennyire
szertelen vagy?

A SÁNTA KOLDUS

Igen, ennyire
szertelen. (hirtelen felvidul) De
most áldott vagyok, nemde bár, és az áldott ellen beszélni bűn!

A VAK KOLDUS

Hát én beszélek
az áldott ellen, sőt, mindjárt meglátod, hogy még mit fogok tenni. Tudod, min
járt az eszem, amíg arról beszéltél, hogyha látnék, akkor innen egy csirkét,
onnan egy libát lophatnék el az alvó szomszédoktól?

A SÁNTA KOLDUS

Ez egy
rosszindulatú, vak ember gondolata.

A VAK KOLDUS

Igen, az, és még
mindig itt van a fejemben. Azt mondogatom magamban, hogy hosszú, erős és súlyos
a karom, és ha újra látok, tudni fogom, hova üssek.

A SÁNTA KOLDUS

Nehogy kezet
emelj rám! Negyven éve kóborolunk együtt az utakon, és nem szeretném halálos
veszedelembe sodorni a lelkedet!

A VAK KOLDUS

Azt mondogatom
magamnak, tudni fogom, hova üssek, mekkorát, és azt is, hogy kit üssek meg!

A SÁNTA KOLDUS

Hát nem tudod,
hogy áldott vagyok? Annyira gonosz lennél, mint Cézár, Heródes, vagy Néró, vagy
az ókor többi kegyetlen császára?

 A VAK KOLDUS

Hová üssek,
Istenem, hol üssem meg?

A vak koldus elkezdi verni a sánta
koldust. A verés táncformát ölt, dob- és furulyaszó kíséri. A vak koldus
eltávozik.

A SÁNTA KOLDUS

Ez a lélek
elveszett, Szent Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Lehetséges.

A SÁNTA KOLDUS

Jobb, ha
elmegyek, Szent Ember, mert ez az egész környéket ellenem uszítja.

ELSŐ ZENÉSZ

Igen, azt fogja
tenni.

A SÁNTA KOLDUS

Az jár az
eszemben, hogy egészen addig nem számítom magam a mártírok és a hitvalló
szentek közé, amíg hozzá nem szokok ahhoz, hogy áldott vagyok.

ELSŐ ZENÉSZ

Hajolj meg.

A SÁNTA KOLDUS

De miért, Szent
Ember?

ELSŐ ZENÉSZ

Hogy a hátadra
üljek, azért.

A SÁNTA KOLDUS

De hát az én
sánta lábaim nem bírnák el a súlyodat.

ELSŐ ZENÉSZ

Már fent is
vagyok.

A SÁNTA KOLDUS

Egyáltalán nem
is érzem.

ELSŐ ZENÉSZ

Nem nyomok
többet, mint egy szöcske.

A SÁNTA KOLDUS

Valóban nem.

ELSŐ ZENÉSZ

Boldog vagy?

A SÁNTA KOLDUS

Az volnék, ha
biztos lennék benne, hogy áldott vagyok.

ELSŐ ZENÉSZ

Talán nem vagyok
a barátod?

A SÁNTA KOLDUS

De igen.

ELSŐ ZENÉSZ

Akkor áldott
vagy.

A SÁNTA KOLDUS

Elintézed, hogy
bekerüljön a nevem abba a könyvbe?

ELSŐ ZENÉSZ

Hát persze.

A SÁNTA KOLDUS

Induljunk el,
Szent Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Előbb meg kell
áldanod az utat.

A SÁNTA KOLDUS

Nem ismerem én
ahhoz a megfelelő szavakat.

ELSŐ ZENÉSZ

Mit akarsz a
szavakkal? Hajolj meg annak, aki előtted van, annak, aki mögötted áll, és
hajolj meg annak, aki a bal, illetve a jobb oldaladon van.

A sánta koldus elkezd hajlongani.

ELSŐ ZENÉSZ

Ez így nem lesz
jó.

A SÁNTA KOLDUS

Nem jól
csinálom, Szent Ember?

ELSŐ ZENÉSZ

Nem, egyáltalán
nem. Táncolnod kell.

A SÁNTA KOLDUS

De hogy’ tudnék
én táncolni? Hiszen sánta vagyok, nem?

ELSŐ ZENÉSZ

Tán nem vagy-e
áldott?

A SÁNTA KOLDUS

Talán igen.

ELSŐ ZENÉSZ

Nem vagy-e egy
csoda?

A SÁNTA KOLDUS

De igen, Szent
Ember.

ELSŐ ZENÉSZ

Akkor táncolj,
és az maga lesz a csoda.

A sánta koldus táncolni kezd, először
ügyetlenül, a botjába kapaszkodva, aztán eldobja a botot és egyre gyorsabban
táncol. Valahányszor erősen odaveri a lábát a földhöz, megcsendülnek a
cintányérok. Táncolva el, utána felcsendül az Első Zenész dala.

ELSŐ ZENÉSZ

Minnaloushea
a fűben oson,

S keres holdvilágos helyeket,

A szent hold ott a magasban

Új fázisba érkezett.

Tudja-e, hogy
szembogara

Állandóan változik?

Hogy a teliholdból újhold lesz,

S az majd újra megtelik?

Minnaloushea a fűben oson,

Magányosan gondolkodik,

És a változó holdra emeli

Változó szemeit.