 | | | 2025. december 5. péntek, Vilma napja. Kalendárium | 
Kovács János István /1921-2013/
Varga Csaba /1945-2012/
Mácz István /1934-2024/
| | 
A keresztény egyház első vasárnapja közeleg, mely egyben Advent első vasárnapja is. Az Advent szó az „adventus Domini” szóból ered, melynek jelentése: eljövetel. Ez az eljövetel Jézus Krisztus eljövetelére vonatkozik, kinek születését December 25-én ünnepli az egyház. ... | | 
December (Ősi magyar nevén, Álom hava) az év tizenkettedik hónapja a Gergely-naptárban, és 31 napos. Neve a latin decem szóból származik, melynek jelentése tíz – utalva arra, hogy eredetileg ez volt a tizedik hónap a római naptárban, mielőtt a január és február hónapokat hozzáadták az évhez. A 18. századi nyelvújítók szerint a december: fagyláros. A népi kalendárium Karácsony havának nevezi. ... | | 
Prágában született, elődei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idővel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. ... | | 
Petőfi Zoltán (Debrecen, 1848. december 15. – Pest, Józsefváros, 1870. november 5.) színész, költő, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia fia.
Az evangélikus – római katolikus vegyes-házasságból született gyermek édesanyja vallását kapta, katolikusnak keresztelték. Keresztszülei Arany János és neje, Ercsey Julianna. ...
| | 
Kodály Zoltán 1882-ben született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853–1926), Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfőnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857–1935), egy lengyel származású vendéglős lánya volt. Édesapja hegedűn játszott, édesanyja pedig zongorán játszott és énekelt. ... | | 
Ahogy a málházó mesélte” - Pótnyomozás József Attila halála ügyében 9.
Később felhívtam Budavárinét egy-két kérdéssel, és amikor telefonban elmondta, hogy Bartos Józsefnek, a másik szemtanúnak él a lánya Szárszón, és kérdésemre, hogy a csendőr felírta-e a férje nevét és az adatait ott este, és kikérdezték-e, hogy mit látott: azt felelte, hogy igen, kikérdezték, akkor elhatároztam, hogy lemegyek még egyszer Szárszóra ezt rögzíteni, és Bartos József lányával, Zsuzsával beszélni. ... | | 
Kosztolányi Dezső: Ádám
Most sokszor gondolok arcodra, Ádám, Bús ősapám, mert fáj, hogy létezem S a nevem: Ember. A gond szolgaágyán Feléd lóbázom csüggeteg kezem.
Papagály s tigris közt csúf ember-állat, ...
| | 
Vörösmarty Mihály (Pusztanyék, 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.) magyar költő, író, ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. ... | | | | Beküldés Kedves Látogató! Ha írást szeretne beküldeni a szerkesztőségünkbe, kérjük, azt a bekuldes@aranylant.hu elektronikus levélcímen keresztül tegye. Bemutatkozó levelét - pár írásának kíséretében - is ezen a címen várjuk! | | | | | Beállítás Az Aranylant jelenleg 1024 képpont széles monitorra van optimalizálva. | | |
 |
Magyarok, XXI. század | | Mintha a réges-régi, vad átok válna valóra, úgy haldoklik a nép, és úgy ég lázban a nemzet; nézd, betegágya fölött keselyűk már rég gyülekeznek. Préda vagyunk! Olcsó prédája a rút dögevőknek, most nem a csúf, kutyaforma tatár támad, nem a német, és a pogány sem tűz már lófarkas lobogókat várfalainkra, Ivánék sem jönnek Budapestre, tankokkal letiporni a várost, s védeni „békét"! Csak mi vagyunk... a saját fajtánk, mint Dózsa korában: zsarnoki bosszú ölt meg hetvenezernyi magyart! Vagy nemrég ment a vonat valamerre, retúrjegye nem volt senki fiának, vissza se tértek, messzi a láger, messzi a recski halál; s a szögesdróttal kötözött kéz int mereven, hűs oltott mész szaga száll: ez a mártír egy jelnélküli sírban van most arcra borulva. Más ma a helyzet... lassú gyilkosok ők, fura népek: nem veszed észre, ha ölnek, lassú fegyver a méreg, innen is, onnan is űznek, elárasztják a világot, nézd, mind álszentmód hadovál, és míg teli zsebbel kel ki magából, közben játssza az úrifiút; s jól tudjuk: holló hollónak nem vájja szemét ki. Nincs az a pénz, ami végre betömné szájuk, a kapzsit; s nincs hatalom, mellyel megelégednének a földön, lásd, eszelős dühvel reagálnak mindre, mi tiszta ám sose volt az övék, csak a gyűlölet élteti őket! S hogyha hibázol, konzumnép, ha kitátod a szádat, vagy ha csak enni akarsz, ha a házad még a tiéd, és számít még a család, számít, hogy szép-e jövője; nem darabokra törött lelkű, ám büszke magyar vagy, s nem porrongy az a háromszín zászló a kezedben: akkor az Úr irgalmazzon, mert ők sose fognak! Én fekszem most abban az ágyban! Jöjj, te segíts, hát hogy küzdhetnék én egyedül mindent lezabáló, ádáz sáskahadakkal? Hódoljak be, hogy élek közkegyelemből még, és nyaldossak sima talpat? Vagy meneküljek el innen, mint a kivert kutya télen? Halljam hát, mit akartok most, vagy már akarat sincs? Csókoljunk kezet új urainknak tán, amiért még nem lógunk a bitón, vagy mondjunk hálaimát, hogy nem tűzték a fejünk hegyesen meredő fakarókba? Nem! Takarodjatok innen hát, szarházi királyok! Despota zsarnok az összes, számító, kitenyésztett lények: tűnjetek innen, gyorsan, messzi amíg nem lesz késő, holnap nincs, elfogy már a türelmünk, s akkor vége: hiába reménykedtek kegyelemben!  |
| | | | | Kedves Olvasó! Az íráshoz csak regisztrált, és bejelentkezett tagok írhatnak hozzászólást! | | |
|
| |  | |
Könyvajánló | | |  | |