 | | | 2025. december 15. hétfő, Valér napja. Kalendárium | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Advent második vasárnapja- a második angyal megérkezése
Három héttel karácsony előtt egy piros palástba öltözött angyal száll le a földre egy törékeny serleggel, hogy ajándékot vigyen a mennybe. De vajon milyen ajándék férhet el a serlegben? Törékeny és gyönge, mert a nap életet adó sugaraiból készült, csupán a tiszta szeretet elég könnyű ahhoz, hogy ne tegye tönkre. Az angyal észrevétlenül körbejárja az otthonokat, s összegyűjti a szívből jövő szeretetet, a mennyben élők pedig fényes csillagokat készítenek belőle, hogy az égre nézve minden ember szívét boldogság töltse el. ...
| | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
A név nélküli székely balladája III. | | 
Aztán más lett a
világ, mert
magyarok lehettünk!
Húsz év után Észak-Erdély
szép hazánk lett nekünk!
Alig hittük, hogy ez igaz,
s kicsordult a lelkünk.
Jött Durdukás, a
barátom,
kit román anya szült;
szűkölt, sírt és úgy remegett,
míg redves tönkön ült.
„Mi lesz velünk?” – Annyira félt,
hogy csaknem megőrült.
Bevallom én,
örvendeztem,
hogy fut a sok román!
Nem bántotta senki őket
csak néztünk: lám, no lám -
üres kézzel jöttek ide,
S most dús a rakomány!
Lett jó munkám,
saját puskám,
erdőőrőr lehettem!
Ha akartam, használhattam
végre saját nevem.
S ha a csendőr megállított,
Nem volt mért rettegnem.
Megállított
engemet is
fileházi utcán,
majd indultam Anikóhoz,
nagy büszkén azután.
Fontos dolgom akadt akkor:
hiszen várt rám egy lány.
Apósomék lócán
ültek
a szemük könnyel telt;
anyósom szólt a lányának:
„Anikó! Vár a kert!”
És Anikó, kiszaladván,
válaszolni se mert.
„Elviszed hát…
asszony, mit szólsz?”
„Hát mit hogy szóljak én?
Az ő kezét kéri tán meg,
ugye nem az enyém?”
„Igazad van” – szólt az após,
s bólintott a székén.
„Felépítem én a
házat,
és őszre kész leszen:
napfény táncol nagy vidáman
a barna zsindelyen!”
Így beszéltem, míg Anikó
bejött nagy félszegen.
„Téged akar” –
szól apósom,
és felém mutatott.
„Elmennél-e utána hát,
ezt csak te tudhatod!”
És Anikó pipacs színnel
halkan így suttogott:
„Ahogy anyámék akarják…”
és aztán kifutott.
„Édes fiam, megvolnánk hát”
- az öreg sóhajtott -
„hozd ide azt a pálinkát,
igyunk egy kóstolót!”
Megtartottuk az esküvőt
csendes volt és szerény;
pár rokonon kívül néhány
ismerős lány s legény.
Mégis jó volt, s a boldogság
felcsillant, mint a fény.
Tisztás szélén épült házunk,
gyantaszag járta át;
és Durdukás vitte haza
asszonynak Julikát;
s feleségem ott szültem meg
kisfiunk, Andriskát.
Szabad voltam, és mi hárman
éltünk nagy boldogan;
csizmát vettem Andriskának
a szomszéd vásárban.
Ezért él hát, lám, az ember!
Mást nem is akartam!
…Derült égből villámcsapás,
mindennek vége lett:
öcsém vitték katonának,
keserű s komor lett.
És egyszer egy őszi napon
kaptam egy levelet. |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |