 | | | 2026. szeptember 19. szombat, Vilhelmina napja. Kalendárium | 
1. Egyed. Ezen a napon lépnek szolgálatba a juhászok, kondások és a szőlőpásztorok. A szőlőhegyen zárónap, ettől kezdve tilos szekér-rel, abroncsos edénnyel a szőlőben járni. Megkez-dődik a szőlőőrzés. A disznót hízóba fogják. Egyed-nap időjárásából az egész őszre következ-tetnek. ... | | 
Beöthy Zsolt (1848–1922) már nem csak az irodalmi élet belső köreit, de az irodalom iránt érdeklődőket is megszólította. A nemzeti klasszicizmus jegyében készült irodalomtörténeti áttekintése ...
| | 
A Pax Hungarica Mozgalom koszorút helyezett el a Budát felszabadító európai keresztény hősöknek a Kapisztrán téri Mária Magdaléna templom romfalán elhelyezett emléktáblájánál. E dicsőséges tett emlékezetbe idézése több aktualitást is magában rejt. ... | | Anne-Sophie Mutter a modernkori hegedülés óriása, s ha nem lenne ennyire fiatal és szépséges, akár nagyasszonyának is lehetne nevezni. A fiatal Mutter még a hetvenes években debütált kislányként Karajan segédletével Mozarttal, majd egy berlini újévi koncerten játsdzotta Bach híres E-dúr hegedűversenyét. ... | | 
Sértő Kálmán (1910-1941) Erdélyi József és Sinka István mellett huszadik századi nemzeti költészetünk mindmáig egyik legelhallgatottabb alakja, noha egykor rajongtak verseiért.
... | | 
1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit Budapesten az Operaház. Tervezésére nemzetközi pályázatot hirdettek 1873-ban. A bírálóbizottság Ybl Miklós tervét fogadta el. A nyitóelõadáson Erkel Bánk bán c. operájának elsõ felvonását és Hunyadi László c. operájának nyitányát, valamint Richard Wagner Lohengrin c. operájának elsõ felvonását mutatták be. 1980-ban kezdõdött az Operaház teljes felújítása, majd a 100. évfordulón - 1984. szeptember 27-én ? tartott díszelõadással nyitotta meg kapuit az újjáépített dalszínház. ... | | 
A felső-ausztriai Ansfeldenben született. Apja, aki tanító volt, orgonán játszott a helyi templomban. Későbbi életére kihatással volt az egyrészt zeneszerető, másrészt tekintélyelvű és puritán családi légkör. Talán ennek tudható be, hogy a későbbiekben önmagával és műveivel folytonosan elégedetlen volt, és hogy kifejezetten visszahúzódó természet jellemezte. Apja korai halála után került be a templom kórusába, és bár rajongott a zenéért, és remekül játszott orgonán, valamint ...
| | 
Vaszary János (Budapest, 1899. január 1. – Madrid, 1963. november 20.) magyar színész, színigazgató, rendező, színműíró. Vaszary Piri színésznő bátyja, Vaszary Gábor író öccse. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Sergey Rachmaninov (az emigrációban általa választott írásmód szerint; oroszul Сергей Васильевич Рахманинов, melynek magyaros átírása: Szergej Vasziljevics Rahmanyinov; Onyeg, Oroszország, 1873. április 1. (március 20.) – Los Angeles, USA, 1943. március 28.) orosz zeneszerző, zongoraművész és karmester. ... | | 
Két nagy későromantikus zongoraverseny Karajan nagy felfedezettje, Krystian Zimerman, a Berlini Filharmonikusok és a század karmesteróriása, Herbert von Karajan előadásában. Schumann nem lett zongoravirtuóz, de maga után hagyott egy rendkívül népszerű versenyművet. ... | | A tragikus hirtelenséggel elhunyt Karl Richter nemcsak az egyik legnagyobb orgonaművésze volt a korának, hanem az egyik legnagyobb dirigense is. Talán Bach vagy Handel esetében nem túlzás azt mondani, a legnagyobb. Bach remekműve, mely a zenetörténet számára még mindig kérdéses mű a keletkezése szempontjából, vitathatatlanul a legnagyobb értékét tekintve. Otto Klemperer a nagy zsidó-német karmester mondta a H-moll miséről, hogy az emberiség történetének legnagyobb alkotása. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A név nélküli székely balladája III. | | 
Aztán más lett a
világ, mert
magyarok lehettünk!
Húsz év után Észak-Erdély
szép hazánk lett nekünk!
Alig hittük, hogy ez igaz,
s kicsordult a lelkünk.
Jött Durdukás, a
barátom,
kit román anya szült;
szűkölt, sírt és úgy remegett,
míg redves tönkön ült.
„Mi lesz velünk?” – Annyira félt,
hogy csaknem megőrült.
Bevallom én,
örvendeztem,
hogy fut a sok román!
Nem bántotta senki őket
csak néztünk: lám, no lám -
üres kézzel jöttek ide,
S most dús a rakomány!
Lett jó munkám,
saját puskám,
erdőőrőr lehettem!
Ha akartam, használhattam
végre saját nevem.
S ha a csendőr megállított,
Nem volt mért rettegnem.
Megállított
engemet is
fileházi utcán,
majd indultam Anikóhoz,
nagy büszkén azután.
Fontos dolgom akadt akkor:
hiszen várt rám egy lány.
Apósomék lócán
ültek
a szemük könnyel telt;
anyósom szólt a lányának:
„Anikó! Vár a kert!”
És Anikó, kiszaladván,
válaszolni se mert.
„Elviszed hát…
asszony, mit szólsz?”
„Hát mit hogy szóljak én?
Az ő kezét kéri tán meg,
ugye nem az enyém?”
„Igazad van” – szólt az após,
s bólintott a székén.
„Felépítem én a
házat,
és őszre kész leszen:
napfény táncol nagy vidáman
a barna zsindelyen!”
Így beszéltem, míg Anikó
bejött nagy félszegen.
„Téged akar” –
szól apósom,
és felém mutatott.
„Elmennél-e utána hát,
ezt csak te tudhatod!”
És Anikó pipacs színnel
halkan így suttogott:
„Ahogy anyámék akarják…”
és aztán kifutott.
„Édes fiam, megvolnánk hát”
- az öreg sóhajtott -
„hozd ide azt a pálinkát,
igyunk egy kóstolót!”
Megtartottuk az esküvőt
csendes volt és szerény;
pár rokonon kívül néhány
ismerős lány s legény.
Mégis jó volt, s a boldogság
felcsillant, mint a fény.
Tisztás szélén épült házunk,
gyantaszag járta át;
és Durdukás vitte haza
asszonynak Julikát;
s feleségem ott szültem meg
kisfiunk, Andriskát.
Szabad voltam, és mi hárman
éltünk nagy boldogan;
csizmát vettem Andriskának
a szomszéd vásárban.
Ezért él hát, lám, az ember!
Mást nem is akartam!
…Derült égből villámcsapás,
mindennek vége lett:
öcsém vitték katonának,
keserű s komor lett.
És egyszer egy őszi napon
kaptam egy levelet. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |