| Őszi szépségben állnak a fák, Száraz minden ösvény, A víz tükrén október nyugodt ege És alkonyati fény; Ötvenkilenc hattyú kövek közt szépen Úszik a tó vizében. Tizenkilenc ősz telt el azóta,
 Hogy számolom őket; Ám mielőtt még befejezhetném, Mindig megijednek; S a tó felett köröket írva szállnak, Zúgnak a zajos szárnyak. Felnéztem e gyönyörű lényekre,
 Szívemen fájdalom. Minden más, mikor először hallottam Egy este e parton, Szárnyaik harangzúgását felettem, S könnyedén lépkedtem. Sosem fáradtak és szerelmesek,
 És bár a víz hideg, Belegázolnak, vagy szállnak az égre; Szívük nem lett öreg; Szenvedély, hódítás: bármerre vágynak, Egymásra vigyáznak. De elúsznak most titkon és szépen,
 A tó nyugodt vizén, Miféle sás közt lesz majd otthonuk, Milyen kis tó szélén, S ha egy nap felébredek, hogy’ örüljek, Tudván, hogy elrepültek?
 
  
 W.B. Yeats: The Wild Swans at Coole
 The trees are in their autumn beauty,
 The woodland paths are dry, Under the October twilight the water Mirrors a still sky; Upon the brimming water among the stones Are nine-and-fifty swans. The nineteenth autumn has come upon me
 Since I first made my count; I saw, before I had well finished, All suddenly mount And scatter wheeling in great broken rings Upon their clamorous wings. I have looked upon those brilliant creatures,
 And now my heart is sore. All's changed since I, hearing at twilight, The first time on this shore, The bell-beat of their wings above my head, Trod with a lighter tread. Unwearied still, lover by lover,
 They paddle in the cold Companionable streams or climb the air; Their hearts have not grown old; Passion or conquest, wander where they will, Attend upon them still. But now they drift on the still water,
 Mysterious, beautiful; Among what rushes will they build, By what lake's edge or pool Delight men's eyes when I awake some day To find they have flown away? |